Leszámoltak az Iszlám Állammal, ellenálltak Aszadnak, most az új helyzetet méregetik a kurdok
Alig két hét alatt megbukott Szíriában Bassár el-Aszad rendszere, miután a különböző nacionalista, iszlamista vagy épp demokráciára vágyó milíciák és frakciók több fronton villámoffenzívát indítottak. Az iszlamista felkelők északról előbb Aleppót foglalták el, majd sorra vették be a fontos városokat, végül pedig a fővárosba, Damaszkuszba is benyomultak, amitől délre is összeállt több lázadócsoport.
Ezzel párhuzamosan azonban északkeleten is nyílt egy front a rezsim ellen, ahol a térséget uraló kurd kisebbségi milíciák által dominált, de arab frakciókat is magába foglaló Szíriai Demokratikus Erők (SDF) indultak meg az ottani, kormánykézen lévő területek ellen, majd kerültek szembe az Aleppót is elfoglaló milíciákkal.
A 2011-ben kezdődött polgárháborúban a kurdok az északkeleti területeken kivívták maguknak az autonómiát részben az Aszad-rendszer, részben a kurdokkal ellenséges Törökország, részben az Iszlám Állam ellen. Az SDF 2015-ben állt össze több kurd és arab milíciából, csapataik 30-40 ezer fősek. A kurdok az Iszlám Állam elleni harcokban az Egyesült Államok legmegbízhatóbb partnerének számítanak, és jelenleg is több száz amerikai katona állomásozik Kelet-Szíriában.
A mostani ellenzéki offenzívákban a kurdok hadszíntere egészen mellékes maradt: gyakorlatilag a szinte egységes területükbe ékelődő két kisebb katlant, Aszad-exklávét kellett felszámolniuk, illetve az Eufrátesz völgyében lévő kormányerőket semlegesíteniük. Ezen a fronton az Aszad-rezsim gyengülését szintén kihasználni vágyó, sivatagi rejtekhelyekre száműzött Iszlám Állammal is összecsaptak, itt már korábbi szövetségesük, a Szíriában légibázissal és 900 katonával is rendelkező Egyesült Államok is besegített pár légicsapással. Azonban közben szembekerültek az Aszad-rendszert megdöntő felkelőkkel is, akik szerdán ellenőrzésük alá vonták a keleti Deir-ez-Zór városát is, amit néhány nappal korábban foglaltak el a kurdok az onnan kivonuló kormányerőktől.
A kurdok eddig mind az ellenzéktől, mind a kormányzattól igyekeztek egyenlő távolságot tartani, azonban Törökország nem titkolt célja az, hogy a 800 kilométeres török-szír határról teljesen el kell üldözni a kurdokat, és ennek megvalósítására 2018 óta rendszeresen a helyi szír iszlamista milíciákat használja fel. Így miközben a szíriai kurdok is ünneplik a véreskezű Aszad rezsimének bukását az előzmények ismeretében sokan közülük joggal gondolhatják azt, hogy elveszíthetik autonómiájukat, és üldöztetésnek lesznek kitéve. Nagy kérdés, hogy meg tudják-e erősíteni eddigi eredményeiket az új helyzetben.
Az ellenségem ellensége az ellenségem
Az északkeleti végeket uraló kurdok már a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) iszlamista milícia és szövetségesei november végi támadásaikor szembekerültek az Aszad ellen északról megindult erőkkel. Ugyanis a két fél által ellenőrzött területek határosak, és Aleppó egy nagyobb negyede (Sejk Makszúd) kurd fennhatóság alá tartozott. Szíria második legnagyobb városának elfoglalásával a kurd negyedet is igyekeztek megszerezni a benyomuló fegyveresek, ezt végül relatíve békés úton, a kurd erőknek szabad elvonulást ígérve sikerre is vitték. Eközben Törökország az általa Észak-Szíriában elfoglalt pufferzónából szórványosan tüzérségi csapásokat mért a kurd erőkre.
Ahogy a HTS nagy offenzívája egyre akadálytalanabbul nyomult Damaszkusz felé, északon is egyre nagyobbakat haraptak bele a kurdok által uralt területbe. Az Aszadot megdöntő villámoffenzíváig csekély számú orosz erők is voltak a térségben, amik elválasztották a rivális frakciókat, de az oroszok és a kormányerők is kivonultak. Oszama Muhammad kurd újságíró vasárnap arról számolt be a Deutsche Wellének a török határon fekvő Kamisli városából, hogy Manbidzs térségéért folytak a harcok. A várost nagyrészt már ellenőrzik a török támogatású erők, az SDF 22 fegyverese meghalt, 40 megsebesült.
A HTS szerdára jelentette be, hogy elfoglalták az olajban gazdag Deir-ez-Zórt, Aszad bukása után ugyanis az ország minél több erőforrása felett is próbálják megszerezni az ellenőrzést.
Az iszlamista milíciák egyik parancsnoka úgy fogalmazott, hogy felszabadították a várost és a közeli katonai repteret is. A londoni székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet szerint a napokkal korábban érkezett kurd erők környező településekre húzódtak vissza, írja a BBC.
Muhammad vasárnap még azt mondta Aszad bukásáról, hogy „a kurdok nagyon boldogak, ez egy történelmi pillanat a számukra”. Ez a Bloombergen közzétett, Kamisliban készült videón is jól látszik, ahol Aszad-relikviákat és zászlókat tépnek szét, a levegőbe lövöldöznek, táncolnak az emberek. A kurdok ugyanis szenvedtek eleget a rezsim alatt, az újságíró bízik benne, hogy sikerül a békés hatalomátadás, és a rivális csoportok kiegyeznek a végén.
Az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein itt lehet megnézni, Szíria melyik területét melyik erők tartják ellenőrzésük alatt:
Más a törökök és az amerikaiak érdeke
Vasárnap Lloyd J. Austin amerikai védelmi miniszter telefonon egyeztetett a NATO-szövetséges Törökország védelmi miniszterével, Yaşar Gülerrel – írja a New York Times. A Pentagon közleménye szerint arról beszéltek, szükséges az együttműködés „a már amúgy is ingatag helyzet további eszkalációjának megelőzése, valamint az Egyesült Államok haderejére és partnereire vonatkozó kockázatok elkerülése érdekében”, szem előtt tartva Törökország „legitim biztonsági aggodalmait”.
Ez azért fontos, mert a NATO-szövetségesi viszony dacára egészen más a hozzáállása a két országnak a kurdokhoz. Törökország 1984 óta vív harcot saját kurd kisebbségével, ami csak egy részét képezi a négy országba szétszóródott etnikai tömbnek. A kurd függetlenségi küzdelmek élharcosa a jelenleg életfogytig tartó börtönbüntetését töltő Abdullah Öcalan által alapított Kurdisztáni Munkáspárt (PKK), amit számos, Ankarával szövetséges vagy jó viszonyt ápoló ország terrorszervezetként tart nyilván. És mivel a szíriai kurd szervezetek többsége a radikális baloldali Öcalant tartja eszmei atyjának, a PKK-t pedig testvérszervezetének, ezért Törökország némi joggal állítja azt, hogy egy független szíriai kurd állam erős bázisául szolgál majd a törökországi kurdok gerillaharcaihoz.
Azonban amellett, hogy a kurd függetlenség vagy akár csak autonómia mindig is kedvelt célpontja volt a török nacionalizmusnak, a konfliktus elmérgesedéséhez hozzájárult az egyre hisztérikusabbá váló török belpolitika is. Azután ugyanis, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök tíz évvel ezelőttig a kurd megbékélési folyamat egyik szószólója volt, 2014-től a kurd „terrorizmus” vált az egyik legfőbb politikai mozgósító jelszavává. A török vezetés és a kurdok szembenállásáról itt írtunk részletesebben.
Ankara azt állította, hogy a PKK és a Szíriában tevékenykedő Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) szövetkezik a török kormány ellen, a PKK a logisztikai támogatást részben szír területről kapja. A PKK-t egyébként Washington is terrorszervezetként tartja számon, az SDF részeként tevékenykedő YPG-t viszont nem. A törökök erre hivatkozva indítottak támadásokat a szíriai kurdok ellen 2016-ban, 2018-ban, 2019-ben és 2022-ben is, tavasszal pedig a kurdok fontos bevételi forrásának számító olajlétesítményeit is célba vették. A törökök a határ szíriai oldalán egy szélesebb pufferzónát is megszállva tartanak, eredetileg ide akartak visszatelepíteni sok Törökországba menekült szírt – felhígítva ezzel a kurd többségű területek demográfiáját. Egyelőre kérdés, hogy Aszad bukásával ez a török terv változott-e.
Az amerikaiak maradnak, többek között az Iszlám Állam ellen
Hiába voltak tehát az Iszlám Állam elleni harc egyik legfőbb végrehajtói és Amerika barátai a kurdok, a török állam ellenségnek tekinti őket. A Voice of America arról írt, hogy az amerikaiak kitartanak a szíriai bázisuk mellett, amivel párhuzamosan valószínűleg a kurdok kezét sem engednék el – noha mindez csak Donald Trump januári hivatalba lépéséig biztos. Egy névtelenséget kérő amerikai tábornok arról beszélt a VOA-nak, hogy a jelenlétüket fontosnak tartják az érintett területek stabilitása és az Iszlám Állam visszatérésére tett kísérletek elfojtása miatt.
Az Iszlám Állam mint államalakulat vagy relatíve szervezett hadsereg ugyan elbukott, de 2500-5000 gerillája ott rejtőzik a szíriai és iraki sivatagos területeken, alkalmanként rajtaütéseket végrehajtva. Az amerikai Központi Parancsnokság (Centcom) adatai szerint idén júliusig már kétszer annyi támadásért vállalták a felelősséget, mint egész 2023-ban. Több rajtaütésük az SDF által felügyelt börtönök ellen történt, ahol közel 9000 egykori Iszlám Állam-harcost tartanak fogva.
Joe Biden amerikai elnök is megerősítette, hogy fenn akarják tartani a katonai missziót, ez garantálhatja az említett börtönök biztonságát is. Hozzátette, tisztában vannak vele, hogy az Iszlám Állam igyekszik majd kihasználni a hatalmi vákuumot Szíriában. Az elköteleződést is demonstrálta, hogy az amerikai légierő vasárnap 75, a terrorszervezethez köthető célpontot támadott Szíriában.
A kurd autonómia esélyei
Devorah Margolin, a Washington Institute for Near East Policy elemzője a New York Timesnak azt mondta, Ankara célja, hogy a Damaszkuszban zajló eseményekkel elterelje a figyelmet, miközben gyengíti az SDF-et és annak tárgyalási pozícióit. Ahogy korábban írtuk, a szíriai ellenzék győzelmével Törökország az I. világháború óta nem látott mélységű befolyási övezetre tett szert (ekkor a területe kiterjedt egészen az Arab-félszigetig), és most ezt igyekszik kiaknázni, sőt megújítani.
Szinam Mohamad, a kurd autonóm entitás amerikai képviselője azt mondta a New York Timesnak, Szíria többi részét felszabadították Bassár el-Aszad zsarnoksága alól, de Törökország és csatlósai újabb konfliktust akarnak szítani.
A kurdok törékeny szíriai helyzetét jól jelzi, hogy a Jerusalem Post cikke szerint több csatornán keresztül felvették a kapcsolatot Izraellel, védelmet kérve a zsidó államtól.
A lap szerint ez nem is lenne idegen Izrael érdekeitől, mivel baráti és Nyugat-orientált közösségnek tartja a kurdokat – főleg annak tükrében, hogy szunnita dzsihadisták is a hatalom közelébe kerültek Szíriában. A lap szerint Gideon Szár izraeli külügyminiszter már tárgyalásokat folytatott amerikai és európai kollégáival a kurdok megsegítéséről.
A Middle East Eye elemzése arra is emlékeztet, Izraelnek azért lenne még érdeke a kurdokkal való együttműködés, mert jelenleg az általuk ellenőrzött terület elzárja az utánpótlási vonalakat Irán és támogatottja, az izraeli hadműveletekben amúgy súlyosan meggyengült Hezbollah között. Izrael pedig örülne, ha ez így maradna, és Szíria végre nem tudna a Hezbollah logisztikai bázisaként szolgálni.
Az izraeli légierő Aszad bukása óta több száz légicsapást hajtott végre szíriai fegyverraktárak ellen, megelőzve, hogy rakéták vagy vegyi fegyverek dzsihadisták vagy Izrael ellenségei kezére jussanak. Aszad vasárnapi elmenekülése után az izraeli csapatok bevonultak az 1973-as arab-izraeli háború után létrehozott, Szírián belüli demilitarizált övezetbe is. Izrael célja, hogy „steril védelmi övezetet” hozzon létre Dél-Szíriában, amit szerintük állandó katonai jelenlét nélkül is meg tudnak valósítani, mondta Jiszráel Kac védelmi miniszter kedden.
A Middle East Eye szerint ugyanakkor a kurdok arra is készülnek, hogy Trump majd kivonja az amerikai erőket. Ezért állítólag tárgyalásokat folytatnak, hogy akár az autonómiájuk árán, de kapjanak védernyőt a törökök ellenében a hamarosan létrejövő új szíriai kormánytól. Haloványan még az is elképzelhető, hogy az Irakban autonómiát élvező Kurdisztáni Regionális Kormányzathoz hasonlóan megállapodnak Ankarával, hogy nem engedik teret nyerni a PKK-t a területükön, cserébe Törökország se támadja őket.
A kurdoknak azért is létfontosságú, hogy ne darálják be őket a törökök támogatta erők, mert velük elég rossz tapasztalatai vannak a kurd lakosságnak. A 2018-as török offenzívában elfoglalt északnyugati Afrinban gyakori a kurdok kárára elkövetett nemi erőszak és emberrablás. Sokakat a semmiből megvádoltak azzal az elmúlt években, hogy PKK-szimpatizánsok, elrabolták és megölték őket – írta a France24. Fawaz Gerges, a London School of Economics professzora azt mondta, most minden fél minél erősebbnek kíván látszani, mielőtt még Trump beköltözik a Fehér Házba, így a törökök is még addig rendeznék a szíriai kurdok kérdését.
Aszad bukását és azt, mi jön most Szíriában, műsorunkban is részletesen átbeszéltük:
