Simor András: Ne mondja nekem senki, hogy 10 millió magyar érdeke a Vodafone megvásárlása

„Ezt az inflációt gyakorlatilag mindenki benézte. Itt nemcsak Magyarországra kell gondolni, az Európai Központi Bank, az angol és amerikai központi bank, ugyanúgy benézte”

– mondta Simor András, arra kérdésre válaszolva, hogy miért nem jelezte előre senki, hogy ekkora lesz a pénzromlás.

„Tíz évig azzal voltak elfoglalva a jegybankok, hogy nyomják fölfelé az inflációt, de sosem sikerült. Amikor az ember ilyen helyzetben van, már nem hisz a szemének. nem hiszi el, hogy valami változás történik. Az az igazság,, hogy az előrejelzési modellek csak egy dologra nem jók, a váratlan események vagy trendfordulók előrejelzésre. Még tavaly is a legtöbb jegybank azt mondta, hogy átmeneti az infláció, ha helyreállnak az ellátási láncok, korrigálja magát, sok dolguk nem lesz” – mondta az MNB egykori elnöke.

Simor az elmúlt néhány évtized gazdaságtörténet összefoglalva mutatta be, mi vezetett ideáig. (A teljes interjút némi támogatásért cserébe itt tudja megtekinteni).

Az 1990-es évektől kezdve folyamatosan alacsony volt az infláció szintje, amelynek egyik magyarázata a világkereskedelem rohamos bővülése volt. A GDP 60 százalékát adta a világkereskedelem a korábbi 25 helyett. Mindenki onnan vett, ahol a legolcsóbb volt, gyorsan hozzá lehetett jutni a termékekhez. Amelyeknek a termelési költségeit is lenyomták. A világkereskedelembe akkoriban kapcsolódott be igazán Kína, Kelet- és Közép-Európa és Oroszország is, és nagyon optimista világgazdasági kép alakult ki, amelynek az általános, egymás iránti bizalom is fontos eleme volt.

A termékek költségeinek alacsony árába az is közrejátszott, hogy meggyengültek a szakszervezetek, kisebb hányadot tettek ki így a bérköltségek, míg a jelentős migrációval alacsony bérekért is lehetett munkaerőt importálni.

Az utóbbi években viszont sok minden megváltozott a gazdasági környezetben, Simor szerint ezek a főbb okai annak, hogy most magasabb az infláció:

• A világkereskedelem már nem nő gyorsabban, mint a világgazdaság, a 60-ról nagyjából 50 százalékra esett vissza a részesedése.
• A Covid miatt megborultak az ellátási láncok, már nem ott vásárolnak a cégek, ahol a legolcsóbb a termék, hanem inkább ott, ahol biztosan be lehet szerezni, akár drágábban is.
• Politikai okokból már nem igaz az, hogy mindenki mindenkinek a barátja. Itt Kínát és Oroszországot említette olyan országokként, amelyek korábban megbízható partnernek mutatkoztak sok esetben.
• A nyugati országok vásárlói érzékenyebbek lettek környezetvédelmi és szociális kérdések iránt. Ha egy termék nem zöld, újrahasznosítható, vagy gyerekmunkával állítják elő, nem veszik meg. Ez szintén költségnövekedéshez vezet.
• Megváltoztak a migrációval kapcsolatot nézetek, az Egyesült Államokból körülbelül 300 ezer olyan munkavállaló hiányzik a piacról, akik korábban engedéllyel dolgoztak, de Európában is hasonló a helyzet. Mezőgazdasági munkások, ápolók, sofőrök hiányoznak például Angliában is. Ha nincs munkaerő, emelni kell a béreket.
• Megváltozott a fogyasztók hozzáállása, a 2008-as gazdasági válság után inkább a megtakarítás lett a fontosabb, a fogyasztás nem nőtt gyors ütemben. A Covid-járvány alatt is sok pénz halmozódott fel, és ez most ráömlött a piacra. A kínálat ugyanekkor csökkent, például éttermek zártak be, hiánytermékek lettek, és ez megint fölfelé hajtja az árakat.
• A jegybankok is plusz pénzt pumpáltak a rendszerbe akkor, amikor növelni akarták a nagyon alacsony inflációt, és ez a pénz most kezdett el dolgozni.

„Az a baj, hogy rengeteg pénz van a piacon, és keresi azokat a termékeket, amelyeket meg tud vásárolni, de mivel a kínálat korlátozott, nyomja föl az árakat. Erre jön még rá a háború.

Nem a háború az infláció oka. Az infláció oka sok minden, erre csak plusz rakódik a háború”

– mondta Simor.

A korábbi jegybankelnök úgy számol, hogy a recesszióval is számolni kell majd – közgazdasági értelemben ez akkor van, ha két egymást követő negyedévben esik a GDP –, de hogy milyen hamar következik be, azt egyelőre nem látja. Ennek két útja lehet, az egyik természetes, amikor visszaesik a fogyasztás, és ennek következtében a termelést is visszafogják. A másik verzió pedig az, hogy a jegybankok emelik a kamatokat, szűkítik a pénz mennyiségét a világon, visszafogják a hitelezést, a fogyasztást, a beruházásokat.

Simor szerint két rossz közül lehet választani, egy nagyjából egyéves inflációt, vagy egy öt-tíz éves inflációs spirált. Korábbi példák mutatták, hogy a jegybankok nem szeretnek fájdalmat okozni, és emiatt halogatták a keményebb intézkedéseket. Simor azt mondta, a jegybankoknak nem szabad elbizonytalanodniuk akkor sem, ha látják a első sikereket, két-három éve horizonton kell gondolkodniuk. Úgy látja, hogy a jegybankok még mindig csak beszélnek az inflációt lehozó lépésekről, és nem léptek fel határozottan.

Simor azt mondta, hogy ha nem lenne benzinársapka, kamatstop, rezsicsökkentés és élelmiszerárstop, akkor ma 20 százalék lenne az infláció Magyarországon. Júliusban 13,5 százalék volt, augusztusra 15 százalékos inflációt várnak. (Azóta kiderült, 15,6% volt az augusztusi infláció idehaza.) Simor szerint ha a nemzeti banknak az a célja, hogy levigye az inflációt, még mindig kevés a 11,75 százalékos alapkamat. „Ha a várható infláció és kamat különbözete mindig negatív, akkor mindig jó hitelt felvenni” – mondta.

Az MNB másik eszköze az árfolyampolitika, de a forint nem hogy erősödött volna, hanem még gyengült is, így az importcikkek árát nem tudta leszorítani.

„A forint hosszú ideig gyengült, miközben a cseh korona és a lengyel zloty erősödött, hiába magasabb nálunk az alapkamat. Ez azért van, mert nem bíznak bennünk. A magyar gazdaságpolitikában kifejezett bizalomhiány durván öt százalékba kerül évente. Az a vita az oka a gyenge forintnak, amit az Orbán-kormány folytat az európai uniós források kapcsán” – mondta Simor.

A volt jegybankelnök szerint az olyan lépések is, mint a Vodafone megvásárlása is csökkentik a bizalmat. „Teljesen értelmezhetetlen ez a döntés és a több száz milliárdos vásárlás. Hiába mondják, hogy a költségvetést nem érinti, ettől még az államháztartás érintett. Azt mondják, nemzetstratégiailag fontos. Ilyen alapon miért nem államosítjuk a kenyérárakat?

Olyan gazdaságpolitikát kellene folytatni, ami alapvetően nem arról szól, hogy egy szűk réteget korrupción keresztül meg akarunk gazdagítani, hanem egy olyan gazdaságpolitikát, amelyek az emberek többségének érdekeit szolgálja. Ne mondja nekem senki, hogy tízmillió magyar ember érdekét szolgálja, hogy 4iG az állammal karöltve fölvásárolja a Vodafone-t. Ilyen nincs.”

Simor úgy látja, a jegybanknak most nincs sok mozgástere, addig emelik az alapkamatot, amíg meg nem tudják törni az inflációt. A kormány viszont jobban tudna hatni rá, már azzal is, ha megegyezne az európai uniós támogatásokról. Úgy gondolja, hogy megérkezik a pénz, csak azt nem tudni, hogy mikor.

Simor Andrást arról is megkérdezte Veiszer Alinda, hogy hogyan látja a magyar gazdaság következő egy-két évét.

„Az ársapkák kivezetését kezdik előkészíteni, ennek előbb-utóbb vége lesz. Az infláció rövid távon növekszik, és nem hiszem, hogy igaz az MNB előrejelzése, hogy két éven belül 3 százalék alatt lesz. Álomszerű lenne, sokkal hosszabb időbe telik ez. Lassul a gazdasági növekedés, az sem kérdés, hogy átfordul majd recesszióba. Megtakarítani kell, ez az a helyzet.”