A belarusz emberi jogi aktivista szerint a Nobel-békedíja mentette meg a veréstől a börtönben

Az amerikaiakkal való megegyezés után Belarusz 123 politikai foglyot engedett szabadon a hétvégén, köztük a Nobel-békedíjas Alesz Bjaljacki emberi jogi aktivistát. Ezért cserébe az Egyesült Államok feloldotta a belarusz káliumsóra kivetett szankciókat.

A 63 éves Bjaljacki a kiszabadulása utáni egyik első interjúját az AP hírügynökségnek adta a litván fővárosában, Vilniusban. A lesoványodott, sápadt férfi közvetlenül egy fogorvosi rendelőből érkezett az interjúra. Mint mondta, a büntetőtelepen, ahol tízéves büntetését töltötte, az orvosi ellátás nagyon korlátozott volt. A fogászati problémák kezelésére csak egy módszer volt a rácsok mögött: a fogak kihúzása.

A 2020-as elnökválasztás után a belarusz hatóságok brutálisan léptek fel a rezsim ellen tüntetőkkel szemben. Az események idején a Telex riporttal jelentkezett az ország fővárosából, Minszkből. A tüntetések szétverése után Alekszandr Lukasenko elnök legfontosabb ellenfelei börtönbe kerültek vagy politikai száműzetésbe kényszerültek.

Egyikük volt Alesz Bjaljacki író, aki 1996-ban megalapította a Viaszna (Tavasz) nevű emberi jogi központot, ami Belarusz legrégebbi és legjelentősebb ilyen szervezete. Először 2011 és 2014 között ült börtönben adócsalás vádja miatt, majd 2021 nyarán, a független nemzetközi megfigyelők szerint elcsalt elnökválasztást követően ismét őrizetbe vették. A hivatalos indoklás szerint csempészésért és a közrendet sértő cselekmények finanszírozásáért ítélték el, amiért tíz év börtönbüntetést kapott.

Az emberi jogi aktivistát a Gorki városában lévő, visszaeső bűnözőknek fenntartott és hírhedten kegyetlen N9-es büntetőtelepen tartották fogva. Itt ült a rácsok mögött, amikor 2022 októberében arról értesítették, hogy az orosz Memorial és az ukrán Center for Civil Liberties emberjogi szervezetekkel megosztva megkapta a Nobel-békedíjat.

Nobel-békedíjas státuszát – amelyet eleinte nem is akart elhinni – arra kívánja felhasználni, hogy segítsen azoknak a belaruszoknak, „akik a szabadságot választották”. „Ezt a díjat nem nekem, mint személynek, hanem nekem mint a belarusz civil társadalom képviselőjének, a demokráciáért, a szabadságért, az emberi jogokért, a belarusz helyzet megváltoztatásáért kiálló több millió belarusz nevében adták. Ez egyben jelzés volt a belarusz hatóságoknak is, hogy ideje változtatni valamit” – mondta Bjaljacki az AP-nek adott interjújában.

Szabadon engedés körülményeiről azt mondta, hogy szombat hajnalban a túlzsúfolt börtöncellájában tartózkodott, amikor hirtelen parancsot kapott, hogy csomagoljon össze. Ezután bekötötték a szemét, és elvitték valahova. „Bekötötték a szememet. Néha megnéztem, merre tartunk, de csak annyit tudtam megállapítani, hogy nyugat felé haladunk” – mondta. Végül Litvániába toloncolták ki, Vilniusban pedig évek óta először megölelhette a feleségét. „Amikor átléptem a határt, olyan volt, mintha a tenger mélyéről a víz felszínére emelkedtem volna. Itt rengeteg a friss levegő és a napfény, ott viszont teljesen más helyzetben voltál – nyomás alatt” – mondta.

Arról is beszélt, hogy a rácsok mögött nem verték, szerinte a Nobel-békedíjas státusza megvédte a fizikai erőszaktól.

Ugyanakkor ő is átélte mindazt, amit a belarusz politikai foglyok általában átélnek: magánzárkát, nem láthatta a szeretteit, ritkán kapott leveleket, és önkényes büntetéseket kapott apró, mondvacsinált szabályszegésekért. „Mert nem borotválkozott, mert nem úgy menetelt, ahogy kellett volna, mert rosszul takarított” – sorolta a példákat, hogy mi mindenért büntették.

„Mindenképp beszélhetünk embertelen bánásmódról, olyan körülmények megteremtéséről, amelyek sértik az emberi integritást és méltóságot” – mondta. Csakúgy, mint más politikai foglyokat, Bjaljacki is „szélsőséges cselekedetekkel” vádolták, és kénytelen volt sárga címkét viselni a büntetőtelepen. Nem engedték, hogy a felesége meglátogathassa őt, és gyakran megfosztották a neki küldött gyógyszeres csomagoktól. „Most az egészségemmel kell foglalkoznom, mert ez alatt a négy és fél év alatt csak minimális orvosi ellátást kaptam. Meg kell érteni, hogy a belarusz börtönökben az orvosi ellátás nagyon korlátozott” – mondta.

Bjaljacki azt mondta, aggódik két Viaszna-kollégája, Marfa Rabkova és Valiantszin Stefanovic emberi jogi aktivisták miatt, akik továbbra is börtönben vannak. A Viaszna szerint további 1110 politikai fogoly van rácsok mögött Belarusz-szerte. „Hiába engednek szabadon foglyokat, rendszeresen új emberek kerülnek rács mögé. Nincs értelme a régieket szabadon engedni, ha újakat vesznek őrizetbe. Valamiféle skizofrénia zajlik: egyrészt a hatóságok szabadon engedik a belarusz politikai foglyokat, másrészt pedig újabb foglyokat vesznek őrizetbe, hogy fenntartsák ezt a rendellenes helyzetet Belaruszban” – mondta.

Elmondása szerint az N9-es büntetőtáborban körülbelül húsz másik politikai fogoly is raboskodik. „Munkások, diákok, sőt egy katona is – nagyon különböző emberek, ami azt mutatja, milyen elterjedt a demokrácia és az emberi jogok iránti vágy a belarusz nép körében” – mondta. Bjaljacki elismeri, hogy az országon belül a cselekvési lehetőségek drasztikusan lecsökkentek. „A civil társadalom aktivistáinak többsége vagy börtönben van, vagy kénytelen volt emigrálni, elhagyni az országot a börtönbüntetés után. A helyzet nehéz, de remélem, hogy a nemzetközi szolidaritás és a belarusz rezsimre gyakorolt nyomás folytatódik, mert a belarusz hatóságok csak ezeket az érveket hallgatják meg – az erő pozíciójából előadott érveket” – mondta.