A tenger felzabálja az egyre kisebb szigetre szoruló bádogvárosukat, ezért új lakótelepet húztak fel nekik
2024. július 20. – 21:03
A Karib-tenger egyik panamai öblében, a Guna Yalában rengeteg trópusi, idilli sziget fekszik. Az 1300 lakosú Cartí Sugtupu (más írásmóddal: Gardi Sugdub) nem ilyen. Ez azok közé a part menti szigetek, sőt egyes esetekben csupán szirtek közé tartozik, amelyeknek szinte minden négyzetméterét beépítették, és sokan élnek, éltek, főleg őslakos közösségek a kisebb-nagyobb bádogvárosokban. Ők az esőerdő borította szárazföld betegséget terjesztő szúnyogai és a régebbi gyarmati korlátozások elől költöztek anno a szigetekre.
Azonban ezek pont olyan szigetek, amik nem ússzák meg az éghajlatváltozást (egyesek szerint klímaöngyilkosságot): a jégsapkák globális olvadása miatt egyre gyorsabban emelkedő tengerszint és az egyre szélsőségesebb ciklonok együtt már-már élhetetlen körülményeket teremtettek. A panamai állam ezért 2015-ben úgy döntött, ideje elgondolkozni az áttelepítésen, így a Cartí Sugtupu-iak lettek Panama első olyan lakosai, akik a klímaváltozás miatt kényszerültek lakhelyük elhagyására.
Kilenc évvel később pedig ott tartunk, hogy Cartí Sugtupu lakosainak jelentős része elhagyta otthonait, és az állam által épített Nuevo Cartí 300 családnak felhúzott, sorházas telepére költöztek – olvasható az Atlantic képes beszámolójában.
A történet nehézkesen indult, a Human Rights Watch (HRW) emberijog-védő szervezet szerint közel egy évtizedet váratott magára a költöztetés, ezért egy éve még egy ezt bíráló nyilatkozatot is kiadtak. Jelentést is készítettek (A tenger felfalja a földet az otthonaink alól), ebben 40 lakost is megszólaltattak. Tavaly még arról írt a szervezet, hogy a panamai kormány kezében a lehetőség, hogy egy olyan tervet készítsen, amit aztán akár globálisan is felhasználhatnak klímakrízissel küzdő közösségek.
Eredetileg úgy volt, hogy 2023. szeptember 25-re elkészül az új lakótelep, majd 2024 februárjára tolták el a dátumot. Egy félkész kórház és iskola is van a környéken, az ideköltöző lakosok viszont sokáig nem kaptak magyarázatot a késésekre. Jellemző volt, hogy sok idős lakos arra panaszkodott, hogy az ő életükben nem készül el az új falu, sőt egyesek már meghaltak a folyamat idején.
A HRW szerint tavaly még számos hiányosság volt: úgy látták, hogy a víz-, csatorna- és hulladékszolgáltatás nincs eléggé megtervezve, a házakon kívül nem nagyon van árnyék a forró trópusi éghajlaton, az áradások pedig eróziónak teszik ki a községet. Többen úgy döntöttek, a túlzsúfolt szigeten maradnak, mások a régi és az új telep közti ingázást választották.
A lakótelepet maga Laurentino Cortizo panamai elnök avatta fel őslakos gunák gyűrűjében május 29-én. Azt mondta, „a klímaválság, amit a világ megtapasztal […] arra kényszerített minket itt, Panamában, hogy elköltöztessük (a lakosságot) a szigetről erre a 300 otthonnal bíró városias telepre”. A telep felépítése 12,2 millió dollárba (mostani árfolyamon 4,36 milliárd forint) került a kormányzatnak, valamint a projektet támogató Amerika-közi Fejlesztési Banknak. Ez a gazdasági adatok alapján beleférhet – a GDP/fő értéket tekintve Panama Amerika egyik leggazdagabb országa, persze azért messze lemaradva az Egyesült Államok és Kanada mögött.
Az 57 éves helybeli Vidalma Yanez azt mondta az AFP-nek, hogy izgatott, „a házak gyönyörűek; kicsik, de nagyon kényelmesek”. Valóban nagy váltást jelentenek a lakosoknak a cölöpökre épült, döngölt padlós viskók után a könnyűszerkezetesnek tűnő, 41 négyzetméteres (300 négyzetméteres telkeken álló) házak, amikben két hálószoba, egy nappali-étkező, egy konyha, egy fürdőszoba-mosókonyha található, no meg bekötött víz- és áramszolgáltatás.
A 26 éves Marialis Lopez is lelkes volt, ő három gyerekével és két testvérével költözik majd, alig várja, hogy virágokat ültessen és bebútorozhassa a házat. Hozzátette:
„Megváltoztathatom az életem itt, ez jobb, mint ott lenni.”
Az új lakótelep egy-két kényelmi szolgáltatást is kapott, így közösségi terek, kosárlabdapálya és a mozgáskorlátozott lakosoknak segítő infrastruktúra is készült.
Az öt focipálya méretű szigeten lakók eddig zömmel halászatból, manióka és banán betakarításából, textilipari munkákból és a turizmusból éltek. Komfort nélküli otthonaikat rendszeresen elárasztotta a tenger, ami egyre csak rosszabbá válhatott volna a szakértők szerint. A Guna Yala-öböl 49 lakott szigete mindössze fél-egy méterrel emelkedik a tengerszint fölé, ez sokat elárul a veszélyeztetettségükről.
A HRW szerint Panamában 38 közösség kényszerül majd költözésre a túlnépesedés és a tengerszint-emelkedés miatt. Globálisan 400 olyan közösségről tudnak, amik már átköltöztek vagy folyamatban van az áttelepülésük biztonságosabb térségbe. A veszélyeztetett óceániai szigetországok közül a Fidzsi- és a Salamon-szigeteknek már kiforrott áttelepítési terveik voltak (több magasan fekvő szigetük is van), ami a HRW szerint az amerikai kontinensre még nem jellemző.
Persze itt legalább jelentősebb méretű országok vannak (leszámítva a zömmel vulkanikus-hegyvidékes karibi szigetvilágot), amiknek nem kell harcot vívniuk a klímaváltozás felelőseivel, mint például Vanuatunak. Ugyanakkor mint minden tudományosan kutatott folyamat, ez sem egyszerű, nem fekete-fehér: a Maldív-szigetek vizsgálatakor például arra jutottak kutatók, hogy bőven vannak szigetek, amik megúszhatják az elsüllyedést, részben a tengeráramlatok hatására.