Radnótival raboskodott Borban, Izraelt megjárva végül a boszniai szerb vezető tanácsadója lett

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét, emlékeztetve az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadítására.

Korábbi lapunknál ilyenkor többször is bemutattunk holokauszttörténeteket. Részben Albániáról, ahol a besa (biztonság) hagyománya, vagy szent esküje azt jelenti, hogy nem jelentjük fel az üldözötteket, hanem inkább megvédjük őket. Így lett Albánia az az európai ország, amelyben a második világháború végén több zsidó élt, mint a kezdetekor, mert osztrák és német zsidók menekültek a biztonságba.

A másik ilyen történetünk Dániáról, a dánok szervezett zsidómentéséről szólt, amikor is az emberek tömegesen segítették át a semleges Svédországba a zsidó származású honfitársaikat.

Arie Livne Banja Lukában

Mostani történetünk egy személyes sztori, amellyel akkor találkoztunk, amikor próbáltuk megérteni, hogy Magyarország miért tart fenn olyan szoros kapcsolatot a Boszniai Szerb Köztársasággal (RS).

Izgalmas diplomáciai sakktábla bontakozott ki, mindenféle fajsúlyos viszonyrendszerrel, de a politikai és gazdasági kérdések mellett – részben Szekeres W. István Brüsszelben dolgozó Balkán-szakértő elmesélése alapján – egy olyan életúttal is találkoztunk, amelynek érdemes volt utánamenni, hiszen az itt következő valós történet igencsak bővelkedett fordulatokban.

Arie Livnéről (vagy eredeti nevén Weiss Györgyről) lesz szó. Az idős, zsidó férfit még pár éve is lehetett látni Banja Lukában, az RS fővárosában. Az elegáns úr ott ült a kávézók, a szállodák teraszán. Bár ekkor már közel 100 éves volt, nagyon fiatalos maradt, megjegyzéseket tett héberül, szerbül, magyarul, különféle emberekkel sztorizgatott, de amolyan fogadóórát is tartott, segített a hozzá forduló embereknek.

Mindenki tudta róla, hogy fontos ember, Milorad Dodik, az RS erős emberének jó barátja, mindent el tud intézni.

Banja Lukában amúgy ma már nem sok zsidó él, talán ha tíz család, mégis 2015-ben, még Arie Livne életében, szerb és izraeli finanszírozással felavatták a modern Arie Livne Jewish Centert, egy olyan zsidó kulturális központot, amelyben létesült egy vadonatúj zsinagóga is, utóbbi Weiss Ilona nevét viseli, aki Livne édesanyja volt, és nem tért haza Auschwitzból.

Az akkori tudósítások nem felejtették el megjegyezni, hogy ilyen létesítmény a Balkánon a második világháború óta nem épült máshol.

Weiss György sztorija

Az 1921-ben Budapesten született és a Dohány utcában felnevelkedett zsidó fiú élete tényleg nagy költségvetésű amerikai filmekbe való.

A fiatal Weiss Újvidéken is élt, megtanult szerbül, majd a huszonéves fiatal a vészkorszakban a szerbiai Borban együtt volt munkatáborban Radnóti Miklóssal, személyesen is jól ismerték egymást. A Szerbia keleti részén található Bor a szerb–román–bolgár hármas határ közelében fekszik, a rabok rezet bányásztak és vasutat építettek. Magyarországról, Romániából, Csehországból és Kárpátaljáról is elhurcolták ide dolgoztatni a zsidó származásúakat.

Kemény körülmények voltak, mint ismert, Radnóti Miklós még elindulhatott haza, de Budapestre már nem érkezett meg, Abda környékén lelte halálát. Weiss György szerencsésebb volt, megszökött, partizánnak állt. Harcos kommunista lett.

Minden rokona odaveszett

Weiss családjából azonban senki más nem élte túl az auschwitzi, budapesti, illetve jasenovaci (ez egy részben horvát usztasák által üzemeltetett koncentrációs tábor volt) szörnyűségeket. Ám a partizánnak állt Weiss sem élvezte sokáig a szabadságot, már 1948-ban letartóztatták. Történt ugyanis, hogy a jugoszláv vezetőt, Josip Broz Titót előbb a Vatikán közösítette ki, mert elítélt egy érseket, majd Sztálin átkozta ki, és a kommunista országokban Tito, a titoizmus, illetve a titoisták szitokszóvá váltak.

Weiss György maga is nyíltan bírálta Tito marsallt, amiért hét év börtönbüntetésre ítélték. Ma már Szerbiában alig 2500 zsidó él, előbb a világháború után, majd a kilencvenes évek nyitása és etnikai konfliktusai idején menekült el a közösség nagy része. Itt olvasható egy átfogó írás a balkáni zsidók helyzetéről.

Volt egy alkalom, amikor minden Jugoszláviában őrzött zsidó rab amnesztiát kapott, ha Izraelbe emigrál, egyedül Weiss Györgyöt tartották bent. Szabadulása után aztán elvett egy szerb asszonyt, akit a börtönben ismert meg, és aki „disszidálási kísérlet” miatt volt letartóztatva. Még pár évig Belgrádban maradtak, sőt, korábbi bori barátai segítségével Weiss fontos filmes lett.

Majd 1956-ban Izraelbe emigrált, és itt már az Arie Livne nevet használta.

Előbb megalapította a helyi filmarchívumot (ez a cég ma a neves rendező, Steven Spielberg nevét viseli), majd filmes tudásával egyre fontosabb külügyi posztokra került. A világ zsidóinak készített propagandafilmeket arról, hogy menjenek Izraelbe, érdemes ott élni. Miután Jeruzsálemben nyugdíjba vonult, azon kezdett el dolgozni, hogy miként javíthatná a szerb-izraeli viszonyt, és a Zsidó Világkongresszusnál teljesített jószolgálatot.

Vissza Szerbiába

Mivel szerbül is jól tudott, az egykori Jugoszlávia is hozzá tartozott, és mind gyakrabban járt Belgrádba, majd gyakorlatilag új életet kezdett Szerbiában, ahol szép lassan mindenkit megismert. 2004 és 2012 között Boris Tadić, egy erősen Nyugat-barát, boszniai származású elnök volt hatalmon Belgrádban. Arie Livne őt még egészen régről ismerte, mert Tadić édesapjának volt a barátja, gyerekként lovagoltatta a térdén a kis Borist.

Az elnök és a már nyugdíjas Arie Livne sokat találkoztak, beszélgettek. Tadić elnöksége alatt Bosznia-Hercegovina szerb részében új, a Nyugatnak is elfogadható vezetést kellett kialakítani. Tadić és barátja, Arie Livne felkarolta, támogatta, „felépítette” Milorad Dodikot, aki ezek után élete végéig barátjaként, mentoraként, tanácsadójaként tekintett az idős emberre.

Más kérdés, hogy közben a Nyugat által támogatott Dodik, aki egykoron a háborús bűnös Radovan Karadžić mérsékelt baloldali alternatívája volt, maga is nacionalista politikus lett, aki újabban éppen destabilizálná Bosznia-Hercegovinát, és Vlagyimir Putyin orosz elnök (és Orbán Viktor) egyik leglelkesebb hívévé vált.

Az izraeli szál

Mindenesetre Arie Livne még bőven 90 felett is Milorad Dodik mentora, tanácsadója, sőt pártjának aktív szenátora lett. Saját lakása ugyan soha nem lett, mindvégig a helyi „Rózsadomb” egy elegáns apartmanjában lakott, és közben ő egyengette az RS és Izrael, de általában is az RS és a Nyugat kapcsolatait.

Igaz végül, mint az egykori kritikus cikkek is felidézik, olykor gellert kapott ez a munka, volt, hogy majdnem a diplomáciai kapcsolatok megszakításához vezetett a személye. Pedig előtte nagyon nagy volt a barátság. Sokan nem is értették, de ebben az időben az egyik legbefolyásosabb izraeli politikus, Avigdor Lieberman külügyminiszter rendszeresen a Boszniai Szerb Köztársaságba járt nyaralni. Egyrészt örült, hogy itt testőrök nélkül is mozoghatott, mert senki nem ismerte, de valami üzlet is lehetett a háttérben, mert végül ő is összeveszett Arie Livnével.

Pénz, pénz, pénz

Állítólag elszámolási viták alakultak ki. Bár Arie Livne mindig teljesen elérzékenyülve beszélt a Banja Luka-i zsinagógáról, mint élete nagy álmáról, de azért a piszkos anyagiak az emelkedett projektet is beárnyékolták. Hiszen a bőven 90 feletti idős férfi mindvégig üzletelt is Banja Lukában, ingatlanban, magánegészségügyben utazott, volt olyan egészségügyi berendezése, amiből az egész köztársaságban csak neki volt, így az RS lakossága tb-finanszírozással nála végezte az adott vizsgálatot. Ugyanakkor egy barátja szerint üzleti anitálentum volt, jellemzően amit keresett, azt el is költötte.

Akik ismerték Arie Livnét, azt mesélik, hogy az idős férfi szinte élete végéig rendszeresen járt Magyarországra is, jó barátja volt Moldova György írónak, nehéz megmondani, melyiküknek lehetett több története. Szerb nyelven gyakran adott interjúkat, aki érti, annak álljon itt egy ilyen.

Állítólag ő volt az egyetlen, aki a nagy hatalmú Dodiknak mindent bátran elmondhatott. Ott volt az irodája közvetlenül az elnöké mellett. Mint mondta:

„Kilencvenöt éves vagyok, miért ne mondhatnám, hogy Dodik, Dodik, már megint mekkora hülyeséget csináltál, mi történhetne még velem?”

Élete végén Magyarországra már nem jött – és egy forrásunk szerint – nem is kedvelte az országot, annak politikai vezetését. Arie Livne két éve, 99 évesen halt meg. A világ nem nagyon ismerhette meg a páratlan életutat, de az RS-ben igazi híresség, Banja Lukában ugyanis nemcsak a központi sétálóutcát hívják zsidó utcának (Jevrejska Ulica), de a centrumban ott található az Arie Livne Jewish Center és benne a Weiss Ilona Zsinagóga, emellett a Boszniai Szerb Köztársaságban pár éve bemutatták az Arie című emlékfilmet is.

(Írásunkat az első megjelenés után kapott információkkal több helyen pontosítottuk.)