Véget ért Szíriában Bassár el-Aszad 24 éves uralma. A Reuters két szír tisztviselőre hivatkozó jelentése szerint a diktátor repülővel ismeretlen helyre távozott Damaszkuszból, a szír fővárosból, ahol ünneplő tömeg árasztotta el az utcákat. A lázadó erők, amelyek november végén indítottak meglepetésszerű offenzívát, állításuk szerint elérték a fővárost, és már be is hatoltak.
A lázadók azt is bejelentették, hogy behatoltak a rettegett Szajdnaja börtönbe, ahonnan kiszabadították a fogva tartott ellenzékieket. A lázadók fő ereje, a Hajat Tahrir al-Sám (HTS) fegyveresei szombaton Homszot is elfoglalták, ez nyitotta meg az útjukat Damaszkusz irányába. Ez már a harmadik jelentős győzelmük volt offenzívájuk november 27-i kezdete óta, Aleppó és Hama elfoglalása után.
Mohamed Gázi al-Dzsalali, az ország miniszterelnöke szabad választások megtartását javasolta, hogy a nép választhassa meg az ország új vezetőit. Állítása szerint kapcsolatban áll a lázadók fő erejét, a HTS-t vezető Abu Mohamed al-Dzsavlanival, akivel az átmenetről egyeztetnek, jelentette a BBC az al-Arabiya hírtelevízió beszámolója alapján. Dzsalali azt mondta az arab hírtévének, hogy utoljára szombat este beszélt Bassár el-Aszaddal, azóta nincs értesülése a bukott diktátor hollétéről.
Időközben a Damaszkuszba érkezett felkelők már átvették az állami tévé ellenőrzését, élő adásban szólították fel „a mudzsahedineket és a polgárokat a Szabad Szír Állam nemzeti vagyonának megvédésére”.
Az Euronews beszámolója szerint a szíriai hadsereg parancsnoksága vasárnap a hajnali órában tájékoztatta a katonaságot arról, hogy Aszad uralma véget ért. A lázadók állításuk szerint elfoglalták az állami rádió és tévé központját is.
Aszad kevés támogatást kapott az elmúlt napokban szövetségeseitől. Oroszország csak korlátozott légi támogatást nyújtott, az orosz erők a kormányerőkkel együtt húzódtak vissza a lázadó offenzíva elől. Irán pedig, Aszád rezsimjének fő támogatója, pénteken megkezdte katonái és diplomatái kivonását az országból.
Hogy történhetett mindez ilyen gyorsan? A nemzetközi szakértők első reakciói alapján Bassár el-Aszad szíriai elnök hadseregét megtizedelte az évekig tartó háború ráadásul a külső segítők Oroszország, Irán és a Hezbollah saját konfliktusaikkal voltak elfoglalva.
A Fehér Ház egyelőre csak annyit közölt, hogy Joe Biden amerikai elnök figyelemmel kíséri a rendkívüli eseményeket – írta a BBC.
A szíriai konfliktus etnikai háttere nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy Szíriában a nem szunnita lakosság, vagyis az alaviták (ez egy síita népcsoport, ide tartozik Bassár el-Aszad is, illetve korábban édesapja, Háfez el-Aszad is), a keresztények és a drúzok összefogtak, alapvetően ez az 5 millió ember ragadta magához a hatalmat, vagyis Aszadnak egyfajta természetes hátországa volt az alavita, a drúz és a keresztény közösség.
Utóbbiak a vallásszabadság miatt sodródtak Aszad mellé, ráadásul a sokkal iskolázottabb keresztények számarányukhoz képest kiemelkedően sok pozíciót kaptak az Aszad-bürokráciában. A lakosság 80 százalékát adó szunnita erők régóta szerették volna megdönteni Aszad rezsimét. Ebből az etnikai kavarodásból olyan furcsaságok is kialakultak, hogy Aszad hatalma mellett voltak a helyi keresztények, akiket így Oroszország, Irán és a Hezbollah támogatott, míg Aszad ellen voltak a szunniták, akiknek mérsékelt szárnycsapatait kezdetben az amerikaiak, szélsőségesebb verzióit pedig állítólag Katar támogatta.
Bassár el-Aszad 2000 júliusában került hatalomra, és kemény apja után az ország azt várta, hogy a Nyugaton tanult fiatal politikus amolyan reformer lesz. A mindössze 34 éves számítógép-rajongónak tartott fiatal politikus azonban, amint ellenállásba ütközött, apja keménységét követte, 2011-ben a tiltakozások polgárháborúvá fajultak, és még mérsékelt vélemények szerint is mintegy ezer nehezen kibogozható fegyveres csoport kezdett el egymás ellen küzdeni és hamarosan káoszba fulladt az ország, településről, településre változott, hogy kinél van a hatalom, de a gazdagabb részek és Damaszkusz Aszad és szövetségeseinek a kontrollja alatt maradt.
Aszad az ellenzék kezében lévő városokat Irán és Oroszország támogatásával pusztította, miközben a nemzetközi jogvédő csoportok szerint a fogolytáborokban széles körben alkalmaztak kínzásokat és ítélet nélküli kivégzéseket. A most legfontosabb erőnek számító HTS 2017-ben jött létre és ez a több szunnita csoportot összefogó szervezet volt képes megdönteni a diktátor hatalmát.
