2024. szeptember 25. – 17:30
A Lepattanó című film egy gombfociról szóló magyar vígjáték Vékes Csaba rendezésében, aki a forgatókönyvet Gönye Lászlóval együtt írta. A rendező korábbi alkotásai közé tartozik a Hetedik alabárdos és a Szia, Életem!, utóbbiról korábban kritikát is írtunk. A filmben Scherer Péter producerként és főszereplőként is szerepet vállal, mellette Derzsi Dezső és Waskovics Andrea tűnik fel fontosabb szerepekben. Ott voltunk a film sajtóvetítésén is, ahol nemcsak a rendezőtől és Scherer Pétertől lehetett kérdezni, hanem még Patrick Duffy is megjelent személyesen, és válaszolt is pár kérdésre az összegyűlteknek a filmmel kapcsolatban.
Az első dolog, ami sokaknak szemet szúrhat, már maga a cím, ugyanis a lepattanó kifejezést elsősorban kosárlabdában használják. Azt jelenti, amikor egy játékos megszerzi a labdát egy sikertelen dobás után, legyen az mezőnydobás vagy büntetődobás. Ha a dobás nem talál célba, és a labda visszapattan a gyűrűről vagy a palánkról, az a játékos, aki ezt a labdát megszerzi, lepattanót szerez. Így a cím elsőre talán furcsa lehet, mert egy másik sportról, a gombfociról – hivatalos nevén szektorlabdáról – szól.
Kálmán (Scherer Péter) egy egyszerű, kissé megfáradt, idősödő férfi, akinek az élete a szektorlabda, vagyis a gombfoci körül forog. Számára ez nem csupán gyerekjáték, hanem valódi sport, amit szenvedéllyel űz, még akkor is, ha ezért néha az egészségét és a fiával való kapcsolatát is háttérbe szorítja. Csapata, az R.SZ.K., épp az Európa-bajnokságra készül, tagjai szintén a szektorlabda, a „pöcifoci” megszállottjai. Sikerül is megnyerniük a versenyt, amivel kijuthatnának a nemzetközi színtérre, ám anyagi nehézségek miatt elveszítik a székhelyüket, amely elengedhetetlen lenne a továbbjutáshoz. A teljes kilátástalanság közepette váratlan csoda történik: egy Brazíliában élő volt focista milliárdos, Patrick Duffy, tévedésből 100 millió forintot utal a számlájukra, amit aztán gondolkodás nélkül, szinte ész nélkül elkezdenek elkölteni.
Mindeközben Kálmán titokban tartja, hogy kezdődő Parkinson-kórban szenved, az orvosa többször is figyelmezteti, hogy szépen mondva meg fog halni, ha nem kezelteti magát rendesen. Ennek ellenére Kálmán makacsul figyelmen kívül hagyja a tanácsokat, és a meccsek előtt injekciózza magát, ami ideiglenesen csökkenti a remegést, de súlyos kockázatot jelent, akár szívleállást is okozhat. Ezt a szálat azonban a filmben nem viszik végig, és nem derül ki, mi lesz Kálmán betegségének a kimenetele, talán azért, mert ez már túlságosan elvitte volna a filmet a vígjáték műfajától. Kálmán fia viszont tudomást szerez apja állapotáról, és ez is közrejátszik abban, hogy úgy dönt, beváltja azt a pénzt, amit Patrick Duffy karaktere véletlenül utalt az R.SZ.K. számlájára.
Az igazi lepattanó
A legérdekesebb talán Erika (Waskovics Andrea) karaktere, aki szintén Kálmán gombfocicsapatában játszik, kár, hogy a karakterét némileg túlszexualizálták, ahogyan azt sajnos gyakran látni a magyar vígjátékokban. Erika egy dadogó, mélyen traumatizált, szürke kislány egy felnőtt nő testében, csak akkor látjuk boldognak a vásznon, ha gombfocizik, vagy ha Kálmánnal és/vagy Kálmán fiával szerelmeskedik éppen. Na igen, ez az apa-fia szerelmi háromszög a filmben kissé abszurd volt, főleg hogy Kálmán fia, Oszkár, nem egyszer futott össze Erikával a házuk előtt, és csak nagyon szájbarágósan esik le neki a film végén, hogy nagy szerelme, Erika, egyébként az apjával is kavar. Valószínű, hogy Erika és Kálmán kapcsolata a nő apakomplexusából ered, ami sajnos Kálmán karakterét is árnyalja, és nem feltétlenül a legjobb módon.
Persze van egyfajta szépség abban, ha valaki mindent feláldoz a szenvedélyéért, ha tűzön-vízen át kitart mellette, Kálmán esetében azonban ez inkább visszatetsző, mivel teljesen közömbös minden és mindenki iránt, kivéve a gombfocit. Úgy tűnik, ezt a vonását a film kedvesnek, sőt talán szerethetőnek akarta beállítani, ám végeredményként inkább azt érezni, hogy Kálmán összességében egy önző ember.
A filmben az is furcsa, sőt visszás pillanat volt, amikor Oszkár számára nagy nehezen leesett, hogy apjával osztoznak Erikán, nagyjából annyi bírta elhagyni a száját, hogy neki nem kell a „maradék koca”. Ennek ellenére a film végén, Kálmán áldásával, Oszkár és Erika mégis újra egymásra találnak.
A Lepattanó leginkább a humorra épít, mintsem az életszerűségre, ami a vígjátékok kontextusában néha teljesen elfogadható, de itt nem igazán volt könnyen követhető a végén lévő csattanó felé vezető út. Mivel inkább a szerelmi háromszög volt előtérben, mintsem maga a sport és az Eb-re kijutás folyamata, így ebből merítve állt össze végül a tetőpont a történetben. Kálmán betegségét kihasználva az ellenfél csapata a döntő gól előtt egy lesifotóval próbálta kibillenteni őt, amelyen a fia és Erika csókolózik. Ez a fordulat azonban elég nagy logikai bukfenc a sztoriban, mert a film egyetlen jelenete sem mutatja, hogy az ellenfél tudomást szerzett volna Kálmán és Erika titkos viszonyáról.
Patrick Duffy, a magyar keresztapa
Patrick Duffyt nem igazán kell bemutatni a magyar közönségnek, ugyanis a Dallas itthon is meghatározó sorozat volt, Duffy karaktere, vagyis Bobby Ewing pedig a sorozat egyik központi figurája volt, és mai napig nagy népszerűségnek örvend.
Az alkotók elmondása szerint Duffyt már a karakter kitalálása előtt kiválasztották, és mindenképpen őt akarták a szerepre. Olyannyira ragaszkodtak hozzá, hogy a film költségvetéséből is hajlandók voltak visszavenni, csak hogy megszerezzék őt a produkcióhoz. Ez némileg nyomot hagyott a végeredményen, egy ténylegesen jó filmet sem lehet felhúzni a minden mindegy, csak játsszon benne egy híresség alapra, hiszen akkora hatása egy hollywoodi sztárnak sincs, amivel el lehet homályosítani az óriási tátongó lyukakat a forgatókönyvben.
Ha a sztori nem áll meg a lábán, egy híres név sem fogja megmenteni a produkciót.
A karakter megformálását szokatlan módon teljesen rábízták az amerikai színészre, aki állítása szerint élvezte a feladatot. Saját szavaival élve a filmben egyfajta keresztapa karakterként van jelen, aki annyira gazdag, hogy a gombfocidöntő szenvedélyes légköre láttán még a 100 milliós sikkasztási vádat is visszavonja, és inkább azon töpreng, hol szerezhet egy bőröndnyi Túró Rudit. Egy másik érdekes megoldás a filmben, hogy Duffy végig angolul beszélt, és csak a magyar változatban szinkronizálták. Meglepő módon ezt sikerült úgy megvalósítani, hogy nem lett zavaró a végeredmény. Sőt, Duffy elmondása szerint jobb színésznek is érzi magát, amikor magyarul hallja magát vissza a vásznon.
Miért pont a gombfoci?
A gombfoci története 1989. szeptember 30-án kezdődött, amikor megalakult a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetség Budapesten, a II. kerületi Hazafias Népfront székházának dísztermében. A szövetséget hivatalosan 1990. március 6-án vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság sporttevékenységi körrel.
Az, hogy egy magyar bíróság sporttevékenységnek minősítette az asztali-labdarúgást, azt jelentette, hogy ez lett az első sportág, amelyet magyarok hoztak létre. Az asztali-labdarúgás elnevezés 2003-ban hivatalosan is szektorlabdára változott.
Az alapötlet az egyik forgatókönyvíró, Gönye László fejéből pattant ki, akit már régóta foglalkoztat a téma, egészen pontosan egyetemista kora óta, amikor is volt szerencséje belekukkantani egy profi szektorlabda-mérkőzésbe. Vékes Csaba úgy fogalmazott a sajtóvetítés utáni közönségtalálkozón, hogy Gönye Lászlót egészen ámulatba ejtette az „övtáskás, focimezes férfiak” vérre menő játéka, és azóta foglalkoztatja ez a közösség, ekkor született meg a film alapötlete.
Rendszerváltás előtti díszletben szelfizés
A film szocialista hangulata először azt a benyomást kelti, mintha a rendszerváltás előtti időkben járnánk, de a modern eszközök, mint például az okostelefonok felbukkanása hamar egyértelművé teszi, hogy a történet valójában napjainkban játszódik. Bár a retró és bohém sporthangulat jól illeszkedik a múltidéző elemekhez, a kortárs technológiai részletek zavaróan törik meg ezt az illúziót, ami néhány jelenetnél határozottan kizökkenti a nézőt. A két világ összemosása itt nem igazán működik, a keveredés néhol esetlegesnek tűnik, és kizökkenti a nézőt abból az illúzióból, amelyet a rendszerváltás előtti elemek próbálnak megteremteni. Így a film végül nem tud következetes világot létrehozni, ahol a nézők igazán elmélyülhetnének az igazi retró gombfocihangulatban.
Ha a készítők kicsit jobban odafigyeltek volna erre az összhatásra és valóban a 80-as vagy a 90-es években játszódna a film, sokkal erősebb hatást érhetett volna el. Sőt, erre még az alaptörténetet is sokkal érdekesebben lehetett volna felhúzni, hiszen akkoriban ez a sport még valóban releváns volt, és a korszak jellegzetességei, mint például a szocialista idők korlátai, tökéletes hátteret adtak volna egy humoros történethez. Jóval izgalmasabb lehetett volna, mondjuk, végigkövetni azt az utat, ahogy a középkorú, hóbortos férfiak próbálnak meg kitörni ebből a szorult helyzetből, és nemzetközi sikereket elérni a szektorlabda segítségével.
Tehát a gombfoci mint alaptörténet ötletes, és valószínűleg sok magyar tud vele azonosulni, de a megvalósításon érezhető, hogy a történet kicsit összecsapott, és mintha mindent arra alapoztak volna, hogy az amerikai filmsztár majd úgyis elviszi a filmet a hátán.
Pedig a sztoriban rejlő potenciál nagyobb mélységeket kínált volna, ha például egy izgalmasabb, a magyar sporttörténelem szempontjából jelentősebb időszakra helyezi a fókuszt. Az alapkoncepció érdekes és sokak számára nosztalgikus is lehet, de a voltaképpen a megvalósítás rovására felkért hollywoodi sztárra való túlzott támaszkodás miatt sajnos nem tudott teljes mértékben kibontakozni.
