Szijjártó szerint nem volt kellő jogi alap az orosz oligarcha nővérének szankcionálása mögött, uniós ítélet mondta ki az ellenkezőjét
Egy befolyásos orosz oligarcha és a testvére a főszereplője annak a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetésnek, amelynek átiratát és hangfelvételét, valamint a magyar külügyminiszter más orosz kormánytisztviselőkkel folytatott beszélgetéseit egy oknyomozó újságokból álló konzorcium tette közzé kedden. Az orosz külügyminiszter a cikk szerint arról beszélt, hogy Aliser Uszmanov azt szerette volna, ha a nővérét, Gulbahor Iszmailovát eltávolítanák az EU szankciós listáiról. A felvétel szerint Szijjártó megígérte Lavrovnak, hogy segít nekik ebben az ügyben.
Az Európai Unió Tanácsának indoklása szerint az Üzbegisztánban született Iszmailova 2022 áprilisában került fel a listára. A miniszteri testület szövege alapján a német rendőrség derítette ki, hogy a testvére, Uszmanov közvetetten ruházott át rá vagyont. Így kapott egy jachtot, olasz és lett luxusingatlanokat. Noha Szijjártó kedden azt mondta, azért lobbizott az orosz oligarcha nővérének levételéért a szankciós listáról, mert annak semmilyen jogi alapja nem volt, Iszmailova is olyan, aki korábban, 2024 májusában első fokon elbukta a szankciós döntés elleni uniós perét. Lavrov később, 2024 augusztusában hívta fel Szijjártót.
Iszmailova keresete hiába próbálta hét pontban támadni a tanácsi döntést. Többek között arra hivatkozott, hogy szerinte nem kapott megfelelő tájékoztatást, sérültek az alapjogai és az arányosság elve. A bírósági ítélet ennek ellenére elutasította a fellebbezést, és vesztes félként a perköltségek megfizetésére kötelezte.
Iszmailova testvére, Uszmanov már a totális háború kitörése után fél évvel, a 2022. őszi szankciós meghosszabbításnál három olyan orosz állampolgár között volt, akiket a magyar kormány az elsők között próbált meg leszedetni. Uszmanov pár nappal az invázió kezdete után, 2022 februárjában került fel a listára. Az egyhangú miniszteri indoklás alapján olyan „Kreml-barát oligarcha, aki különösen szoros kapcsolatban áll” Vlagyimir Putyinnal, az „egyik legkedveltebb fontos üzletembereként” hivatkoznak rá. Azt írták, hogy Oroszország egyik olyan üzletember-hivatalnokának tartják, akinek feladata a tőkeáramlások irányítása, és pozíciója kizárólag az elnök akaratától függ.
Az Európai Unió Tanácsa arra hivatkozott, hogy „értesülések szerint többször is falazott Putyin elnöknek, és megoldotta” az üzleti nehézségeit, például hatmillió dollárt fizetett az egyik befolyásos tanácsadójának. A Putyint egy ciklus erejéig az elnöki székben váltó, most a nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként rendszeresen a Nyugatot ostorozó Dmitrij Medvegyev személyes használatra igénybe vette az oligarcha luxusingatlanjait, és az indoklás szerint „aktív tárgyi, illetve pénzügyi támogatást nyújtott a Krím annektálásáért, valamint Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz” döntéshozóknak.
Vasérc-, acél-, média- és internetvállalatokban vannak érdekeltségei, és a Tanács szerint alatta vált a Kommerszant üzleti hetilap nyíltan Kreml-baráttá. Hiába perelt a szankciók ellen, a törvényszéki ítéletben elutasították a keresetét, bár ez ellen fellebbezett és külön eljárásokat kezdeményezett a szankciók meghosszabbításai miatt is. Ő továbbra is rajta van a listán.
Volt, akit levetettek, másokat felrakni nem engedtek
A VSquare-en olvasható keddi cikk arról szólt, hogy Szijjártó az elmúlt években többször is a Kreml érdekében járt el az Európai Unió ülésein és tanácskozásain, és erőfeszítéseket tett azért, hogy orosz személyek és szervezetek lekerüljenek az uniós szankciós listáról.
Szijjártó az elmúlt években maga is többször beszélt arról, kiket nem engedett felrakni a magyar kormány a listára, és kiket szedetett le onnan, újságcikkekben is keringtek nevek, de csak annak van nyilvános, hivatalos nyoma, kik kerültek le. Jellemzően olyan oligarchákról van szó, akik az uniós országok minisztereinek indoklása alapján haszonélvezői a putyini rendszernek, de akadnak sporthoz vagy egyházhoz köthető személyek is.
A magyar kormány különféle érvekkel igyekezett utólag leszedetni embereket, például a vallásszabadságra hivatkozva, vagy arra, hogy a sport a béke eszköze, de olyan példa is akadt, hogy Iszmailovához hasonlóan jogalap nélkülinek nevezte az általa korábban jóváhagyott intézkedéseket. Kedden Szijjártó pár mondaton belül közölte: „nem támogattuk azt se, hogy olyan emberek kerüljenek a listákra, akiknél nincs jogi alapja, hogy ott legyen”, majd azt, hogy Iszmailova levételénél az egyhangú döntés „oka nyilvánvalóan az volt, hogy semmi jogi ok nem volt, hogy az a személy ott legyen”.
A konzorcium cikke annyiból nem mondott újat, hogy magyar kormánytagok többször is nyilvánosan kiálltak a felsorolt személyek egy részénél a lehúzásuk mellett. Az már egy másik szint, ha emiatt az orosz külügyminiszter hívja fel Szijjártót, hogy sürgesse, mint a felvételen. Az pedig különösen, amikor a magyar külügyminiszter még az érveléshez is orosz segítséget kér, hogy ez miért lenne magyar érdek, mint a cikk szerint néhány banknál tette. Ráadásul a konzorcium cikke alapján az akkor még készülő 18. uniós szankciócsomagról, valamint más tagállami miniszter tanácsi ülésen tett felszólalásáról is megosztott részleteket.
A külügyminisztert kampánya mezőtúri állomásán kérdeztük az ügyről, Szijjártó óriásbotrányról beszélt a lehallgatott telefonbeszélgetései miatt. Korábban azt írta, hogy azt sikerült bebizonyítani, hogy ugyanazt mondja nyilvánosan, mint telefonon, szerinte a szankciós politika kudarc, és az több kárt okoz az EU-nak, mint Oroszországnak.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a Szijjártó és Lavrov közötti beszélgetésekről szólva viszont azt mondta, „ezt a magyar büntető törvénykönyv úgy fogalmazza meg, hogy hazaárulás. És egyébként életfogytiglanig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni.”
Mi ez a lista, és hogyan lehet róla valakit leszedni?
Az Európai Unió már a Krím 2014-es orosz megszállásakor bevezetett büntetőintézkedéseket Ukrajna területi egységének megsértése miatt. A szankció alá vont személyek listájára felvettek uniós vagyonát befagyasztják, semmilyen EU-n belüli pénzmozgásban nem lehetnek érintettek, és nem utazhatnak be az Unió országaiba, sem pedig azokon keresztül.
A Szijjártóhoz kötött nevek között is van olyan, akit már 2014-ben szankcionáltak. A listát a 2022-ben kezdődő totális orosz invázió óta jelentősen kibővítették, különösen a háború első évében. Az EU mostanra közel 2700, zömmel orosz természetes és jogi személyt vont szankciók alá az ukrajnai agresszió miatt. A listára csak indoklással vehetnek fel bárkit.
Az Európai Unió külügyeiről, köztük az egyik eszközének tekintett szankciókról végső soron az EU tagállami kormányokat képviselő Tanácsa dönt egyhangúlag, külügyi formációban. Tehát a külügyminiszterek mindenki esetében jóváhagyták az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió miatti szankciókat, aki a listán van.
Az érintetteknek van eszközük arra, hogy megpróbálják levetetni magukat róla, ha jogtalannak érzik a döntést. Ilyenkor az EU bíróságához fordulhatnak – volt is már rá példa, hogy a felperes javára ítéltek, de ebből van a kevesebb. A szankciók nem az örökkévalóságig tartanak, hanem addig, amíg indokoltak, így időről időre meg kell újítani őket – ugyancsak egyhangúlag. Félévente szoktak dönteni, ilyenkor tud a magyar vagy bármelyik másik kormány leszedetni neveket: azzal fenyegetheti a többieket, hogy máskülönben az egész listát hagyja lejárni. (Az EU-nak vannak gazdasági szankciói is Oroszországgal szemben, amelyeket külön, más határidővel, de szintén félévente szoktak meghosszabbítani.)
Valamiért mindenki egyetértett
Az egyhangúság követelményére mutogatott Szijjártó kedden Iszmailova ügyében, amikor Mezőtúron kérdeztük. „Ha jól emlékszem, a szóban forgó személyt egyhangú döntéssel vette le” a miniszterek testülete. „Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy semmi jogi ok nem volt” az intézkedésekre, „valamiért” mindenki egyetértett.
Szijjártó ezt úgy jelentette ki, hogy Iszmailova tehát épp egyike azoknak, akik hiába pereltek, elbukták az ügyüket. Magyarul az EU bíróságán sem találták jogtalannak a szankcionálását. Azon lehet vitatkozni, hogy bizonyos esetekben a nemzeti alkotmánybíróságok elvitathatják-e az EU bíróságától az uniós joganyag legfelsőbb szintű értelmezését, de azon aligha, hogy Szijjártó véleményénél többet számítanak az ítéletei.
Szijjártó tagadta, hogy azért vettek volna le bárkit is, mert a hosszabbítás vétójával fenyegetett. „Félévente mi rendszeresen javasoltuk azt, hogy azokat a személyeket vegyék le a szankciós listáról”, akiknél nincs megfelelő jogi ok. „Nem vették le, mégis meghosszabbították a rendelkezést.” Szerinte Iszmailovát azért húzták ki, mert tarthatatlanná vált a listán tartása, ezért a többiek is beleegyeztek a leszedésébe.
A miniszter azzal igyekezett elütni a kérdést, hogy a szankcionáltak leszedése mennyire nemzeti érdek, hogy a cikkben említett személyek helyett cégekről kezdett el beszélni, amelyek nélkül „nem lenne gáz meg olaj”. Itt „alapvetően olyan vállalatok, személyek, entitások voltak, amelyek a mi energiaellátásunkkal, gazdasági együttműködésünkkel kapcsolatosak, a béke ügye érdekében fontosak”.
Egyvalakinek igazat adott a bíróság, mert időközben kirúgták
A Szabad Európa 2022. szeptemberi cikke alapján ugyanakkor a magyar fenyegetőzés már a totális invázió után hozott szankciók első megújításánál megkezdődött. Iszmailova még nem volt a három szankcionált között, akiket a Szabad Európa 2022. szeptemberi cikke alapján a magyar kormány le akart szedetni, de a 2025. februári cikkükben felsorolt kilenc között már igen. Tavaly májusra sikerült is elérni, hogy a már korábban említett törvényszéki kudarc után levegyék Iszmailovát, ezért vált okafogyottá a fellebbezése, amelyet 2025 októberében vont vissza.
A magyar és a szlovák kormány a Szabad Európa akkori értesülése alapján Iszmailovával együtt szedette le Vjacseszlav Mose Kantor orosz üzletembert és Mihail Gyegtyarjov sportminisztert. A két kormány közös fellépését Iszmailovánál a Szijjártó-felvétel is megerősítette. A Szabad Európa szerint a magyar és a szlovák vezetés azzal fenyegetőzött, hogy nem szavazzák meg az Oroszország elleni teljes szankciós csomag féléves meghosszabbítását. 2025 márciusában valóban a leszedett nevek között volt mindhármuké.
Kantor nem sokkal korábban bukta el az ügyét az uniós törvényszéken. A tanácsi indoklás alapján ő a tőzsdén jegyzett Acron Group, Oroszország egyik legnagyobb műtrágyagyártójának tényleges tulajdonosa. „Az orosz elnökkel ápolt kapcsolata segítette jelentős mértékű vagyonának fenntartásában. Számos alkalommal nyíltan kijelentette, hogy támogatja és barátjának tekinti” Vlagyimir Putyint, és Oroszországnak „jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedik”.
Gyegtyarjov annyiban lóg ki a sorból, hogy őt már 2014-ben szankcionálták. Az orosz parlament akkori képviselőjeként ő jelentette be a szakadár, nemzetközileg el nem ismert Donyecki Népköztársaság moszkvai képviseletének felavatását, és később lett belőle sportminiszter.
Az egyik legismertebb név Nyikita Mazepin volt Forma–1-es pilótáé, akit 2024 szeptemberében szedettek le a listáról. Vele 2023 októberében személyesen is találkozott Szijjártó, aki szerint egyes szám harmadik személyben „az Európai Unió” tette szankciós listára, mintha erről nem egyhangúlag döntenének a külügyminiszterek, beleértve őt is.
Szijjártó kritikája itt nem volt jogilag teljesen alaptalan. 2024 márciusában az EU bírósága Mazepinnek adott igazat, de ennek az volt az oka, hogy időközben megváltozott a helyzete. A miniszterek eredetileg azzal érveltek, hogy Mazepin az apja révén jutott előnyhöz. Dmitrij Mazepin cége a fia csapatát, a Haast szponzorálta, de az orosz invázió kezdete után kitették onnan a pilótát és megszabadultak az orosz zászlót idéző festéstől a vállalat logóival együtt. Mazepin eleve a szankciókat meghosszabbító döntéseket támadta, a bíróság pedig a kirúgása és apja cégének kitessékelése után nem látott más, kellően erős üzleti kapcsolatot az idősebb és a fiatalabb Mazepin között. Magyarul itt sem magát a szankciós listára vételt vitatta a bíróság, amiről Szijjártó 2023 októberében a Facebookra írt.
Az uniós törvényszék egy 2024. júliusi ideiglenes intézkedése is arra utal, hogy Mazepin a kirúgásának és apja kitessékelésének köszönhette a szankciók megszüntetését. Ebben már a megszüntetésük előtt felfüggesztették a büntetőintézkedéseket, de csak amiatt engedték az ifjabb Mazepint az EU-ba, hogy az apjával, illetve más szankcionáltakhoz nem köthető csapatokkal vagy szponzorokkal tárgyaljon. 2024 szeptemberében a Tanács kihúzta a listáról.
A Szabad Európa már 2023-ban írt arról, hogy Szijjártó az idősebb Mazepint is le akarta szedetni. A tanácsi indoklás alapján cégcsoportja, az Uralchem az ammónia és a nitrogénműtrágyák második legnagyobb gyártója Oroszországban. Őt is meghívták az oligarchatalálkozóra, amelyet Putyin az Ukrajna elleni nyílt háború kezdetének másnapjára hívott össze, „hogy megvitassák a nyugati szankciókat követő intézkedések hatását”.
2025-ben a külgazdasági és külügyminiszter a Ria Novosztyinak kilenc személyről beszélt nevek nélkül, csak Dmitrij fiára, Nyikitára célzott egyértelműen. A többiekre utalva elmondta: az érintettek nem a kormány képviselői, hanem üzleti körökből valók, „ezért gondoltuk azt, hogy ha nincs jogi alapja, amiért felkerültek, akkor jó lenne, ha lekerülnének a szankciós listáról”. A jelek szerint az EU bírósága Dmitrij Mazepinnél nem úgy látta, hogy hiányozna a jogalap, mert alig egy hete elutasította a beadványát. Az oligarcha most is fent van a listán.
Megfontolja a kapott érveket vagy kifejezetten kér ilyeneket?
Világos, hogy a magyar kormány „Oroszországból érkező politikai parancsokat teljesít” – mondta egy európai diplomata a kedden megjelent cikkben a Szijjártó és Lavrov közötti beszélgetésről. Korábban a Washington Post írt arról értesüléseire hivatkozva, hogy Szijjártó az uniós ülések szüneteiben rendszeresen tájékoztatja az orosz diplomáciát az elhangzottakról.
„Egy nagyon durva óriásbotrány, hogy külföldi titkosszolgálatok folyamatosan lehallgatták a telefonhívásaimat, és ezek a külföldi titkosszolgálatok ezeket a telefonhívásokat most másfél héttel a magyar parlamenti választás előtt nyilvánosságra hozták. Mi ez, ha nem minden idők legdurvább, legsúlyosabb, leggátlástalanabb külföldi titkosszolgálati beavatkozása a magyar parlamenti választásba” – mondta kedden Szijjártó. Arról is beszélt, hogy az európai uniós döntések, köztük a szankciós döntések esetében azok hatásairól nemcsak az orosz külügyminiszterrel, hanem számos nem európai uniós ország külügyminiszterével rendszeresen szokott egyeztetni.
Szijjártó kedden azt állította egyebek között a Telexnek: sok országból megkeresik, hogy ki vagy mi ne kerüljön fel a szankciós listára. „Ehhez adnak érveket, és elmondják, hogy miért ne legyenek rajta.” Azt mondta, ha ezeket az érveket helyesnek tartja, akkor használja az üléseken.
A VSquare szerint viszont az oroszok nem maguktól adtak Szijjártónak megfontolható érveket, hanem kifejezetten ő kért ilyeneket 2025 júniusában Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettestől. Eszerint Szijjártó közölte, hogy igyekszik az egész, akkor formálódó 18. csomagot visszavonatni, és 72 elemet már le tudott húzni a 128-ból. A VSquare szerint a beszélgetésből nem világos, mire utalt a 72-vel. (A 18. csomagban többek között az árnyékflottához tartozó hajók közül 105-öt szankcionáltak, hármat a korábbiak közül lehúztak, talán erre utalhatott.) „Igyekszem folytatni, de azt kell mondanom, hogy ez Magyarország érdekében van.” „Nagyon hálás lennék, ha segítenének azonosítani a közvetlen és negatív hatásokat Magyarországra.”
A külgazdaságért is felelős miniszter kedden azzal igyekezett magyarázni az érvek kérését, hogy nem tudja mindig biztosan, hogy valamilyen magyar cégnek ők szállítanak-e valamit, vagy valamilyen magyar cég vásárol-e onnan valamit. „Ha olyat kértek tőlem, amivel nem értettem egyet”, akkor „azt nem teljesítettem, azt nem csináltam meg”. Nemmel válaszolt arra, hogy ezért bármilyen ellentételezést kapott volna.
Szijjártó a cikk szerint arra is panaszkodott, hogy uniós részről nem voltak hajlandók megmutatni neki dokumentumokat egy orosz olajjal kereskedő dubaji cég, a 2Rivers ellen készülő szankciókról, „mert azt mondják, hogy nem tudnak világosan magyar érdeket azonosítani, ezért” a magyar kormány „nem kérheti jogosan, hogy eltávolítsák a listáról”. Okkal lehetett furcsa a kérés. Magyarországra ekkor szárazföldi úton, a Barátság vezetékrendszeren keresztül jött a kőolaj, de a cikk szerint a 2Rivers az orosz árnyékflottán keresztül rejtette el, hogy orosz olajat árul.
Ha valóban nem engedtek betekintést iratokba, az jól mutatja, hogy az üléseken elhangzottakon túl is vannak bizalmas információk. Az uniós dokumentumok egy része minősített, a típusaikat és a jogi hátteret az EUrologus korábban alaposan összegyűjtötte. A szankciós döntéseket eleve a Tanács alsóbb, nagyköveti szintjén szokták előkészíteni, a miniszterek már csak a hivatalos eljáráshoz kellenek. A Szijjártónak tulajdonított mondatok arra is példát jelentenének, hogy korlátozták a magyar kormány hozzáférését iratokhoz. Korábban csak jellemzően névtelen tagállami források célozgattak rá, hogy az érzékenyebb információkat visszatartják, máshol beszélik meg.
Az uniós külügyi főképviselőtől is befutott egy hívás
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Kaja Kallas a héten felhívta Szijjártót, hogy elbeszélgessen vele az őszinte (hivatalos fordításban lojális) együttműködés jogilag is betartatható alapelvéről. Az Európai Bizottság szóvivőjének keddi tájékoztatása alapján Kallas a zárt ajtós megbeszélések bizalmasságára figyelmeztette Szijjártót, és arra, hogy a külügyminiszterek testületének belső megfontolásait nem szabad kiadni EU-n kívüli feleknek. Mindezt úgy, hogy a konzorcium cikkében idézett egyik beszélgetésben az ülésen elhangzottakról is tájékoztatta Lavrovot. Litván exkollégája, Gabrielius Landsbergis emlékezett is arra a felszólalására, amelyet a magyar miniszter elmesélt az orosz tárcavezetőnek.
Kallas várható hívását ugyanakkor már múlt héten, a Washington Post cikke után belengették, és vélhetően még a felvétel keddi nyilvánosságra hozása előtt beszéltek.
Az oknyomozó lapok által nyilvánosságra hozott telefonhívásra egy újabb kérdés ellenére sem válaszoltak érdemben az uniós testület szóvivői a keddi sajtótájékoztatójukon. Úgy tűnik, a magyar választási kampány miatt mások is óvatosak maradtak. Az EUrologus nagyjából 15 különböző forrásból kért reakciót, de hiába. Általában két indokkal találkoztak: nem akarnak beleszólni a magyar belpolitikába, és azt sem, hogy a magyar propaganda kiforgassa a szavaikat.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök sem utalt a konkrét ügyre, amikor az X-en arról írt: „Magyarország az Európai Unió tagja, és az is marad. Orbán Viktor és külügyminisztere már régen elhagyták Európát.”
Petr Pavel cseh államfő úgy vélte, újra kellene értékelniük a magyar kapcsolatokat, beleértve azt, hogy a cseh kormány milyen információkat oszt meg a magyarral. Petr Macinka külügyminiszter azzal válaszolt, hogy a külpolitikát a kormány határozza meg, nem az elnök. (A Fidesszel közös Patrióták Európáért csoportban ül a cseh koalíció két pártja, köztük az AUTO, amelyet Macinka vezet.)
Sokkal keményebben fogalmazott Micheál Martin ír kormányfő, aki a Guardian cikke alapján úgy vélte: a felvétel megerősíti, amit hosszú ideje sejtettek. „Azt hiszem, ez egy nagyon vészjósló fejlemény.” Szerinte „riasztó a beszélgetés hódolatteljes hangneme”, és ezt elfogadhatatlannak nevezte.
Az ukrán külügyminiszter is kemény szavakkal reagált Szijjártó és Lavrov beszélgetésére. Andrij Szibiha nyomozás megindítását sürgette a jellemzése szerint „undorító” beszélgetések miatt. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője a külügyminiszterek telefonbeszélgetésére reagálva közölte, hogy örült a közzétételnek, mert azzal az egész világ láthatta a magyar választásokba történő nyugati beavatkozás bizonyítékát.
