Trump embere Berlinben győzködi Zelenszkijt a Kremlnek megfelelő béketerv elfogadásáról

Ahogy az orosz–ukrán háború lezárásával kapcsolatos megbeszéléseknél lenni szokott, vasárnap is optimista nyilatkozatokkal és konkrétumok hiányával kellett megelégednie a nyilvánosságnak Steve Witkoff és Volodimir Zelenszkij ötórás megbeszélése után. Az Egyesült Államok elnöki megbízottja arról posztolt az X-en, hogy „sokat haladtak előre” a találkozón, amelyen Donald Trump veje, Jared Kushner is részt vett. Hogy miben haladtak, egyelőre nem derült ki, de ez nem is a végszó, mivel a Witkoff–Kushner páros és Zelenszkij, valamint a két ország delegációi hétfőn is tárgyaltak az amerikai rendezési tervről, amely lényegi pontjaiban egybevág azzal, amit a háborút négy éve elindító Oroszország el szeretne érni Ukrajna rovására.

Trump sértődékenységére ügyel Zelenszkij

Épp azért, mert az amerikaiak novemberben 28 pontosként kiszivárgott, jelenleg 20 pontos terve erősen tükrözi az orosz szempontokat, a kijevi vezetésnek elengedhetetlen fenntartani a párbeszédet, elkerülendő a látszatát is annak, hogy Ukrajna volna a háború lezárásának kerékkötője. Zelenszkij ezért nem eleve elutasító az amerikaiak által megadott pontokkal szemben, csupán óvatos kiegészítéseket tesz, visszadobva a labdát a Fehér Háznak.

Amikor amerikai részről felvetődött, hogy mielőbb választásokat kellene tartani Ukrajnában, mert Zelenszkij 2019-ben megkezdett elnöki mandátuma tavaly lejárt, akkor Zelenszkij erre legutóbb azt válaszolta, hogy minden további nélkül hajlandó 60-90 napon belüli választásokra, amennyiben az Egyesült Államok az európai országokkal együttműködve megteremti a biztonsági feltételeit annak, hogy az orosz rakéta- és dróntámadások árnyékában is lehessen kampányt és választást tartani.

Az ukrán csapatok donbaszi kivonását, Donyeck megye oroszok által el nem foglalt területének demilitarizálását és szabad gazdasági övezeti státuszát sem vetette el, csak közölte, hogy amennyire az ukrán erőknek kell visszavonulniuk, tegyék meg ugyanannyira az orosz erők is.

Vasárnap pedig Ukrajna Washington által ellenzett NATO-tagságával kapcsolatban Zelenszkij kijelentette: országa kész ettől a céltól elállni, amennyiben olyan nemzetközi biztonsági garanciákat kap, amelyek visszatartják Oroszországot attól, hogy egy esetleges békekötés után idővel folytassa a háborút.

Ezekkel a válaszokkal Ukrajna azt akarja jelezni Trumpnak, hogy Ukrajna kész a kompromisszumra, de a béketörekvések nem rajta, hanem az orosz félen futnak zátonyra. Zelenszkij számára az jelent nehézséget, hogy Trump alapvetően Ukrajnával bizalmatlan, és a Kremllel elnéző. Hiába söpörte le eddig minden érdemi kezdeményezését Vlagyimir Putyin, az orosz elnököt néhány kivételtől eltekintve nem érte Trump részéről komoly kritika.

Ukrajna nem látja a biztonsági garanciát

Ez érezhető ki az amerikai rendezési tervből, amelyről még a Republikánus Párton belül is azt gondolják néhányan, hogy valójában az orosz fél fogalmazta meg.

A legérzékenyebb része a tervnek a demilitarizált övezet, amely lényegében orosz fennhatóság alá kerülne. Ez a nagyjából ötezer négyzetkilométeres terület az Oroszország által már elfoglalt 115 ezer négyzetkilométerhez képest ugyan nem jelentős – ebben benne van a 2014-ben elfoglalt Krím, valamint Luhanszk és Donyeck megye bő harmada, majd az Ukrajna egészét érintő, négy éve indított háborúban elfoglalt további, nagyjából 80 ezer négyzetkilométer –, ám stratégiai védelmi szempontból annál fontosabb Ukrajna számára. Nem is beszélve az ott élő legalább 200 ezer emberről, akikről Ukrajna vagy lemondana, vagy menekültként kellene róluk gondoskodnia az ország más részein.

Az Ukrajnára nehezedő és a NATO meghatározó európai tagjait is érintő amerikai nyomásról ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

Ukrajna hajlandó lenne a jelenlegi frontvonal mentén befagyasztani a háborút, a területek elvesztésének jogi elismerése nélkül – nem volna ez a világban példa nélküli megoldás, így van ezzel Ciprus is Észak-Ciprus miatt Törökországgal szemben, vagy Grúzia Oroszországgal szemben Dél-Oszétia és Abházia miatt –, de további területek átadása és a hivatalos lemondás a Krímről, Donyeck és Luhanszk megyékről egyelőre nem fér bele – főleg érdemi nemzetközi biztonsági garanciák nélkül.

Ez utóbbi valójában a lényegi kérdés, ennek kidolgozása és Oroszországgal való elfogadtatása esetén valójában területi kérdésben is lehetne olyan megoldást elérni, amely tartósan nyugvópontra vinné a háborút, még ha nem is hívnák békekötésnek. Ám ilyen konkrét javaslatok nincsenek, csupán homályos ígéretek. Az biztos, hogy az Egyesült Államok – az orosz igényekkel összhangban – kizárja, hogy Ukrajna a NATO tagja lehessen.

Oroszország nemcsak Ukrajna keleti területiből akar minél többet megtartani, de garanciát akar arra is, hogy az ország soha ne lehessen a NATO tagja. Mindezt úgy, hogy eközben Ukrajna keleti határait sem ismeri el, Putyin azt is vitatja, hogy van ukrán nép, és hogy az országnak joga lenne az önálló államiságra.

Az orosz elnök szóvivője vasárnap közölte, hogy a megbeszélések sarokköve a NATO-csatlakozás végleges, egyértelmű kizárása. Dmitrij Peszkov szerint ehhez Oroszország érdekében jogi garanciát biztosító dokumentumot kellene kiadni, de a továbbiakban ezt a Kreml nem üzengetések formájában kívánja megvitatni.

Hogy kinek kellene ilyen dokumentumot kiadnia, az kérdés, de korábbi utalásokból úgy tűnik, ezt nem Ukrajnától, hanem a NATO-tól várja az orosz fél, noha a katonai szövetség ilyen korlátozást egyetlen országgal szemben sem mond ki, a bővítést hangsúlyozottan a szövetség és a jelentkező ország saját ügyének tartva. Egy ilyen kizáró dokumentum a NATO-tól ezért Moszkvának külön is presztízsgyőzelmet jelentene.

A lényeges kérdésre sosem volt válasz

Trump már elnökválasztási kampányában arról beszélt, hogy az orosz–ukrán háború akár 24 óra alatt is lezárható. Később valamivel hosszabb időt adott magának, de amióta visszatért a Fehér Házba, nem sikerült közelebb hoznia a békét. Orosz értelmezésben elsősorban azért, mert Ukrajna és az országot támogató európaiak elgáncsolják ezeket a kezdeményezéseket – lényegében ezt vallja a magyar kormány is.

A diplomáciai rendezésnek lényegében mindvégig ugyanazok voltak a kritikus pontjai:

• területi kérdés – hol húzódhat a tartós tűzszünet vagy a békekötés alapján a két ország katonai erői közötti vonal, és az jogilag elismert vagy csak tudomásul vett határvonalat jelent-e;
• milyen nemzetközi biztonsági garanciát kap Ukrajna, hogy Oroszország bizonyosan ne intézzen újabb támadást az ország ellen.

Ezek mellett nem lényegtelen, de hátrébb sorolt kérdés volt a jóvátétel és a háborús bűnök elkövetőinek felelősségre vonása, valamint az Oroszországba elhurcolt ukrán állampolgárok – felnőttek és gyerekek – ügye. Utóbbi miatt adott ki nemzetközi elfogatóparancsot az orosz elnökkel szemben a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC). Ezek érdemi tárgyalása azonban sehová sem vezet a két fő pont rendezése nélkül, márpedig egyelőre minden tárgyalásból az szűrhető le – legyen szó amerikai–ukrán, európai–amerikai, európai–ukrán, orosz–amerikai megbeszélésről –, hogy az optimista nyilatkozatok általánosságban érvényesek csak, de a lényegi pontokban nincs valódi közeledés.

A Kremlnek jó, ha csak körbe-körbe járnak a tárgyalások

Elsősorban azért, mert az orosz vezetés úgy érzi, az idő Ukrajna ellen dolgozik. A fronton fölényben vannak az orosz erők, ami jelenleg nem elég az ukrán védelem áttöréséhez, de fokozatosan őrli fel az ellenállást. A képlet azonban ennél bonyolultabb, ugyanis az orosz erők vesztesége is súlyos minden egyes megszerzett négyzetkilométeren, így ez inkább versenyfutás az idővel, de az orosz fél nagyobb tartalékai révén úgy számol, hogy a fennálló viszonyok mellett tovább bírja a háborút, mint Ukrajna.

Oroszország 2024-ben 3600, idén 4700 négyzetkilométert foglalt el, Ukrajna utoljára 2022 nyarán és őszén szerzett vissza jelentős részeket a februári orosz invázió első heteiben elveszített területekből, azóta tehát a frontvonalak alapvetően inkább állnak, a híradásokban jelzett orosz mozgások ehhez képest kicsik, de idővel átcsaphatnak stratégiai jelentőségű előnybe – feltéve, ha ezt az egyébként lassú haladást sikerül fenntartani, bár így is évekbe telne Donyeck megye egészének elfoglalása, írta a Deepstate adataira hivatkozva az Unian.

De épp azért, mert az orosz tartalékok is végesek, Putyinnak nagyobb erőt kell sugallnia, mint amekkora rendelkezésére áll – diplomáciai vonalon lényegében ezt a feladatot követi, valamint az amerikai–európai ellentétek mélyítésén dolgozik, amikor az orosz elnök arról beszél, hogy ha Európa támadna, akkor Oroszország készen áll a háborúra, és a nyugati szankciók egyébként sem rengették meg gazdaságát – pedig vannak nehézségei az orosz gazdaságnak.

Oroszország pozícióit épp a háborút Ukrajna rovására is lezárni kész amerikai álláspont erősíti: a Putyin iránt nyíltan lelkesedő Witkoff közreműködésével megfogalmazott amerikai követeléseket a Kreml alapvetően megfelelőnek tekinti, ezután ezekhez ragaszkodik, amikor azokon módosítana Ukrajna és az őt támogató európai országok. Az amerikai-ukrán-európai háromszögben lezajló megbeszéléseken megvitatott módosítások Moszkvában zátonyra futnak, amit Trump inkább az európaiak, semmint Putyin számlájára ír, ezután az Egyesült Államok visszatér az eredeti követelésekhez és Ukrajnát és az európai partnerekre helyez nyomást, amely alól azok újabb módosítással térnének ki, ami Oroszországon megint fennakad, és nagyjából ez a kör ismétlődik meg újra és újra.

Emiatt további repedések jelennek meg a transzatlanti kapcsolatokban, bizonytalanabbá válik Ukrajna nyugati támogatása, Oroszország növeli a nyomást az ukrán fronton, miközben Trump felé megőrzi annak a látszatát, hogy hajlandó lenne a megegyezésre. Ez a körülményekhez képest a Kremlnek ideális forgatókönyv, ha már eredeti katonai céljait nemhogy az eredetileg tervezett néhány hét, de lassan négy év alatt sem érte el.

Oroszországnak a diplomácia csak mellékhadszíntér

A nyomást nemcsak a fronton, de az attól távolabbi ukrajnai területeken is növelik az orosz erők: nyár óta több hullámban erősödtek a drón- és rakétatámadások, amelyek polgári épületeket, otthonokat és leginkább az ukrán energiahálózatot célozzák. A Washington Post szerint nemcsak Ukrajna keleti része, de Ukrajna is közel van ahhoz, hogy ismét tartósan szüneteljen az áramellátás. Eközben délnyugaton, Odesszát is a háború kezdete óta az egyik legintenzívebb rakéta- és dróntámadás érte szombaton. A BBC szerint a legutóbbi támadások után öt megyében összesen egymillió háztartást maradt áram nélkül. A helyreállítás a tél beálltával egyre nehezebb lesz, ezért is kulcskérdés, milyen támogatásra számíthat Ukrajna pénzügyi és katonai szállítmányok területén, hogy erősítse védelmét az orosz támadásokkal szemben.

Ebben nem csak az Egyesült Államok hozzáállása miatt sok a bizonytalanság, de az EU-n belül sincs egyetértés a pénzügyi támogatáshoz szükséges fedezetről. Az Európai Bizottság egyik javaslata a már befagyasztott orosz vagyon felhasználása lenne.

Ez 210 milliárd eurót tesz ki, ebből 185 milliárd Belgiumban van. A belga kormány ellenzi a befagyasztott vagyon felhasználását – eddig csak ezek hozamait hasznosították Ukrajna támogatására, magát a vagyont nem –, attól tartva, hogy annak jogi következményeit egyedül Belgiumnak, nem pedig az EU egészének kellene viselnie. Egyelőre az EU a zárolás fenntartásáról döntött csak, a közvetlen felhasználásról nem. Ezt a tervet eleve ellenezte a magyar és a szlovák kormány is, de fenntartásai vannak Olaszországnak, Bulgáriának, Máltának és Csehországnak is. Igaz, Orbán Viktor és Robert Fico egészében utasítja el Ukrajna pénzügyi támogatását, míg a többi ország más megoldás keresését javasolja, elismerve a fontosságát annak, hogy Ukrajna védelmi képességét fenn kell tartani.