Észt külügyminiszter: Mi mind immunisak vagyunk Putyin félelemkeltő játszmáival szemben. Ugyanis pontosan tudjuk, mi a teendő

Csütörtökön Magyarországon járt Margus Tsakhna észt külügyminiszter, aki találkozott Baka András köztársasági elnökkel és Orbán Anita külügyminiszterrel is. A Telexnek adott interjújában azt mondta, országa hálás a magyar Gripeneknek a balti légtér védelmében ellátott misszióért, és szerinte az új kormány alatt Magyarország elkötelezett az európai biztonság és jövő mellett. Szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnök figyeli, mennyire egységes és mit lép az EU és a NATO, ezért nyugodtnak és egységesnek kell maradni, és nem túlreagálni. Beszéltünk az ukrajnai háborúról, a hibrid hadviselésről, a civil lakosság felkészültségéről és az észtországi orosz kisebbségről is.

Szijjártó Péter előző magyar külügyminiszter végig azt akarta, hogy látogassak Budapestre, de nem volt rá okom, hogy idejöjjek. Ugyanis nem értettünk egyet a magyar kül- és biztonságpolitikával, illetve az Oroszországgal, Moszkvával, Szergej Lavrovval és Vlagyimir Putyinnal fenntartott közvetlen kapcsolatukkal. Emellett az Orbán-kormány mindent blokkolt, ami az európai és a mi biztonságunkról szólt. Szóval az itteni választások és forradalom után változást látunk.

Hatalmas változásként látom. Helyreáll a jogrend és a demokratikus intézmények, Magyarország elkötelezett az európai biztonság és jövő mellett. Ez nagy változás, amire évek óta vártunk. Az észtek nagyon közel állnak a magyarokhoz, tehát biztosíthatom, Észtországban mindenki megünnepelte ezeket a választásokat. Most pedig megpróbálunk annyit segíteni, amennyit csak tudunk, mert még mindig emlékszünk rá, milyen volt az 1990-es és a 2000-es években végrehajtani ezeket a változtatásokat a mi társadalmunkban, ami nem könnyű. Szóval nagyon boldogok vagyunk a magyar emberek döntése miatt. Emellett ez segít nekünk ebben a nagyon kemény időben, amikor Oroszország agresszív háborút visel Ukrajna ellen, illetve geopolitikai kihívásokkal is szembe kell néznünk.

Elmondtam az önök új köztársasági elnökének, Baka Andrásnak és kedves kollégámnak, Orbán Anita külügyminiszternek, hogy a magyar kormány most valószínűleg azzal van elfoglalva, hogyan állítsa fel újra a demokratikus, erős intézményeket, garantálja a jogállamiságot. Önök irányt váltottak. A biztonságpolitika terén szerintem Magyarország nagyszerű munkát végez. Szerintem élen fog járni az európai szabadság és demokrácia terén, az önök befolyása nagyobb, mint amit most Magyarországon látnak. Nagyon sok a kihívás Európa előtt, sok szélsőséges és populista párt kerülhet hatalomra.

Látjuk ezeket a fejleményeket, ezeket a trendeket. Ez populizmus, ez nem olyasmi, ami egyesíti Európát. Márpedig most arra kéne összpontosítanunk, milyen Európát akarunk a jövőben, ami elég erős és egységes ahhoz, hogy fenntartsa a békét. Mi nagy szerepet játszunk ebben, nemcsak az orosz–ukrán háború miatt, de a geopolitikai kihívások miatt is. Ezért gondolom, hogy Magyarország is nagyobb szerepet fog játszani a következő években Európában.

Teljesen más volt, mert nyitottak vagyunk. Orbán Anitával rögtön felvettem a kapcsolatot, amint kijöttek a választási eredmények, és világossá vált, hogy Magyar Péter fog kormányt alakítani. Ez nemcsak Európáról, nemcsak Magyarországról szól, hanem a bilaterális kapcsolatokról is. Arról beszéltünk, hogy önök megreformálják a társadalmukat, nagy változásokat eszközölnek az alkotmányukban, demokratikus intézményeket építenek, küzdenek a korrupció ellen, haladnak a digitalizációval.

Szóba került, hogy hogyan bízzanak az emberek ebben, hogyan vezessék be az e-kormányzást, hogyan vészeljék át azokat az őrült kibertámadásokat, mint amiket Észtország szenved el. A közszolgáltatásaink 100 százaléka online működik, számos MI-megoldást építettünk be, nálunk van a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központja is, szóval sok gyakorlati dologban tudunk együttműködni. Most, hogy a magyar kormány több reformot hajt végre, itt az idő alkalmazni ezt a tudást, és készek vagyunk segíteni.

Szijjártó Péter élharcos volt abban, hogy felemelje a szavát a szankciók ellen. Voltak persze mások is, nem csak Szijjártó. Mint korábban elmondtam, egyeseknek nagyon kényelmes volt elbújni Orbán Viktor árnyékában. Ha van egy vita, amit kiteszünk az asztalra, például a szankciókról, akkor tárgyalni kell. De Orbán ezt csak felhasználta érdemi vita nélkül, ami rossz volt az európai biztonság szempontjából.

Nemrég nyilvánosságra is került, de már elég régóta tudtuk, hogy Orbánék megosztanak információkat Oroszországgal. Láttuk a sormintát, hogy Moszkva parancsokat osztogat. Amikor Orbán az orosz agresszióról beszélt Ukrajna ellen, illetve a támadásaikról Európa ellen hibrid, terror- és szabotázsakciókkal, nyilvánvaló volt, hogy nem az európai biztonságért állt ki, hanem hogy az orosz érdekeket képviselje Európában. És ez teljesen a biztonságunk ellen való volt.

Ez olyasmi, amire szerintem Magyarországnak és néhány intézményének kell rájönnie, hogy ez korrupció vagy befolyás volt, vagy mi állt az egész mögött.

Nagyon hálásak vagyunk Magyarországnak a vadászgépei miatt, amik részt vettek az észtországi légtérrendészeti feladatokban az Orbán-korszakban is. Látok különbséget aközött, ahogy Orbán a NATO-ban, és ahogy az Európai Unióban viselkedett. Ebben az értelemben nagyon hálásak vagyunk a magyar embereknek, hogy részt vettek ebben, és hogy folytatódhat a misszió.

Most az a kérdés, hogy tudunk-e olyan Európát építeni, ami fenntartja a békét. A kérdés, hogy milyen Európát szeretnénk látni olyan ügyekben, mint a bővítés vagy az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák. Ukrajna NATO-tagsága lenne a leghatékonyabb, ez az álláspontunk. Megértjük, hogy időt vesz igénybe a magyar emberek meggyőzése, hogy a közös európai érdek az európai béke megőrzése Ukrajnával közösen. Értjük a magyarországi helyzetet, mivel a kormány hosszú ideig azt magyarázta, hogy Ukrajna ellenség, bár ezt másként látjuk.

Reméljük, hogy a mostani kormány elkötelezett a NATO – kölcsönös védelmet garantáló – ötös cikkelye és az egység iránt. Oroszország felől fenyegetés érkezik, de nem csak felőlük, globálisan is őrült a helyzet. Háború van a Közel-Keleten, ott az izraeli–palesztin konfliktus, feszültség van a Csendes-óceánon, de legalább Donald Trump amerikai elnök és Dánia aláírtak egy megegyezést Grönlandról. Össze kell tartanunk, ki kell állnunk a közös érdekeink mellett.

A NATO légtérvédelmi missziója Észtországban nagyon fontos. Az Ämari Légibázis hivatalos része a NATO légvédelmének. Különböző rotációkban különböző NATO-tagországok csapatai vannak jelen. Észtországnak ugyanis nincsenek és nem is lesznek saját vadászrepülői, mert ez túl költséges nekünk, még ha a GDP 5 százalékát költjük is védelemre. Fontos, hogy a magyar vadászrepülők részt vesznek a misszióban.

Igen, volt néhány incidensünk az ukrán drónokkal, amik Oroszország elleni mélységi csapásokra tartottak, és betévedtek a balti és a finn légtérbe. Ez Oroszország felelőssége, mert ő háborúzik Ukrajna ellen, Ukrajna pedig megvédi magát. Egyre több szervezett támadást látunk Európa ellen az orosz biztonsági szolgálatok által, a hibrid hadviselés, a kibertámadások már normális dolognak számítanak.

Pont a napokban hoztuk nyilvánosságra, hogy egy augusztusi támadás elkövetőit az orosz titkosszolgálatok bérelték fel. Ez nem is annyira a balti országokról szól, hanem Európáról. Megosztanak minket, aláássák az egységünket, az eszkalációtól való félelmeinkkel játszanak. Két dolgot külön kell választanunk: aggodalom van amiatt, hogy Oroszország esetleg megtámadhatja a balti államokat, Lengyelországot, Finnországot, a NATO-t, de közben nem látunk semmiféle mozgást a határ túloldalán.

Védelmi miniszter voltam 2016–2017-ben, akkor közel 120 ezer katona állomásozott a határ másik oldalán. Ez a térség most üres, ezek a csapatok nincsenek ott.

Visszatérve a drónokra, sokat kell tanulnunk Ukrajnától, hogyan fejlesztette ki a légvédelmi képességeit. Aláírtunk egy egyezményt Észtország és Ukrajna között közös vállalatok felállításáról ebben a szektorban. Vannak olcsóbb módjai is, hogy leszedjük a drónokat, mint a vadászgépek. Nemrég Ukrajnában jártam, és azt láttam, hogy a dróntámadásokat jól tudják kezelni, a fő gondjuk a ballisztikus rakéták. Szükségük lenne légvédelemre, elfogórakétákra, ez nagyon aggasztó.

A tél közeleg, és ez lehet a legsötétebb tél Ukrajnának. Szervezünk egy konferenciát Ukrajna újjáépítéséről januárban Tallinnban. Volodimir Zelenszkij elnök jelezte, nem konferenciára, hanem szállításokra van szükségük. Közben látjuk, hogy Oroszország nem tör előre a csatatéren, de az embereket terrorizálja, és annyit rombol, amennyit tud.

Csak annyira, hogy a lakosság nem utazhat oda. Nekünk is vannak korlátozásaink a határterületeken, mert nem biztonságos. Sok a provokáció, de nincsenek meg egy katonai agresszióhoz vagy bármilyen komoly művelethez szükséges képességek. Inkább olyan provokációkat láthatunk majd, mint a terrortámadások.

Vlagyimir Putyinnak alapból nem megy jól, sok a feszültség hazai szinten, miközben semmit sem nyer a csatatéren Ukrajnában. Ezért nyomást helyez Európára, hogy Európa féljen, és ne segítsen Ukrajnának. Mint határos ország azt mondjuk: maradjunk nyugodtak! Készen kell állnunk mindenféle provokációra, de nem várható teljes körű katonai invázió Oroszország felől. De ez lehetséges, ha a jövőben egy rossz béke születik Ukrajnával. Ez azt jelenti, hogy Oroszország folytatni fogja az agressziót Európában, és pár éven belül valós fenyegetést jelenthet.

Minden észtországi középületen ott van az ukrán zászló 2022 februárja óta. A valóságban Ukrajna nemcsak a saját szabadságáért küzd, hanem helyettünk is. Az említett 120 ezer orosz katonát a határainknál Ukrajnába vezényelték. Mindezek miatt szükséges felállítani a jövőbeli Európa közös biztonsági garanciáit, és a semleges szürke zónák a NATO és Oroszország között csak zöld jelzést jelentenek a további agresszióra Putyinnak. Minden 2008-ban kezdődött Grúziában, aztán jött 2014, majd 2022. Meg kell értenünk, hogy ha tartós békét akarunk, meg kell húznunk a vörös vonalat Oroszország és a NATO között. Nem kellenek pufferzónák, mert az csak instabilitást és háborút jelent a jövőben.

Az ötös cikkely nem egyfajta gép, hogy megnyomod a gombot, és beindul. Tisztában vagyunk vele, hogy Oroszország a jövőben is agresszív ország lesz. Amikor ott állomásozott az a 120 ezer katona az észt–orosz határ túloldalán, nem voltak állandó helyszíneink NATO-csapatok elszállásolására. Akkor még nem volt a NATO tagja Finnország és Svédország sem. Nem voltak szilárd védelmi terveink, amik már léteznek a [2023-as] vilniusi NATO-csúcs óta.

A tervek szerint ha Oroszország agresszióba kezd egy NATO-tag ellen, mélyen orosz földre visszük a háborút, és elintézünk mindent, ami támogatja a háborújukat. Ezek a tervek folyamatosan fejlődnek. Ez a valós elrettentés. Most már tehát más a helyzet, mint régen. Az ötödik cikkely is jelzi az akaratot, hogy harcolni fogunk, ha kell. Miután Európa sokkal többet fektet be a védelmébe, az Egyesült Államok is elkötelezettebbé vált.

Igen, jelezték, hogy jönnek katonák a következő rotációval a balti államokba és Lengyelországba.

Oroszország Kalinyingrádot stratégiai kommunikációs eszközként használja, azt állítva, hogy a NATO el akarja foglalni. Azt is mondják, hogy a NATO le akarja zárni a Finn-öblöt, ami voltaképp egy köldökzsinór Oroszországnak, a gáz- és olajexportjuk 60 százaléka ezen a vékony csatornán megy keresztül. Tallinn és Helsinki között csak 80 kilométer széles az öböl, amibe benyúlnak a területi vizek és gazdasági övezetek, az oroszok pedig egy 6 tengeri mérföldes sávban szállíthatnak mindent.

Putyin tipikus taktikája, hogy a NATO-t hibáztassa, amit támadó jellegű szervezetnek nevez, pedig a NATO-nak nincs semmilyen terve Oroszország bármely részének elfoglalására. Az is Putyinra vall, hogy az eszkalációtól való félelemre játszik rá azzal, hogy atomfegyverekkel fenyeget, amit szerintem sosem vetne be, mert akkor globális szinten követne el öngyilkosságot. Még Kína sem fogadná ezt el sohasem. Tehát nyugodtnak és egységesnek kell maradnunk.

Tavaly három orosz katonai repülő megsértette az észt légteret, ami brutális volt. Úgyhogy életbe léptettük a konzultációra vonatkozó négyes NATO-cikkelyt. Létrejött a Keleti Őrszem misszió, ami szélesebb képességeket jelent a keleti határon, megújítottuk a harci protokollokat is. Összehívtuk az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Donald Trump elnöknek feltették a kérdést egy Zelenszkijjel közös sajtótájékoztatón, hogy

ha az orosz vadászgépek legközelebb megsértik a NATO légterét, le lehet-e lőni őket, mire Trump azt felelte: igen. Az együttes reakcióink miatt azóta nem volt súlyos légtérsértés a NATO keleti szárnyán.

Azt akarom ezzel mondani, hogy Putyin gondosan figyeli, mennyire vagyunk egységesek, mit reagálunk, mit teszünk. Ezért az az üzenetem, hogy legyünk nyugodtak és egységesek, ne reagáljuk túl. Putyin 2022-ben is elszámolta magát, teljesen biztos volt benne, hogy pár nap alatt elfoglalhatja Ukrajnát. Szerintem tudhatja, mi történt azóta: öt év teljes körű háború, 40 ezer főnyi veszteség havonta, nulla előrehaladás és stratégiai áttörés.

Eközben a nyugati világ Ukrajnát támogatja, a finnek és a svédek beléptek a NATO-ba, ezért Putyin elvesztette a befolyását a Balti-tenger és a keleti szárny felett. Fenn kell tartanunk a pozíciót, hogy Putyin ne számolhassa el magát a NATO-val szemben, nehogy ne legyünk egységesek. Ez a fő aggodalmunk, hogy vele szemben nagyon kemény, világos és brutális nyelvezet kell a vörös vonalakról.

Úgy vélem, a NATO keleti szárnya, Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, mi mind immunisak vagyunk Putyin félelemkeltő játszmáival szemben. Ugyanis pontosan tudjuk, mi a teendő. Észtországnak van egy teljes védelmi koncepciója. Ennek része, hogy minden férfi szolgál egy évet a hadseregben, a fiam most is épp a szolgálatát tölti. Ezen felül létezik a hétéves aktív tartalékosság, ami azt jelenti, hogy a tartalékosoknak 12 óra alatt készen kell tudniuk állni, hogy elinduljanak harcolni, és pontosan tudják, mit kell tenniük. Van egy védelmi ligánk, a többségünk részt vesz ebben a katonai-polgári szervezetben, és tudják, mit kell tenniük.

Katonailag a többségünk tudja. Polgári védelmileg tanulnunk kell Ukrajnától, hogyan készítsük fel és informáljuk a lakosságot. A magánszektorra is kitérek, a cégek is fel vannak készítve. Szerintem ez elég erős elrettentő erő. Megkérdeztük tavaly a lakosokat, mit gondolnak az ellenálló képességről, készek-e harcolni. 94 százalék mondta, hogy ha Oroszország agresszióba kezd, Észtországnak vissza kell vágnia.

A második kérdés még fontosabb: személyesen is részt vennének-e a harcban? Erre 74 százalék felelt igennel, ami nagyon magas, hasonló, mint Finnországban. Ha ugyanezt a kérdést feltennénk Európa közepén, a válasz más lenne. Szóval az észtek nem félnek, tudjuk, mit kell tennünk. Nincs pánik, csak aggodalom, hogy mind egységesek vagyunk-e, hogy az elrettentés működik-e, Putyin nem kalkulálja-e el magát. Tudjuk, ha Oroszország valóban elkezdi az agressziót a balti államok ellen, meg fogjuk nyerni ezt a konfliktust. De a következmények a valós életben ott lesznek. 300 kilométer választja el a keleti határunkat a tengertől. Félelem tehát nincs, csak aggodalom, de az más.

A háttér az, hogy ezeket az orosz családokat és embereket idehozták a szovjet időkben. Rengeteg embert elvesztettünk a gyilkosságok és a szibériai deportálások miatt, a helyükre telepítették be az oroszokat. Északkeleten ez a kisebbség voltaképp 90 százalékot tesz ki. Ez a történelem. Őket jól integráltuk, nincsen megosztottság. Pár éve változtattunk az oktatási rendszerünkön, minden gyerek ugyanabba a rendszerbe kerül be. Az idősebb nemzedék még emlékszik rá, milyen volt a szovjet időkben, különleges jogaik voltak, de ez ilyen, amikor fiatalabb voltál, jobb volt az élet. A mostani fiatal generáció nagyon jól integrálódott.

A második dolog, hogy az oroszországi családtagjaiktól jól tudják, milyen most ott az élet, a bérezés, a nyugdíj, a juttatások, a személyes szabadság. Ezek a srácok terrorban élnek Oroszországban. Apjukat, fiukat esélyes, hogy Ukrajnába küldték a halálba. 2022 után láttuk, hogy egyre több orosz állampolgár folyamodik észt és európai állampolgárságért, mert meg akarnak szabadulni Putyin szorításától. És most félnek attól is, hogy Putyin bejelenti az általános mozgósítást.

Együtt kell működnünk az itteni oroszokkal, mert az orosz propaganda és álhírek, illetve közösségi oldalak nagyon aktívak Észtországban. Ez folyamatos feladat, de az integráció szerintem elég jól áll. Oroszország mindig egyfajta kifogásként használja, hogy él nálunk egy orosz kisebbség. De különbség, ha egy kisebbség évszázadok óta él valahol, vagy betelepítették és kifogásként használják őket. A lakosságunk 3 százaléka Ukrajnából származik, menekültek, de nagyon jól integráltuk őket a társadalomba. Megnyitottuk nekik a szolgáltatásokat, a munkaerőpiacot, oktatást, szociális rendszert.

A legjobb integrációs projektünk a katonai szolgálat. Ezek a fiúk mind együtt szolgálnak egy évig, majd együtt gyakorlatoznak időnként, hét éven át. Itt valódi barátságok alakulnak ki, és ezt harminc éve alkalmazzuk. Sok orosz ember hajlandó meghalni Észtországért.

Megpróbálják elérni őket, és természetesen mindig akad olyan, aki kollaborál. Az orosz biztonsági szolgálatok felbérelnek embereket terrortámadások elkövetésére. Akár észt állampolgárokat is. Ők nem ideológiából teszik ezt, akiket elfogtunk, azoknak bűnözői hátterük volt, csak bevételt akartak. Szóval ez nem fekete-fehér. Alapvetően az orosz emberek tudják, milyen az élet Oroszországban, és nem akarják azt élni.

A mesterséges intelligencia veszélye jelen van természetesen, de senki sem tudja pontosan, az MI merre fog fejlődni. Ugyanakkor nyitottak vagyunk az új technológiákra, sokat fektettünk be az oktatásba és a technológiai fejlesztésbe, a közszolgáltatások 100 százaléka elérhető online. Fel vagyunk rá készülve, hogy ha bármi történik velünk vagy a területünkön, az e-kormányzat működni tud. Az MI-t egyre jobban integráljuk a titkosszolgálatok munkájába is.

Nyitottak vagyunk az MI-lehetőségekre, mert természetes erőforrások nélküli kis országként részt kell vennünk ebben. Az MI ugyanis itt van, fejlődik, mi pedig egy titokzatos kis nyelvet, az észtet beszéljük, és kulturális szinten minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy túléljünk. Két éve indítottuk el az AI Leap programot, ami az oktatásról szól. Középiskolai csoportok gyakorolják, hogyan lehet változtatni a tanulási-oktatási folyamaton úgy, hogy használják a ChatGPT-szerű rendszereket.

Saját rendszereket is fejlesztettünk, és nemzetközi csoportok is figyelik, mindez hogyan működik pszichológiailag, mentálisan is. De kis ország vagyunk, nem mi kontrolláljuk az MI-fejlődést. Látjuk, hogy globális szereplők harcolnak egymás ellen, Kína, az USA, és a kérdés, hogy Európa mit tud tenni. Szóval sok a kihívás, de a lehetőség is.