Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
„Minden műalkotás önmagában értékes, és nem csak egy darab tartalom, […] amit be kell tölteni egy csőbe” – mondta Damien Chazelle, a Babylon rendezője, a velencei filmfesztivál idei zsűrijének elnöke a fesztivált megnyitó sajtótájékoztatón. Két zsűritársa, Laura Poitras dokumentumfilmes (Mennyi szépség és kín) és Martin McDonagh író-rendező (A sziget szelleme) mellett Chazelle is olyan pólót viselt a megnyitón, amin ez a felirat állt: „Az írók sztrájkolnak”.
A velencei az ősz első fajsúlyosabb filmfesztiválja, itt mutatnak be olyan nagy érdeklődésre számítható, Oscarra ácsingózó filmeket, mint amilyen a Dűne vagy a Joker volt az utóbbi években. Most például itt lehet először látni a Maestrót, a Bradley Cooper által írt és rendezett életrajzi filmet Leonard Bernsteinről, vagy a Ferrari című, szintén életrajzi filmet Adam Driverrel. A filmfesztiválok elsősorban a filmekről, de másfeledik sorban a híres emberekről is szólnak, ezért próbálnak minél többet elhozni egy ilyen eseményre, hiszen az garantálja a világ – vagy legalábbis annak a sztárokról készült fotókra ácsingózó szeletének – figyelmét.
Több mint másfél hónapja tart Hollywood történetének egyik legnagyobb szabású sztrájkja, amiben a színészek, a rendezők, és az írók összefogtak, hogy tiltakozzanak közvetve azok ellen az áldatlan követelések és munkakörülmények ellen, amiket az olyan gigacégek teremtettek meg a piacon, mint a Netflix, a Disney és az Amazon. A sztrájk részleteiről itt írtunk, de a lényege a következő: a tartalomgyártók jutányos béreket, jobb körülményeket és a jelenlegi üzleti modell szabályozását követelik. Az írói, rendezői és előadóművészi szakszervezetek tagjai vesznek részt a sztrájkban. Amíg az tart, addig nem vehetnek részt semmiféle promócióban, nem hirdethetik a filmet, nem adhatnak interjút, nem posztolhatnak róla. Ha valaki követett mostanában ilyesmikre szakosodott oldalakat, akkor mindig el lehet olvasni egy rövid magyarázatot, ha egy interjú jelenik meg: ez a szöveg még a sztrájk előtt készült.
Ezért nincs ott Bradley Cooper, aki a Maestro írója is, a film velencei premierjén. De akkor hogy kerül oda Adam Driver és Michael Mann, a Ferrari főszereplője és rendezője? Úgy, hogy van lehetőség egy úgynevezett időközi megállapodás aláírására, ami megengedi a szakszervezeti tagnak, hogy promózzon egy filmet. A Ferrari alkotói ezt azért tehették meg, mert nem olyan gyártócég áll a film mögött, ami a AMPTP nevű producerszervezet tagja. Erről maga Driver is beszélt a film utáni sajtótájékoztatón, hogy szerinte az effajta megállapodás segít „megállítani azt a vérzést”, amit a sztrájk okoz, és megengedi a munkát azoknak, akik a szakszervezet tagjai. Így forog egyébként jelenleg is Magyarországon a Paul Rudd és Jenna Ortega főszereplésével készülő Death Of A Unicorn, így lehetett ott a stáb a Luc Besson rendezte Dogman premierjén, szintén Velencében. A megállapodást tévésorozatokra is használják, így foroghat még tovább két Walking Dead-sorozat.
De nem minden. Az éppen forgatás előtt álló Tron: Ares című sci-fi rendezője, Joachim Rønning Instagramon fakadt ki, hogy nem érti, hogy történhet meg ilyesmi Hollywoodban, ahol már a reggelinél is megállapodások köttetnek, ez a sztrájk pedig már hetek óta tart. A Tron harmadik részének forgatását augusztus elején kellett volna kezdeni, de helyette 150 stábtagtól kellett búcsút venni. Rønning szerint itt lenne az ideje, hogy felgyorsítsák a tárgyalásokat. A Tron: Ares a Disney égisze alatt készül, vagyis készült volna.
A premierdátumok változását látva pedig visszaköszönt a Covid-korszak: olyan elkészült filmek bemutatóját tolták el 2024-re, mint a Dűne második része, a Zendaya főszereplésével készült Challengers vagy a Szökevény csajok, Ethan Coen játékfilmes rendezői bemutatkozása a testvére nélkül. A Challengers lett volna a velencei filmfesztivál nyitófilmje, ami garantálta volna Zendaya jelenlétét, de a sztrájk ezt is keresztbe húzta.
Érdekes azt látni, hogyan változott meg az utóbbi hetekben a sztrájkkal kapcsolatos kommunikáció. Júliusban még vészjósló cikkek jelentek meg a nagyobb szaklapokban arról, hogyan fogja csődbe vinni a munkabeszüntetés az iparágat, a forgatások leállását pedig minden esetben a sztrájkolókra kenték, nem pedig a követeléseket sokszor csípőből elutasító producerekre. Az egyik legmeglepőbb kommunikációs fordulatot jól példázza az X (korábbi Twitter) felületén 1 millió követővel bíró Discussing Films: a jellemzően egymondatos híreket, előzeteseket, képeket posztoló profil a sztrájk kezdete óta minden egyes esetben megjegyzi, hogy a forgatások leállásáért nem az azokban részt vevők a felelősek, hanem azok, akik nem hajlandók rendes pénzt fizetni. Az alábbi posztban például Bob Igert és David Zaslavot, a Disney és a Warner vezérigazgatóit pécézték ki:
Az interneten posztolás kétélű fegyver: Selena Gomez, a Gyilkos a házban című sorozat főszereplője törölte egy Instagram-posztját, amelyben a sorozat harmadik évadát hirdette, ugyanis a sztrájk szabályai szerint ez is promóciós munkának számít, ami szigorúan tilos.
A sztrájk elején az volt még az egyik fontos kérdés, hogy milyen prominens színészek fognak majd az utcára vonulni tüntetni a stúdiók épülete elé. Augusztus végére már nem volt kérdés, hogy az A lista is képes megmozdulni az ügy érdekében, az utóbbi hetekben Colin Farrell, Jessica Chastain, Adam Sandler, Aubrey Plaza vagy Sean Penn is ott volt egy-egy transzparenssel. Az AMPTP is belátta, hogy itt már professzionális lépésekre van szükség, a céh felbérelt egy kríziskommunikációs tanácsadó céget, a Levinson Groupot, amit a CNN egykori politikai szerkesztője vezet, és ami többek között PR-segítséggel látta el az amerikai női fociválogatottat, amikor az egyenlő bérekért kampányolt.
Kell is a PR-segítség a producereknek, mert kevés olyan figyelemvonzó esemény van, mint amikor egy dühös színész dörgedelmes beszédet mond. Még a sztrájk elején Londonban egy szolidaritási rendezvényen bukkant fel Brian Cox, aki arról beszélt, hogy egy tévésorozat forgatásán a kezébe nyomtak egy listát, hogy a mesterséges intelligencia segítségével mire lehet majd képes Cox képmása. Többek között arra, hogy állatokat utánozzon. „Egész életemben kurvára nem utánoztam állatokat soha” – mesélte a tömegnek Cox. Los Angelesben egymás után mondott beszédet Martin Sheen, Kerry Washington, és Bradley Whitford. Sheen azt követelte, hogy legyen vége a veszélyes munkakörülményeknek, a dehumanizáló technológia felhasználásának és a munka elértéktelenítésének. A dehumanizálást emlegették a Breaking Bad főszereplői is, akik csoportosan mentek sztrájkolni pár napja:
Augusztus végére az látszott, hogy az álláspontok egyáltalán nem közeledtek: az AMPTP egyáltalán nem tárgyal a SAG-AFTRA előadóművészi szakszervezettel, és ha még vannak is konkrét követelmények az írókkal szemben, ott augusztus eleje óta egyáltalán nem mozdultak előre az álláspontok. A színészi szakszervezet arra kérte a tagjait, hogy ne tegyenek negatív megjegyzéseket azokra a színészekre, akiknek a feljebb említett megállapodások segítségével sikerült a filmjüket legyártaniuk, és azt hirdethetik is. Akár filmfesztiválokon. A szakszervezet szerint minden ilyen komment csak széthúzáshoz vezethet, ami az AMPTP érdeke, miközben ezek a külön megállapodások pont a producerek álláspontját gyengíthetik, hiszen azt bizonyítják be, hogy léteznek más utak is.
És kellenek is más utak is. Stephen Colbert, Jimmy Fallon, Jimmy Kimmel, Seth Meyers és John Oliver szerződtek a Spotifyjal egy minimum 12 részes podcastsorozatra, ami augusztus végén indult el. A cél nem önző, ugyanis az ebből befolyó pénzt teljes egészében arra fogják fordítani, hogy kifizessék az íróstábokat, amik a májusi írósztrájk kezdete óta semmiféle fizetést nem kapnak.
Ez az, amit meg kell érteni akkor, amikor a sztrájkokról beszélünk: emberek a megélhetésüket teszik kockára azért, hogy egy jó ideig ne lehessen a megélhetésüket kockára tenni. Az írók és a színészek azért is sztrájkolnak, mert a rendszer jelenleg kihasználja őket, az általuk készített szellemi termékeket kontentnek (= tölteléknek) tartja, aminek nincsen a pillanatnál messzebb tartó értéke. Ezért kerülhetnek le sorozatok pár héttel a premier után.
Mégis vannak reményt keltő fejlemények, amik arra utalnak, hogy ez megváltozhat. A Disney elkezdte fizikai formátumban kiadni a sorozatait, meg lehet majd vásárolni többek között a WandaVisiont és A Mandaloriant is. Ez azért fontos mozzanat, mert így ezek a sorozatok jobb eséllyel tudnak fennmaradni, sőt, mintha a Disney belátta volna, hogy így extra bevételhez is hozzá lehet jutni. Igen, pontosan úgy, mint a streamingkorszak előtt, amikor sorozatokat és filmeket vásároltunk szakmányban, mert nem volt semmi rögtön a kezünk ügyében, ha éppen úgy akartuk.
A szakszervezetek ereje pedig példaértékű lehet: a korszak leginkább kizsákmányolt és túldolgoztatott filmes szakemberei, a vizuális effektekért felelős VFX-csapatok tagjai a Marvelnél és a Disney-nél is úgy döntöttek, hogy szakszervezetekbe tömörülnek. Pontosabban a már létező, forgatásokon leginkább fizikai munkát végző IATSE részévé szeretnének válni. Lehet, hogy ők hamarabb fognak csatlakozni a sztrájkhoz, mint hogy annak vége lesz.
