Móricz-Sabján Simon nyerte a Capa-nagydíjat alföldi sorsfordulatokat bemutató pályázatával

Móricz-Sabján Simon az alföldi életmód változásait dokumentáló Árnyéksáv című pályaművével nyerte a fotográfusok Capa-nagydíját.

A Capa-nagydíjat minden éven olyan kiemelkedő tehetségű fotográfus kapja, aki szakmailag megalapozott múlttal is rendelkezik, és társadalmat gazdagító kreatív műveket alkot. A díjjal és az azzal járó hárommillió forinttal az alkotók további fejlődését ösztönzik.

A zsűri már tavaly döntött arról, hogy melyik az a három fotográfus, aki ösztöndíjasként pályázhat majd a 2022-es nagydíjra. Akkor Barakonyi Szabolcs, Horváth Katalin Fanni és Móricz-Sabján Simon kerültek erre a szűkített listára.

Alább mindhárom ösztöndíjas pályázatát ismertetjük röviden.

Móricz-Sabján Simon: Árnyéksáv

Móricz-Sabján Simon gyerekkorában több nyarat töltött az Alföldön, és ennek köszönhetően is alakult ki benne egy határozott vidéki kép. Személyes ügyének is tekint, hogy választ kapjon arra a kérdésre, hogy a sorsszerű változások miképpen alakítják át az Alföld településeit, és hogyan alakul az ott élők jövőképe.

A szűkös lehetőségek miatt az Alföldön is szinte mindent veszély fenyeget. A fiatalok elvándorolnak, a települések elöregednek, amelyek a hagyományok és szokások elvesztéséhez is vezethet. Az iskolák bezárása mellett egyéb közösségi terek is lassan megszűnnek, kisüzletek, kocsmák zárnak be végleg. Idén minderre rápakolt az aszály, a bozót-és erdőtüzek, valamint a válság miatti áremelkedés és infláció is. Még nehezebb lett változatlanul élni a változó világban.

„Az Alföldön élőknek a jövőben valószínűleg sok mindent újra kell értelmezni, miközben a kérdések egyelőre válaszok nélkül sokasodnak. A vidéki emberekben és közösségekben rengeteg erő van. Ellenálló képességük az erős identitás- és hovatartozás-érzésből fakad, ami helyben tartja őket. A vidéki ember attól erős, hogy mindig tudta: mindegy hol a hatalom, a világ közepe ott van, ahol ő él. Az idősebb generációt semmilyen probléma nem tudja elűzni a szülőföldjéről, még úgy sem, hogy a gyermekek és unokák elköltözése miatt gyakran az elmagányosodás vár rájuk” – írta Móricz-Sabján Simon pályázatában.

Barakonyi Szabolcs: Hűlt hely – Forenzikus Esztétika

„Az én célom a bűnügyi (forenzikus) környezetben spontán létrejövő (önösszeszerelő) esztétikai rendszer átemelése volt a művészeti térbe. Ezt nevezhetjük forenzikus esztétikának is. Saját, több ezer fényképem átválogatása során is az archívumokban felfedezett és a tanfolyamon megtanult rendszereket vettem figyelembe. Amiket a fotóimon látunk, azok hétköznapi otthonok, hétköznapi tárgyak, de helyzetükből adódóan, – mivel ezeket egy bűnügy helyszínén látjuk viszont – azon túl, hogy hiteles dokumentumok, képviselhetik az otthonunk és a hétköznapi életünk burkának sebezhetőségét, biztonságunk törékenységét” – írta pályázatában Barakonyi Szabolcs.

A fotós az elmúlt közel hét évben valódi bűnügyi szemléken vett részt, és azt a munkát igyekezett megtanulni és elvégezni, ami a bűnügyi technikus feladata a fényképezőgéppel. Ő is olyan módszerrel dolgozott, hogy fényképei akár tárgyi bizonyítékká is válhassanak. Szerinte a külső szemnek azok a fényképek a legizgalmasabbak, amelyek bizonytalanságot szülnek, és fel akarjuk fedni a bűnügyek körül lappangó titkokat. Példaként azt említi, hogy ha egy ház képét nézzük, anélkül, hogy tudnánk, hogy az egy bűncselekmény helyszíne volt, teljesen mást gondolunk róla. De ha plusz információt kapunk a képhez, már mindjárt megváltozik a tekintetünk.

„Az emberek nagyobbik része mindig a legszörnyűbb lehetőséggel számol. Az itt látható képek mindegyike kisebb súlyú, és sosem életellenes bűncselekmények helyszínén készült, mégis a tárgyak többsége a bűn fogalmának közelségétől képes gyilkos fegyverré változni a képzeletünkben” – írta pályázatában Barakonyi Szabolcs.

Horváth Katalin Fanni: REVIVAL – Újjászületés a nyugati határnál

„A nemzeti identitás, a kisebbségi kultúra megőrzése és újjáélesztése univerzális jelenség, erősödő igény világszerte, különösen a fokozódó népvándorlási hullámok hatására. A fotósorozat fókuszában Magyarország ”nyugati kapujában„ élő nemzetiségi közösségek állnak, valamint azok a kulturális változások, modernizációs lenyomatok, amelyek a hagyományok lokális szintű rekonstrukciója és a globális hatások leképeződése mentén jelennek meg. A revival néprajzi kifejezés, amely szerint a régi hagyományok elemei újjászületnek, újra érvényessé válnak, csak módosult formában. A térség speciális kettős határhelyzete, amely a trianoni területi elcsatolásokból és a Nyugat közvetlen jelenlétéből adódik, az itt zajló folyamatok jóval intenzívebbek, mint az ország belső részein. Ezen a határvidéken a megőrzött és újjászülető hagyományok teremtik és jelenítik meg a hétköznapokban a szabadság illúziójának érzését is” – írta Horváth Katalin Fanni.