Hiába kongatott vészharangok, riasztó műszaki hibák előzték meg a Titan tragédiáját

Több mint egy év telt el azóta, hogy az egész világot bejárta a Titan nevű tengeralattjáró tragédiájának híre. Az OceanGate Expeditions cég mélytengeri búvárhajója a Titanic roncsához indult, hogy néhány utasának megmutassa a világhírű hajó maradványait a tengerfenéken. Csakhogy a Titannal merülés közben megszakadt a kapcsolat.

A tengeralattjáró utasaiért napokig aggódott az internet fele, a másik fele pedig mémeket gyártott a pénzüket szerintük felesleges és veszélyes utazásokra költő milliárdosokról. A hajót végül összeroppanva találták meg a tengerfenéken. Innentől kezdve nem mentőakció, hanem vizsgálat folyt arról, hogyan engedhettek a mélybe egy olyan tengeralattjárót, amely semmilyen műszaki teszten nem mérette meg magát, és állandóan meghibásodott.

Szeptember közepén kezdődött az amerikai parti őrség meghallgatása arról, hogy pontosan mi is történhetett. A számos új részletre rávilágító vizsgálat célja, hogy megállapítsák, terhel-e valakit büntetőjogi felelősség a tragédia miatt, amiben öt ember meghalt.

Az egész világ számolgatta, hogy mennyi oxigén maradt

Az OceanGate 2021 óta több alkalommal szervezett Titanic-túrákat, amelyekért fejenként 250 ezer dollárt (nagyjából 88 millió forintot) kért a résztvevőktől. A koncepció az volt, hogy az utazások nem csupán turistalátványosságok, hanem tudományos céllal is szervezik őket. A Titanic megtekintéséhez Új-Fundland partjaitól kb. 600 kilométerre kell lemerülni, 3800 méterrel a felszín alá.

A merülést a Titan névre keresztelt kis merülő járművel végezték, amit az OceanGate maga építtetett. Azt állították a Titanról, hogy az a világ egyetlen olyan, magántulajdonban lévő, ember által vezetett tengeralattjárója, amely képes négyezer méteres mélységbe merülni.

2023. június 18-án egy szokásos merülésre készült a Titan, amit az OceanGate vezérigazgatója, Stockton Rush vezetett – jobban mondva vezérelt – volna le a roncsokhoz. A hajón tartózkodott még Hamish Harding 58 éves brit üzletember és felfedező, Shahzada Dawood brit–pakisztáni üzletember és tizenéves fia, Suleman Dawood, valamint a Titanic-szakértő, Paul-Henri Nargeolet.

A Titan nagyjából egy órával és 45 perccel a merülés kezdete után vesztette el a kapcsolatot a támogató hajóval. Már az első híradásokban számolták az órákat, hogy mennyi oxigén maradhatott a kabinban, és ez hány nap haladékot adhat egy mentőakció számára – már ha egyáltalán egyben van a Titan. Először viszont magát a hajót kellett volna megtalálni. A hatóságok és a szakértők sem voltak túl derűlátóak, hogy sikerülhet-e felszínre hozni a tengeralattjárót, mivel még az amerikai haditengerészetnek sem volt olyan gépe, ami az óceánfenékig le tudott volna merülni.

Június 22-re a kutatócsapatok egy törmelékmezőre bukkantak, majd az OceanGate bejelentette, hogy a Titan utasai minden bizonnyal meghaltak. Az amerikai parti őrség arról beszélt, hogy a szétszóródott roncsok arra utalnak, hogy a tengeralattjáró darabokra szakadt a mélytengeri nyomás miatt.

Szinte percre pontosan megvannak az üzenetek

A kanadai hatóságok nagyon hamar bejelentették, hogy vizsgálatot indítanak a Titan ügyében. Emellett az amerikai parti őrség is összehívott egy tengerészeti nyomozó testületet, és a kanadai hatóságokkal együttműködve próbálták feltárni a történtek hátterét. Ennek az eredménye az a meghallgatássorozat, ami szeptember közepén kezdődött.

A Titan roncsait egy távirányítású hajó találta meg, de talán még a felkutatásánál is bonyolultabb volt a jármű felszínre hozása, ami hónapokig tartott. Az utolsó darabot 2023 októberében hozták fel. Emellett a roncs körül megtalált emberi maradványokat nagy körültekintéssel emelték ki a búvárhajó belsejéből, amik aztán orvosszakértőkhöz kerültek.

Kivizsgálták a Titan vontatását és vízbe engedését végző Polar Prince nevű hajót is. Így derült ki, hogy a Polar Prince és a Titan közti kommunikáció nem volt zökkenőmentes. Az első negyven perc után a Polar Prince rákérdezett a Titannál, hogy látják-e a szonárjukkal az anyahajót, de a merülő nem jelzett vissza. Nem ez volt az első alkalom egyébként, hogy a Titan elvesztette a kapcsolatot a felszíni hajóval, korábban előfordult, hogy két órán át nem érték el a Polar Prince-t.

Nagyjából 15 perc csend után végre válaszolt a Titan, a Polar Prince pedig jelzett, hogy ennél jobb kommunikációra lesz szükség. A parti őrség szerint Paul-Henri Nargeolet, a tengeralattjáró fedélzetén tartózkodó neves felfedező küldte el ezeket az üzeneteket. Újabb 15 perc elteltével a Polar Prince megint helyzetjelentést kért. A Titan visszajelzett, hogy látják a hajót a kijelzőn.

„Itt minden rendben”

– érkezett az üzenet 10 óra 15 perc körül, miközben a Titan az aktuális mélységével és merülési súlyával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Kilenc perccel később ismét küldtek üzenetet: azt írták, hogy nagyon közel vannak a Titanic orrához.

Délelőtt 10 óra 47 perckor, körülbelül 3350 méteres mélységben a Titán azt üzente, hogy „két súlyt ejtettek”, vagyis ballasztoltak. Ez Rob McCallum egykori OceanGate-tanácsadó szerint azt is jelenthette, hogy valami baj volt, és fel akartak emelkedni. Más szakértők szerint viszont arról is szó lehet, hogy a tengerfenékhez közeledve a Titant vezető Rush lassítani akarta a merülést, hogy könnyebben manőverezhessen. Mindenesetre ezután megszakadt a kapcsolat a hajóval.

Kongatták a vészharangot a szakértők, de az OceanGate nem volt rájuk kíváncsi

A szeptemberben indult meghallgatások másik fő témája nem maga a merülés volt, hanem a Titan szerkezete és a jármű tervei. Az OceanGate korábbi műveleti igazgatója, David Lochridge is vallomást tett. Azt mondta az amerikai parti őrség nyomozóinak, hogy 2018-as elbocsátása előtt figyelmeztetett az esetleges biztonsági problémákra, de elhessegették az aggodalmait, többek között a járművet alkotó szénszálas anyaggal kapcsolatban.

A Titan hajótestét több réteg műgyantával kevert szénszálból készítették. Ez rendkívül szokatlan anyag egy mélytengeri tengeralattjárónál, mivel nem állja olyan jól a nyomást. Lochridge úgy vélte, hogy ez aztán minden egyes merüléssel károsodhatott.

A BBC a meghallgatások második hetében megkapta azoknak a beszélgetéseknek a leiratát is, amelyekben Lochridge megpróbálta meggyőzni a munkatársait. Lochridge összeállított egy jelentést, amelyben több problémát is felvetett a tengeralattjáró kialakításával kapcsolatban. Ezután behívták egy megbeszélésre, ahol elismételte a problémákat. Az OceanGate vezetője, Rush viszont lesöpörte az aggályait. „Nincs kedvem meghalni. Van egy kedves unokám. (…) Nem halok meg. Senki sem hal meg az én felügyeletem alatt” – jelentette ki.

A meeting után az OceanGate kirúgta Lochridge-et, és beperelte bizalmas információk szivárogtatása miatt.

Lochridge később jogellenes elbocsátás miatt indított pert, és az Egyesült Államok munkahelyi biztonsági és egészségügyi hivatalához (OSHA) fordult aggályaival. Szerinte viszont az amerikai kormányhivatal lassú volt, és nem tett lépéseket. Miután egyre nagyobb nyomást gyakoroltak rá az OceanGate ügyvédei, Lochridge végül ejtette az ügyet, és aláírt egy titoktartási megállapodást. Ha a hatóságok megfelelően kivizsgálták volna az OceanGate-et, akkor a tragédia elkerülhető lett volna – vélte.

Lochridge véleményét utólag is igazolta a közlekedésbiztonsági hivatal vizsgálata. A hatóságok megvizsgálták a Titan építéséből visszamaradt burkolatmintákat – ezek tehát olyan darabok, amelyek soha nem kerültek vízbe. Már ezeken is látszottak olyan területek, ahol a szénszálas rétegek szétváltak, üregek és hézagok voltak a rétegek között. Márpedig az anyagban lévő bármilyen hasonló szabálytalanság azt jelenti, hogy a hajótest máshogy reagálhatott a víz alatti nyomásra, mint azt tervezték.

Lochridge a meghallgatásokon azt mondta, hogy az OceanGate túráinak célja korántsem a tudomány volt, mindinkább a haszonszerzés. Szerinte a Titánnal történt halálos incidens elkerülhetetlen volt, mivel a vállalat megkerülte az általános szabályokat.

Ebben egyetértett a merülőeszközök egyik világelső gyártójának képviselője is. Patrick Lahey, a Triton társalapítója és vezérigazgatója arról beszélt, hogy a Titanhoz hasonló merülőhajókra nem kötelező biztonsági tanúsítványokat beszerezni, ugyanakkor semmi sem akadályozta volna meg az OceanGate-et, hogy a független tengerészeti szervezetek tesztjeit is elvégezze a Titanon.

Lahey már azelőtt is látta a Titan modelljét, hogy azt elkezdték volna merülésekre használni, és nem nyűgözte le a jármű. „Számomra úgy tűnt, hogy a cuccok nagy része még nem áll készen a főműsoridőre. (…) Amatőrnek tűnt a kivitelezése” – tette hozzá. Szerinte a jármű felépítése nem tűnt átgondoltnak, és aggodalmát fejezte ki az OceanGate-nek.

Bart Kemper, a louisianai Baton Rouge-i Kemper Engineering Services munkatársa szintén megtekintette az OceanGate terveit a Titanról, és nem találta megfelelőnek a kabin ablakának felépítését – írta a CBS.

Nem az irányítással volt a legnagyobb baj

Amikor a Titan eltűnt, a mémek egy része azon gúnyolódott, hogy mennyire összegányolt szerkezetről is lehetett szó, ha az egész hajót egy Xbox-kontrollerrel lehetett irányítani. Pedig ezzel nem is lett volna gond – minden mással viszont igen, ezt pedig még a korábbi utasok is felemlegették.

A meghallgatásokon felszólalt egy olyan utas is, aki többször is merült a Titannal. Fred Hagen szerint egy 2021-es úton, miután a kabint merülés után a fedélzetre emelték a vízből, a hajótest odakoccant a fedélzethez, mire kilőttek a titánból készült kupolát rögzítő csavarok, az pedig leesett a kabinról. Más merüléskor is komoly gondok voltak: egyszer a tengeralattjáró rosszul volt súlyozva, kibillent, és több ezer méteren át sodródott a tengerfenék felé. Aztán a tolómotorok nem működtek.

„A jobb oldali tolómotor meghibásodott, és rájöttünk, hogy csak körben forgunk” – mondta Hagen a meghallgatáson. Ugyanazon a merülésen néhány súly beragadt, aminek le kellett volna esnie, hogy a tengeralattjáró fel tudjon emelkedni. A tengeralattjáró rövid időre beleakadt a Titanic roncsaiba is, amikor pedig emelkedni kezdtek, hangos csattanást hallottak, de sikerült visszatérniük a felszínre.

A szakértők szerint ez a csattanás egy olyan sérülést is jelezhetett, ami után a Titan szénszálas szerkezete már nem lett volna megbízható. Don Kramer, az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal mérnöke a hajótest tengerfenéken lévő részeiről készült képsorozaton mutatta meg, hogy milyen sérülések voltak a búvárhajón. Egyes darabokon a szénszálas rétegek szétváltak, más helyeken repedések voltak az anyagban. Kramer ugyanakkor nem tudta biztosra mondani, hogy ezek a sérülések a Titan szétroppanása előtt, vagy után keletkeztek. A közlekedésbiztonsági hivatal új elemzése azt sugallta, hogy a Hagen által hallott csattanás a hajótest szövetének valamilyen változását jelezte.

Hagen azt mondta a meghallgatáson, hogy tisztában volt a tengeralattjáró kísérleti jellegével, és azzal, hogy a merülés kockázatos.

„Egyértelmű volt, hogy veszélyes... Olyan ez, mint egy repülőgépből kiugrani. Úgy értem, nem azért csinálod, mert biztonságos. Az adrenalinlöket miatt csinálod”

– mondta.

A parti őrség meghallgatásai még javában tartanak. Bármi is legyen az ügy vége, az biztos, hogy az OceanGate nem ússza meg annyival, hogy nem indítanak több expedíciót a mélybe. A hatóságok vizsgálata mellett Nargeolet családja 50 millió dolláros kártérítési pert indított az OceanGate ellen, amelyben súlyos gondatlansággal vádolja a tengeralattjáró üzemeltetőjét.