Összecsap az odaszólogatós nagybácsi és az első számú Trump-rajongó

Nem vagyok valami jó vitákban, ismerte el a CNN szerint Tim Walz minnesotai kormányzó, amikor Kamala Harris demokrata elnökjelölt megkereste, hogy az alelnökjelöltje legyen. Több forrás is egybehangzóan azt állítja, a 60 éves politikus őszintesége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Harris végül őt választotta maga mellé, nem pedig a papíron esetleg erősebb jelöltek valamelyikét.

Walz csapata ennek megfelelően azt kommunikálja, hogy ideges, lámpaláza van, és úgy általában rettentően izgul az alelnökjelöltek kedd esti, magyar idő szerint szerda hajnali vitája előtt, ahol J. D. Vance ohiói republikánus szenátorral fog megmérkőzni. Persze lehet, hogy mindez csak az elvárások manipulálása a minnesotai kormányzó részéről, hogy aztán a vitán egy átlagos szereplést is győzelemnek tudjon felmutatni.

Mindenesetre a szokásosnál nagyobb figyelem hárul a keddi alelnökjelölti vitára, legfőképpen két okból. Egyrészt az elnökválasztás nagyon szoros, a közvélemény-kutatások átlaga szerint körülbelül 2-3 százalék választja el Kamala Harrist és ellenfelét, Donald Trump volt elnököt. Ráadásul még szorosabb az állás abban a 6-7 csatatérállamban, ahol az amerikai választási rendszer többségi jellege miatt a választás igazából eldől. Egy ilyen kiélezett versenyben pedig minden meggyőzhető szavazó felértékelődik, még akkor is, ha a politikatudományi konszenzus szerint nemhogy az alelnökjelölti vitáknak, de sokszor az elnökjelölti vitáknak sem nagyon van hatásuk a választás végeredményére.

Másrészt a választóknak ez lehet az utolsó esélyük, hogy a két nagy párt eltérő politikai vízióit lássák összeütközni a választás során. Minden valószínűség szerint ugyanis nem lesz újabb elnökjelölti vita, miután a szeptemberi Harris–Trump vita demokrata győzelemmel végződött, a volt elnök pedig ódzkodik egy újabb menettől.

Közös gyökerek, eltérő életpályák

Az angolszász sajtó leginkább a két párt merőben eltérő ország-és jövőképének csatájaként tálalja az alelnökjelölti vitát. Extra csavar a történetben, hogy Walz és Vance hasonló társadalmi rétegből származnak, ám teljesen különböző karriert futottak be.

Walz egy nebraskai kisvárosban született, szolgált a Nemzeti Gárdában, gimnáziumban tanított és amerikaifutball-edzőként is dolgozott. Ezután lépett politikai pályára, ahol klasszikus középnyugati demokrataként legfőképp a jóléti állam kiszélesítésén munkálkodott.

Ezt először a törvényhozásban tette, ahol egy vidéki körzet képviselőjeként sokáig az amúgy republikánus elnökjelöltekre szavazó konzervatívabb választók támogatását is élvezte. 2018-ban választották meg Minnesota állam kormányzójának, ahol a korábbi profiljával ellentétben olyan progresszív politikai reformokat hajtott végre, mint az abortuszhoz való jog védelme és a marihuána legalizálása. Portrénkat a joviális Walzról itt találhatják.

J. D. Vance politikailag jóval kevésbé tapasztaltabb demokrata riválisánál. Ohio állam szenátora alig másfél évet töltött a törvényhozásban, mielőtt Trump kisebb meglepetésre őt választotta alelnökjelöltjének. Vance egy klasszikus fehér alsóközéposztálybeli családba született Ohióban, tengerészgyalogosként szolgált, majd jogot tanult az elit Yale egyetemen, később pedig a szélsőjobboldallal flörtölő Peter Thiel milliárdos befektetési alapjánál dolgozott.

Vance a gyerekkori élményeiből inspirálódva írta meg a Hillbilly Elegy című könyvét, amely 2016-ban, Trump választási győzelmének évében jelent meg, és pont azoknak a fehér munkásosztálybeli családoknak a körülményeit írja le, amelyek Trumpot a Fehér Házba juttatták a jobboldali populista hullám élén. Vance 2024-re úgy lett amúgy az egyik első számú Trump-rajongó, hogy könyvében még többször kritizálta a volt elnököt, aki szerinte csak még mélyebbre taszítja a küszködő társadalmi réteget. A konteókat is előszeretettel terjesztő író-blogger-politikus fordulatos élettörténetéről itt írtunk bővebben.

Eltérő kampányok

A két politikus elviekben egyaránt az északi rozsdaövezetben található csatatérállamok (Wisconsin, Michigan, Pennsylvania) megszólításáért lenne felelős, ahol az amerikai átlaghoz képest felülreprezentáltak a fehér, idős és képzetlen szavazók. Ehhez Walz a joviális nagybácsi figuráját hozza – ahogy azt többen is megjegyezték –, aki vidám és jó hangulatú kampánya mellett azért megmondja a tutit, ha arról van szó.

Ez az odamondós stílus már nyáron megmutatkozott, amikor Walz egy élő MSNBC-interjúban egyszerűen furának (weird) nevezte Trumpot és Vance-t. A kifejezést aztán a demokrata kampánygépezet csapágyasra hajtotta, a szlogen pedig újra és újra előjött kampánygyűléseken, reklámokban és politikusi megszólalásokban. Vance-éken az olyan sztorik sem segítettek, mint az az amúgy minden alapot nélkülöző, de a közösségi médiát meghódító mém, amely szerint Vance korábban szexelt egy kanapéval.

Walz viszonylag sikeres kampányával szemben Vance nagyrészt szenvedett az elmúlt hónapokban. Médiamegjelenéseiben rendre mesterkéltnek vagy természetellenesnek tűnt: egy georgiai fánkboltban forgatott kampányvideójában például kifejezetten kínosra sikerült, ahogy a politikus és az eladó némán nézte egymást másodpercekig.

Felmérések alapján a két kampány közti különbségnek látszik is az eredménye, ugyanis míg Walz a legnépszerűbb az elnöki szavazólapon szereplő négy politikus között, addig Vance konzisztensen a legnépszerűtlenebb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Walzék automatikusan nyerni fognak: a közvélemény-kutatások rendre nagyon szoros versenyt mérnek, ráadásul a demokraták országosan pár százalékpontos előnye a választást eldöntő csatatérállamokban jóval kevesebb. A választást legvalószínűbb eldöntő Pennsylvaniában például a FiveThirtyEightnél teljesen fej fej mellett vannak a jelöltek, Nate Silver adatguru modelljében 1,2 százalékpontos Harris előnye.

A kitűnő kampányrajt ellenére az utóbbi hetekben Walz háza táján is felröppentek a kritikus hangok. Ezek főleg a politikus némaságára koncentrálnak, azaz azt fejtegetik, miért nem jelenik meg többször a médiában, ha már természetes karizmája volt az egyik fő indok, amiért ő lett az alelnökjelölt. Egyes források azt találgatják, hogy esetleg a Joe Biden amerikai elnöktől öröklött kampánycsapat lehet ennek az oka, akik köztudottan gyanakvóan kezelték a szerintük ellenséges országos médiát.

Mi lesz a vitán?

A legtöbb elemző két nagyon különböző karakter csatáját várja a keddi vitán, ahol Walz várhatóan pozitív üzeneteket próbál majd megfogalmazni, míg Vance ellenfeleit a népszerűtlen Biden-adminisztrációhoz kötve próbálja majd támadni Walzot és Harrist. Alelnökjelölti vitához képest szokatlan módon, állva fognak vitázni a felek, élő közönség nélkül.

A vitát szervező CBS nyilatkozata szerint a moderátoraik nem fognak élő tényellenőrzést végezni, mint az ABC műsorvezetők Harris és Trump legutóbbi vitáján, szerintük ugyanis ezt majd a vitapartnereknek kell megtenni. Sokan élesen kritizálták ezt a döntést, mondván, nem lesz senki, aki független pozícióból számonkérné a politikusokat, ha azok valótlanságot állítanak: ez különösen fontos volt a szeptemberi elnökjelölti vitán, ahol Trump többször alaptalanul állította, hogy haiti bevándorlók macskákat és kutyákat esznek az ohiói Springfieldben.

Emellett kérdés, hogy a saját bevallása szerint is gyenge vitázó Walz hogyan fog szerepelni egy Yale-en tanult befektetési bankár ellen. A Walz-kampány körüli források egybehangzóan azt állítják, a minnesotai kormányzó nagyon ideges, és tényleg fél attól, hogy egy rossz szerepléssel lényegében cserbenhagyja Harrist. Ő egy erős ember, mondta róla párttársa, Amy Klobuchar minnesotai szenátor,

„de nem az a jogász-debattőr típus. Nem az, aki már első osztályos korában vitákról álmodott volna”.

A kormányzó a hírek szerint a demokraták egyik legjobb vitázójával, Pete Buttigieg közlekedésügyi miniszterrel készült a vitára. Több érintett szerint a pozitív üzenetek sulykolása mellett az lesz Walz stratégiája, hogy Vance-on túlnézve közvetlenül Trumpot támadja, illetve, hogy Vance-t hozzákapcsolja a rendkívül népszerűtlen szélsőjobboldali Project 2025 mozgalomhoz.

A másik oldalon azt várják Vance-től, hogy szélsőségesnek és túl liberálisnak állítja majd be Walzot, aki alelnökként csak asszisztálna a kommunistának bélyegzett Harris gazdasági ámokfutásához. Ez illene Trump új stratégiájába, amelyben felpörgette a Harris elleni személyeskedő támadásokat, például értelmi fogyatékosnak nevezve a politikust.