2026. január 19-én – 9 év után – lemondott tisztségéről Rumen Radev bolgár köztársasági elnök. Mint a bolgár sajtó írja, a modern Bulgária történetében most először fordult elő, hogy az elnök lemondott a mandátuma lejárta előtt. Rumen Radev magától, saját további politikai céljai miatt távozott, és a bolgár politikai élet szerint egyértelműen arra készül, hogy a már-már menetrend szerinti előrehozott választások következő etapján, március végén vagy április elején ő is beszálljon a küzdelembe. A permanens politikai válságban élő Bulgáriában a legutolsó kormányfő, Roszen Zseljazkov 2025. december 11-én nyújtotta be kormánya lemondását.
Az emiatt kiírandó 2026-os választás lesz már az ország nyolcadik előrehozott választása 2021 óta, és most mindenki azt jósolja, hogy Radev lépése alapvetően formálhatja át az erőviszonyokat. A helyzet megértésében Milanov Viktor Bulgária-szakértő segítette a Telexet.
Várják, mint a Messiást
Rumen Radev ringbe szállása azért jelentős fejlemény, mert ő az egyetlen bolgár politikus, akinek pozitív a megítélése, többen tartják jónak a munkáját, mint rossznak.
Azt még nem lehet tudni, hogy az exelnök majd saját pártot alapít, vagy egy hozzá közeli ideológiájú törpepárt színeiben indul el, de talán az utóbbi valószínűbb. Teljesen új pártot létrehozni időigényes, és az biztos, hogy a választásig már nincs sok idő. Két, gyakorlatilag ma még mérhetetlen támogatottságú törpepárt merült fel, mint potenciális Radev-párt, ezek
- a Bulgária Képes Rá (България може), ennek a pártnak most februárban lesz tisztújító kongresszusa, ahol akár pártelnöknek meg is választhatják Radevet;
- illetve a Bolgár Fellendülés (Български възход), amelyet Stefan Janev korábbi ügyvivő miniszterelnök, volt katonatiszt alapított. Bulgáriában azért az nem ritka, hogy egy pártban van exkormányfő, hiszen olyan sokan voltak az utóbbi időben miniszterelnökök, hogy szinte minden pártba jut belőlük.
Akárhogyan is dönt Radev, az biztos, hogy tényező lesz. Az persze nagy kérdés, hogy kitől vesz majd el szavazókat – igaz, a felmérések szerint a bolgár biztos pártválasztók 27-28 százaléka kifejezetten új szereplőt szeretne, szívesen szavazna olyan erőre, aki most robban be a köztudatba. Emellett az is kérdés, hogy potenciálisan kivel tud a volt elnök szövetségre lépni.
Összetett képlet zavaros szereplőkkel
A helyzet megértéséhez be kell mutatni a jelenleg legnépszerűbb bolgár pártokat, amelyek nem akármilyen zavaros figurákkal dolgoznak. A legutóbbi, 2024. októberi választásokon, ami után az egy évnél alig tovább regnáló Roszen Zseljazkov lett a miniszterelnök, nagykoalíciós, de még így is kisebbségi kormány alakult, ebben
- a bolgár politika jobboldali, nyugatbarát veteránja, vagyis a Bojko Boriszov, Todor Zsivkov kommunista vezető egykori testőre által vezetett GERB–SDS vitt vezető szerepet,
- de benne volt az ősi rivális, vagyis a baloldali Bolgár Szocialista Párt vezette koalíció, a BSP–O, amelynek elolvadt a támogatottsága és tisztújításra készül,
- és végül a Szlávi Trifonov egykori zenész, majd korrupciókritikus politikus vezette Van egy ilyen nép (ITN) is, a pártvezetőt anno részletesen is bemutattuk.
Ám az igazi rákfene az volt, hogy a kormánynak szüksége volt a DPS-Új Kezdet nevű párt külső támogatására is, amit Deljan Peevszki, a bolgár közélet leggyűlöltebb figurája vezetett, aki egy korábban a médiában vagyont szerző, de amerikai szankciós listán is szereplő oligarcha.
Deljan Peevszki ügyvéd, politikus, üzletember valóban a bolgár közélet legsötétebb figurája. Egy olyan oligarcha, aki volt már kémfőnökjelölt, parlamenti képviselő a török párt színeiben, amit aztán felszalámizott, de főleg a saját gazdagodása érdekli. Valamit nagyon tud, nagyon erős kapcsolatai maradtak az erőszakszervezeteknél, rendőrségnél, nemzetbiztonságnál, igazságügyi szerveknél, így a háttérből talán ő volt az egész döntéshozatal legfontosabb szereplője, véli Milanov Viktor.
Ahogy változtak az erőviszonyok, Peevszki már nem is csak kívülről, de belülről is támogatta az előző kormányt. Az pedig külön groteszk volt, hogy bár az Egyesült Államok szankcionálja Peevszkit, ő most „eladta”, hogy már nyugatbarát, transzatlanti gondolkodású politikus, és bár éveken át mindenki kizárta, hogy vele szövetségre lép, aztán mégis úgy alakult, hogy kormányzati tényező lett.
A köztársasági elnök
De kit választhat Rumen Radev, aki tényleg megváltoztatja majd a politikai térképet? Radev centrista, korrupcióellenes, patrióta, nacionalista szövegekkel operáló, EU-kritikus politikus. Nem nyíltan oroszbarát, de Orbán Viktorhoz hasonlóan szereti támadni az EU ukrajnai lépéseit, nem híve az anyagi támogatásoknak, főleg nem híve a katonai segítségnyújtásnak.
Még az euró január 1-i bolgár bevezetése előtt is eljátszott egy furcsa unióellenes pávatáncot, hiszen bár Bulgária nemzetközi kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére, ami amúgy kifejezetten problémamentesen, készlethiány és inflációs nyomás nélkül le is zajlott, Radev egy időben népszavazást szorgalmazott az euróról. Itt vélhetően az eurószkeptikusok lettek volna többségben, de végül jogi akadályok miatt nem lett szavazás.
Radev egykoron a Bolgár Szocialista Párt támogatásával lett elnök, vagyis adódhat egy kölcsönös szimpátia, de a BSP ma már nagyon gyenge párt, 5 százalék körül mérik, és mivel éppen 5 százalék a parlamenti bejutási küszöb, így az sem biztos, hogy egyáltalán ott lesz a választások utáni országgyűlésben, magyarázza Milanov Viktor.
Ugyanakkor Radevnek szinte biztosan szüksége lesz szövetségesre. Csakhogy eddig folyamatosan a GERB-et és a DPS-Új Kezdetet, vagyis Boriszovot és Peevszkit kritizálta, elég fura lenne, ha összeállna velük. Van egy másik korrupcióellenes csapat is, egy viszonylag népszerű erő, amely az ellenzék vezető szövetsége volt eddig. A Folytatjuk a Változást – Demokratikus Bulgária (PP–DB) szövetség tehát adná magát, mint partner, ám velük meg azért lenne nehéz szövetségre lépni, mert ezek pont nyugatos, liberális pártok, Radev pedig EU-kritikus.
Márpedig, aki nem szerez többséget a 240 fős parlamentben, annak aligha lesz esélye kormányozni, viszont a bolgár tapasztalatok szerint a 3 vagy több pártból álló koalíciók egy éven belül megbuknak, vagyis mindenki azon dolgozik, hogy egy-két tagú koalíciót hozzon létre. Erre a legnagyobb esélye viszont Radevnek és Boriszovnak együtt lenne, ami elsőre tűz és víz, bár aztán lehet, hogy akármekkora sérelmeik is voltak, végül győz a pragmatizmus. Bulgáriában sok ilyen kényszerszövetségre volt már példa.
Összességében most mindenki szeretne felszállni a Radev-vonatra, vagyis valamiképpen előnyt kovácsolna az elnök népszerűségéből, de az a következő hetek izgalmas kérdése lesz, hol landol Radev.
Elnök és kormányfő is kellene
Az elnök és korábban a kormány lemondásával új elnökre és új kormányfőre is szüksége van Bulgáriának. Előbbi az egyszerűbb, az alkotmány szerint ugyanis Ilijana Jotova alelnök veszi át az államfői feladatokat, ő lesz egyben Bulgária első női elnöke. A politikus szintén a bolgár szocialisták felől érkezett, de sokkal népszerűbb, mint az 5 százalékos párt, és ő már utalt is arra, hogy elindul az idei államfőválasztáson. Az elnökválasztást nem a parlamenti választással együtt tartják, hanem később, idén ősszel.
Az ügyvivő miniszterelnök megválasztása viszont már sokkal nehezebb, amolyan mission impossible feladatnak tűnik. A bolgár szabályok szerint 10 állami intézményvezető közül kellene kiválasztani az új kormányfőt, és azt az elnök jelölheti. Ám vannak, akik konfliktusban állnak az exelnökkel és utódjával, mások már deklarálták, hogy nem vállalnák. A legesélyesebbnek még a Bolgár Nemzeti Bank (BNB) alelnöke, Andrej Gjurov tűnik, de ő is béna kacsa lenne, mert a parlamentben nehezen vinne át bármit, hiszen többségben lennének a politikai ellenfelei.
Pedig az ügyvivő miniszterelnökre is komoly feladat vár, a demokratikus erők többek között azt is várják a következő miniszterelnöktől, hogy olyan választási szabályokat alakítson ki, hogy a regnáló erők ne tudják elcsalni a következő választásokat.
