Nem semmisítette meg a francia fellebbviteli bíróság a Marine Le Pen első fokon illegális pártfinanszírozás miatt hozott elsőfokú ítéletet. Hogy ez mit jelent a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés szellemi vezérének elnöki esélyeire, az hamarosan kiderül a részletes indoklásból. Két opció van:
- a bíróság teljes egészében helybenhagyhatja a 2025. március 31-i elsőfokú ítéletet, ez esetben Le Pen nem indulhat a jövő évi elnökválasztáson;
- vagy enyhíthet az ítéleten, de ebben az esetben is vannak opciók.
- Amennyiben az eredeti, ötéves közügyektől való eltiltást legfeljebb kétévesre mérsékli, vagy az ügyészség indítványának megfelelően nyomkövetővel ellenőrzött egyéves házi őrizetet ír elő, akkor Le Pen ez esetben se tud indulni, vagy érdemben kampányolni.
- Ha ennél enyhébb ítélet születik, akkor Le Pennek még lehet esélye elindulni az elnökválasztáson.
Az ítélet szerint Le Pen pártja EU-s forrásokból fedezte több munkatársa fizetését 2004–16 között, ami törvénytelen volt. A négymillió eurós ügyben Le Pen mellett a pártot és több más személyt is vád alá helyeztek, első fokon 25 embert marasztaltak el, tizenketten fellebbeztek. A jogász végzettségű Le Pen aláírásával igazolta is a kifizetéseket, így közvetlenül felelős a szabálytalanságokért az ítélet szerint, amelyet Le Pen politikai indíttatásúnak tart.
Ha eltiltják, megnyílhat az út Le Pen mentoráltja, a Nemzeti Tömörülést (RN) 2022 óta elnökként is vezető, mindössze 30 éves Jordan Bardella előtt, aki a párt és Le Pen feletti politikai üvegplafon áttörésére nagyobb eséllyel lehet képes, mint a pártalapító Le Pen-dinasztia valaha is volt. Ő maga amúgy teljes vállszélességgel kiállt Le Pen mellett. „Ez ég világon semmi sem indokolja Marine Le Pen kizárását, hogy ne kínálhassa fel magát választási lehetőségként a francia nép számára. Amikor franciák milliói vetik bele bizalmukat és reményüket, ha megfosztják az indulás lehetőségétől, az a franciák megfosztása a szabad választás lehetőségétől” – írta még az ítélethozatal előtt az X-en.
A legnépszerűbb helyett jöhet egy még népszerűbb
Le Pen régi politikai brand Franciaországban: a tavaly 96 évesen meghalt Jean-Marie Le Pen alapította a Nemzeti Frontot. A szélsőjobboldali, később markánsan EU-ellenes párt élén – miközben 35 éven át volt az Európai Parlament képviselője – maga is ötször indult elnökválasztáson. 2002-ben a második fordulóba is bejutott, de látványosan alulmaradt. Lánya – aki szintén volt EP-képviselő – a radikális hang megőrzése mellett mérsékeltebb irányba terelte a pártot, ahonnan később apját is kizárta. A Nemzeti Front elnevezést is elhagyta, ezután lett a párt neve Nemzeti Tömörülés (RN).
Marine Le Pen a névvel kettős örökséget kapott: biztos bázist a kékgalléros, ipari alsó középosztályban, de egyúttal egy politikai üvegplafont is, amelyet megemelt ugyan, de áttörni nem tudott. Ezt mutatták az elnökválasztások is, ahol a második fordulóra sosem maradt elég társadalmi tartaléka. A parlamenti választásokon hasonlóan járt pártja is: az RN adja a legnagyobb frakciót a Nemzetgyűlésben, de kormányzóképes koalíciós többséget nem tud létrehozni mérhető relatív többsége ellenére.
A felmérések szerint indulásával ő lenne a legnépszerűbb elnökjelölt, 32 százalékos támogatottsággal, mögötte különböző kombinációk szerint 14-19 százalékra számíthatna a következő legesélyesebb jelölt Édouard Philippe egykori kormányfő. A széttöredezett, politikai paletta – ahol messze az RN jelöltje mögött a második helyért egyre élesebb a verseny – ezúttal tehát mindennél nagyobb esélyt adhatna Le Pennek a győzelemre is, bár a korábbi tapasztalatok alapján sem lehetne biztos ebben akkor sem, ha ekkora előnnyel fordulna rá a második fordulóra.
A paradox helyzet azonban az, hogy ha a bírósági ítélet partvonalra állítaná az RN-ről leválaszthatatlan Le Pent, a párt egy még esélyesebb jelölthöz jutna: a pártelnök Bardella a felmérések szerint még nagyobb, 35-37 százalékos támogatást kapna az elnökválasztás első fordulójában, előnye tehát a kétszereplős második fordulóra nagyobb lenne, mint amennyire a párt alapítója számíthatna.
Nála csak Napóleon volt fiatalabb
Bardella vezetése alatt a párt a 2024-es EP-választáson 30 helyet hozott el 81 francia mandátumból – mögötte Macron jobbközép formációja és a szocialisták szövetsége 13-13 helyet nyert –, és a politikus most a Fidesz aktív támogatásával összehozott Patrióták Európáért (PfE) pártcsalád frakcióját irányítja az EP-ben, ahol a formáció a harmadik legnagyobb a néppártiak (EPP) és a szocialisták (PES) mögött.
Bardella ezen a terepen igyekszik élét venni annak a kritikának, hogy túl fiatal lenne az EU második legnagyobb gazdaságát és egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalmát adó Franciaország élén. Napóleon rekordját egyébként győzelme esetén sem döntené meg, a későbbi császár 30 évesen lett az ország első konzulja, a trónt 35 évesen szerezte meg.
Relatív többséget jelentő támogatottsága alapján esélye van arra is – részben épp a Le Pen név terhe nélkül –, hogy a párttól távolabb állókból a győzelemhez elég szavazatot hozzon el a második fordulóban. Azonban Bardellában is van kockázat.
A politikai kettős eddig elkerülte, hogy rivalizálásnak tűnjön együttműködésük, elvégre az ítéletig a pártelnöki szék átadása sem tette kétségessé, hogy az államfői pozícióért első számú jelöltként Le Pen szállna harcba, miközben a minden korábbinál nagyobb frakciót, de kormányzati pozíciót végül nem hozó 2024-es parlamenti választás végleges eredménye előtt Le Pen egyértelművé tette, hogy a kormányfői posztra Bardellát támogatná, ha összejönne a koalíció.
„Kiegészítjük egymást” – mondta korábban Le Pen. Tulajdonképpen a bírósági ítélet elejét vette annak, hogy bármikor a nyilvánosság előtt akadályt gördítsen eléjük a rivalizálás.
A VIP-csapda
Ugyanakkor lehet közöttük ellentét a pártvezető pozicionálását illetően: Le Pen ugyan jómódú családba született, de igyekezett távoltartani magát a gazdasági, politikai elittől, ezzel is megerősítve, hogy a párt bázisát a társadalom alsóbb rétegei adják, a munkás-értelmiségi alsó középosztálynak az a része, amely a nyugati világban – hasonlóan az Egyesült Államok Donald Trump mögé beállt választóihoz – a leginkább érzi úgy, hogy talajt vesztett a globalizáció elmúlt 30 évében.
Ezzel szemben a szegény családból érkezett Bardella nagyon is szívesen mutatkozik az elit képviselőivel, noha a néhai Le Pen szerint – aki lányával sem értett egyet az RN átpozicionálásban – senkit „sem érdekel egy cuki jobboldali párt”. Marine Le Pen ezzel együtt a fennálló rendszerrel való szembenállását apja örökségeként továbbvitte, Bardellával ez kevésbé egyértelmű, így kérdés, hogy a párt klasszikus bázisa kitartana-e mellette egy nagyobb téttel bíró választáson. A kampány ugyanis még odébb van, és nem biztos, hogy a rendszerrel szembeni határozottabb kiállást elváró választói réteg jó néven veszi például azt, hogy Bardella jelenleg egy párt alkot Maria Carolina di Borbone delle Due Sicilie hercegnővel – az arisztokrata Bourbon család leágazásának nevében lévő „Két Szicília” magyarázatáról itt olvashat bővebben –, akivel a napokban a Monacói Nagydíjon is együtt mutatkozott.
Egy pedofil gyilkosság alapjaiban rázta meg az országot
Ráadásul ezt épp akkor tette, amikor a francia államba vetett bizalom súlyos léket kapott egy 11 éves kislány Lyhanna halálával. Az országot megrázó gyilkosság pedofil elkövetőjét elkapták ugyan, ám kiderült, hogy a férfival szemben több bejelentés is érkezett évekkel korábban, ám a hatóságok nem vették elég komolyan. Macronnak is be kellett ismernie, hogy az intézmények rendszerszinten vallottak kudarcot.
A tragédia komoly muníciót adhat az elnök körüli jobbközéppel szemben a baloldal és a radikális jobboldal számára is, így rosszul vette ki magát, hogy egy Lyhannára emlékező nagy megmozdulás alatt Bardella épp Monacóban mutatkozott felső körök VIP-páholyában, és nem segített az sem, hogy a kritikákat azzal ütötte el, hogy Lyhanna ügyében „minden nap van egy tüntetés”.
Ez az eset is mutatja, hogy az egyre kiszámíthatatlanabb, sokszereplős politikai színpadon nincsen előre kitalálható forgatókönyv, a 2027-es elnökválasztásig még sok fordulat jöhet akkor is, ha az RN-nek jelenleg – akár Le Pennel, akár Bardellával – minden korábbinál nagyobb esélye van Franciaország elnöki székének megszerzésére.
