Sokkoló videóban mutatja meg a bucsai mészárlás gyilkosait a New York Times
2022. december 23. – 15:51
frissítve
Alapos oknyomozó dokumentumfilmet tett közzé a New York Times a bucsai mészárlásról. A lap több olyan embert is azonosított, akiket márciusban öltek meg az oroszok a Jablunszka utcában. A New York Times nyolc hónapnyi munka után elkészült tényfeltáró riportjában arra a következtetésre jut, hogy a Jablunszka utcai mészárlás elkövetői az Artyom Gorogyilov alezredes által vezetett 234. légi rohamezred orosz ejtőernyősei voltak. Több katona személyazonosságát is beazonosították, fotóikat megmutatják a nézőknek.
„Amint (az oroszok) elérték a Jablunszka utcát, mindenre lőni kezdtek, ami mozog, beleértve a civileket is” – hangzik a közel félórás videó narrációja.
Március 3-án a Kijev melletti Bucsa városába elkezdtek orosz katonák érkezni V betűkkel dekorált harckocsikkal, majd csaknem egy hónapig tartották rettegésben a város lakóit.
A bucsai tömegsírokról készült fotók és az utcai kivégzésekről készült videók tavasszal sokkolták a világot, Oroszország ugyanakkor tagadta a felelősségét, sőt, idővel azt a dezinformációt terjesztette, hogy az egészet csak az ukránok rendezték meg színészeik közreműködésével. A vérengzés után nemcsak a hivatalos szervek, hanem egy civilekből álló hálózat, a Reuters és a New York Times csapata is nyomozni kezdett a gyilkosok után.
A New York Times videója egyszerre az embertelen vérengzés és az újságírók elképesztő munkájának alapos dokumentuma. A lap riporterei hónapokat töltöttek Bucsában, miután az orosz erők visszavonultak.
A begyűjtött anyag alapján bizonyítottnak látták, hogy a Jablunszka utca környékén az orosz csapatok valóban random öldösték az embereket, a vérengzés halálos áldozatainak száma meghaladja a négyszázat, szinte valamennyien civilek. A lap újságírói interjúkat készítettek szemtanúkkal és a megölt emberek hozzátartozóival. Átnézték az utcai és a biztonsági kamerák, drónok és a helyi lakosok telefonjainak több ezer órányi felvételét, és az ukrán kormányzati forrásoktól is kaptak exkluzív felvételeket. Elemezték az anyagokat, percről percre rekonstruálták a gyilkosságokat, és eredményeiket egy közel félórás videóban tárták az olvasók elé.
A fájdalmas képek sorát tartalmazó videó szerint egyértelműek a bizonyítékok, hogy a gyilkosságok annak a szándékos és szisztematikus tervnek a részét képezték, melynek célja az volt, hogy biztosítsák az utat a fővárosba, Kijevbe.
A videóban az látható egyebek mellett, amint orosz katonák kivégeztek fegyvertelen, harcképes életkorú férfiakat, és megölték azokat, akik véletlenül keresztezték az útjukat. Az áldozatok között voltak családjukkal menekülő gyerekek, élelmiszer után induló helyiek és olyan emberek is, akik csak véletlenül arra bicikliztek. Az áldozatok egyértelműen nem az orosz és az ukrán katonák kereszttüzébe keveredve haltak meg, és nem is véletlenül lőtték le őket. Bucsában több civil holttestet is találtak az utcán a hátuk mögött összekulcsolt kézzel, ők többnyire férfiak voltak, de az áldozatok között van Anna is, egy 14 éves lány, aki anyjával és többedmagával egy kék kisbuszban próbált elmenekülni a városból.
A Jablunszka utcai gyilkosságok fő bűnöseként a 234. légi szállítású ezredet tekintik, amely a 76. légideszant-hadosztály része.
Az ilyen ejtőernyős egységek az orosz hadsereg legjobban kiképzett és felszerelt egységeinek számítanak. A 234-esek jelenlétére utaltak a katonai felszerelések, az egyenruhák jelvényei, a rádióbeszélgetések, az orosz katonák bázisaként lefoglalt épületeiben hátrahagyott levelek és elveszített dokumentumaik is. Az újságírók arra is felfigyeltek, hogy a katonák rutinszerűen használták a kivégzett áldozatok telefonjait, hogy hazatelefonáljanak Oroszországba, gyakran órákkal áldozataik megölése után. Az újságíróknak ezek a hívások további adatokkal szolgáltak: az orosz katonák által tárcsázott telefonszámok elemzésével jutottak el családtagjaikhoz, és segítségükkel, valamint a közösségi oldalakon talált információkat használva két tucat ejtőernyős személyazonosságát be tudták azonosítani a 234. ezredből. A dokumentumfilmben közölt fotók alapján az összes katona nagyon fiatal, legtöbbjük ránézésre a húszas éveiben jár.
A New York Times beazonosította a felvételeken időnként felbukkanó Artyom Gorogyilov alezredest is. A 234-es ezred parancsnoka felügyelte az ejtőernyős egység műveleteit Bucsában.
A lap oknyomozói arra jutottak, hogy egyértelműen Gorogyilov alezredes volt a művelet parancsnoka. Miután az orosz csapatok visszavonultak a kijevi régióból, Gorogyilov alezredes áprilisban ezredesi előléptetést kapott a légierő akkori vezetőjétől, Andrej Szergyukov ezredestől. A ceremóniát napokkal azután tartották, hogy a Bucsából származó sokkoló képek megjelentek és világszerte hatalmas felháborodást váltottak ki.
A videóban elhangzik az is, hogy Bucsa olyan közösség, amelyet traumatizált az orosz erőszak. A túlélő lakosok azt mondták a New York Timesnak, hogy a Jablunszka utcát ma már a „halál útjának” nevezik.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) már vizsgálja az esetleges háborús bűnöket és más ukrajnai atrocitásokat. A Bucsában végrehajtott mészárlást a Nemzetközi Büntetőbíróság büntetőeljárás alá vonhatja, és a nemzetközi humanitárius jog szerint háborús bűncselekménynek minősülhet. A bucsai gyilkosságok nagy valószínűséggel emberiesség elleni bűncselekménynek minősülnek majd. Oroszország ugyanakkor nem csatlakozott az ICC-hez, ezért nem valószínű, hogy együttműködik az orosz katonákat érintő esetleges jövőbeli ügyekben.
