Másodfokon is bűnösnek mondta ki a francia fellebbviteli bíróság Marine Le Pent, ám épp annyira csökkentették az eredetileg két év felfüggesztett mellett két év házi őrizetben töltendő büntetést és a közügyektől való ötéves eltiltást, hogy a radikális Nemzeti Tömörülés (RN) eszmei vezetőjének az elvi lehetősége megmaradt az indulásra a 2027-es elnökválasztáson, amelynek komoly esélyese is lehet.
Az EU-s pénzeket jogtalanul felhasználó, négymillió eurós pártfinanszírozás ügyében hozott jogerős ítélet a közügyektől való, eredetileg ötéves eltiltást 15 hónapra csökkentette, tavaly márciustól számítva így az már nem akadályozza Le Pent abban, hogy regisztráljon elnökjelöltként. Van azonban egy érzékeny kitétel.
Lábpereccel az elnöki székért?
Az 57 éves politikusnak – aki 2017-ben és 2022-ben is bejutott a második fordulóba, de alulmaradt Emmanuel Macronnal szemben – az ítélet alapján a két év felfüggesztett börtönbüntetése és az egy év házi őrizete érvényben marad. Vagyis egy évig még nyomkövetőt kell hordania, azaz a kampányidőszakban
rendőrségi lábpereccel kellene győzködnie a választókat arról, hogy ő legyen az EU második legnagyobb gazdaságának, az EU-ban egyedüliként atomfegyverrel rendelkező, 68 milliós Franciaországnak az elnöke.
Már ha elindulna az elnökválasztáson. Le Pen korábban azt mondta, egy ilyen döntés esetén nem vállalná a kampányt, ám a bíróságról kijövet nem nyilatkozott, hanem rögtön az RN székházába ment, azt ígérve, hogy kedden este nyolckor a nyilvánosság elé áll.
A salamoni döntés valójában nehéz helyzet elé állítja Le Pent, aki 32 százalékkal jelenleg az elnökválasztás legtámogatottabb jelöltje, ám eredetileg lett volna egy olyan B terve is az ellenzéki, de a Nemzetgyűlésben a legnagyobb frakciót adó radikális RN-nek, amely akár jobb esélyt is jelenthet a pártnak az elnökválasztási győzelemre.
Ez a pártot hivatalosan 2022 óta elnökként vezető Jordan Bardella jelölése. A még csak 30 éves politikus 35-37 százalékos támogatottsággal bír. Bármelyikük is indul tehát, az első fordulón toronymagasan vezetnek – a második helyért 14-15 százalékon erős a küzdelem a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon és jobbközép Édouard Philippe között –, a kihívást a második forduló jelenti. A radikális RN-nek ott már kevesebb társadalmi tartaléka van. Ezt mutatta a 2017-es és 2022-es elnökválasztás és a 2024-es parlamenti választás is, ahol az első forduló alapján az abszolút többség sem volt kizárt, de végül csak 123 helyet szerzett meg az 577 fős alsóházban. Mégis kétségtelen, hogy a töredezetté vált, sokszereplős politikai színtéren most több esélye van a győzelemre az RN jelöltjének, mint korábban.
Lehet, hogy a régi politikai brandet jelentő Le Pen név üvegplafont is jelent. Marine Le Pen tavaly 96 évesen meghalt apja volt az eredetileg radikálisabb Nemzeti Front alapítója, akit lánya végül kiszorított a mérsékeltebbre szabott és átnevezett pártból.
Le Pen esélye belső konfliktust hozhat a felszínre
Ezt az üvegplafont Marine Le Pen, ha feszegette is, áttörni eddig nem tudta. Elképzelhető, hogy ez Bardellának nagyobb eséllyel sikerülhetne.
Az együttműködés eddig az ifjú Bardella és a mentor Le Pen között harmonikus volt, ám kérdés, hogy ez megőrizhető-e, ha Le Pen mégis úgy dönt, hogy indul a választáson, ha már egyszer ezt az ítélet mégis lehetővé tette.
Az ítélet, mintha politikai patikamérlegen lett volna kimérve:
- Le Pen politikailag motiváltnak mondta korábban az indulását ellehetetlenítő elsőfokú döntést, most már erre nem hivatkozhat, hiszen indulhat – miközben rajta lenne a kompromittáló nyomkövető.
- Feszültséget kelthet a két, külön-külön legnépszerűbb jelölt között a legnagyobb frakciót adó pártban, amely egyébként a Fidesz szövetségese is az EP-ben a Patrióták Európáért (PfE) pártcsaládban, ahol a frakcióvezető Bardella.
- Ha Le Pen nem indul, azzal vége a nagypolitikai karrierjének, miközben formálisan nem hivatkozhat politikai üldözöttségre.
Bizonyos ellentét már mutatkozott abban, ahogyan a pártot képviseli Bardella, és ahogyan azt tette Le Pen. Le Pen ugyan jómódú családba született, de igyekezett távoltartani magát a gazdasági, politikai elittől, ezzel is megerősítve, hogy a párt bázisát a társadalom alsóbb rétegei adják, a munkás-értelmiségi alsó középosztálynak az a része, amely a nyugati világban – hasonlóan az Egyesült Államok Donald Trump mögé beállt választóihoz – a leginkább érzi úgy, hogy talajt vesztett a globalizáció elmúlt 30 évében.
Ezzel szemben a szegény családból érkezett Bardella nagyon is szívesen mutatkozik az elit képviselőivel. Le Pen a fennálló rendszerrel való szembenállását apja örökségeként továbbvitte a politikai és gazdasági elittől való távolságtartással. Bardellánál ez kevésbé egyértelmű, így kérdés, hogy a párt klasszikus bázisa kitartana-e mellette egy nagyobb téttel bíró választáson. A kampány ugyanis még odébb van, és nem biztos, hogy a rendszerrel szembeni határozottabb kiállást elváró választói réteg jó néven veszi például azt, hogy Bardella jelenleg egy párt alkot Maria Carolina di Borbone delle Due Sicilie hercegnővel – az arisztokrata Bourbon család leágazásának nevében lévő „Két Szicília” magyarázatáról itt olvashat bővebben –, akivel a napokban a Monacói Nagydíjon is együtt mutatkozott.
Rosszul sült el az is, hogy ezt épp akkor tette, amikor a francia államba vetett bizalom súlyos léket kapott egy 11 éves kislány, Lyhanna halálával. Az országot megrázó gyilkosság pedofil elkövetőjét elkapták ugyan, ám kiderült, hogy a férfival szemben több bejelentés is érkezett évekkel korábban, ám a hatóságok nem vették elég komolyan. Macronnak is be kellett ismernie, hogy az intézmények rendszerszinten vallottak kudarcot.
A tragédia komoly muníciót adhat az elnök körüli jobbközéppel szemben a baloldal és a radikális jobboldal számára is, így rosszul vette ki magát, hogy egy Lyhannára emlékező nagy megmozdulás alatt Bardella épp Monacóban mutatkozott felső körök VIP-páholyában, és nem segített az sem, hogy a kritikákat azzal ütötte el, hogy Lyhanna ügyében „minden nap van egy tüntetés”. Ezt a hibát akár Le Pen is felróhatja neki, és erre hivatkozva mégis dönthet úgy, hogy lábpereccel is vállalja az elnökjelöltséget.
Az egyre kiszámíthatatlanabb, sokszereplős politikai színpadon nincsen bombabiztos forgatókönyv, a 2027-es elnökválasztásig még sok fordulat jöhet akkor is, ha az RN-nek jelenleg – akár Le Pennel, akár Bardellával – minden korábbinál nagyobb esélye van Franciaország elnöki székének megszerzésére.
