Az iráni elnökválasztás első fordulóját a reformer jelölt nyerte, de a másodikban ellenfele az esélyesebb

Iránban pénteken elkezdődött az elnökválasztás második fordulója. Erre azért van szükség, mivel a múlt hét végén tartott első fordulóban egyik jelölt sem érte el a győzelemhez szükséges 50 százalékos szavazatarányt. Az alkotmány szerint a döntő fordulóba a két legtöbb szavazatot kapott jelölt kerül.

A 85 milliós síita teokráciában az előző elnök, Ebrahim Raíszi halálos helikopter-balesete után kellett választásokat kiírni.

Ahogy arról beharangozónkban részletesen írtunk, az 1979-es forradalommal hatalomra jutott síita teokratikus rezsimben ugyan az elnök az adminisztráció vezetője, de a döntéshozatali hierarchiában csak a második helyre szorul a legfelsőbb vezető (jelenleg a betegeskedő, 85 éves Ali Hamenei ajatollah) mögött. A rezsim önkényuralmi jellege ellenére mindig is nagy jelentőséggel bírtak az elnökről és a törvényhozás összetételéről tartott kvázi-demokratikus szavazások, és a részvételi arány feltornászása volt az átengedett jelöltek fő kiválasztási szempontja is.

Az első fordulóban azonban rekordalacsony, 40 százalékos volt csak a részvétel. A legtöbb, 10,45 millió szavazatot az egyetlen engedélyezett reformista jelölt, az azeri származására büszke Maszúd Pezeskian kapta. Az egykori szívsebész 2001 és 2005 között Mohamed Hatami reformer elnök egészségügyi minisztere volt, most parlamenti képviselőként dolgozik, és rendszeresen kritizálja a rezsim szigorú erkölcsrendészeti előírásait.

A második fordulóban ellenfele a konzervatív Szaíd Dzsalili lesz, aki 9,47 millió szavazatot kapott az első körben. A klérushoz több szállal kötődő politikus a kétezres évektől kezdve több fontos diplomáciai pozíciót is betöltött; így például ő volt a 2015-ben aláírt nukleáris megállapodáshoz vezető hosszú egyeztetéseken az egyik iráni főtárgyaló.

A második fordulóban viszont Dzsalili az esélyesebb, hiszen rajta kívül még két, az első fordulóban kiesett konzervatív jelölt állt csatasorba, ők összesen 3,5 millió szavazatot kaptak, és támogatóik nagy része valószínűleg nem Pezeskianra fog átszavazni.

A reformista jelöltnek a győzelemhez több millió passzív választót kéne mozgósítania, azonban ezen törekvését megtorpedózza az a tény, hogy a permanens válság miatt kiábrándult iráni választók jelentős része őt is a rendszer részének, udvari ellenzékének tartja.

Ugyan a választást valódi, éles vitákkal és botrányokkal tarkított kampány előzte meg, de a leendő elnöktől nem várható sem a síita teokratikus rezsim belső szigorán való lazítás, sem pedig Teherán komplex Izrael- és Amerika-ellenes machinációinak letekerése. A vallási vezetés által irányított és manipulált választásra valóban igaz a coubertini tétel, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, és mindkét oldalon igyekszik mozgósítani az egyre szorosabb elnyomás és gazdasági válság miatt apátiába zuhant választókat.