Középiskolai földrajzórán az atlaszt böngészve mindenki emlékezhet arra, amikor az osztályból valaki megtalálta, hogy Afrikában két Kongó nevű ország van. A szemfülesek azt is tudták, hogy Ázsiában két Korea van, sőt azt is, hogy a Kínai Népköztársaság mellett van egy Kínai Köztársaság is (a köznyelvben ezt hívják Tajvannak).
Az, hogy két országnak majdnem ugyanaz a neve, Európában sem ismeretlen, 41 évig egymás mellett létezett a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. De volt egy ennél jóval kitartóbb párhuzamosság is, amikor a középkorban és az újkorban majdnem hatszáz éven keresztül két Szicília volt.
A történet ott kezdődik, hogy 1091-ben a mai észak-franciaországi Normandiából származó normannok (a vikingek utódai) meghódították Szicíliát. 1130-ban aztán királyságot alapítottak, amely a szigetet leszámítva a mai Dél-Olaszország nagy részét is magába foglalta.
A királyság trónját később a Magyarországon is ismert francia Anjou család szerezte meg, Károly Róbert királyunk famíliája. A szicíliai szigeten emiatt 1282-ben lázadás tört ki, a helyiek rövid időn belül 13 ezer franciát mészároltak le, és felajánlották a trónt III. Péter aragón királynak. Péter megérkezett a szigetre, Palermóban királlyá koronáztatta magát, aztán hosszú háborúba kezdett az onnan elűzött, de a szárazföldön még mindig uralkodó Anjou királlyal.
Innentől fogva tehát két szicíliai király volt, akik húsz évvel később megegyeztek, hogy felosztják az országot: a sziget maradt az aragónoké, a szárazföld a franciáké és mindkettőt Szicíliai Királyságnak hívják. Megkülönböztetésre a következő évszázadokban a köznyelvben az szolgált, hogy az egyiket a messinai világítótorony után világítótorony mögötti, a másikat világítótorony előtti Szicíliának hívták.
A két állam aztán párhuzamosan működött, általában külön, néha közös királlyal. Uralkodtak az aragónok, a spanyol Habsburgok, az osztrák Habsburgok, aztán a Bourbonok is, a napóleoni háborúk idején pedig a szárazföldön francia bábállam működött, a szigetet pedig a britek szállták meg. A két Szicíliai Királyságot csak a napóleoni háborúk utáni rendezésben, 1816-ban egyesítették a Két Szicília Királysága néven, a következő évtizedekben pedig ezzel az elég furcsa elnevezéssel működött a francia Bourbonok uralkodásával.
1860-ban Szicíliában felkelés tört ki a Bourbonok ellen, amit a hadsereg levert, de a lázadók a hegyekbe vonultak vissza. Erre válaszul Garibaldi ezer vörösinges önkéntessel partra szállt, és a felkelőkkel egyesülve legyőzték a jóval nagyobb királyi sereget.
Garibaldi sikerét látva megindultak II. Viktor Emánuel szárd király seregei is, együtt pedig elkergették a korábbi királyt. 1860-ban a Két Szicíliai Királyságot hozzácsapták a Szárd Királysághoz, majd ebből lett egy évvel később az egyesült Olaszország. A két szicíliai királyság hagyománya egyébként abban maradt fenn, hogy ma azt hívják hivatalosan Dél-Olaszországnak, ami egykor a kettő közül valamelyik Szicíliai Királyság része volt.
A szicíliaiak amúgy később is hajlamosak voltak az államformájukról unortodox módon gondolkodni, a második világháború végén és után például nagy népszerűségnek örvendett az a szeparatista mozgalom, ami az Egyesült Államokhoz próbált csatlakozni 49. tagállamként, még Hawaii és Alaszka felvétele előtt.