Gyermekvédelmi törvény akcióban: 18-as karikát kapott a leszbikus esküvőről szóló vígjáték, aminek eddig 12 év volt a korhatára

Senkit sem tudok hibáztatni azért, mert nem tudja, milyen film a Jenny esküvője. Magyarországon mozikban nem is ment, csak DVD-n jelent meg 2015-ben, aztán felkerült különböző digitális videótárakba, jelen pillanatban a Horizon Go műsorán lehet itthon megnézni.

A főszereplője Katherine Heigl, akit legtöbben a Grace klinika sorozatból ismernek. Heigl alakítja a címszereplő, harmincas Jennyt, akit a szülei és a testvérei azzal nyaggatnak, hogy mikor megy már hozzá egy stramm fiatalemberhez. Amikor Jenny csak sumákol arra a kérdésre, hogy van-e valakije, a család úgy kombinál, hogy biztos van, csak házas. Micsoda kalamajka. A nagyvárosi Jenny valójában leszbikus, évek óta párkapcsolatban él azzal a nővel, aki a család szemében csak a lakótársa. Sőt, talán valamikor majd vele szeretne összeházasodni. Aztán amikor a szülei (Tom Wilkinson és Linda Emond) mindezt megtudják, teljesen kiborulnak azon, hogy a lányuk meleg. Félnek attól, hogy mit szólnak majd a szomszédok, mit szólnak majd a barátok, mi lesz akkor, ha a kertvárosban ennek híre megy. És természetesen híre megy, de sokkot senki sem kap, és mivel egy elég régi vágású filmről van szó, a végén van egy boldog esküvő is, ahol vidáman vonatozik az egész vendégsereg.

A filmet Mary Agnes Donoghue írta és rendezte, ez volt a második rendezői munkája, egyébként inkább forgatókönyvíróként ismert (Fehér leander, Barátnők). A Jenny esküvője megjelenésekor már elmúlt hetvenéves is. Az amerikai sajtó nem volt vele kegyes, még a pozitívabb kritikák is azt írta, hogy a film túl direkt módon prédikál, elnagyoltak a karakterei, humortalan, béna sitcomszerű fordulatai vannak, nagyon sokat támaszkodik az elcsépelt zenére, és idejétmúlt az egész koncepció. Egy ilyen filmnek 20 éve lett volna értelme, nem 2015-ben, amikor az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága eltörölt minden olyan korlátozást, ami az azonos neműek házasságának útjában állt.

A negatívabb kritikák a Jenny esküvőjét egy Hallmark-filmhez hasonlították. Ha a műfaj elsőre nem lenne meg, elég az Izaura TV műsorkínálatára gondolni, már amikor nem török vagy dél-amerikai szappanoperák mennek. Ezek az Észak-Amerikában, egy kaptafára forgatott filmek annyira kemények, mint a folyékony szappan, a történetük általában arra a sémára épül, hogy a nagyvárosi főszereplő visszatér a kisvárosba, ahol született, és megtalálja a boldogságot. A kinézetük pedig valószínűleg azzal a szándékkal lett megtervezve, hogy ne zavarjon senkit. Mindenki kedves, mindenki előzékeny, a viccek egyértelműek, a romantika még egyértelműbb. Ezeken a filmeket nem fog senki meglepődni, meghökkenni, maximum meghatódni, ha olyan kedvében van. Ezek a Hallmark-filmek olyanok, mint a Romana-füzetek, azzal a különbséggel, hogy nemhogy szex nincs bennük, de vonzódás, vágy, sőt, szexre utalás sem nagyon. (Itt van belőlük jó néhány a TV2Play oldalán.)

Szóval ehhez a műfajhoz hasonlították a Jenny esküvőjét, teljes joggal, hiszen a filmben nincsen szex, a párt alkotó két nő néha puszit ad egymásnak, illetve fogják egymás kezét, de ez a maximum. A film 2015-ben 12-es korhatárt kapott, ez látszik a DVD-borítóján is, de a házimozi-forgalmazó honlapján is lehet olvasni. Az eredeti, amerikai besorolása PG-13, azaz 13 éves kor alatt szülői felügyelet ajánlott hozzá.

Az RTL Klub most – húszezer forintos költség ellenében – azt kérte az NMHH Médiatanácsától, hogy sorolja be újra a filmet, hiszen mégis csak leszbikus főszereplője van, a melegellenes módosítókkal eltérített pedofiltörvény pedig nem kifejezetten egyértelmű az ilyesfajta tartalmakra vonatkozóan. És az a film, amit még hat évvel korábban vígan 12-es karikával, hivatalosan 3. besorolással dobtak a piacra,

2021-ben 5. kategóriás besorolást és 18-as korhatárt kapott.

Ezzel gyakorlatilag egy platformra emeli az NMHH ezt az ártalmatlan filmet bármi mással, aminek központi témája a nyers erőszak vagy a részletesen ábrázolt pornográfia. 2021. júniusától azonban nemcsak a pornográfia és az erőszak érdemel ki ilyen besorolást, hanem az LMBTQ-tartalom is, bizonyos esetekben. Akárcsak egy mozifilm forgalmazásánál, egy tévécsatornánál is jár ez praktikus korlátozásokkal, ez a film például csak este 10 és hajnali 5 óra között mehet adásba, ahogy a film előzetese is. Ha a mozis előzetest vesszük, akkor például ez:

A Telex birtokába került NMHH-döntés szövege megjegyzi, hogy ha egy műsorszámban megjelenik a homoszexualitás, akkor mérlegelni kell a besoroláskor, hogy „alkalmas lehet-e a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására”. A szövegben az szerepel, hogy önmagában a „szexuális másság” megjelenítése nincsen tiltva, az eljárásnál azt kell figyelni, hogy a homoszexualitás lényegi elem-e.

A döntés az A médiatartalmak korhatár-besorolásánál irányadó szempontokra, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazható jelzésekre, illetve a minősítés közlésének módjára vonatkozó jogalkalmazási gyakorlat elvi szempontjai című, itt elolvasható dokumentumból idéz, amikor megállapítja, hogy a Jenny esküvője miért érdemli meg a 18-as karikát:

„Meghatározóan jeleníti meg a műsorszám a nemváltással és a homoszexualitással kapcsolatos témaköröket, ha a bemutatott tartalom fókuszában a homoszexualitás vagy a nemváltoztatás értékeinek, előnyeinek, különlegességének, egyediségének hangsúlyozása áll, azaz e témák a tartalom központi, esszenciális és nélkülözhetetlen részét képezik.

Nem tekintendők problematikusnak a gyengédséget kifejező általános gesztusok, mint a puszi, ölelés, kézen fogva sétálás, csók, feltéve, ha azok bemutatása nem öncélú, nem a tartalom központi meghatározó eleme, nem képezi az adott műsorszám fő témáját, nem jelenik meg hangsúlyosan, hanem egyértelműen a gyengédség, a szeretet, az összetartozás vagy adott esetben az együttérzés szemléltetésére irányul.”

Az NMHH részletesen átnyálazta a filmet, és két elemet tartott különösen aggályosnak. Az egyik az, hogy egy – amúgy elég erőltetett – jelenetben a főszereplő apja kifejti, hogy neki egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mit művelnek a leszbikus nők egymással. Erre Jenny annyira kiborul, hogy a barátnőjétől hangosan megkérdezi, hogy „Hé, Kitty, apám tudni akarja, hogy felcsatolunk-e olyan izét?” A hatóság szerint azzal is van probléma, hogy a főszereplő az egyetlen, akinek kiegyensúlyozott a párkapcsolata, emiatt kiskorúak számára követendő minta lehet, azaz más szavakkal

„az őt körülvevő heteroszexuális emberek kapcsolata kiüresedett, hazugságra épülő és boldogtalan, így Jenny kapcsolata a hagyományos párkapcsolati modell fölé emelkedik.”

Részlet a határozatból:

Egyébként nem ez a 2021-es év legfurcsább korhatár-besorolása: ősszel a Nemzeti Filmiroda 18-as karikát adott a Venom 2. – Vérontó című szuperhősfilmnek. A címe alapján azt gondolhatnánk, hogy biztos megérdemelte, de a filmet látva – és tudva, hogy az alkotók a már emlegetett PG-13 besorolásra hajtottak, és meg is kapták az Egyesült Államokban – ez nem igaz: nincsen benne halomra gyilkolás, nem amputálnak végtagokat fűrésszel, sőt, talán még vér sincs benne, bár ezt a rengeteg CGI miatt nehéz megállapítani. Az IMDB adatbázisa szerint világszerte általában 12–14 év közötti korhatárral vetítik, pár helyen 16-ossal, és egyedül Magyarországon 18 év felettieknek.

Habár nem publikus az érvelés a hazai besorolás mögött, de gyanús, hogy azért kaphatta ezt a korhatárt, mert a film egy adott pontján a főszereplőt megszálló földönkívüli szimbióta leválik a gazdatestről, és elmegy egy LMBTQ-barát buliba. Most anélkül, hogy részletesen elmagyaráznám a film érzelmi vezérfonalait, csak annyit mondok, hogy Venom kiáll a színpadra, és arról beszél, hogy a neki addig otthont adó férfi (őt játssza Tom Hardy) szégyellte őt, és nem hagyta, hogy önmaga lehessen.

Itt a jelenet:

Az emberevő szimbióta mindezt arra érti, hogy gazdája nem hagyta, hogy szó szerint kibújjon belőle és szabadon öldököljön, de a buli közönsége ezt úgy érti, hogy nem hagyták neki, hogy az érzelmeit felvállalja. Az egész jelenet csak egy fokkal finomabb bárminél, mint ami a Jenny esküvőjében van, de legalább szórakoztató, és kölcsönöz valami személyiséget a Venom második részének. Eddig Magyarországon 275 ezer jegyet adtak el rá, és nagy valószínűséggel ebből nem volt mindenki 18 év feletti, mert a Nemzeti Filmiroda által megállapított korhatár csak tájékoztató jellegű, a mozik a gyakorlatban nem tartják be ezeket szigorúan.

Érdekes módon viszont az Örökkévalók című Marvel-filmmel nem volt ennyire szigorú a bizottság, holott abban az egyik szereplő, Phaisztos (Brian Tyree Henry) nyíltan meleg, csókot is vált a párjával, családi életet él, gyereket is örökbe fogad. Oké, ő egy többezer éves, kvázi-istenség, de a Venomnál sem számított, hogy Venom maga egy űrből érkező trutyi. Az Örökkévalók 12-es karikát kapott, eddig 166 ezer jegyet adtak el rá.

Az RTL Klub már tesztelte korábban is, hogy mennyire van résen a nyári törvény miatt az NMHH. Júliusban a búcsúzó Barátok köztben két női szereplő csókolózott, de a hatóság nem indított eljárást, ugyanis, ahogy a közleményükben írták, „az nem képezte a műsorszám meghatározó, lényegi elemét, fő mondanivalóját”.