Tyituski – elsőre nem túl kézenfekvő, hogy egyetlen szóval leírható azoknak a jellemzően fekete ruhás embereknek a csoportja, amely a fenyegetéstől és a fizikai erőtől sem riad vissza, hogy a kormánypárt érdekében, az ellenzékkel szemben lépjen fel utcai erődemonstráción, de mégis van rá rövid kifejezés.
Az eredetileg hamisítatlan kelet-európai, oroszbarát „polittyehnológija” az EU-párti ellenzék ellen már 13 éve bevetette a tyituski eszköztárát Ukrajnában. Ennek egyes elemei már a magyar választási kampányban is megjelentek: kormánypárthoz közeli emberek szerveznek csoportokat, akik akadályozzák a tüntetőket, molinóikat letépik vagy eltakarják, ahogyan az legutóbb Pécelen történt.
Az elv azonos, nem a gyakorlat
Fontos különbség azonban, hogy a Majdan forradalma után Moszkvába menekült Viktor Janukovics hatalmának vége felé bevetett oroszbarát tyituskik Ukrajnában, majd a nevet továbbörökítve Belaruszban vagy Oroszországban az erőszaknak egészen más szintjét képviselték. Amíg egyáltalán voltak olyan tüntetések, amelyeket a hatalom hol rendfenntartókkal, hol inkább verőemberekkel el akart fojtani.
Ukrajnában szúróeszközökkel felszerelkezve, vérre menően támadtak meg civil tüntetőket, végül pedig komplett városrészeket foglaltak el, és közvetlen orosz támogatással létrehozták a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságokat. Itthon súlyos erőszakra nem volt példa, így ebben az értelemben természetesen a Fidesz oldalán bevetett csoportok csupán nagyon távolról hasonlíthatók ahhoz, amit a tyituskik működésük legkorábbi szakaszában műveltek a posztszovjet térségben az ellenzékkel szemben.
Közös elem azonban az elv: a kormánypárt érdekében, hozzá köthető emberek irányítása alatt olyan csoportok jelennek meg, amelyek megjelenésükkel is feszültséget keltenek. Fociultrák, küzdősportból érkezők, az utcai balhétól nem idegenkedő csapatok, akiknek a feladata az ellenzéki hangok elnyomása vagy az ellenzéki rendezvények kompromittálása.
Utcai kakaskodástól a fegyveres összecsapásig
„Ott használták ezeket a csoportokat, ahol a hatalom nem mert nyílt erőszakkal, a rendőröket, a Berkut egységeit bevetve támadni a tüntetőkre” – idézte fel a 2013–14-es időszakot egy ukrajnai újságíró a Telexnek. „Kijevben akkoriban már nem volt olyan, aki magától Janukovics oldalán tüntetett volna: kirendeltek állami alkalmazottakat meg a tyituskikat, akik ezeken a kormánypárti tüntetéseken úgy emeltek a magasba mindenféle transzparenseket, hogy fogalmuk sem volt, mi áll rajtuk. Bármit kérdeztünk, nem válaszoltak, inkább lökdöstek minket és főleg a kamerákat” – mesélte.
A tyituskizás tehát az utcai politizálás széles spektrumát jelenti az újságírók vegzálásától a tömeges támadásokig, de ha már ennyit használjuk, fussunk át a név eredetén.
2013 májusában már rendszeresek voltak az ellenzéki tüntetések az oroszbarátnak tekintett Janukovics ellen. Egy ilyen alkalommal megjelentek a mackónadrágos verőemberek, akik közül páran előbb vízipisztolynak látszó tárgyból valamilyen folyadékot spricceltek a tüntetőkre. A rendőrség nem avatkozott közbe, lökdösődés támadt, majd verekedés, és a sportos mackónadrágosok a felvételeket készítő újságírókra is rávetették magukat. Így is készültek felvételek, amelyeken beazonosították az utcai harcosok terepen lévő vezetőjét, Vagyim Tyituskót.
A 21 éves fiatalember egy küzdősportklub tagja volt, és beismerte, hogy részt vett az ellenzéki rendezvényen, de tagadta, hogy ő és a csoportja kezdte volna a verekedést. A felvételek nyomán azonban még Janukovics Ukrajnájában is elítélték azon a nyáron, felfüggesztett börtönt kapott. Neve, pontosabban az abból képzett többes számú tyituski alak, amely magyarul szó szerint „tyituskók” lenne, azonban ráragadt a később főként Kelet-Ukrajnában toborzott, súlyos támadásokat is végrehajtó verőemberekre. A csoportok a hatalom oldalán avatkoztak be az ellenzéki tüntetéseken vagy épp szerveztek maguk párhuzamos, hatalompárti tüntetéseket Donyecktől Kijeven át Odesszáig.
Odessza a tyituskik egyik legtöbb erőszakkal járó bevetésének helyszíne volt 2014 februárjában. Három hónappal később pedig egy halálos támadásuk utáni újabb nyílt összecsapás következtében a legsúlyosabb tragédia is ott történt. Az odesszai szakszervezeti ház kigyulladt, 42 ember bent égett, ami Oroszország szerint az ukrán állam által szándékosan végrehajtott halálos akció volt az oroszpártiakkal szemben. Az Európai Emberi Jogok Bíróságának megállapítása szerint az odesszai hatóságok, a rendőrség, a tűzoltóság nem tett meg mindent sem a zavargások ellen, sem a tűzben rekedtek kimentéséért. Igaz, ezen szervek több felelős beosztottja Oroszországba menekült.
A módszer régi, a név új
A tyituski fogalma Oroszországban is megjelent 2014 után, bár az ultrák, szélsőjobboldali csoportok bevetése az ellenzékkel szemben a putyini rendszer első évtizedében sem volt szokatlan. Egy időben különböző állampárti ifjúsági szervezeteken keresztül igyekeztek ellenőrzés alatt tartani megmozdulásokat. Már a korai időkben is voltak az ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij rendezvényén olyan szervezett csoportok, amik megfenyegették a hallgatóságot, és a 2000-es években még megkísérelt, visszafogott méretű melegfelvonulások ellen is felléptek. A rendőrség nem tett ellenük semmit.
A tyituski fogalma Oroszországban csak a politikai megrendelésre fellépő csoportok bevetését jelenti – akár tüntetésekkel, akár konkrét személyekkel szemben. Jellemzője, hogy a rendbontás helyszínén a rendőrség vagy annak különleges egysége (OMON) őket is elfogja ugyan, de aztán minden következmény nélkül gyorsan elengedi őket, miközben a tüntetés többi résztvevőjét a zavargásra hivatkozva hosszan őrizetben tartja.
A 2010-es évek közepén Oroszországban ismert volt az egyébként Ukrajnából áttelepült oroszpárti csoport, a magát „orosz felszabadítási mozgalomként” meghatározó SERB. Valamiért angol elnevezésből, a South Eastern Radical Blockból eredeztették a nevét, bár az sem világos, mitől délkeleti, ha egyszer a keleti szláv térség délnyugati részén alakult. Az egész utcai politikai rendbontásra kész üzlet is alakult, érthetően rendőrségi kapcsolatokkal – fedte fel az akkor még Oroszországban működő Meduza.
A különböző mértékű testi erőszak mellett voltak veszélytelenebb, bár semmivel sem barátságosabb eszközök az ellenzékiekkel szemben – a múlt idő azért indokolt, mert ma már semmilyen tiltakozásról, aktív ellenzéki politizálásról még mutatóban sem lehet szó sem Oroszországban, sem Belaruszban. Ez a bosszantó, de alapvetően veszélytelen eszköz a „zeljonka”. Ez a Szovjetunióban elterjedt sebfertőtlenítő szer, amely a bőrön erős zöld nyomot hagy, Oroszországban ma is használják a gyógyászatban. Vagy a politikus arcára, minél nagyobb felületen. Így járt 2018-ban Alekszej Navalnij is. A szemébe fröccsenve csak kisebb irritációt és az első pillanatban komoly ijedséget okozott, máskülönben csak kis időre shrekkesítette a politikust, amikor még nem a sokkal végzetesebb eszközök bevetése volt a cél.
Belaruszban a tyituskik bevetése kevésbé volt jellemző: az országot 34 éve irányító Alekszandr Lukasenkóval szemben már 2006-ban is tüntetések voltak, amikor épp aktuális 80 százalék feletti elnökválasztási győzelmét aratta, de a tiltakozó sátortáborok ellen a rendőrséget vetették be.
2020-ban azonban civil ruhás verőemberek is együttműködtek az állami szervekkel, hogy Lukasenko hatalmának megőrzése érdekében fellépjenek az ellenzékkel szemben.
Akkor százezres tömegtüntetések voltak Lukasenko újabb győzelme ellen, erről helyszíni riportunkat itt olvashatja. Igaz, ők valójában nem „tyituski”, hanem „tyihari” voltak, ami a csönd szóból származik. Azaz ők nem állami megbízásból verőemberként fellépő civilekként, hanem az állami erőszakszervezet civil ruhában, így jelzés nélkül, „csöndben” bevethető embereiként mentek a tüntetők közé.
A kopasz emberkedés régen is jól jött
Látható, hogy ezek olyan példák, amelyekhez hasonló sosem volt Magyarországon. Amiről itthon szó van, annak annyiban van köze a tyituskihoz, amennyiben látszólag civilként, mégis szervezetten, a kormánypárt érdekében fellépő csoportok tűntek fel az elmúlt időszakban.
Ebben az értelemben viszont valójában Magyarországon sem a mostani kampányban bukkantak fel először a helyi tyituskik: 2016-ban a Nemzeti Választási Irodánál már őket idéző módon vetették be a fociultrák egy csoportját, hogy az MSZP-s Nyakó István a boltzárról szóló népszavazásra ne tudja benyújtani a kérdését. A kopaszoktól lehetett kapcsolatot találni a Fidesz pártigazgatójához, a Fradi elnökéhez, Kubatov Gáborhoz, a nyomozás azonban végül leállt – írta akkoriban az Átlátszó. Megjegyezték, hogy más klubok fociultrái is aktívak voltak egy-egy ellenzéki megmozduláson, a Loki Debrecenben fenyegette meg a Hallgatói Hálózat diákjait egy gyűlésen.
Az idei kampányban a tyituskival rokonítható, de erőszakkal semmilyen szinten nem járó bevetés először március 15-én lehetett, amikor a fővárosi Fidelitashoz köthető fiatalok a Tisza Párt ünnepi menetének elején egy hatalmas ukrán zászlót feszítettek ki. A mindössze 16-17 éves fiatalok néhány percig tartó akciójának képei azzal söpörtek végig a kormánypárti médiafelületeken, hogy lám, a Tisza lebukott, még a nemzeti ünnepen is fontosabb neki Ukrajna, mint Magyarország. Magyar Péter, a Tisza elnöke azt mondta, hogy „a Fidesznek és a propagandájuknak megint csak szánalmas hazudozásra futotta és ukrán zászlós provokációra”.
Újabb szintet Orbán Viktor győri rendezvénye jelentett, ahol a Fidesz megmozdulása ellen tüntetők mozgását megakadályozandó csoportosan lezártak egy, a térre vezető utcát, és testi erővel akadályozták az ellentüntetőket a szabad mozgásukban. A rendőrök feladata lehet éppen két ellentétes tüntetés szétválasztása, itt azonban civil ruhában lépett fel egy szervezett, rendfenntartói felhatalmazással nem rendelkező csoport. Ilyen ráadásul rendszeresen jelenik meg a kormányfő rendezvényein, méghozzá jól követhetően olyanok irányítása mellett, akik a kormányhoz vagy ahhoz közeli szervezetekhez köthető pozícióban vannak. A rendszeres résztvevők között van városi kormányhivatali munkatárs, miniszteri biztos, volt kormánypárti önkormányzati jelölt is.
Ilyen, sokszor skandálásra használt csoportok ott voltak március folyamán többek között Miskolcon, Kecskeméten, Nagykanizsán, Törökszentmiklóson, Veszprémben, Hódmezővásárhelyen. Az eddigi legfeszültebb, dulakodásig fajuló rendezvény helyszínén, Pécelen a rendőrség beavatkozása indokolt lett volna, ám mégsem történt semmi.
Arról ebben a cikkünkben olvashat részletesen, hogy kik az erődemonstrációra elővezetett csoportok szervezői. Egyikük, Bazsó Adolf abban is hasonlít Tyituskóhoz, hogy valódi sportteljesítmény van mögötte: birkózásban korosztályos Eb-ezüstérme is van, míg Tyitusko korosztályos MMA-bajnok volt Ukrajnában. Bazsó azóta már üzletember, ő a tulajdonosa a tavaly nyáron alapított BHW Security nevű cégnek.
Véletlenül még az is összeköti őket, hogy Tyitusko annak idején arra panaszkodott, hogy a küzdősportból nem lehet megélni, ezért kénytelen óránként 250 hrivnyáért őrző-védő munkát vállalni. Ez 2013-ban egyébként jó pénz volt, csaknem 7000 forint, ma nagyjából 2500. Bazsó pont ennyit kínált február végén egy álláskereső csoportban is, előnyként megjelölve a küzdősportos múltat – írta a 444.hu.
Közpénzből tolt szervezet kormánypárti üzenettel
Az a Gremsberger Bertalan is ugyanabból a dorogi sportklubból indult, mint Bazsó, akit rendszeresen látni Kubatov Gábor mellett. A 26 éves férfi mostani munkahelye nem ismert, de korábban dolgozott a Fidesz-frakcióval szerződésben lévő kommunikációs cégnél, majd 22 évesen ő lett az ügyvezetője és tulajdonosa a kormányközeli Drogkutató Intézet Nonprofit Kft.-nek. A cég, amelynek élén tavalyig állt, a Batthyány Lajos Alapítványon keresztül állami százmilliókhoz jutva tudományosnak beállított publikációkkal, konferenciákkal, szakértőkkel támogatja a kormányt a drogellenes harcban.
A legközvetlenebb kormányzati kapcsolatot azonban Beregszászi Zsolt jelenti, aki a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) Tájékoztatási és Információs Központját felügyelő miniszteri biztos. Veszprémben ő irányított egy többtucatnyi férfiból álló csoportot, akiket odavezetett a rendezvénytől pár száz méterre tiltakozó aHangos aktivistákhoz, és beállította őket eléjük.
A megnevezettek egy része és általában az általuk vezényelt résztvevők igyekeznek távol tartani magukat a kameráktól – vagy a kamerákat maguktól. Ez egyrészt különbözik azok hozzáállásától, akik meggyőződésből, véleménynyilvánítás céljából mennek ki a tüntetésre – így értelemszerűen érdekük, hogy véleményüket kamerák előtt is elmondják –, másrészt nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan a tyituskik is viselkedtek az általuk megzavarni, elfojtani kívánt rendezvényeken.
A névadó Tyitusko egyébként a 2013-as kijevi ügye után néhány évvel egy nem közvetlenül politikai tartalmú csoportos támadásban vett részt, amiért házi őrizetbe került. 2022-ben viszont csatlakozott az ukrán hadsereghez, miután Oroszország inváziót indított, és a tavaly őszi hírek alapján jelenleg is az orosz megszálló erők ellen harcol. Vagyis annak az országnak a támadói ellen küzd, ahová elmenekült Janukovics, az az elnök, akinek érdekében egykor kivezényelt emberként ő maga is megbízást teljesített.
