Oldalakon keresztül sorolták a magyar gazdaság problémáit az EU-tagállamok

Az Európai Unió Tanácsa pénteken elfogadta az idei országspecifikus ajánlásokat. Ezekben a dokumentumokban az uniós tagállamok egymásnak adnak javaslatokat arra, hogyan alakítsák a gazdaságukat a következő egy-két esztendőben. A tagállamok az Európai Bizottság javaslatára, az érintett kormánnyal egyeztetve fogadják el az ajánlásokat.

Az évente elfogadott dokumentum egy helyzetképet is ad. Mivel a megoldandó problémákat vázolja, nem azt, hogy mi megy remekül, általában inkább kellemetlen, mintsem hízelgő tényeket sorol. A szöveg még ezt figyelembe véve is elég erős megállapításokat tesz Magyarországról, a kormány pedig külön jegyzőkönyvet fűzött hozzá. Bár az eredeti bizottsági tervezet jórészt vissza szokott köszönni az ajánlásokban, a tanácsi elfogadás után már nem „Brüsszel”, hanem a tagállamok véleményéről van szó.

Költségvetés: korai, gyenge tervezés és kései, esetleges döntések

A Tanács szerint „a költségvetési tervezés és végrehajtás gyengeségei” miatt nőttek a kiadások, és ez „hozzájárult Magyarország számos gazdasági kihívásához”. 2016 óta a költségvetés korai elfogadása miatt romlott az előrejelzések minősége. A különféle rugalmassági szabályok és nagy tartalékok – azaz olyan kiadások, amelyeknél nem tervezték meg előre, pontosan mire mennek – miatt a pénzügyek prociklikussá váltak. (Ez azt jelenti, hogy a magyar állam akkor öntött pénzt a gazdaságra, amikor egyébként is jól ment, és ez a hagyományos gazdasági felfogás szerint hiba, mert ilyenkor a bajokra kellene tartalékolni.)

„Gyakran esetleges költekezési döntéseket hoztak az év végén vagy kormányrendeletekkel év közben megfelelő parlamenti felügyelet és nyilvános egyeztetés nélkül, ami cserébe csökkentette a költségvetés átláthatóságát.”

A szabályok nem akadályoztak meg sok olyan kiadást, amit nem fedezett bevétel, és ezen csak rontott a „vészhelyzeti” kormányzás, valamint a Költségvetési Tanács korlátozott szerepe.

A kormánynak azért is érdemes megfogadnia a költségvetési tanácsokat, mert ugyan a koronavírus-járvány alatt felfüggesztették az uniós ellenőrzést, de várhatóan jövőre ismét visszatérnek az akár büntetéshez is vezető túlzottdeficit-eljárások – bár arról még vita van, hogy pontosan hogyan. A pénteki ülésen ezzel is szerettek volna haladni, de nem sokra jutottak. Amíg az országok egy része Franciaországgal az élen a korábbi szabályokhoz képest a rugalmasság mellett állt, a másik, német vezetésű tömb automatikusabb és egységes szabályozást szeretne.

Az Európai Bizottság májusban makrogazdasági egyensúlytalanságokat is kimutatott, mint például a megugró inflációt, ami „még nem kezdett láthatóan” csökkenni.

Igyekezni kell a helyreállítási tervvel, de csak a feltételek teljesítése után lesz pénz

A tagállamok az országspecifikus ajánlásukban megjegyzik: Magyarországnak sietnie kell a helyreállítási terv végrehajtásával, hogy határidőre, 2026 augusztusára végezzen. A kormány későn, tavaly decemberben fogadtatta el a tervet, ami miatt „jelentősen késik” a végrehajtása. Emellett egyelőre csak jelezte a szándékát, hogy élne a hozzá járó (korábban leszólt és lesorosozott) kedvezményes uniós hitellehetőséggel. Figyelmeztetnek, hogy a terv végrehajtásába az önkormányzatokat és más érintetteket is fontos bevonni.

A helyreállítási tervnél a magyar kormánynak 27 „szupermérföldkövet” kell teljesítenie „az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítéséhez és az Unió pénzügyi érdekeinek biztosításához kapcsolódóan” (magyarul azért, hogy ne csaljanak az uniós pénzekkel). A tagállamok kimondják, hogy

a helyreállítási alapból „nem lehetségesek kifizetések”, amíg a kormány „nem hajtja végre teljes mértékben és helyesen ezeket a mérföldköveket”.

(A mérföldkövekről és a befagyasztott támogatásokért elvárt feltételekről legutóbb ebben a cikkünkben írtunk hosszabban.)

A szegénységgel nem foglalkoznak a magyar EU-tervek

Magyarország előtt olyan kihívásokat is látnak, amelyekkel az ajánlás szerint nem foglalkozik a helyreállítási és a felzárkóztatási támogatások elköltésére beadott terv. Ezek a szegénységhez, valamint az energiaügyi és szolgáltatási piachoz kapcsolódnak.

„Miközben az átfogó szegénységi mutatók javultak az elmúlt évtizedben, bizonyos hátrányos helyzetű csoportok, mint például az alacsony jövedelmű háztartások, gyermekek, fogyatékkal élők, romák” és az elzártabb helyen élő vidékiek „relatív helyzete romlott. A súlyos anyagi és szociális nélkülözésben élők aránya a legmagasabbak között van az EU-ban, jelentős térségi különbségekkel.”

Ez különösen a gyerekekre és a romákra jellemző.

A hátrányos helyzetűek nehezen kapnak segítséget, a stabil jövedelem nélkülieknek gyenge a szociális védőháló. Az adórendszer, valamint a megemelkedett energia- és élelmiszerárak aránytalanul terhelik az alacsony jövedelműeket, náluk a bevételek nem tartották a lépést a megélhetési költségekkel. Közben az állam a legutóbbi jogszabályváltozásokkal csökkentette a saját felelősségét a szociális ellátásban.

Az álláskeresési járadék ideje rövidebb, mint az átlagos álláskeresésé

A foglalkoztatási mutató aránylag magas, de bizonyos hátrányos helyzetű csoportok itt is gondokkal küzdenek az oktatási és támogatási rendszer gyengesége miatt. Minden ötödik álláskereső nő azért esik ki a munkából, mert gyerekeket vagy fogyatékkal élőket kell gondoznia. Miközben három hónapra jár álláskeresési járadék, átlagosan több mint kilenc hónap munkát találni.

A társadalmi párbeszéd az EU-ban Magyarországon az egyik leggyengébb és a közelmúltban tovább romlott. A tagállamok a tanárokat és az egészségügyi dolgozókat nehezebb helyzetbe hozó jogszabályokat is felemlegetik, amelyeket mostanában fogadtak el.

Bizonyos piacokon a beavatkozások, amelyekkel gyakorlatilag állami vagy kormányközeli cégek vásárolhatnak fel vállalatokat, gyengítik a befektetéseket. Ez „komolyan hat a közös piac és a jogállamiság elveire, korlátozva a fenntartható gazdasági növekedés lehetőségeit”. Így „az állami vagy állammal baráti hazai tulajdon” nőtt több ágazatban, például a médiában, és a jövőben is ugyanez várható, többek között a ferihegyi reptér esetében.

Meg-megújuló szabályok a megújuló energia útjában

A magyar energiafogyasztás erősen támaszkodik a gázra, azon belül is túlnyomórészt az oroszra, miközben csak lassan fordul le róla. Az energiaintenzív iparágak tervezett betelepítése csak növelni fogja az igényt. Megugrott a napenergia-termelés, de még mindig a legalacsonyabbak között van az EU-ban, a jogi korlátozások miatt nem települtek új szélerőművek, és a földhőben rejlő lehetőségeket sem használjuk ki eléggé. A megújulók felfutását többek között a gyakran változó szabályok és a hálózati korlátok akadályozzák.

Nagy lehetőségek lennének az energiahatékonyságban, de a hatósági ár a változások ellenére sem ösztönzi a takarékosságot: a gazdagabbakra ugyanúgy érvényes, mint az alacsony jövedelműekre. A tagállamok szerint inkább a sebezhető háztartásokat kellene segíteni.

A házak árai erősen emelkedtek az elmúlt évtizedben, miközben viszonylag kevés új lakóépületet húztak fel.

A gyengén célzott házvásárlási támogatások, amelyeket a sokat kereső, már otthonnal rendelkező háztartások is igénybe vehettek, „hozzájárultak a közelmúltbeli áremelkedésekhez”.

A házépítésekhez adott segítség, például a kedvezményes áfa és kölcsönök hasonlóképp nem voltak célzottak.

Többek között azt szeretnék, hogy csak a szegényeknek járjon „rezsicsökkentés”

A tagállamok végül azt kérik, hogy a kormány például

• ne költekezzen túl sokat;
• a lakástámogatásokat az alacsony jövedelműekre szabja;
• sürgősen teljesítse a helyreállítási terv mérföldköveit;
• javítson a szociális rendszeren, például a hátrányos helyzetűek képzésén;
• csökkentse a függést a fosszilis energiától többek között a megújulók támogató és kiszámítható szabályozásával;
• a hatósági energiaárak (a kormány ezeket hívja „rezsicsökkentésnek”) átalakításával ösztönözze az energiahatékonyságot, miközben célzottan az alacsony jövedelműeket támogassa.

A magyar kormány csatolt nyilatkozatban panaszkodott

Ahogy az EUrologus felhívja rá a figyelmet, a magyar kormány egy külön nyilatkozatot is csatolt az ajánláshoz. Szerinte

• nem volt elég idő az értékelésekre;
• elmaradt a „tényeken alapuló, érdemi szakpolitikai párbeszéd”;
• az „ajánlások megfogalmazása nem lehet túlságosan előíró jellegű”;
• el kellene ismerni a korábbi ajánlások terén elért eredményeket;
• ugyan halad a helyreállítási tervvel, de „lassabban és olykor részlegesen” a finanszírozás késése miatt (azaz ha az eredményeket kérik számon, a magyar kormány kapja meg a pénzt hozzá).