Orbán után az al-Kaidából indult szíriai vezetőt látta vendégül Trump a Fehér Házban
Ahmed as-Sár szíriai elnök hétfőn Washingtonban találkozott Donald Trump amerikai elnökkel. A közel-keleti ország 1946-os függetlenné válása óta először vendégeskedett szíriai vezető a Fehér Házban. A látogatás a két ország között formálódó stratégiai kapcsolatok ellenére mindenképp kirívó, hiszen a Bassár el-Aszad rezsimjének 2024. decemberi megbuktatását vezető as-Sár korábban még Mohamed al-Dzsúláni harci névre hallgatva az al-Kaida szíriai ágának emírjeként volt ismert, Irakban amerikai börtönben is ült.
As-Sár karrieríve még a sokat látott mai viszonyok között is hihetetlen, hiszen a szír politikus kevesebb mint egy éve még csak egy kormányzóságot vezetett, fején az amerikai kormányzat tízmillió dolláros vérdíjával. Egy évvel később pedig már a húszmilliós Szíria élén állva az Egyesült Államok elnöke barátságosan fogadta a Fehér Házban, ahova a világ sok vezetője még el sem jutott Trump második ciklusában (Orbán Viktort pénteken látta vendégül az amerikai elnök).
Az Antifát terrorszervezetté nyilvánító Trump egyértelműen jelezte, hogy nem érdekli a szíriai polgárháború során véres merényletek és civilek elleni atrocitások tucatjaiért felelős politikus múltja:
„Az emberek azt mondják, hogy kemény múlt áll mögötte. De mindannyiunk mögött kemény múlt áll. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy ha nem állna mögötte ilyen kemény múlt, akkor esélye sem lett volna [arra, hogy Szíria élére kerüljön].”
A szíriai elnök fogadása az Ovális Irodában mellőzte a külföldi vezetők esetében szokásos ünnepélyes ceremóniát, és as-Sár a Fox Newsnak nyilatkozva azt mondta, hogy a kapcsolata az al-Kaidával „a múlt”, és a fehér házi találkozón nem került szóba. Szerinte Szíriát az Egyesült Államok az Aszad-korszakkal ellentétben többé nem fenyegetésként, hanem geopolitikai szövetségesként kezeli.
A találkozó előkészítéseként az ENSZ Biztonsági Tanácsa amerikai beterjesztésre a múlt héten feloldotta azokat a szankciókat, melyeket a világszervezet jó egy évtizede mondott ki a kormánykoalíció gerincét alkotó Tahrír as-Sám nevű iszlamista milíciára és vezetőire – köztük Ahmed as-Sárra és a szíriai belügyminiszterre, Anas Hattabra.
Az ENSZ által szentesített büntetőintézkedések széles körű fegyverembargót, a vezetők külföldi vagyonának befagyasztását és utazási tilalmat takartak. A már a polgárháború előtt rohamosan elszigetelődő Szíria nemzetközi kapcsolatainak helyreállításán dolgozó as-Sárnak az ENSZ BT az elmúlt hónapokban rendre ideiglenes felmentést adott az utazási tilalom alól – így látogathatott például szeptemberben New Yorkba, ahol az ENSZ közgyűlésén szólalt fel.
A szankciók eltörlésének előkészületeként a testület júliusban megállapította, hogy nem mutatható ki kapcsolat a Tahrír as-Sám és egykori anyaszervezete, az al-Kaida között (mellyel a szíriai milícia a nemzetközi dzsihádtól a nemzeti iszlamizmusig tartó hosszú menetelése alatt már 2016-ban nyilvánosan szakított).
Az akkor al-Dzsúlániként ismert as-Sár többször is leszögezte, hogy a 2017-től már Hajat Tahrir as-Sám név alatt futó koalíció kipurgálta soraiból a nemzetközi dzsihád híveit, és ígéretet tett arra, hogy Idlíb kormányzóság területéről nem fog kiindulni a Nyugatot célzó terrorakció. Talán ennek a deklarációnak is köszönhető, hogy az Egyesült Államok az akkor még a fejére kitűzött 10 millió dolláros vérdíj ellenére nem „tudta” likvidálni a nyilvánosság előtt is rendszeresen megjelenő vezetőt.
Fél évszázados lyukat foltozhat be az USA
Trump először májusi közel-keleti körútján, Rijádban találkozott Ahmed as-Sárral, akit akkor barátságosan úgy jellemzett, hogy „erős fiatalember rengeteg energiával. Tényleg jó munkát akar végezni.” A washingtoni látogatás során is azt mondta róla: „Kemény helyről jön, és kemény ember. Kedvelem őt”.
Az amerikai elnök elsősorban a két ország közös stratégiai érdekét emelte ki, mely szerinte a közel-keleti békefolyamat erősítése:
„Mindent megteszünk azért, hogy Szíriát sikeressé tegyük, mert ez az ország a Közel-Kelet része. És most végre béke uralkodik a Közel-Keleten – emberemlékezet óta először”
A betagozódás az amerikai szövetségbe Damaszkusznak – akármit is gondolnak a szíriai vezetők valójában az Egyesült Államokról – politikai szükségszerűség. Ugyanis az amerikai szankciók feloldásától függ az ország nemzetközi nyitása, és csak az USA arab szövetségeseitől, illetve kisebb mértékben Kínától remélhető az a Világbank által 216 milliárd dollárnyira becsült támogatás és befektetés, amire a gazdaság és a közigazgatás stabilizálásához szükség lenne.
Trump májusban, a rijádi találkozó előtt ugyan bejelentette, hogy eltörli a Szíriára a hetvenes évek óta rakódó amerikai büntetőintézkedéseket, azonban maga a folyamat nem egyszerű. Az országot pénzügyi páriává tevő másodlagos szankciókat – melyek az adott országgal pénzügyi-gazdasági kapcsolatba lépő külföldi cégeket automatikusan szankciókkal büntetik – csak a kongresszus törölheti el, a kormány csak 180 napos felfüggesztést adhat. Ezt a felfüggesztést a pénzügyminisztérium a washingtoni tárgyalás alatt meg is adta, Trump pedig ígéretet tett arra, hogy sürgetni fogja a szövetségi törvényhozást a szankciós rendeletek eltörlésére.
Szíria az Aszad-rezsim bukása után egy évvel is krónikus gazdasági és politikai instabilitástól szenved. A felkelőkből és iszlamista milíciákból felálló új kormány a fennhatóságát a mai napig nem tudta kiterjeszteni az északkeleti országrész kurd autonóm területére, illetve az Izrael által katonai no-go zónának minősített Dél-Szíriára.
A 14 milliónyi, külföldön és belföldön menedéket találó ember a vártnál jóval lassabban szivárog vissza lakóhelyére. A 2011-ben kitört polgárháború fő csatatereiként szolgáló nagyvárosokban a pénzhiány és a több tízmilliónyi fel nem robbant lőszer miatt csak lassan zajlik a helyreállítás. És miközben a szíriai GDP az utolsó békeévhez képest 2024-re az ötödére zuhant, a háborús infláció pedig felzabálta a szíriai font amerikai dollárhoz viszonyított értékének 99,5 százalékát, a gazdaság növekedése idén alig éri el az egy százalékot.
Ugyan Trump 2024 decemberében még azt hangoztatta, hogy az USA-nak nincs dolga a „homok és halál” földjén zajló eseményekkel, azonban az Aszad-rezsim bukásával az Egyesült Államok előtt történelmi lehetőség tárult fel: a Közel-Kelet legfontosabb szovjet/orosz és iráni szövetségesének integrálása saját szövetségi rendszerébe.
Így azután az elmúlt egy évben az Egyesült Államok hozzáállását ez a prioritás határozta meg, és emiatt hunyt szemet a damaszkuszi kormányzat kétes ideológiai háttere és a kormányhoz köthető, főként a kisebbségeket és a rezsim ellenfeleit ért véres atrocitások felett is.
Tavasszal a part menti tartományokban robbant ki pogrom, míg a nyáron a drúz kisebbség keveredett véres konfliktusba, amelybe a beduin törzsek mellett a kormányerők is beszálltak, Izrael pedig légicsapásokkal állt ki a drúzok mellett.
A fenti prioritásban egyetértenek az USA szövetségesei is. Az európai hatalmak és Törökország leginkább abban érdekeltek, hogy Szíria politikai-gazdasági stabilizációjával haza lehessen küldeni a polgárháborús menekülteket – és nem mellesleg ki lehessen fogni a szelet a kontinensszerte erősödő migránsellenes populista pártok vitorlájából. Ez a prioritás felülírja azt a gyanút is, miszerint a damaszkuszi iszlamista kormányzat csak diplomáciai-gazdasági nyomástól vezéreltetve nyit a Nyugat felé, és szíve szerint a radikális dzsihádista ideológiát követné.
Antiterrorista ajándékkal érkezett a Fehér Házba
A gázai háborúban elért tűzszünete után Trump újjá szeretné éleszteni az első ciklusa egyik legnagyobb eredményének tartott Ábrahám-megállapodások rendszerét, ami a Közel-Kelet muszlim többségű országainak megbékélését takarja Izraellel; a diplomácia aztán a remények szerint további gazdasági és kulturális kapcsolatokat is fial.
Egy adott ország saját Ábrahám-megállapodása nagyon változatos formát ölthet, a trumpi diplomácia spektákulumára jellemző, hogy Kazahsztán például októberben úgy csatlakozott a kezdeményezéshez, hogy már a Szovjetunió felbomlása óta rendezett diplomáciai kapcsolatokat ápol Izraellel. Szíria esetében azonban valóban történelmi fordulat lenne a megbékélése Izraellel, ugyanis a két ország még az 1973-as jom kippuri háborút sem zárta le formálisan.
Elvileg Izrael és Szíria is hajlik a megállapodásra, és as-Sár már májusban megígérte Trumpnak, hogy Damaszkusz csatlakozik az Ábrahám-megállapodásokhoz. De mivel a két ország között nem csak történelmi-ideológiai nézeteltérések feszülnek, a vitás kérdéseket az elmúlt hónapok során öt tárgyalási fordulóval sem sikerült tisztázni.
A szíriai kormány szándékainak hitelességét növeli a tény, hogy novemberben egy másik szomszéddal, az 1976 és 2005 között részlegesen megszállt Libanonnal is tárgyalásokat kezdeményezett a diplomáciai és biztonsági együttműködésben remélt szintlépés érdekében. Mind a hivatalos bejrúti vezetés, mind Damaszkusz érdeke a szíriai polgárháborúban is kulcsszerepet játszó, az Izraeltől kapott kemény gyomrostól máig kóválygó libanoni Hezbollah hatalmának tartós megnyirbálása.
Szíria az izraeli tárgyalásokról kiszivárgott beszámolók szerint hajlandó lenne lemondani az Izrael által 1967-ben elfoglalt, majd annektált Golán-fennsíkról, azonban ragaszkodik a zsidó állam által 2024 decembere óta megszállt Hemron-hegyi és más határ menti területek visszaadásához, és garanciákat kér a területén végrehajtott izraeli katonai akciók beszüntetésére.
Izrael a szíriai fegyverkészlet megsemmisítésére és az egyoldalúan deklarált dél-szíriai demilitarizált zóna biztosítására az Aszad-rezsim bukása óta több mint 1000 légitámadást és 400 kisebb szárazföldi műveletet hajtott végre. A katonai jelenlét folyamatos kiterjesztésére jellemző, hogy a hadsereg november elején is felállított Kuneitra kormányzóságban egy új katonai ellenőrzőpontot, és Izrael követeli egy szárazföldi „humanitárius folyosó” kialakítását a szíriai drúz kisebbség fő lakóhelyének számító Suvejda felé.
A Reuters információi szerint Szíria részben drúzok által lakott déli területének Izrael által követelt demilitarizálását az Egyesült Államok katonailag is hajlandó biztosítani, a Damaszkusz melletti reptéren pedig egy megfigyelőbázist akar kialakítani a megállapodás monitorozására – ezt viszont a szír kormány nem támogatja.
As-Sár azonban nem érkezett üres kézzel Washingtonba, mert Damaszkusz a látogatás idején jelentette be, hogy csatlakozik az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalícióhoz.
Az Iszlám Állam ugyan már csak árnyéka tíz évvel ezelőtti önmagának, ez az árnyék azonban még mindig Kelet-Szíria fölé borul. A szíriai kormány együttműködése az ország északkeleti régiójában egy alig 1000 fős kontingenst állomásoztató Egyesült Államokkal amerikai várakozások szerint nagyban növelheti a dzsihádista sejtek elleni akciók hatékonyságát. 2024 decembere előtt ugyan az Aszad-rezsim is hadat viselt az Iszlám Állam ellen, azonban az Egyesült Államokkal szembeni (kölcsönös) ellenséges viszonynak köszönhetően csak elvétve érvényesült „az ellenségem ellensége a barátom” logikája.
Az al-Monitor szerint azonban as-Sárnak kényes kérdés a dzsihádisták elleni kooperáció. Ugyan az Iszlám Állammal 2013-ban véres körülmények között szakító Tahrír as-Sám valószínűleg már korábban is súgott az amerikai hírszerzésnek dzsihádista riválisairól, de a nyílt együttműködés ellenérzéseket válthat ki a rendszer fontos támaszának számító külföldi dzsihádista fegyveresek körében. A biztonsági együttműködés az Iszlám Állam ellenérzéseit már kiváltotta: az Al Jazeerának damaszkuszi és közel-keleti tisztviselők – természetesen a washingtoni látogatás elé időzítve – kiszivárogtatták, hogy
az elmúlt hónapokban a terrorszervezet kétszer is megpróbálta meggyilkolni a szíriai elnököt, de mindkét merényletkísérletet sikerült meghiúsítani.
A merényletkísérletekkel összefüggésben állhat az, hogy hétvégén szír kormányerők nagyszabású razziasorozatot hajtottak végre az Iszlám Államhoz köthető sejtek ellen. A szíriai belügyminisztérium által koordinált akció során 61 helyszínen ütöttek rajta, és a 71 letartóztatott emberen kívül nagy mennyiségű robbanószert és fegyvert foglaltak le. Azonban a tényleges hatékonyságnál lényegesen fontosabb az, hogy as-Sár egy jószándékát és elkötelezettségét bizonyító ajándékkal érkezhetett a Fehér Házba az erre különösen fogékony Trumphoz.
