Magyarországon és a lengyeleknél látják leginkább szövetségesnek az USA-t, más európai országokban fontos partnerré vált

A fennálló világrend megingásával, bizonytalanságot hozó új körülményekkel szembesülhetett Európa az elmúlt évben: Donald Trump az Egyesült Államok élén kétségessé tette a transzatlanti szövetség eddigi formáját, kiszólásaival, szövetségeseivel szembeni megnyilvánulásaival feszültséget keltett a NATO-n belül, miközben a kontinens biztonságpolitikájának alapvető újragondolására készteti az európaiakat Oroszország Ukrajna ellen négy éve indított háborúja is. Emellett kihívást jelent a gazdaságilag továbbra is erősödő Kína pozíciója is.

A változó világra reagáló társadalom véleményét térképezte fel 13 európai országban végzett felmérésében az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) tavaly novemberben. A mai világban ez hosszú idő – Trump azóta hajtotta végre a Venezuelát 12 éven át vezető Nicolás Maduro elfogását és keltett feszültséget a NATO-n belül Grönlandra vonatkozó, a korábbinál egyértelműbb igényével –, de így is érzékelhető az általános hangulat változása. Magyarország több kérdésben különutasnak tűnik.

Az ECFR január közepén közzétett, 21 országban elvégzett felmérésének egyik megállapítása is az volt, hogy Trump azzal a szlogennel nyerte meg az amerikai elnökválasztást, hogy újra naggyá fogja tenni az Egyesült Államokat, de a világ számos országa úgy látja, hogy első elnöki éve alatt ehelyett inkább Kínát teszi éppen naggyá. Erről itt írtunk.

Világnézetében töredezett csoportok

A szerdán közzétett felmérésben az EU-s tagországok közül Magyarországon, Bulgáriában, Dániában, Észtországban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban, az EU-n kívül pedig az Egyesült Királyságban, Svájcban és Ukrajnában is vizsgálták a véleményeket. Az „Európai szigetvilág: hidak építése poszt-Nyugat-Európában” címen kiadott felmérés alapvető megállapítása, hogy

• az európai társadalmak jelentős része már inkább csak fontos partnernek, semmint kifejezetten szövetségesnek tekinti az Egyesült Államokat;
• egyre többen értenek egyet azzal, hogy az európai országoknak növelniük kell védelmi kiadásaikat.

A felmérés címében lévő „szigetvilág” azonban arra utal, hogy az országok és az egyes országokon belül a társadalmak is erősen megosztottak abban, hogy mire is kell reagálnia a kontinensnek és hogyan, hiszen a fenti két megállapítást elutasítók tábora is nagy, de azoké is, akik csak az egyik ponttal értenek egyet.

A megosztottságra utal az is, hogy élesen eltérhet az Egyesült Államok megítélése országonként az elvileg azonos politikai oldalra sorolható pártok támogatóinak esetében is. A felmérés szerint a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) szavazói 45, a Fideszé 39 százalékban tartják az Egyesült Államokat kifejezetten szövetségesnek, míg az Alternatíva Németországért (AfD), a francia Nemzeti Tömörülés és az Olasz Testvérek (FdI) támogatói között csak 17, 19 és 24 százalék látja így.

Ennek az EU-szkeptikus – bár az Európai Parlamentben több pártcsaládra kiterjedő – politikai oldalnak a megosztottsága ebben a kérdésben különösen beszédes, hiszen Trump épp őket tekintette Európában potenciális politikai szövetségeseinek, márpedig az elmúlt egy évben ezeknek a különböző mértékben EU-szkeptikus pártoknak egy része inkább távolodott az Egyesült Államoktól.

A vizsgált tizenhárom ország közül Lengyelország 31 százaléka után Magyarországon vannak a legtöbben, 26 százaléknyian azok, akik szerint az Egyesült Államok feltétlenül szövetséges ország, amely a kontinens érdekeivel és értékeivel egybevágóan cselekszik. 49 százalék pedig szükséges partnert lát az USA-ban, amivel együtt kell működni. A legtöbben a vámokkal a többi európai országnál keményebben sújtott Svájcban vannak, akik ellenfelet (21 százalék) vagy riválist (18 százalék) látnak az Egyesült Államokban.

Védelmi költségvetés

A biztonsági iránti igény növekedését mutatja a védelmi kiadásokhoz való viszonyulás is: a növelését legnagyobb arányban Lengyelországban támogatják (68 százalék, ha az ezt nagyon és inkább támogatókat összeadjuk), nem véletlen, hogy GDP-arányosan éppen ott költenek már most a legtöbbet, közel öt százalékot, amit idén már el is kívánnak érni. Dániában 63, az Egyesült Királyságban 59, Németországban 55 százalék támogatja a kiadások növelését ezen a területen.

A kontinentális megosztottságot viszont megint csak jelzi, hogy Olaszországban csak 26 százalék támogatja ezt, 59 százalék pedig ellenzi. Magyarországon a felmérés szerint 8 százaléknyian nagyon, 38 százaléknyian inkább támogatják a védelmi kiadások növelését, míg 12 százalék nagyon, 27 százalék inkább ellenzi ezt.

A kötelező sorkatonai szolgálat gondolatára is rákérdeztek. A vizsgált országok közül ezt csak háromban támogatta nagyon vagy inkább a megkérdezettek legalább fele: Franciaországban 62 százaléknyian, Bulgáriában 56 százaléknyian, Németországban pedig 54 százaléknyian. Spanyolországban 54 százalék ellenzi, 35 százalék támogatja, Olaszországban is minden második ember ellene van, és 38 százalék támogatná. Lengyelországban 44 százalék a támogatók és 36 százalék az ellenzők aránya.

Magyarországon a legalacsonyabb a sorkatonaság visszaállítását támogatók és a legmagasabb az ellenzők aránya:

határozottan 7, inkább elfogadóan további 17 százalék viszonyul a kérdéshez. Az összesen 24 százalék jóval elmarad még a kérdésben második legkevésbé támogató britek 36 százalékától is. A magyarok 38 százaléka nagyon, 29 százaléka inkább ellenzi a sorkatonaságot, ami kétharmados többséget jelent.

A komor jövőkép közös

Bonyolítja a képet, hogy az egy-egy kérdésre adott válaszok nem feltétlenül mutatnak egy irányba az abból látszólag következő további válaszokkal: van, aki szövetségesnek tekinti az Egyesült Államokat, és támogatja a védelmi kiadások növelését, vagy épp ellenzi. És van, aki már jóval kevésbé bízik abban, hogy a kontinens az elmúlt évtizedekkel – vagy Nyugat-Európa esetében az elmúlt 80 évvel – ellentétben továbbra is számíthat az amerikai katonai védőernyőre, de mégis ellenzi a védelmi kiadások növelését.

Meglehetősen egy irányba mutat azonban a válasz arra a kérdésre, hogyan ítéli meg általában a világ és azon belül saját országa jövőjét: a globális helyzetet illetően az optimizmus alacsony. Az olaszoknál csak 7, a franciáknál 8, a briteknél és a németeknél 9, a spanyoloknál 10 százalék bizakodik abban, hogy a jövő jobb időket hoz. Saját országuk tekintetében sem sokkal jobb a helyzet: Olaszországban 8, Franciaországban 9, az Egyesült Királyságban 13, Spanyolországban 14 százalék lát esélyt pozitív folyamatokra.

Hat nagy csoport rajzolható fel

A töredezett, ellentmondásos válaszokból összeálló véleményeket a felmérés igyekezett csoportosítani az átláthatóság érdekében. Eszerint

• a kontinensen a legnagyobb csoport 28 százalékkal az „euro-héjáké”: őket úgy jellemezték, hogy kevéssé bíznak az Egyesült Államokban, támogatják a védelmi költségvetés növelését és pozitívan ítélik meg az EU-t. A csoporté a relatív többség Dániában (44 százalék), Portugáliában (40 százalék) és Németországban (33 százalék). Ez a csoport csak Magyarországon (18 százalék) és Olaszországban (15 százalék) került 20 százalék alá.
• 21 százalék az „euro-galambok” aránya: szintén kevésbé bíznak már az Egyesült Államokban, támogatják az EU-t, de ellenzik a védelmi kiadások növelését. Ez három országban adja a relatív többséget: Magyarországon (23 százalék), Spanyolországban (30 százalék) és Olaszországban (34 százalék).
• 15 százalékot tesz ki a „renegátok” csoportja: nem bíznak Amerikában, sem az EU-ban, de nem is növelnék a védelmi kiadásokat. Erősek az elitellenes baloldali pártok támogatói között, például Olaszországban, ahol országosan is 22 százalék sorolható ebbe a csoportba.
• 12 százalék az atlantistáké: a korábbi berendezkedést tekintik érvényesnek, azaz bíznak az Egyesült Államok biztosította védőernyőben, ennek megfelelően nem tartják indokoltnak a védelmi költségvetés növelését. Alapvetően pozitívan ítélik meg az EU-t. Ez a csoport viszonylag erős, 20 százalékos Lengyelországban, noha ott a katonai kiadások támogatóinak aránya a legmagasabb Európában.
• 12 százalék a „nacionalista” kategóriába sorolható válaszadó: nem bíznak sem Amerikában, sem az EU-ban, és ebből adódóan támogatják a védelmi kiadások növelését, bízva abban, hogy saját erőre támaszkodva helyt tudnak állni a bizonytalanná vált világban. Magyarországon arányuk 12 százalék, ez közepes érték a felmérésben részt vevő országok sorában.
• 5 százalékot adnak a „trumpisták”: bíznak az Egyesült Államokban, elutasítják az EU-t, és támogatják a védelmi kiadások növelését. Ez a csoport Magyarországon messze az európai átlag felett, 10 százalékkal van jelen, Lengyelországban 11. A Fidesz szavazói között arányuk 22 százalék.

Országonként a fenti csoportok egyike sem tesz ki abszolút többséget, épp ezért a felmérés készítői, a párizsi Célia Belin és a varsói Pawel Zerka szerint legtöbbször csak bizonyos csoportok közötti koalícióval érhető el konszenzus – erre utal a felmérés címének második része, a „hidak építése”. Ettől még egyes országokban az euro-héják adják a nagy pártok szavazóinak többségét, így Németországban a kormányzó CDU/CSU és az SPD táborának 52 és 55 százalékát is. A legtöbb országban azonban szerintük háromféle koalíció képzelhető el az általuk vázolt felosztások alapján: az elsőnél az euró-héják, az euro-galambok és az atlantisták tudnának többséget alkotni; a második esetben az euro-héják, az atlantisták és a nacionalisták; míg a harmadik esetben a renegátok, a nacionalisták és a trumpisták, ami így az EU-szkeptikusok relatív többségét jelentené.

Az értékek kompromisszumára van szükség a szerzőpáros szerint, azaz az euro-galamb országokban – például a spanyoloknál és az olaszoknál – meg kell találni a költségvetési kiadások növelésének útját, az atlantistákat nagyobb arányban képviselő lengyeleknél és észteknél – akik az orosz fenyegetéssel szemben reflexszerűen építenek az Egyesült Államokra – pedig érdemes felhívni a figyelmet az amerikai politika Európától elforduló jeleire. Országokon átívelően pedig meg kell találniuk az együttműködés útjait az euro-héjáknak ott, ahol a legerősebbek, így Németországban és Franciaországban – vonnak mérleget.

A felmérést online végezték, a Datapraxis, a YouGov és a Norstat közreműködésével, tavaly novemberben, országonként eltérő időben, 9-14 nap alatt. A felmérésben résztvevők száma eltérő volt, a 10 millió feletti lakosú országokban 1501-2034 fő között, alatta 1018 és 1104 fő között. (Magyarországon 1020 fő, november 5-14). Ukrajnában véletlenszerűen kiválasztott telefonszámokon keresztül lebonyolított interjúkkal zajlott a felmérés, demográfiai súlyozással (1500 fő, november 8-11). A háborús viszonyok a felmérést különösen nehézzé teszik, tekintettel az ország ötödének orosz megszállására. A felmérés készítői szerint azonban egészében az eredmények tükrözik az ukrán társadalom általános véleményét.