Hívásokból és videókból rekonstruálták, hogyan nyomta egymást agyon 150 ember Szöulban

Az azóta eltelt napokban sok részlet kiderült arról, milyen események vezettek tragédiáig október 29-én Szöul Ithevon negyedében, ahol több mint 150 ember halt meg, miután óriási tömeg torlódott fel egy kereszteződésben. A dél-koreai rendőrséghez beérkező telefonhívások és áldozatok videói alapján a CNN megpróbálta rekonstruálni, hogyan zajlottak az események aznap este.

A rendőrség segélyhívási naplói szerint már négy órával a tragédia bekövetkezte előtt érkeztek hívások arról, hogy a tömeg annyira összezsúfolódott, hogy a bulizók egy része nem tudott kijutni a szűk sikátorból, és már akkor is voltak, akik nem kaptak rendesen levegőt a fullasztó zsúfoltságban. Az éjszaka folyamán készült videókon látható, ahogy a mulatozók először lassan megsejtik, majd pánikszerűen rájönnek, hogy a történések elkezdtek kicsúszni a normális, kezelhető mederből.

A rendőség először nem küldött elegendő embert a helyszínre. Mint korábbi cikkünkben írtuk, a tömeg jelentőségének elbagatellizálása talán onnan is fakadt, hogy Dél-Korea fővárosában nagyon nagy a népsűrűség, közel tízmillióan laknak a városban. Így Szöulban egyáltalán nem számít ritkának, hogy valahová – például egy metrómegállóba – annyian betömörülnek, hogy már szinte mozdulni sem lehet.

Miután kitört a pánik, és a tömeg megindult, több mint 500 tűzoltót és 1100 rendőrt küldtek ki. Csakhogy a hatóságok hiába siettek a helyszínre, egyszerűen nem fértek hozzá az emberekhez, vagy nem tudták őket kihúzni mások alól. A rendőrök egy idő után már a kocsik tetejére mászva próbálták könyörögve felhívni az emberek figyelmét, hogy ne menjenek a sikátor környékére.

Segítségért könyörögtek

A környék leglátogatottabb szórakozóhelyeit a legközelebbi, forgalmas metróállomásról egy lejtős, rendkívül szűk, pár méter széles sikátoron keresztül lehet megközelíteni. A sikátor egy hotel téglafalai és néhány üzlet között húzódik. Hétvégente ez a folyosó nagyon forgalmas átjárójává válik.

A tragédia napján

• 16 órára a tömeg „jelentősen megnőtt” – mondta Park Csang-ki, egy parkolóőr, aki a sikátorral szemben dolgozott.
• A szemben lévő étterem tulajdonosa szerint 17 órára annyira megtelt emberrel a terület, hogy teljesen bedugult az egész, lényegében lezárták az ottlévők.
• 18:30 körül már olyan segélyhívás érkezett a rendőrségre, amelyben a betelefonáló sürgette a tömeg megfékezését, sőt, egyesek már mentőkért könyörögtek. „Nem tűnik biztonságosnak az a sikátor... Halálra taposhatják egymást az emberek. Alig tudtam megmenekülni, szerintem ezt ellenőrizni kell, egyszerűen túl sok az ember” – mondta a rendőrségnek egy telefonáló. „A rendőrség ki fog menni és ellenőrizni fogja” – válaszolt neki egy rendőr.
• A rendőrségi naplók szerint a második segélyhívás nem sokkal 20 óra után érkezett, a hívó azt mondta, az embereket lökdösik, sokan elesnek és megsérülnek. „Káosz van” – mondta.
• 20:30 után egy telefonáló figyelmeztette a rendőrséget, hogy a helyzet „nagyon komoly”. Húsz perccel később egy másik telefonáló azt mondta, hogy „őrültekháza” van. „Ez nem vicc. Nem átverés. Könyörgöm!” – tették hozzá.

Nagyon gyorsan eszkalálódott a helyzet

Az események 20 és 21 óra között durvultak el igazán. A helyszínen az is nehezíthette a helyzet veszélyességének felmérését, hogy bömbölt a zene, tehát valószínűleg sokan nem is hallhatták, hogy a sikátor belsejében mekkora lehet a baj. Néhányan még ekkor is előrefelé tolakodtak. Ez furcsán hangozhat, de Szöulban tényleg akkora tömegek szoktak összegyűlni, hogy teljesen megszokott dolog, hogy időnként tolakodnak az emberek.

• Egy 20:41-kor készült videón egy 22 éves francia cserediák még viccelődik a barátaival az emberek számán, és a tömeg közepén várakoznak. De a nyugtalanság hamarosan eluralkodott rajtuk is. Egy néhány perccel később készült videójukon már idegesebb a társaság, az egyik lány azt mondja: „Csak próbáljatok meg nem elesni”. Egy másik azt válaszolja: „Félek”. Nem sokkal később, a cserediák elájult, és egy 20:58-kor készült felvételen már az látható, ahogy két férfi kiemeli őt a tömegből.
• 21:00-kor egy telefonáló sürgette a rendőrséget, hogy „most azonnal jelentsék be a vészhelyzetet”, mert „bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy nagy baleset”. Ezekben a percekben több másik telefonáló is arról beszélt, hogy eltapossák egymást az emberek, és „szörnyűnek” nevezték a helyzetet.
• 21:02-kor még nyersebben fogalmazott egyikük: „Valaki meg fog halni.”

Még mindig egyre csak gyűlt a tömeg

Este fél tízre a sikátor melletti utcák is zsúfolásig megteltek; egyesek arról számoltak be, hogy még a közeli metróállomásról sem tudtak kijutni, folyamatosan érkeztek újabb bulizók a környékre.

• Ian Chang, egy 21 éves floridai egyetemi hallgató 21:40 körül érkezett Ithevonba, és azt tervezte, találkozik barátjával, Steven Blesivel, egy másik amerikai cserediákkal. De a tömeg olyan nagy volt, hogy 22:17-kor üzent Blesinek, és arra kérte őt, kerülje el a környéket. Nem világos, hogy a figyelmeztetés eljutott-e Blesihez, aki egyike annak a két amerikai fiatalnak, akik aznap este meghaltak.
• 22:21-kor egy férfi átmászott egy falon, hogy elmeneküljön, és a járókelők – akik vélhetően nem tudták mi történik – éljenezték.
• Percekkel később a rendőrséghez olyan bejelentések érkeztek, hogy embereket „temetett el” a tömeg.
• 22:23-kor már öt bejelentést kaptak a rendőrök arról, hogy emberek elestek, megsérültek vagy meghaltak.

A helyszínre érkező hatóságok először a lejtős utca alján lévő embereket próbálták kihúzni a tömegből, közülük sokan már eszméletlenek voltak, vagy épp akkor ájultak el.

A zűrzavart fokozta, hogy a legtöbb ember jelmezben volt aznap este – ami azt jelentette, hogy néhányan azt hitték a rendőrökről, hogy ők is bulizók.

• 23:55-kor a szöuli önkormányzat vészjelzést küldött az ithevoni kerület lakosainak, amelyben arra kérte az autósokat, hogy kerüljék el a környéket. Ez több mint öt órával az első segélyhívás beérkezése után történt, és a katasztrófáról szóló jelentések ekkor széles körben terjedni kezdtek a közösségi médiában.
• 00:30-ra a tragédia mértéke már világossá vált a nyilvánosságban, a fotókon kék hullazsákok sora látszott az utcán, a sebesülteket hordágyakra és mentőautókba rakták.
• Nem sokkal hajnali 1 óra után a hatóságok közzétettek egy számot a halálos áldozatokról. Addig 59 elhunytat azonosítottak, később 156-ra nőtt a számuk.

Ezekben az éjszakai órákban az önkormányzathoz rengeteg bejelentés érkezett eltűnt személyekről, nyilván olyanokról is érdeklődtek, akik aztán később megkerültek. De az áldozatok azonosítása napokig tartott – a külföldiek esetében ez időigényesebb volt. Kedden az országos rendőrfőnök elismerte, hogy a rendőrség „nem megfelelően reagált” a segélyhívásokra.

Különleges nyomozócsoportot állítottak fel, és megvizsgálják, a rendőrség a nagyszámú hívás ellenére miért nem tudott hatékonyabban reagálni. Szerdán ez a nyomozócsoport Szöul-szerte razziát tartott a helyi rendőrkapitányságokon, és lefoglalta a belső jelentéseket és az aznap esti segélyhívásokkal kapcsolatos dokumentumokat.

Közben a Yongsan rendőrőrs – amely az Ithevon kerületért felelős – vezetőjét felfüggesztették és leváltották. A nyomozás jelenleg is tart.

A tömeg pillanatok alatt gyilkossá válik

A hasonló eseményeket kutatók szerint egyébként helytelen tömegpániknak nevezni az ilyen eseményeket, mert a halálos tülekedések túlnyomó többségét nem pánik okozza, tehát a tömeg nem menekül valami elől, hanem pont ellenkezőleg: halad valami felé.

A másik hiba a feltételezés, hogy a tömeg egységesen cselekszik. Ez azért problémás, mert általában pont emiatt kerülték el a felelősségre vonást a tragikus kimenetelű tömegrendezvények szervezői és az illetékes hatóságok. Azt mondták, hogy a tömeg a hibás.

Ezek a tévedések vezettek oda, hogy a média világszerte úgy tálalja a halálos tülekedéseket, hogy azokban agyontaposták egymást az emberek. Az ilyen eseményeken azonban legtöbbször nem a taposás okozza az emberek halálát, hanem a fulladás. Egész egyszerűen az, hogy annyira összetömörülnek az emberi testek, és akkora erővel nyomják egymást a legközelebbi szilárd akadályhoz, hogy egy idő után a tülekedés közepében állóknak nem lesz elég erejük és helyük arra, hogy levegőt vegyenek. A tömegdinamikai kutatások szerint ha a tömeg eléri a négyzetméterenként 7 fős sűrűséget, akkor már lényegében egyetlen, együtt mozgó testet alkot. Ilyenkor bármelyik oldalról nyomják is a tömeget, az belül már olyan mértékű erőhatásként jelentkezik, ami az alacsonyabb embereket akár fel is képes emelni a talajról. Ilyen embersűrűség mellett a dominóhatás miatt

akár 4500 newtonos, vagy annál is nagyobb erőhatás is kialakulhat a tömeg belsejében.

Kutatók megfigyelései bebizonyították azt is, hogy mikor a tömeg valami felé tart, a legkisebb akadály is komoly problémát okozhat, mivel a hátul jövők nem tudják, hogy meg kellene állni, így hozzányomják az elől lévőket az akadályhoz. Ráadásul ilyenkor a hátul állók még könnyen elférnek akkor is, amikor elől már nem lehet levegőt kapni.