Gőzerővel folyik a nyomozás a vasárnap Sydney mellett elkövetett terrortámadás ügyében. Magáról a véres merényletről, elkövetőiről, hőseiről és áldozatairól egyre több részlet derül ki, de több fontos kérdés még mindig megválaszolatlan maradt. A Bondi Beach-i tragédia új fejezeteket nyitott az antiszemitizmus és a fegyvertartási szabályok körüli politikai vitákban is.
Ausztrália egyik leghíresebb strandján helyi idő szerint vasárnap késő délután (magyar idő szerint délelőtt) nyitott tüzet két férfi a hanuka első estéjét ünneplő, nagyjából ezerfős tömegre. Az ünneplők, de a parton tartózkodók között is pánik tört ki. A két, állig felfegyverzett merénylő 15 embert gyilkolt meg, és több mint negyvenet sebesített meg. A helyszínre érkező rendőrök végül az egyik merénylővel végeztek, a másikat pedig súlyosan megsebesítették – közben azonban a tűzharcban két rendőr is súlyos sérüléseket szenvedett, az ő állapotukat keddre sikerült stabilizálni.
Az áldozatok az ünnepre összesereglő zsidó közösségből kerültek ki; a terroristák ugyanúgy hidegvérrel végeztek egy 10 éves lánnyal, mint egy 87 éves holokauszttúlélővel. A terrortámadásnak szlovákiai magyar származású áldozata is van a 82 éves Pogány Marika jótékonysági munkás személyében, de a szintén halálos sebesülést szenvedett, 78 éves Tibor Weitzen is kárpátaljai zsidó családból származik.
A sebesültek közül magyar idő szerint kedd délután huszonketten részesültek kórházi ellátásban, közülük hárman életveszélyes állapotban vannak, hat állapota pedig súlyos, de stabil.
A hőstettek sem feledtethetik, hogy egy terrormágnes rendezvényre csak két rendőrt vezényeltek ki
Az országot megrázta a legnagyobb városának ikonikus pontján történt terrortámadás. Véradók hosszú sorai kígyóztak a sebesülteket ellátó kórházak előtt, Bondi Beachen pedig, immár óriási rendőri biztosítás mellett, virágok ezreivel emlékeztek az áldozatokra. A Sydney-i Operaházra egy hatalmas menórát vetítettek ki.
Mivel 2025-öt írunk, a terrortámadás legtöbb mozzanatát is dokumentálta valaki, és a felvételekből kiderült, hogy többen is hősiesen szembeszálltak az állig felfegyverzett támadókkal. A támadás után gyakorlatilag percekkel bejárta a netet a felvétel, ahogy egy férfi hátulról ráront az egyik lövöldözőre, és kicsavarja kezéből a puskát. A hitelesített felvétel hőséről kiderült, hogy egy 43 éves szír migráns. A súlyos sérüléseket szenvedett Ahmed al-Ahmedet azóta egész Ausztrália ünnepli, kórházi ágyán Chris Minns új-dél-walesi és Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök is meglátogatta. A zöldségboltot üzemeltető kétgyerekes apa támogatására online adománygyűjtés is indult.
Két nappal a lövöldözés után újabb bátor civil hősök bukkantak fel: amikor az ünneplő tömegben tartózkodó, 62 éves Reuven Morrison kiszúrta, hogy al-Ahmed ráront az egyik fegyveresre, téglát dobott a terrorista felé, azonban pillanatokkal később halálos lövés érte. Előkerült egy fedélzeti kamera szemcsés felvétele is, melyen az látszik, hogy az autójukból kiszálló terroristákra azonnal egy idős pár támad rá; a férfinek rövid időre az egyik puskát sikerült is megkaparintania, azonban a földre került, és az egyik terrorista a tartalék fegyverével végzett vele. Kedden kiderült, hogy a bátor házaspár tagjai az orosz származású, 69 éves Boris Gurman és a 61 éves Sofia Gurman voltak, és egyikük sem élte túl a támadást.
A terrortámadás után az új-dél-walesi kormányt súlyos kritikák érték. Hogyan maradhatott védelem nélkül egy ezerfős szabadtéri zsidó rendezvény, ami gyakorlatilag bárhol a világon igazi terrormágnesnek számítana, és hogy fordulhatott elő az, hogy egy ilyen frekventált helyszínen tíz percen át folyamatosan tüzelhettek a terroristák? Chris Minns tagállami miniszterelnök keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy két rendőr biztosította a rendezvényt, de az első lövések után a helyszínre sietett egy környéken tartózkodó járőr is. A politikus méltatta a rendőrök hősiességét, és kiemelte, hogy a pisztolyokkal felfegyverzett rendőröknek sikerült ártalmatlanná tenniük a puskákkal, ötven méterről tüzelő terroristákat, miközben ketten is súlyos sérüléseket szenvedtek.
A terrortámadás előtt felesküdtek az Iszlám Államra, de előkerült egy rejtélyes külföldi út is
A merényletet egy apa-fia páros követte el: az 50 éves apát, Sajid Akramot a rendőrség a helyszínen lelőtte, 24 éves fia, Naveed Akram pedig megsérült, és kómába esett. Őt rendőri felügyelet mellett szállították kórházba, kedden tért magához. Sajid Akram a közép-indiai Haidarábádban született, és 1998-ban diákvízummal érkezett Ausztráliába; azóta csak ritkán látogatott szülőhazájába, és nem ápolt szoros kapcsolatot ottani rokonaival. Fia már Ausztráliában, ausztrál állampolgárként látta meg a napvilágot.
Naveed már 2019-ben az ausztrál elhárítás látókörébe került, ugyanis egy olyan radikális szunnita közösséghez csapódott, melynek több tagját letartóztatták az Iszlám Állammal ápolt kapcsolatai miatt. Annak ellenére, hogy Naveed a térítő munkában is részt vett, a hatóságok alacsony kockázatú személyként sorolták be.
Fia kapcsolatai ellenére Sajid Akram összesen hat fegyvert vásárolhatott legálisan vadászat céljára. A videófelvételek elemzése után egy szakértő a Sydney Morning Heraldban megállapította, hogy az ausztrál fegyvertartási törvények, melyekről később még lesz szó, félautomata puskák birtoklását ugyan nem teszik lehetővé, de a terroristák relatíve gyors tüzelésre alkalmas vadászpuskát, illetve sörétes puskát használtak. Az összes bevetett fegyverre jellemző, hogy egy-egy találatuk is óriási pusztításra képes az emberi szervezetben. A nyomozók a terroristák part közelében parkoló autójában kettő, a merénylethez közel pedig egy házi készítésű robbanószerkezetet találtak, melyet a rendőrség tűzszerészei hatástalanítottak.
Kedden a hatóságok már tényként kezelték, hogy a terroristák az Iszlám Államra esküdtek fel, az autóban meg is találták a hírhedt szunnita terrorszervezet zászlaját.
Az Iszlám Állam a 2010-es évek közepének területi terjeszkedése és nagyszabású terrortámadásai után az évtized végére szervezetileg lényegében megsemmisült; Nyugat-Afrikában, Szíriában, Irakban, Afganisztánban és Közép-Ázsiában működő sejtjei lényegében operatív vezetés nélküli ideológiai franchise tagjaiként harcolnak. A terrortámadásokhoz nincs is szükség a szervezet jóváhagyására; azt, hogy valaki az Iszlám Állam nevében hajtott végre valamilyen akciót, valamilyen egyértelmű szimbólummal, leggyakrabban az ikonikussá vált zászlóval kell jelezni.
A néhai Kalifátus apokaliptikus ideológiája napjainkban is számos magányos elkövetőt vagy kisebb csoportot inspirál, és a szinte kizárólag online forrásokból végbemenő radikalizáció változatos terrortámadásokat fial a solingeni késes ámokfutástól a New Orleans-i, gázolással súlyosbított lövöldözésig.
Annak ellenére, hogy az al-Káida és az Iszlám Állam Izrael elleni támadásokban elvétve vesz részt, részben mert a Hamász és az Iszlám Dzsihád riválist lát bennük, és kíméletlenül leszámol a felbukkanó sejtekkel, a két globális dzsihádista szervezet propagandájában erőteljesen megjelenik az izraeli–palesztin konfliktus. A jom kippur ünnepére időzített manchesteri terrortámadás elkövetője, Jihad al-Shamie is az Iszlám Államnak tett hűségesküt.
A dzsihádista ideológia jellemzően a végsőkig elidegenedett, muszlim származású, de nem feltétlenül vallásos férfiakat szokta megfogni, de az Iszlám Állam mára egyfajta általános tömeggyilkos branddé is vált: a 2021-ben elfogott kecskeméti dzsihádista a helyi piarista gimnázium tanulója volt, a lengyel rendőrség pedig pont kedden jelentette be, hogy elfogták a lublini katolikus egyetem egyik hallgatóját, aki az Iszlám Államra felesküdve akart gázolásos merényletet végrehajtani a karácsonyi vásárban.
A Sydney kertvárosában lakó Akram család szomszédai vasárnapig semmilyen gyanús előjelet nem tapasztaltak. Naveed anyja is állította, ő sem tudott semmit, fia csak azt mondta neki, apjával horgászni mennek. Keddig úgy tűnt, hogy a két férfi az önradikalizáció, a dzsihádista terminológiában a „magányos farkas” tipikus útját járta be. Azonban ekkorra a Fülöp-szigeteki hatóságok jelezték, hogy Sajid és Naveed novemberben egy hónapot töltött a Fülöp-szigeteken, méghozzá Mindanao szigetén, ahol az amúgy katolikus többségű ország muszlim vallású moro kisebbsége lakik.
Mindanao szigetén korábban igen erős iszlamista függetlenségi gerillamozgalom működött; 2017-ben az Iszlám Állam ezer fegyverese elfoglalta a 200 ezres Marawi városát, ahonnan csak öt hónapig tartó ostrommal tudták kifüstölni az igen hatékonyan harcoló dzsihádistákat. A New York Timesnak nyilatkozó terrorizmus-szakértők szerint az Iszlám Államnak napjainkban is több száz tagja lehet Mindanaón, ezért adja magát a feltételezés, hogy Sajid és Naveed kiképzésen vett részt. A nyomozás azonban konkrétumokat cikkünk megjelenéséig nem tárt fel.
Közvetlenül a merényletet követőn felmerült egy iráni szál is, mivel Teherán az elmúlt években több antiszemita támadást is szponzorált Ausztráliában; az Iráni Forradalmi Gárda külföldi műveletekért felelős szerve nem saját ügynökeivel, hanem helyi bűnözőkkel és bűnszervezetekkel hajtatott végre támadást a melbourne-i zsinagóga és egy Sydney-ben található kóser étterem ellen. Egyelőre azonban semmilyen jel nem utal arra, hogy Irán bármilyen formában támogatta volna a merénylőket.
„Megtörtént az elkerülhetetlen”
Annak ellenére, hogy az Iszlám Állam világszerte hajt végre terrortámadásokat, az ausztráliai zsidó közösség csaknem egységesen úgy ítéli meg, hogy a mészárlás csak betetőzése az Ausztráliában elszaporodó antiszemita atrocitásoknak. Ahogy Levi Wolff sydney-i rabbi rezignáltan megfogalmazta:
„Megtörtént az elkerülhetetlen.”
A 27 milliós Ausztráliában összesen 120 ezren vallják magukat zsidónak; több mint nyolcvan százalékuk két nagyvárosban, Melbourne-ben és Sydney-ben él – utóbbiban 2021-es adatok szerint csaknem 40 ezren.
Az Ausztrál Zsidóság Végrehajtó Tanácsa a 2025. szeptember 30-át megelőző 12 hónapban összesen 1654 antiszemita incidenst regisztrált, ami háromszorosa volt a gázai háborút megelőző évekre jellemző számnak. A szervezet egyik idei jelentése megállapítja, hogy az antiszemitizmus „túlnőtt a szélsőséges mozgalmakon, és bekerült a politikai fősodorba”.
A munkáspárti Albanese-t elődje, John Howard, több konzervatív politikus és izraeli tisztségviselő is azzal vádolja, hogy nem tett eleget az antiszemitizmus megfékezéséért. Benjámin Netanjahu a támadás után kijelentette, ő már augusztusban megmondta az ausztrál kormányfőnek: azzal, hogy – nem kis részben a Gázai övezet elpusztítására válaszul – elismerte a palesztin államot, „olajat önt az antiszemita tűzre, bátorítja azokat, akik fenyegetik az ausztrál zsidókat, és ösztönzi a zsidógyűlöletet”.
Azt érdemes megjegyezni, hogy Naveed iszlamista múltja alapján úgy tűnik, a gyilkosok radikalizációja már évekkel a gázai háború kitörése előtt megkezdődött, és magáról a radikalizáció dinamikájáról egyelőre semmit nem tudunk. Azonban ahhoz, hogy valaki hidegvérrel tüzet nyisson békésen piknikező gyerekekre és idősekre, nagyon mély dehumanizációs folyamatra van szükség – bár ahogy az az amerikai tömegmészárlások elkövetőinél megfigyelhető, egy ilyen folyamat sokkoló sebességgel mehet végbe. Másfelől, ahogy arra a Guardian elemzése felhívja a figyelmet, terrorizmuskutatók szerint a radikalizáció soha nem vákuumban alakul ki, és a közhangulat, a tömeges incidensek nagyban hozzájárulhatnak a gyilkos szándék tettekre váltásához.
Korlátozzák az eddig is szigorú fegyvertartási szabályokat
Az igazán pusztító terrortámadások talán legfontosabb feltétele a hozzáférés a pusztításhoz szükséges eszközökhöz, konkrétan a nagy tűzerejű fegyverekhez.
Ausztráliában alapvetően ritkák a tömegmészárlások; az ország utoljára csaknem 30 éve, 1996 óta élt át hasonlóan súlyos traumát; akkor Tasmania népszerű idegenforgalmi látványosságának számító Port Arthurban 35 embert gyilkolt meg egy ámokfutó. A tömeggyilkosságot a fegyvertartási szabályok drasztikus szigorítása követte, betiltották például a félautomata fegyvereket, és alapos indokhoz kötötték az új fegyver vásárlásának engedélyezését.
A szigorú szabályozásokat azonban fellazították a tagállami törvények közti eltérések, a végrehajtás hiányosságai, és az utóbbi években megnőtt a fegyvertartási szabályokat amerikai mintára fellazítani vágyó mozgalom politikai befolyása is. A korlátozást gyengítő tényezők együttes hatására a 27 milliós Ausztráliában négymillió fegyver van lakossági tulajdonban, és heti kétezer új fegyvert adnak el.
Anthony Albanese a terrortámadás után be is jelentette, hogy megreformálják és egységesítik a fegyvertartási szabályokat. Bejelentése alapján korlátozni akarják az egy ember által törvényesen birtokolható lőfegyverek számát, és bevezethetik a fegyvertartási engedélyek időszakos megújításának kötelezettségét, illetve az ehhez köthető átvilágítás szigorítását is.
