Netanjahu végzett az élen, senki sem érezheti magát győztesnek, és minden elképzelhető az izraeli választás után

Csütörtökre meglett a keddi parlamenti választás közel végleges végeredménye, Benjámin Netanjahu kormányfő pártja és blokkja végzett az élen, ebből azonban nem lehet megjósolni, milyen összetételű kormány alakulhat Izraelben. A választás utáni parlamenti alkudozások még tartogathatnak meglepetéseket, de a legkülönbözőbb forgatókönyvek alapján az sem kizárt, hogy hamarosan újabb előrehozott parlamenti választás elé néz az ország. Az viszont egyelőre nem látszik, mi mozdíthatná ki az izraeli társadalmat a politikai patthelyzetből.

Netanjahu nem vesztett…

Izraelben először tartottak parlamenti választást a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása óta, ami után megindult a gázai háború és lángba borult a Közel-Kelet. A választás legnagyobb tétje az volt, hogy véget ér-e a kortárs izraeli politikát évtizedek óta meghatározó Netanjahu-korszak.

A politikus az elmúlt harminc évből tizenkilencet töltött miniszterelnökként, ezzel Izrael történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfőjévé vált. A jobboldali, szélsőjobboldali és ultraortodox vallási pártokat tömörítő kormánykoalíciója a jobbközéptől a balközépig terjedő ellenzéki pártok blokkjával nézett szembe. Mivel az izraeli arányos választási rendszerben egy pártnak nehéz megszerezni az abszolút többséget, a blokkok relatív mérete számít igazán, nem feltétlenül az, melyik párt végez az első helyen. A választás tétjéről itt írtunk részletesebben.

Az előzetes felmérések a Gadi Ejzenkot volt vezérkari főnök által vezetett ellenzéki koalíciót hajszálnyival előrébb mérték, mint a korrupciós vádak elől éveken át ellépő, az országot ért legsúlyosabb terrortámadást politikailag túlélő, a felelősséget hárító, az utána megindított gázai háborút a maga javára fordító kormányfő mögött álló blokkot. A legfontosabb három izraeli tévé első exit polljai is Ejzenkoték vezetését vetítették előre, több másik exit pollban viszont már akkor is Netanjahuékat mutatták előrébb.

A közel végleges eredmény ez utóbbiakat erősítette meg, a 120 fős kneszetben a Netanjahu által irányított

• Likud 27 mandátumot szerzett, szövetségesei pedig,
• a szélsőjobboldali Ocma Jehudit és az Egyesült Tóra Judaizmus 7-7 mandátumot szerzett,
• az ultraortodox Sász és Becalel Szmotrics eddigi pénzügyminiszter ugyancsak szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus pártja 6-6 mandátummal került be a parlamentbe.

Ez összesen 53 mandátum, és Netanjahu a választás után közvetlenül azt hangoztatta, hogy meggyőző többséget kaptak a cionista szavazók között, de a többségi koalícióhoz nyolc képviselő hiányzik. A 2022-es választáson a Likud még 32 mandátumot szerzett, a Netanjahu által tető alá hozott akkori koalíciónak pedig 64 képviselője volt.

…az ellenzék nem nyert

Netanjahuék gyengülése azonban nem jelenti, hogy a választást a kormányfővel szembeni népszavazásként felvezető ellenzéknek elég mandátuma lenne vele szemben. Az ellenzék legnagyobb pártja Ejzenkot vezetésével

• a Jasar (Őszinteség) lett 21 képviselői hellyel,
• Naftali Bennett pártja, a Bejahad (Együtt) 12 mandátumot,
• Jair Golannal a balközép Demokraták 8 mandátumot szereztek,
• az egyébként a szekuláris-nacionalista jobboldalhoz sorolható Jiszráél Bejténu (Izrael a Hazánk) pedig 7 helyet kapott.

Ez összesen 48 mandátum. Matematikailag a mérleg nyelvét a minden korábbinál több szavazatot szerző arab pártok adják, összesen 19 hellyel:

• és az arab Közös Lista 11, a Ra'am 8 mandátumot szerzett.

A lakosság közel ötödét adó izraeli állampolgárságú arabok – tehát az Izrael területén élők, nem Ciszjordánia vagy a Gázai övezet lakói – korábban sokkal passzívabbak voltak a parlamenti választásokon. Mostani aktivitásukat főként Netanjahu leváltásának vágya motiválta, amiben szerepet játszik az arab lakta területeken romló közbiztonság is.

Izrael az utóbbi időben mintha elengedte volna ezeken a területeken a közbiztonságot, érezhetően megnőtt a bandaháborúk intenzitása, ami azt az érzést kelti, mintha a jelenlegi vezetés szemében nem lenne prioritás, hogy a többségében arab részeken élők körében az ország többi részéhez mérhető legyen a közbiztonság szintje. A gyilkosságoknak csupán 12 százalékát tárta fel a rendőrség 2026 első felében, miközben látványosan nőtt a gyilkosságok száma, az első hat hónapban megközelítette a 150-et.

Bár velük együtt 67 fős lehetne egy Netanjahuval szembeni koalíció, a parlamenti számtan másképp működik, hiszen az arab pártokat nem lehet még csak elméletben sem egyszerűen az ellenzéki blokkhoz csapni. Eddig egyszer adódott úgy – szintén Netanjahuval szemben összeállva –, hogy arab párt, a Ra'am helyet kaphatott az izraeli kormánykoalícióban, de az egyébként is vegyes szövetség 2021 és 2022 között csak másfél évig tartott ki, és utána tért vissza Netanjahu a hatalomba.

Netanjahu szerint ellopták a választást

Netanjahuék az arab pártok melletti rekordmozgósítást látva azt is felvetették, hogy külföldi segítséggel elcsalhatták az arabok a választást. „Izrael választását ellopták a terrorizmust támogató arab pártok, amelyek bűncselekmények sorozatával, megvesztegetéssel, erőszakkal, fenyegetéssel, illegális szoftverek segítségével a szavazók mozgósításával alá akarják ásni a zsidó államot” – idézte Netanjahut a Jerusalem Post.

A hatóságok nem erősítették meg ennek a vádnak a megalapozottságát, de a Sin Bét is vizsgálatot indított állítólagos katari beavatkozás ügyében. Dean Livne, a központi választási bizottság vezetője csütörtökön a 12-es csatornának arról beszélt, hogy nem tartja valószínűnek, hogy a külföldi beavatkozásról szóló állítások befolyásolnák a végeredményt. Viszont azt mondta, hogy egyes szavazatokat érvényteleníthetnek, ha közvetlen bizonyítékot találnak. Mint mondta, kaptak a Likudtól és más pártoktól is egy listát feltételezett választási csalásokról, ezek egy része szerinte valós, egy másik része pedig nem feltétlenül.

Ejzenkot csütörtökön a Times of Israel szerint azzal vádolta Netanjahut, hogy eltökélt célja a választás legitimitásának megkérdőjelezése, a volt vezérkari főnök azt ígérte, nem fogják hagyni, hogy ne tudjon felállni az új kneszet. Azt mondta, napközben találkozott a Sin Bét és a választási bizottság vezetőivel is, akik tájékoztatták az aktuális helyzetről. Ejzenkot szerint „túl korai megmondani, mi történt vagy hogy történt-e egyáltalán.” Szerinte hagyniuk kell, hogy a megfelelő hatóságok végezzenek a vizsgálataikkal.

Szövetség, szembefordulás, kivárás?

Ha a választás eredménye a mostani marad, akkor Netanjahué a legnagyobb párt és a mögötte álló szövetség is a legnagyobb, így megvan a lehetősége rá, hogy kormányalakítási megbízást kapva nekivágjon a koalíciós tárgyalásoknak. Ugyan felmerülhetne, hogy megpróbáljanak ellenzéki képviselőket győzködni, de így is elég messze vannak a többségtől.

Nyolc helyet kéne még behúzniuk, amihez a legkézenfekvőbb forrásnak Avigdor Liberman pártja tűnhetne. Az egyébként szekuláris Jiszráél Bejténu volt már korábban Netanjahu szövetségese, kormányában Liberman volt védelmi és külügyminiszter, egy időben kormányfőhelyettes is – az ellene összeállt rövid életű koalícióban pedig elvitte a pénzügyi tárcát.

A Szovjetunióban született 68 éves politikus ugyan egyértelművé tette a mostani választáson, hogy nem kíván Netanjahuval együttműködni, de azt is, hogy olyan kisebbségi kormánykoalícióban sem vesz részt, amelyik arab pártokkal együtt képes csak a többség megszerzésére. A 12-es csatorna szerdai információi szerint Liberman nem reagált az ellenzéki pártok vezetőinek telefonhívására, ami akár azt is jelentheti, hogy megindult a kapcsolatfelvétel közte és Netanjahu között. Netanjahut a korrupciós ügyei miatt kritizálta, ezt papíron felülírhatná a biztonsági helyzetre történő hivatkozás, ha végül átállna. De a források szerint Liberman tartja magát ahhoz, hogy nem akar beszállni Netanjahu kormányába, sokkal inkább egy egységkormányt szeretne Netanjahu és Ejzenkot között.

Egyedül azonban még Liberman pártja sem dönthetné el Netanjahu irányába az erőviszonyokat, ugyanis 7 mandátumával még csak 60 helynél tartana, egy továbbra is hiányozna a kormánytöbbséghez. Ehhez szükség lenne a radikális jobboldalhoz sorolható Naftali Bennetthez, aki ugyan Netanjahu körében kezdte politikai karrierjét, ám személyes ellentéteik messze sodorták őket, annyira, hogy Bennett a már említett, Netanjahuval szemben összeállt 2021-2022-es törékeny koalícióban egy időre a kormányfői posztot is betöltötte.

De még ha személyes ellentéteiken felül is emelkednének, kérdés lenne, mit szólnának átállásukhoz pártjuk választói és Netanjahu ultraortodox szövetségesei, akik határozottan elutasítják Bennett és Liberman egyik kiemelt célkitűzését, nevezetesen, hogy az ultraortodox vallásos réteg is vegyen részt a kötelező katonai szolgálatban. Emiatt Netanjahu ultraortodox szövetségesei nem tekintik őket elfogadható partnernek.

A források szerint Liberman által szorgalmazott egységkormány ugyan szintén egy elméleti lehetőség. Ejzenkot 21 képviselője kevés lenne Netanjahu 27 fős frakciójának, Bennett és Lieberman 7-7 képviselője már elég lenne. Ejzenkot azonban végképp Netanjahuval szemben határozta meg magát, a választás estéjén lemondásra is felszólította a Likudot vezető kormányfőt, ezért politikai hitelességét egy ilyen forgatókönyv az egyébként fordulatos szövetségeket produkáló Izraelben is aláásná.

A Netanjahuval szembeni blokk lehetőségei is korlátozottak

Csütörtök este arról érkezett hír, hogy Ejzenkot találkozott Bennettel utóbbi otthonában, hogy tárgyaljanak arról, hogyan „állhatna fel a lehető leghamarabb egy jó kormány Izraelben.” Ejzenkotnak alapból is a többség lehetőségének felmutatásával kellene megbízást kapnia az államfőtől a kormányalakításra és biztosítania kellene, hogy ne legyen széthúzás a sokféle érdeket képviselő partnerek között.

Ejzenkot kijelentette, hogy a Jásár arra készül, hogy keresztülvigye az általános hadkötelezettségről szóló törvényt és az október 7-i terrortámadáshoz vezető okokat vizsgáló bizottságot is létrehoznák, amint az új kneszet feláll november 10-én. Azonban ahogy Netanjahu, úgy Ejzenkot esetében sem látszik, hogyan tudnának eljutni egy stabilnak nevezhető kormányig.

Ejzenkot a kampány alatt kizárta a koalíciót az arab pártokkal, bár a Ra'am jelezte hajlandóságát a részvételben, a baloldali és arab nacionalista pártokat tömörítő Egyesült Arab Lista pedig kívülről kész lenne támogatni egy Netanjahut ellenzékbe szorító koalíciót. Ezt a lehetőséget azonban csak a Jair Golan vezette Demokraták vállalták fel, és egyébként is kérdés, hogyan lehetne egyben tartani egy ilyen koalíciót, amikor például a Gázai övezetet érintő katonai kérdésekről kell dönteni.

Elméletben felmerülhetne egy rövidtávú, technikai együttműködés, amivel megszavazhatnának egyes törvényeket, például összeférhetetlenségi jogszabályt is. A kormányfő három korrupciós ügyben is gyanúsított már, és bár a miniszterelnöki pozíció nem ad neki mentességet, azt az ország ügyeire hivatkozva – van belőle bőven, elég az iráni vagy a gázai helyzetet említeni – mindig el tudta érni, hogy ne kelljen egyelőre bíróság elé állnia.

A 12-es csatorna csütörtök esti információi szerint a Ra'am vezetője, Manszúr Abbász szerint gyenge vagy egyébként is lehetetlen lenne egy olyan kisebbségi kormány, amit Ejzenkot vezet és az arab pártok kívülről támogatnak egyes ügyekben.

Új választás is jöhet

Ha marad a patthelyzet, akkor új választás is jöhet. Ez nem volna példa nélküli, 2019 és 2022 között például öt parlamenti választást tartottak Izraelben.

Ez már csak azért sem kizárt, mert ezzel is időt nyerhet Netanjahu, aki azért szintén nem lehet elégedett pártja eredményével, amely öt mandátummal marad el a legutóbbihoz képest. A feltételezések szerint jobboldali, szélsőjobboldali, ultraortodox, telepesekre is nagyban építő szövetségeseit mozgósíthatná azzal, hogy ha nem nyer, akkor az arab politikai erők befolyása fog nőni a zsidó államban.

A BBC által számításba vett forgatókönyvek szerint Netanjahu számos érvet találhat az új választás mellett: az idei minden korábbinál magasabb, 77,7 százalékos részvétellel zajlott le, ehhez becslések szerint 70 ezer egyébként külföldön élő választó is hazautazott, hogy az ellenzéket erősítse. Egy újabb előrehozott választásért valószínűleg nem vállalná mindenki ismét az utat. Ha ők nem jönnek, az arányok megváltozhatnak Netanjahu vagy inkább a tőle jobbra álló erők javára, amelyeknek demográfiai szempontból egyébként is jó esélyük van arra, hogy idővel az ország legmeghatározóbb erejét adják, jelentősen távolodva azoktól a társadalmi, világnézeti alapoktól, amelyeken a modern Izrael 1948-ban létrejött.

Igaz, kevéssel maradt el a bejutástól a 2,72 százalékot szerzett Tartalékosok pártja, amelynek vezetője, Joaz Hendel ugyan Netanjahu elleni szavazásra szólított fel, végső soron nem zárta volna ki a szerepvállalást egy „cionista koalícióban”, azaz egy Netanjahuval és a legnagyobb ellenzéki pártot vezető Ejzenkottal felálló szövetségben, amelyben nem kapnak helyet az arab és a legszélsőségesebb pártok. Egy új választás esetén tehát a parlamenti küszöböt esetleg megugró Tartalékosok szintén átrajzolhatják az erőviszonyokat, de nehéz megmondani, hogy végső soron melyik tábort erősítenék.

Netanjahunak mindenesetre lehet, hogy kényelmesebb nélkülük, elvégre a Tartalékosok a parlamentbe bejutva támogatnák annak a bizottságnak a felállítását, amely a Hamász október 7-i terrortámadásának körülményeit, így Netanjahu politikai felelősségét is vizsgálná. Nincsenek a felelősség gondolatával egyedül, a kormányfő egykori tanácsadója, a Moszad korábbi vezetője a Telexnek nyilatkozva maga is beszélt Netanjahu felvethető politikai felelősségéről.