Súlyos eseteken át jutott el Japán odáig, hogy szigorítsa, mi számít nemi erőszaknak

A japán Okano Megumi egy egyetemista csoporttársánál tévézett, amikor az szexuális ajánlatot tett neki. Okano elutasította, majd ellenállt, amikor a férfi megpróbálta leteperni. Azonban egy ponton sokkos állapotba került, nem tudott védekezni, a diáktársa pedig megerőszakolta. A joghallgató fiatal néhány nappal később arra készült, hogy feljelenti az erőszakolóját, de szembesülnie kellett vele, hogy a férfit nem fogják elítélni:

az ő esetében ugyanis a japán bíróság azt mondta volna, hogy „nem történt valódi megfélemlítés és támadás”, ezért pedig nemi erőszak sem történt, a támadó ártatlan.

A szigetországban egészen a közelmúltig a jog nagyon szűken definiálta a nemi erőszakot. Ha például csak szóban ellenkezett az áldozat, vagy „nem állt ellen eléggé”, akkor azt nem tekintették nemi erőszaknak. A szexualitást sok szempontból szélsőségesen kezelő Japán azonban szépen lassan feladja ezt a hozzáállást: a japán parlament június végén elfogadott egy olyan törvénymódosítást, amely a nemi erőszak fogalmát az „erőszakos nemi közösülésről” a „nem konszenzuson alapuló nemi közösülésre” változtatja.

Mi volt eddig?

Egy 2020-as japán kormányzati felmérés szerint a szexuális erőszakot elszenvedők közel 95 százaléka soha nem jelenti a rendőrségnek a bántalmazást, és közel 60 százalékuk egyáltalán nem szól senkinek. Közéjük tartozott Okano Megumi is, aki nem véletlenül nem jelentette a vele történt erőszakot a rendőrségnek. Joghallgatóként átlátta, hogy az ő esete az olyan precedensek közé tartozna, amelyeknél a tettes végül szabad emberként sétálhat ki a bíróságról.

A júniusban módosított, vonatkozó törvény eredetileg ugyanis a nemi erőszakot „erőszakkal és támadással vagy megfélemlítéssel” elkövetett szexuális közösülésként vagy illetlen cselekményként határozza meg. A nemi erőszak kategóriába sorolták még azokat az eseteket is, amelyekben az áldozat öntudatlan vagy ellenállásra képtelen. Japán ezzel kilóg a fejlett országok jó része közül, ahol tágabban definiálják a nemi erőszakot, bármilyen nem konszenzuson alapuló közösülést vagy szexuális aktust ide sorolnak.

A korábbi törvény az „ellenállási szándék” bizonyítását is megkövetelte, ami azért is problémás, mert a nemi erőszakot átélők nem mindig tudják megvédeni magukat, gyakori, hogy az áldozat ösztönösen megdermed, képtelen megmozdulni.

Ráadásul a jogi precedensek és az aktivisták szerint a szűk definíció az ügyészek és bírák még szűkebb értelmezéséhez vezetett.

„A tényleges tárgyalási folyamatok és döntések eltérőek – néhány vádlottat még akkor sem ítéltek el, ha a cselekményeikről bebizonyosodott, hogy nem konszenzuálisak voltak, mivel nem feleltek meg a »bántalmazás vagy megfélemlítés« esetének” – mondja Tadokoro Jú, a Spring, egy olyan csoport szóvivője, amelynek tagjai szexuális erőszakot szenvedtek el. Azt hamarosan még kifejtjük, hogy milyen hajmeresztő indoklások mentén ítélkeztek a japán bíróságok egyes eseteknél.

Mindenesetre a japán jogrendszer az elmúlt korszakban megágyazott az áldozathibáztatásnak, és annak is, hogy az áldozatok ne tegyenek bejelentést a nemi erőszakról. A magát genderfluidként azonosító Okano is tudta, hogy a nyomozás során az áldozatok sokszor „újratraumatizálódnak”, amikor szembesülnek a rendőrség vagy a kórházi személyzet érzéketlenségével.

„Nem akartam végigmenni ezen a folyamaton, mert nem is remélhettem, hogy igazságot szolgáltatnak. Ezért nem fordultam a rendőrséghez. Még abban sem voltam biztos, hogy befogadják-e a feljelentésemet” – mondta.

Ehelyett Okano az egyetem zaklatási tanácsadó központjához fordult, amely vizsgálatot indított, és megállapította, hogy a támadó nemi erőszakot követett el. Csakhogy mire a vizsgálat lezárult, a férfi már lediplomázott, így a figyelmeztetésen kívül nem sok következménye volt a tetteinek.

Bicskanyitogató esetek

Japánban a nemi erőszakként elismert eseteknek csak egyharmada vezet vádemeléshez, ami valamivel alacsonyabb, mint az általános büntetőeljárási arány. Ám ha Okanóval ellentétben valaki be is jelenti, hogy megerőszakolták, és papíron a tettesnek látszólag egyenes út vezet a börtönbe, akkor sem biztos, hogy ténylegesen elítélik a támadót. Simán lehet, hogy az áldozat öntudatlan, vagy épphogy magánál van és ellenáll, mégsem tekintik nemi erőszaknak ami megtörtént vele.

Egy 2014-es tokiói esetben például egy férfi egy 15 éves lányt erőszakolt meg a falhoz szorítva, miközben az áldozat ellenállt. A férfit felmentették a nemi erőszak vádja alól, mivel a bíróság úgy ítélte meg, hogy cselekedetei nem tették „rendkívül nehézzé” a lány számára az ellenállást. Az esetet ráadásul nem kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszakként kezelték, mert a tinédzser 15 éves volt, Japánban pedig mindössze 13 év a beleegyezési korhatár – a világ leggazdagabb demokráciái között ez a legalacsonyabb.

A #MeToo-hullám szele viszont Japánban is megtette a hatását: 2019-ben már általános közfelháborodást keltett, amikor mindössze egyetlen hónapon belül négy egymás utáni nemi erőszakról szóló ügyben is felmentették a tetteseket.

Az egyik esetben Fukuokában egy férfi egy részegen elájult nőt erőszakolt meg – ami papíron kimerítené az „öntudatlan” kategóriát. A bírósági iratok szerint a nő egy szokásos iszogatáson volt egy étteremben – Japánban a munkahelyi közös kocsmázásnak külön kultúrája is van –, ekkor történt az erőszak. A támadó azzal védekezett, hogy megszokott, hogy „a férfiak szexuálisan szabadosak az ilyen rendezvényeken”, és különben sem állították le őt a helyszínen lévő szemtanúk. Emellett úgy gondolta, hogy az öntudatlan nő beleegyezett az aktusba, mert szerinte az erőszak során egy ponton kinyitotta a szemét, és „hangokat adott ki”. A férfit felmentették.

Egy másik, Nagojában történt ügyben egy apa több éven keresztül kényszerítette rá a lányát, hogy lefeküdjön vele. A bíróság ugyan elismerte, hogy a szexuális kapcsolat nem közös megegyezésen alapult, de azt kétségbe vonták, hogy a lány ne tudott volna ellenállni. Azzal érveltek, hogy a lány a szülei akaratával szemben választhatott iskolát. Az ügyben tanúskodó pszichiáter szerint a lány pszichésen általában képtelen volt bármiben is nemet mondani az apjának. A saját lányát erőszakoló apát tehát szintén felmentették.

Az apa felmentése országos tiltakozásokat váltott ki, a nők hónapokig tüntettek. A tüntetők a tiltakozás jeléül virágokat és a szexuális erőszak elleni jelszavakkal, köztük a #MeToo-feliratot mutató táblákat tartottak a kezükben. A közfelháborodás után a legtöbb ilyen ügyet újratárgyalták, és a támadókat bűnösnek találták, de a mozgalom és a demonstrációk „Virágtünti” néven folytatódtak.

Az aktivisták szerint a tüntetéseik, az egyre inkább kibontakozó #MeToo-mozgalom és Itó Siori újságíró mérföldkőnek számító bírósági ügye segítettek a szexuális erőszakról szóló diskurzus előmozdításában. Itónak a bíróság 3,3 millió jen (kb. 8 millió forint) kártérítést ítélt meg neki, miután nemi erőszakkal vádolt meg egy volt tévériportert.

Az új törvény szerint

A nemi erőszak újradefiniálásának részeként az új törvény nyolc olyan esetet határoz meg, amikor az áldozat számára megnehezül a beleegyezés megtagadása, vagy az ellenállás. Ezek közé tartoznak azok a helyzetek, amikor az áldozat alkohol vagy kábítószer hatása alatt áll, erőszaknak vagy fenyegetésnek van kitéve, esetleg pszichés szempontból akadályozott, például sokkos állapotba kerül. Egy másik forgatókönyv a hatalommal való visszaélést írja le, amikor az áldozat azért nem mer nemet mondani, mert attól fél, hogy hátrányok érhetik, ha nem enged.

A beleegyezési korhatár is 16 évre emelkedik, és az elévülési idő is meghosszabbodik.

Emellett a törvény súlyosabb büntetést tesz lehetővé olyan esetekben, amikor kiskorúaktól kérnek felnőttek szexuális jellegű fényképeket, vagy szexuális együttlét céljával szerveznek le velük találkozókat. A fényképekért akkor is büntetőeljárás alá vonható az elkövető, ha az alany nem is tud a képekről – Japánban ugyanis már régóta probléma a nőkről rejtett kamerákkal készített fényképek terjesztése, illetve a befotózás a szoknyák alá. Itt fontos az országos jelleg is. Egy 2012-es hírhedt esetnél egy légiutas-kísérő szoknyája alá fotóztak be, ám a hatóságok nem tudtak vádat emelni, mert nem lehetett tudni, hogy melyik prefektúra felett utaztak a képek készültekor, és így melyik törvényét kellett volna alkalmazni.

Nem utolsósorban megváltozik a nemi erőszak mint bűntény neve is: eddig a törvény „erőszakos nemi közösülésnek” hívta a szexuális erőszakot, de mostantól a jog a „nem közös megegyezésen alapuló nemi közösülés” fogalmát használja majd. „Azt reméljük, hogy már önmagában a törvény nevének módosítása is párbeszédet indít arról: Mi a beleegyezés? Mit jelent a beleegyezés hiánya?” – mondta Itó Kazuko, a tokiói székhelyű Human Rights Now alelnöke.

Egyes jogvédő csoportok azonban így sem elégedettek a módosítással, szerintük még mindig vannak homályos megfogalmazások. Attól is tartanak, hogy megnehezítik az ügyészek számára a vádak bizonyítását. Mások szerint az elévülési időt még tovább ki kellene tolni, és nagyobb védelmet kellene biztosítani a kiskorúak számára. Mások olyan törvényeket követelnek, amelyek védik a fogyatékossággal élőket a szexuális visszaélésekkel szemben, és lefektetik, hogy ők milyen módon adhatnak beleegyezést.

Emellett az aktivisták szeretnék, ha a szexuális erőszak áldozatai könnyebben hozzáférhetnének a segítők, pszichológusok szolgáltatásaihoz. Japánnak több anyagi és pszichológiai támogatást kellene nyújtania a szexuális erőszak túlélőinek – mondja Kamitani Szakura ügyvéd és jogvédő. De a támadókkal is külön kellene foglalkozni, teszi hozzá.

„A szexuális bűncselekményeknél olyan magas a visszaesési arány, hogy a megelőzésre kell összpontosítanunk, különben egyre több áldozat lesz.”

A legnagyobb akadályt azonban talán maga a japán közvélemény, valamint a szexuális visszaélésekről és az áldozattá válásról még mindig széles körben elterjedt káros nézetek jelentik.

Nincs elég felvilágosítás, helyette sokszor pornó van

A szexuális erőszak még mindig tabutéma Japánban, és csak az utóbbi években került az országos figyelem középpontjába. Itó Kazuko szerint a probléma egy része az, hogy többgenerációnyi japán úgy nőtt fel, hogy „eltorzult elképzelésük van a szexről és a szexuális beleegyezésről”. Egyrészt a szexuális felvilágosítás csak burkoltan, szemérmeskedő formában történik meg, és a beleegyezést alig érintik. Másrészt a japán gyerekek könnyen hozzáférnek a pornóhoz, ahol nagyon gyakran jelenik meg a hamis kép, hogy egy nő akarata ellenére élvezi a szexet – mondja Itó. Ha ez csak felszínes változás lesz, és valójában nem menti meg az áldozatokat, az pusztító lenne az emberek számára„.

Az aktivisták szerint most a legfontosabb, hogy az áldozatok merjék jelenteni az eseteiket. Okano Megumi is fontolóra vette, hogy egyszer majd bejelenti az őt ért erőszakot, de egyelőre nem akarja felkavarni az érzéseit. Ehelyett a szexuális erőszak túlélőiért és a szexuális kisebbségek jogaiért folytatott kampányra összpontosít, és reméli, hogy egy őket segítő ügyvédi irodát alapíthat.

„Megkönnyebbültem, hogy most már látok némi reményt. Sokan kezdik felismerni, hogy a jelenlegi helyzet, amelyben vagyunk, torz és helytelen. Hiszem, hogy ha mindenki összefog és együtt dolgozik, a dolgok gyorsabban és mélyebben változnak majd, mint ahogy azt gondolnánk.

Az én üzenetem a következő: Ha úgy gondoljátok, hogy valami rossz, változtassunk rajta közösen!”