Trump fölényesen győzött, DeSantis és Haley tovább nyúzhatják egymást

Mennyivel kap ki a második helyezett Donald Trumptól? Lényegében erre a kérdésre egyszerűsödött a szavazás napjára a hétfőn tartott iowai republikánus kaukusz. Az biztos volt, hogy Trump nyerni fog, stábja egy ideig abban reménykedett, hogy mindez a valaha volt legnagyobb részvétel mellett és a valaha volt legnagyobb arányban sikerülhet. Az előbbi reményt az időjárás megkérdőjelezte. A szavazás napján kemény téli vihar csapott le az államra, este hatkor, a szavazóhelyiségek nyitásakor -19 Celsius-fokot mértek, de a szélben ez inkább -30-nak tűnhetett. Az iowaiak kemény népek, de azért ilyen hőmérsékleteknél már nem biztos, hogy célba érnek, ha egyáltalán elindul az autó. A vidéki utak jegesek, hótorlaszok állhatják útjukat. Kétszer is meggondolják, hogy útnak induljanak.

Akadt, ahol meglepően sokan útnak is indultak, a New York Times jelentése szerint a kis egyetemi városban, Grinnellben még a regisztrációs formanyomtatványokból is kifogytak. De nem ez volt a jellemző, a CNN és a Times tudósítói több helyszínről is azt jelentették, hogy a megjelentek száma bőven elmarad az előzetes várakozásoktól. Iowában eddig 187 ezer volt a részvételi rekord a republikánus kaukuszon. Ettől most messze elmaradt a részvétel, a fagyban végül valamivel több mint 110 ezren mentek kaukuszolni.

Trump rekordgyőzelmét azonban semmi se fenyegethette.

Trump elsöprő győzelmet aratott. A 99 iowai megyéből 98-ban nyert – a pillanatnyi állás szerint Johnson megyében még nem teljes feldolgozottságnál Nikki Haley 1 szavazattal vezet. Trump az államban 95 százalékos feldolgozottság alapján a szavazatok több mint felét, 51 százalékát szerezte meg. „Itt az ideje, hogy az egész ország összefogjon, demokraták és republikánusok” – üdvözölte támogatóit Donald Trump, aki fölényes győzelme után nyilván azt igyekszik kommunikálni, hogy a republikánus verseny véget ért, mindenki legyen szíves besorolni mögé. Kivételesen most nem is bírálta élesen riválisait.

Nem is lett volna most értelme támadni a kihívókat, Ron DeSantis floridai kormányzó messze lemaradva, de a várakozásokat felülmúlva a szavazatok 21,2 százalékával lett második, a harmadik helyen tőle nem messze lemaradva Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzó és ENSZ-nagykövet futott be 19,1 százalékkal. Igazán egyiküknek sincs miért örülnie, de még mindketten versenyben maradtak.

Nyílt kaukuszban, amikor nem regnáló elnök volt a jelölt, a republikánusok közül a győzelmi rekordot eddig Bob Dole szenátor tartotta, aki 1988-ban 12 százalékponttal győzte le Pat Robertsont. Ha Trump ettől elmaradt volna, az már-már pürroszi győzelemmel ért volna fel.

Győzelméhez viszont annyira nem fért kétség, hogy az Associated Press hírügynökség, ami hagyományosan ki szokta hirdetni a szavazások eredményét, már a kaukuszok kezdete után 31 perccel, vagyis amikor még bőven szavaztak az emberek, ki is hirdette Trump győzelmét. Pedig ez nem exit, hanem entrance poll volt, vagyis a választókat még azelőtt kérdezték, hogy szavaztak volna, volt esély rá, hogy még megváltoztassák a véleményüket.

A kaukusz ugyanis, amit Iowában is tartottak, speciálisan amerikai szavazási forma. A választók egy időben gyűlnek össze kijelölt helyszíneken, tornatermekben, művelődési házakban, hogy előbb meghallgassák a jelöltek képviselőit, próbálják meggyőzni a másik jelölt támogatóit, majd végül szavaznak, és rendre együtt várják meg a szavazatok összesítését is. A folyamatnak kifejezetten célja, hogy akár még az utolsó pillanatban is meggyőzzék egymást. De Trump fölénye annyira elsöprő volt, hogy utólag már egyáltalán nem tűnik vakmerőnek az AP döntése.

A szavazásra érkezők között készített felmérésekből pár érdekesség azért kiderült. Trump támogatóinak 71 százaléka szerint pártfogoltjuk akkor is alkalmas elnöknek, ha köztörvényes bűncselekmény miatt elítélik. Ennél is érdekesebb, hogy egyedül Nikki Haley támogatói között voltak abszolút többségben azok, akik szerint elítélése esetén Trump alkalmatlan elnöknek. A mérések szerint Trump szinte minden lehetséges demográfiai csoportban a legnépszerűbb jelölt volt. Ő vezetett a városi, az elővárosi és a vidéki népesség körében, a 30 évnél idősebb szavazók körében, a republikánus és a független választók körében is. Még a diplomások közül is csak a legmagasabb végzettségűek körében tudta megelőzni Haley, minden egyéb iskolázottsági csoportban Trump volt a legnépszerűbb.

A közvélemény-kutatások alapján valójában előzetesen sem volt egy percig se kérdés a nagy különbség. Az elmúlt bő fél évben tavaly augusztusban volt csak pár nap, amikor a mérések átlagában Trump népszerűsége 40 százalék alá esett, miközben riválisai közül a mérések átlagában csak Ron DeSantis floridai kormányzónak sikerült egyáltalán a 30 százalékos támogatottságot megközelítenie. Azt is még tavaly júniusban, azóta népszerűsége stabilan a 15-20 százalékos sávba csúszott vissza.

Verseny valójában csak a második helyért folyt – ami persze Donald Trump számtalan jogi problémájára tekintettel akár még sokat is érhet, juthatnak még arra a bíróságok, hogy aki az alkotmányos rend elleni fegyveres zendülést szervez, az nem viselhet választott hivatalt. Vagy mégis inkább a túlélésért. A szavazás napján a két legerősebb kihívó, Haley és DeSantis stábja is úgy vezette fel az esti választást, hogy a harmadik hely, pláne ha jelentősen lemaradnak a másodikról, akár a kampány végét is jelentheti, vagy legalábbis nagyon megnehezíti a folytatást.

Kihívóból összesen is csak négy maradt a végére. Közülük Asa Hutchinson volt arkansas-i kormányzóra több szót kár is pazarolni, a felmérések átlagában még az egy százalékot se éri el a támogatottsága. Vivek Ramaswamy üzletemberre se érdemes sokkal többet, ő végül azt az eredményt hozta, amit a közvélemény-kutatások előre jeleztek, 7,7 százalékkal, a dobogótól messze elmaradva a negyedik helyen végzett – be is jelentette visszalépését. Rá egyedül azért figyeltünk, mert az iowai közvélemény-kutatások aranystandardja, a Des Moines Register legendás felmérése szerint a kampány utolsó heteiben csaknem megduplázta támogatottságát, és mert az összes jelölt közül egyedül az ő kedveltsége javult a mezőnyben. Az utolsó felmérésben már a megkérdezettek nagyobb részének volt szimpatikus, mint az utolsó mérésekben a népszerűségi lista második helyére feljött Nikki Haley.

A három legerősebb jelölt közül Haley a legmegosztóbb, csupán a választók 48 százalékának volt szimpatikus. Ez jelentős visszaesés a decemberi 59 százalékpontos eredményéhez mérten. A szimpátia elvesztését javarészt betudhatjuk annak, hogy a kampány utolsó napjaiban mind Trump, mind DeSantis kampánya leginkább a felmérésekben erősödő Haley támadására koncentrált. DeSantis és Trump amúgy kedveltebbek még Ramaswamynál, de mindkettejük szimpátiaindexe visszaesett decemberhez képest.

Hogy mi a tétje egyáltalán ennek a kaukusznak? A sokáig Trump leendő fő kihívójának tartott, de aztán a felmérésekben durván visszaesett DeSantisnak pusztán a túlélés volt a tét, amihez minimálisan annyit kellett elérnie, hogy legfeljebb szoros versenyben szoruljon a harmadik helyre Haley mögött, miután rengeteg pénzt és időt szánt az első államra. A második hely megszerzése után ő maga is nagyjából azt a tényt ünnepelte, hogy még nem ért véget számára a verseny.

Az utolsó iowai felmérésekben már DeSantis elé jósolt Haley számára a nagybetűs LENDÜLET a volt tét. A következő két előválasztáson, New Hampshire-ben és Dél-Karolinában, ahol egykor kormányzó is volt, ő erősen kampányolt. DeSantis viszont nem sok figyelmet fordított ezekre az államokra, így még a váratlanul jó iowai szereplés se oszt-szoroz a szempontjából.

New Hampshire-ben bő egy hét múlva tartják az előválasztást, a legfrissebb mérések Haley rohamos erősödést mutatják. A volt ENSZ-nagykövet december közepén törte át a húsz százalékos támogatási szintet, mostanra a felmérések átlagában 30 százalékra erősödött, miközben az egész decemberben stabilan 45 százalék körüli támogatottságról Trump 40 százalékra csúszott vissza. Ha tehát Haley felül múlta volna a várakozásokat, az kellő lendületet adhatott neki ahhoz, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt: hogy New Hampshire-ben megszorongassa Donald Trumpot.

De nem múlta felül. Már az se ígért sok jót Haley-nek, hogy iowai támogatói kétharmada egyáltalán nem volt lelkes. Ann Selzer, a Des Moines Register legendás felméréseinek készítője szerint „már-már szájtátásra késztető”, hogy milyen kevéssé lelkesek a mérésekben amúgy erősödő Haley támogatói. Ez még normál körülmények között is megnehezítette volna a támogatói mozgósítását, hát még a cikk elején már emlegetett szeles -19 fokban.

A mozgósítás végül nem is sikerült. Donald Trumpot sem neki, sem DeSantisnak nem sikerült a felmérésekhez képest megközelíteniük, ahogy egymástól sem sikerült elszakadniuk. Végül elenyésző különbséggel, pár ezer szavazattal DeSantis végzett a második helyen. Ezzel nem sikerült kiütnie a versenyből a harmadik helyen végzett Haley, akinek viszont nem sikerült lendületet vennie New Hampshire előtt. A csodát és az amerikai igazságszolgáltatást leszámítva nem sok minden akadályozhatja meg Donald Trumpot a republikánus jelöltség megszerzésében.

Haley beszédével mintha már a következő előválasztó állam, New Hampshire szavazóit célozta volna. Hálát adott istennek, szerelmet vallott katonai szolgálatát teljesítő férjének, és a legfontosabb munkájának nevezte, hogy gyermekei anyja lehet. Csupa olyan dolog, ami rezonálhat a New Hampshire-i választóknál. Végül biztosította választóit, hogy folytatja, és „kétemberes versennyé változtatja” a republikánus előválasztást, ahol szerinte az a kérdés, hogy „ugyanazt akarjátok, vagy egy új generáció eljövetelét”.

Papíron amúgy negyven delegátus sorsáról döntött az iowai kaukusz, az előválasztások során elnyert küldöttek szavaznak majd hivatalosan is nyáron a párt elnökjelöltjéről. A többségüket bizonyosan Trump fogja megszerezni, a nem végleges adatok alapján 20 küldöttje már biztos lesz, DeSantisnak 8, Haleynek 7, a visszalépett Ramaswamynak 2 küldött jut. De összességében ez most a leglényegtelenebb szempont volt, mert a kampány dinamikája alapján úgy se kérdés, melyik jelöltnek lesz a legtöbb küldöttje a republikánusok július közepi minneapolisi jelölőgyűlésén.