A felmérések jól mutatták a demokraták győzelmét, de egyben nagyot tévedtek

Miközben a nyilvános közvélemény-kutatások egy hónappal a félidős választások előtt a republikánus szenátorjelölt kis előnyét mutatták Dél-Karolinában, a demokrata jelölt és kampánystábja már a győzelemre készült. Belső felméréseik már október elején azt jelezték, hogy Annie Andrews három százalékponttal vezet Darline Graham előtt, és utána végig azt mutatták, hogy ő van az élen – mondta a Semafornak a demokrata jelölt kampánystratégája, Chas Goldham.

A sajtóban közvetlenül a választás előtt megjelent kutatások gyakorlatilag holtversenyt és minimális Graham-előnyt mutattak, de Andrews végül meggyőző, több mint négy százalékpontos előnnyel, 51,1-46,7 arányban győzött. Hasonló eredmények születtek szerte az országban kőkonzervatív államokban is, a demokraták történelmi győzelmeket arattak.

A felmérések rendre alulbecsülték a demokrata jelöltek esélyeit, Texasban, Georgiában és Észak-Karolinában átlagosan kilenc százalékponttal. Bár azt helyesen mutatták, hogy a demokraták győzelemre készülhetnek, annak mértékét már nem találták el. Ez jelent meg az országos adatokban is. A közvélemény-kutatási átlagok országosan a demokraták 9 százalékpontos előnyét mérték a kongresszusi választásokra, míg végül 13 százalékponttal nyertek, ami 1976 óta a legnagyobb különbség – írta elemzésében a Washington Post.

„Mike Johnsonnak igaza volt. A felmérések rosszak voltak. Ez nem simán kék hullám volt, ez egy amerikai cunami volt” – mondta Hakeem Jeffries, a képviselőházi demokraták vezetője, utalva a republikánus házelnök választás előtt tett kijelentésére, miszerint a felmérések nem stimmelnek, és a Republikánus Párt lesz az este nagy nyertese.

A 100 fős szenátusban már biztosan lesz 54 szenátoruk a demokratáknak, de a végeredmény akár 56 is lehet, ha Mississippi és Alaszka eredménye is eldől. A 435 fős képviselőházban pedig 254 képviselőnél tartanak, és esélyük van rá, hogy végül meghaladják a Barack Obama első ciklusa eleji 257, sőt, akár a Bill Clinton elnökségének elején elért 258 képviselőt is.

Nem látták a cunamit, csak egy hullámot

A felmérések jól mutatták „a választás ívét” – mondta Alex Tyson, az Ipsos közvélemény-kutató cég alelnöke a The Hillnek. Hasonlóan értékelte a választást a Rutgers Egyetem közvélemény-kutató részlegének igazgatója. Ashley Koning a Guardiannek kijelentette, hogy a legelismertebb felmérések legtöbbször jól mutatták, merre billennek az egyes választások, de elismerte, hogy néhány demokratát alulbecsültek. „A demokratákat jelentősen alulbecsülték a felmérések” – írta az egyik legbízhatóbbnak számító előrejelző és adatguru, Nate Silver a hírlevelében.

Ez nemcsak a választási eredmények esetében jelent meg. A felmérések alulmérték azt is, hogy egyes választói rétegek mennyire fogják a demokratákat támogatni – írta az Atlantic. A lap megemlítette, hogy nagyjából 10 százalékponttal tévedtek abban, hogy mennyi latinó fog demokrata jelöltekre szavazni, a csatatérállamokban pedig a demokraták 9 százalékpontos előnyét mértek a fiatalok körében, de végül országosan 24 százalékpont lett a két párt közti különbség.

Ez pont az ellentéte volt annak, ami az elmúlt három elnökválasztás alatt történt: akkor a közvélemény-kutatások rendre alulmérték Donald Trump támogatottságát 2016-ban, 2020-ban és 2024-ben is. Több mint egy évtizede ez volt az első alkalom, hogy a felmérések a demokrata és nem a republikánus szavazatok arányát becsülték alul – mondta a Guardiannek Sean Freeder, az Észak-Florida Egyetem közvélemény-kutató laborjának vezetője.

A 2018-as és a 2022-es félidős választásokon a felmérések egészen pontosan voltak, és nem jelent meg bennük nagyobb rendszerszintű hiba. A sajtónak nyilatkozó közvélemény-kutatók egyik magyarázata szerint a tévedést most az okozhatta, hogy az elnökválasztások hibás előrejelzései miatt arra koncentráltak, hogy nehogy újra alábecsüljék a republikánusok támogatottságát, és túlkorrigáltak. Az elmúlt években történt tévedések miatt azon aggódtak, hogy túlbecsülik a demokratákat – mondta a Guardiannek Tim Servinsky Jr., a Pennsylvania Egyetem közvélemény-kutatója.

„Olyan nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy vajon a közvélemény-kutatások alulbecsülik-e a Trump-szavazók arányát, ahogyan az elnökválasztásokon tették, amikor Trump is rajta volt a szavazólapon, hogy jelentősen kevesebb szó esett arról, hogy a demokratákat becsülik-e alul, ahogy az végül megtörtént” – mondta a Bellwether kutató és tanácsadó cég igazgatója, Christine Matthews.

A közvélemény-kutatók konzervatívabbá teszik a felméréseiket, mert azon aggódnak, hogy az eredmények a demokraták irányába torzulnak, mivel a demokraták nagyobb valószínűséggel vesznek részt közvélemény-kutatásokban – mondta az NPR-nak Anna Greenberg demokrata közvélemény-kutató.

Nem látták jönni

Egy másik ok lehet, hogy sok olyan ember szavazott, aki általában nem szokott, és erre a közvélemény-kutatók nem voltak felkészülve, pont úgy, mint az elmúlt három elnökválasztáson – mondta Greenberg. „Ha sok új ember szavaz, nem tudod jól előrejelezni, hogy kik azok”. Az egyik legnagyobb kihívás a közvélemény-kutatóknak az, hogy meg tudják határozni, kik azok, akik valójában el is mennek szavazni – magyarázta a Guardiannek Diana Mutz professzor, a Pennsylvania Egyetem kutatóintézetének igazgatója.

Az ilyen nagy kilengéseket nehéz megjósolni, mondta a lapnak Christopher Wlezien, a Texasi Egyetem professzora, mert „mindig trükkös dolog felmérni, hogy kik fognak elmenni szavazni.” A Washington Post már október elején arra figyelmeztetett, hogy a felmérések alulmérhetik a demokraták támogatottságát, ha a Trump-szavazók részvételi aránya be fog zuhanni.

Egyes vélemények szerint a gond az lehetett, hogy a válaszolók hamis adatokat adtak meg arról, hogy kire szavaztak korábban, és hibás adatok alapján súlyozták a közvélemény-kutatók a válaszokat. „Egy csomó ember volt, aki hazudott, akik kétségtelenül Trump-szavazók voltak, és azt mondták, hogy nem voltak azok” – mondta a The Hillnek Chaz Nuttycombe politikai elemző. Az ő csapatának elemzését idézte Nate Silver is, jelezve, hogy a mostani tévedés oka „ironikusan az, hogy Trump annyira népszerűtlen, hogy a válaszadók nem vallották be, hogy korábban őt támogatták”.

Silver a hírlevelében az AtlasIntel és a New York Times/Siena közvélemény-kutatókat dicsérte, amik nagyon pontos eredményeket jeleztek előre, és annak ellenére kijöttek az eredményeikkel, hogy azok valamennyire ellentmondtak az általánosan elfogadott véleménynek. Ez nagy bátorságra utal, és megérdemlik a győzelmi kört – írta.

A másik nehezítő tényező a kutatókat régóta kísértő válaszadási torzítás volt. A Washington Post például ennek mentén egy hosszú cikkben mutatta be saját kansasi felmérésének egyik módszertani problémáját, név szerint azt, hogy a republikánus szavazók egyszerűen nem akarták kitölteni a kérdőíveket. Ezt különböző súlyozási módszerekkel lehet mérsékelni ugyan, de továbbra is kérdés, hogy az elért republikánus válaszadók mennyire reprezentálják a párt teljes szavazótáborát. Ha például a Trumpot kevésbé támogató republikánusok nagyobb hajlandósággal vesznek részt a felmérésekben, az szintén torzíthatná az eredményeket.

Az iparágban abszolút vezető szerepet betöltő New York Times szintén megkongatta a vészharangokat, bár ők arra is rámutattak, hogy a Trumpot többször alulmérő kutatóknak elemi érdekük, hogy ez még egyszer ne történjen meg, és a múltból kiindulva akár a demokraták alulmérése is elképzelhető. Végül ez a második jóslatuk jött be.

Az amerikai félidős választás eredményeiről több másik mellett ebben a cikkünkben olvashatják fő elemzésünket. Részletesen írtunk arról, mire lehet számítani a demokrata kongresszus és Trump viszonyában, és azt is kielemeztük, a külpolitikára hogyan hathat ki a félidős választás eredménye. Érdemes megnézni a témába vágó stúdiós beszélgetésünket is: