A fiatalok adtak hatalmas pofont a féldiktatúrának

• Thaiföldön a választók kemény pofont adtak az országon 2014 óta uralkodó juntának a vasárnapi választásokon.
• Egy fiatal, és nagyrészt a fiatalokat képviselő progresszív párt végzett az élen, amely a diktatúra, a hadsereg, a monarchia és a régi elit ellen is mozgósított.
• A második helyen a hadsereg korábbi főellensége, a kétszer megpuccsolt Thakszin Sinavatra politikai vállalkozása végzett, és végül egy hatpárti ellenzéki koalíció alakulhat.
• Már ha a rezsim hagyja: a nem túl demokratikus politikai rendszer miatt a hadsereg a – katonaság embereiből álló – szenátusban és jogi úton is eltörölheti a formálódó rendszerváltást, ez azonban a korábbi példák alapján ismét súlyos tüntetéseket vonna maga után.

Adott egy nagy népességű, feltörekvő ázsiai ország, ahol csoda szép tengerpartjának és történelmi értékeinek köszönhetően a NER nyertesei is gyakran megfordulnak, ám – ahogy az a NER nyertesei által kedvelt helyekkel lenni szokott – a politikai rendszert régóta egy autokratikus rezsim uralja, amely ellenfelei bebörtönzésével, a választási rendszer alakítgatásával és karhatalmi eszközökkel igyekszik bebetonozni magát a hatalomba, miközben növekvő gazdasági problémákkal és társadalmi elégedetlenséggel néz szembe. Ebben a helyzetben érkezett el vasárnap a sorsdöntő választás, ahol a sokszínű demokráciapárti erők a rezsim leváltását ígérték.

Természetesen nem Törökországról van szó, hanem Thaiföldről, ahol

az ellenzék a választások szabadságával kapcsolatos erős kételyek és a hadsereg által támogatott rezsim folyamatos visszaélései ellenére nagy győzelmet aratott a vasárnapi parlamenti választáson.

A parlament alsóházában a legtöbb képviselői helyet a nemrég alakult, a városi fiatalságra építő progresszív–liberális Előre nevű párt kapta, míg szorosan második helyen futott be a Pheu Thai, egy, az 1990-es években feltört milliárdos dinasztia balpopulista pártja, amelyet a hadsereg korábban kétszer is megpuccsolt (egy harmadik alkalommal pedig jogi eszközökkel takarított el), de mégsem tudott teljesen elnyomni.

A győztes pártok rendszerváltást ígérnek, ám ebben erősen korlátozza őket a hadsereg politikai erejét bebetonozó alkotmány, ahogy az előző két évtized folyamatos puccsokkal és tömegtüntetésekkel tarkított tapasztalatai is mérséklik az optimizmust.

Évtizedes harc

Thaiföld azon nagyon kevés ázsiai ország egyike, amelyik sosem esett európai vagy japán gyarmati kizsákmányolás áldozatává, ám ennek ellenére sem számít a stabilitás szigetének. Az abszolút monarchia 1932-es megdöntése óta tizennyolc puccson, húsz alkotmányon, számos népfelkelésen és időleges rendszerváltáson ment keresztül az ország. (A királyi család pedig a névleges hatalom elvesztése ellenére megtartotta kitüntetett szerepét, máig 15 év börtönnel büntetendő dolog a felségsértés.)

Az elmúlt bő húsz évben a politikai csatározások Thakszin Sinavatra (vagy más átírás szerint Csinavat) és dinasztiája köré koncentrálódtak. A vállalkozócsaládba született Thakszin rendőrként kezdte karrierjét, de az 1980-as években üzleti pályára váltott, és telekomcégének köszönhetően Thaiföld egyik leggazdagabb emberévé vált. 1998-ban, a thaiföldi gazdaságot bedöntő ázsiai pénzügyi válság mélyén pártot alapított, és a szegények és vidékiek érdekeit képviselő balpopulista mozgalmárként brandelte újra magát.

Politikai vállalkozását a válság mellett az 1990-es évek zavaros politikai viszonyai is segítették. A hadsereg hagyományosan erős és közvetlen politikai befolyással bírt az országban, ám amikor 1991-ben megpuccsolták az aktuális kormányt, több százezres tüntetésekbe ütköztek. A demonstrációk brutális vérbe fojtását követően pár éves politikai kijózanodás következett: közvetlenül választott alkotmányozó gyűlést hívtak össze, és az 1997-ben elfogadott új alaptörvény minden korábbinál demokratikusabb politikai kereteket teremtett (közvetlenül választott kétkamarás törvényhozás, fékek és ellensúlyok, emberi jogok, stb.).

A demokratikus alkotmánynak, jó marketingjének és erős gazdasági hátterének köszönhetően Thakszin 2001-ben hatalomra jutott, és 2005-ben is fölényesen újraválasztották.

Kormányon támogatói szerint a szegények helyzetének javításán dolgozott, alatta vezették be az általános egészségügyi ellátást, a kormány mentőövet dobott az eladósodott vidéki gazdáknak, oktatási reformba kezdett és nagy infrastrukturális beruházásokat indított, ezzel pedig nagy népszerűségre tett szert, főként az ország északi, szegényebb régióiban. Bírálói, kiváltképp a hadsereg, a régi gazdasági elit és a konzervatív–monarchista városi rétegek szerint azonban Thakszin miniszterelnökségét a féktelen osztogatás, a demagógia, a fékek és ellensúlyok lebontása, a korrupció és az urambátyám világ jellemezte.

Junta

Erre hivatkozva a katonaság 2006-ban megpuccsolta Thakszint, ami megint tüntetéshullámhoz vezetett, a puccs után kiírt 2007-es választásokat pedig ismét az ő pártja nyerte. Erre 2008-ban az ellentábor tömegtüntetésekkel és repterek blokádjával próbálta elkergetni a kormányt (ez volt a sárga inges és vörös inges tüntetők közti csatározások időszaka). Végül Thakszin pártját bírósági úton betiltották, a volt kormányfőt korrupció miatt elítélték, és jobboldali kormány került hatalomra.

Ezt 2010-ben újabb, ezúttal Thakszin-párti tömegtüntetések követték, majd a 2011-es választást a dubaji száműzetésbe vonult Thakszin húga, Jinglak Sinavatra nyerte. Ő három évet kapott, a hadsereg 2014-ben távolította el, hasonló vádakkal, mint bátyját.

Ezt követően Prajut Csan-ocsa tábornok vezetésével katonai junta alakult, amely a 2016-os új alkotmánnyal kiiktatta az előző alaptörvény által előírt demokratikus rendszert és bebetonozta magát a hatalomba.

Az új rezsim módszereit jól jelzi, hogy az alkotmányt ugyan népszavazásra bocsátották, de a voksolás előtt az alkotmánytervezet bírálatát 10 év börtönnel büntethető bűncselekménynek minősítették.

Prajut azóta hivatalosan kilépett a hadseregből, és igyekezett felelős polgári vezetőként brandelni magát, de a nép körében nem nagyon lett népszerű. 2019-ben a rendszer legitimálásának szándékával nagy nehezen megtartották a választásokat, de a veszélyesebb ellenzéki erőket betiltották vagy erősen korlátozták tevékenységüket.

Szakértők szerint látszatdemokratikus választásokról volt szó, amit azért az is segített, hogy a 2023-as szavazással szemben a rezsim még erősebb volt és komolyabb mozgósítási képességekkel bírt, a nép pedig kevésbé volt elégedetlen és tettre kész, mint idén. A Pheu Thai ennek ellenére is az élen végzett, a 400 egyéni körzetből 136-ot nyert – ám egy vitatott szabálymódosítás következtében a 100 listás mandátumból egyet sem kapott, hiába szerezte meg a listás szavazatok 22 százalékát.

A voksolást követően így a junta pártja más konzervatív politikai erőkkel koalícióban alkotott kormányt, de az elmúlt négy évben nem sokat javított renoméján. Prajut Csan-ocsa a – karhatalmi eszközökkel – megteremtett stabilitást és gazdasági fejlődést hangoztatta kampányában, de a Gallup felmérései szerint a társadalom nagyobb része elégedetlen a gazdasági helyzettel és problémásnak tartja a megélhetést. Bár az egy főre jutó GDP 2014 óta (az infláció hatásától megtisztítva) 20 százalékkal nőtt, az ország így is a leggyengébb növekedési ütemet produkálta Délkelet-Ázsiában, a felzárkózás üteme pedig a junta kilenc éve alatt lassabb volt a demokratikus időszakokhoz viszonyítva.

Új Jövő helyett Előre

A junta a Sinavatra klán mellett egy új politikai erőt is kitermelt. A 2019-es választáson 80 képviselői helyet szerzett a (thaiföldi mértékkel) progresszív Új Jövő nevű formáció, amelyet egy évvel korábban egy másik milliárdos, Thanaton Chuengrungrueangkit alapított, és ami mindenekelőtt a hadsereg politikai befolyásának korlátozását, a szólásszabadság és a demokrácia helyreállítását célozta.

Ez rövid távon nem volt valami sikeres, miután a főként a városi fiatalság körében népszerű új erőt 2020-ban betiltották. Ezzel azonban nem sikerült leplezni a junta gyenge gazdasági teljesítményét, a Covid-járvány félrement kezelését és a represszióval szembeni elégedetlenség növekedését. A fiatalságnak elege lett a rendszerből, és 2020–2021-ben ismét komoly diáktüntetések törtek ki, az Új Jövő pedig egy másik progresszív erőben, az Előre nevű formációban kapott új életre.

A tüntetések is megalapoztak annak, hogy az Előre az idei voksolás nagy nyertesévé vált, a hétfői, nem végleges adatok szerint a 400-ból 113 egyéni körzetben győztek és a százból 39 listás helyet szereztek, ezzel ők lesznek a legnagyobb frakció az alsóházban 152 képviselővel, tizenegy mandátummal megelőzve a Thakszin 36 éves lánya, Paetongtarn Sinavatra által vezetett Pheu Thai Pártot. Közben Prajut Csan-ocsa kormányfő pártja alig 36 mandátumot szerzett az 500 fős parlamentben, és hatpárti koalíciója együtt is 170 hely körül állt 97 százalékos feldolgozottságnál.

Az Előre Bangkok 33 egyéni körzetéből 32-t megnyert, ami részben a rezsim iránti bizalom elillanását jelzi, részben pedig az ország demográfiai viszonyait: az idei voksoláson a 18 és 26 év közöttiek adták a szavazóképes lakosság 14 százalékát, ami jóval magasabb, mint Európában vagy a fejlett világ többi elöregedő országában.

Az Előre előretörését jelezték azok a közösségi médiában terjedő képek is, amelyeken valaki egy nagy lépés vagy ugrás közben látható fotókon.

Az Előre első embere a 42 éves Pita Limcsaroenrat, aki Új-Zélandon nőtt fel, két amerikai elitegyetemen, a Harvardon és az MIT-n végzett, a Boston Consulting nevű méregdrága PPT-gyárban dolgozott, majd a Grab nevű fuvarmegosztó szolgáltatás (az „ázsiai Uber”) thaiföldi részlegének vezetője volt.

A liberális technokrata részben a thaiföldi gazdaság modernizációját és a turizmusfüggő modell feladását hangoztatta, fő ígérete a gazdasági monopóliumok megtörése és az államigazgatás decentralizációja.

Az Előre programjának központi része a hadsereg politikai hatalmának megtörése és az alkotmányreform is.

Támogatják továbbá a melegházasságot és az emberi jogok komolyabban vételét is, de legtöbbet bírált ígéreteik a kötelező sorkatonai szolgálat és a felségsértési törvények eltörlése. Utóbbit az ellenzék szerint ugyanis az ügyészség és a választási bizottság gyakran használja a politikai vita ellehetetlenítésére és a hadsereg és a monarchia ellenségeinek eltüntetésére.

A birodalom visszavág

Az előzetes eredmények kihirdetése után Bangkokban nagy győzelmi felvonulást tartott az ellenzék, és bár a két párt között nem mindig volt felhőtlen a viszony, hétfőn a Pheu Thai és az Előre vezetői bejelentették, hogy rendszerváltó koalíciót alapítanak majd, amelynek élén Pita állhat, és négy kisebb párt is csatlakozhat hozzá.

Ezzel összesen 309 mandátumuk lehet a törvényhozás 500 fős alsóházában.

A probléma, hogy az említett 2016-os alkotmány erősen korlátozza az istenadta nép szavát. A korábbi rendszerrel ellentétben ugyanis: a miniszterelnök személyéről az alsóház és a felsőház együtt dönt, csakhogy a 250 fős szenátus tagjait nem közvetlenül választják, hanem a hadsereg nevezi ki őket.

Azaz a gyakorlatban a két házban 376 voks kell a miniszterelnök megválasztásához, és a felsőház egyhangú támogatása esetén az alsóházban 126 mandátum is elegendő egy hadseregpárti jelölt áttolásához. Prajut 2019-ben mind a 250 voksot megkapta a felsőházban, ami jelzi, hogy a hadsereg mennyire érdekelt a változásban.

A Reuters kedden hat szenátort kérdezett meg arról, megszavaznák-e Pitát, közülük egy mondta, hogy a „nép akarata” mentén voksol, egy tartózkodni tervez, a többek pedig minimum szkeptikusak voltak az ellenzéki vezető esélyeit illetően.

„Hitlert is a többség választotta meg, de háborúba vezette az országát (…) Ha esély van rá, hogy megosztják az országot, nem szavazok rájuk”

– mondta Szomcsaj Szavangkarn szenátor, aki a jelek szerint majdnem annyira rosszul bánik a történelmi párhuzamokkal, mint az EU-t nemrég szintén Hitlerhez hasonlító Orbán Viktor.

Bár Prajut Csan-ocsa azt ígérte, tiszteletben tartja az eredményt, elemzők szerint a világos ellenzéki győzelem sem biztos, hogy stabilitáshoz vezet Délkelet-Ázsia második legnagyobb gazdaságában: a nép évtizedek óta konzekvensen a hadsereg és a régi konzervatív elit ellen szavaz, ám ezt a hadsereg és a régi konzervatív elit soha nem volt képes néhány évnél tovább tolerálni, mert állításuk szerint a mindenkori ellenzék egy korrupt, megosztó, nemzetellenes banda.

Egyes thaiföldi értékelések szerint az Előre mélyen rendszerellenes, a monarchia érinthetetlenségét tagadó és a hadsereggel szemben nyíltan ellenséges álláspontja „kockázatos és lerövidítheti a kormány hivatali idejét”. A felségsértési törvények eltörlését például a Pheu Thai sem támogatja, és olyan spekulációk is vannak, hogy a Sinavatra klán hosszabb távon inkább kiegyezne a hadsereggel, mint hogy másodrendű szereplővé váljon az Előre mögött. Egy másik kockázat, hogy a régi rezsim – ahogy korábban, most is – jogi úton lehetetlenítheti el az újonnan megerősödött ellenzéket, és koholt vádakkal betilthatják vagy korlátozhatják a pártokat.

Pita ezzel szemben azt mondta, hogy nagy árat fizetne, aki megpróbálja figyelmen kívül hagyni a választási eredményt, és kisebbségi kormányt próbálna átnyomni a parlamenten. Hétfőn már azt hangoztatta, hogy ő lesz az ország következő miniszterelnöke, és kormánya minden thait képviselni fog.

„Elég stabil a Pita által javasolt koalíció? Egy demokratikus világban az. De egy féldiktatúrában, ahol a szenátus fontos tényező, az Előre kénytelen lesz a nép hangjával ellensúlyozni a szenátust. Meglátjuk, hogy az autokraták be merik-e vetni illegitim hatóságaikat a közakarat ellenében. Ha igen, az emberek visszatérnek az utcára”, mondta Pinkaev Laungaramszri, a Csiangmaji Egyetem professzora.