Álhírpokolban dől el a brazil elnökválasztás Bolsonaro és Lula között

Szűk egy hónappal ezelőtt a baloldali Luiz Inácio Lula da Silvának kevesebb, mint egymillió szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban megnyerje a brazil elnökválasztást. 48,43 százalékos eredménye önmagában csak szolid csalódást váltott ki a baloldalon, mely a közvélemény-kutatások alapján valami hasonló eredményre számított, de azért titkon reménykedett abban, hogy az exelnöknek sikerül elérnie a második fordulót szükségtelenné tevő 50 százalékot.

A baloldal nagy csalódását – és a független elemzők megrökönyödését – sem az váltotta ki, hogy a második fordulóba Jair Bolsonaro jutott be, hanem az, hogy a regnáló szélsőjobboldali elnök 10-15 százalékot vert rá az előzetesen neki jósolt eredményre, és 43,2 százalékával komoly reményekkel vághatott neki a második fordulót megelőző szuperintenzív kampányidőszaknak.

Bolsonaro elégedettségét növelhette, hogy az elnökválasztással amerikai mintára egyidőben rendezett általános választásokon a fia, Flávio által vezetett Liberális Párt (Brazíliában a „liberális” jelző esetében nem elsősorban a liberalizmus emberi jogi és jogállami aspektusain, mint inkább a szabadversenyes kapitalizmus támogatásán van a hangsúly) és a köré szerveződött pártszövetség több meglepetésgyőzelmet aratott, és jelentősen erősítette pozícióit a szövetségi törvényhozásban és a tagállamok vezetésében is.

Az október 30-án, vasárnap tartott második forduló így a vártnál sokkal nyitottabbá vált, még úgy is, hogy az első forduló 3. és 4. helyezettjei, a mérsékelt jobboldali Simone Nassar Tebet és a balközép Ciro Ferreira Gomes is Lula támogatására szólították fel szavazóikat – elemzők mondjuk nem veszik biztosra, hogy a centrista választók minden töprengés és tépelődés nélkül fognak átszavazni a baloldali jelöltre.

Az utolsó közvélemény-kutatások és a felmérések mellett egyéb tényezőket is figyelembe vevő prognózisok túlnyomó többsége 4-5 százalékos Lula-győzelmet jósol.

Az elemzői konszenzust óriási zárójelbe teszi, hogy az első fordulóban bebizonyosodott, hogy Donald Trump volt amerikai elnök híveihez hasonlóan nehéz megszólalásra bírni a Bolsonaro-szavazókat. Bár a közvélemény-kutatók is csak spekulálni tudnak, a bolsonaristák hallgatását részben az is magyarázza, hogy az elnök évek óta a személye elleni Nagy Összeesküvés részeként mutatja be a támogatottságát szerinte alulmérő közvélemény-kutatókat.

Ez az ellenséges magatartás nem csak egy önbeteljesítő jóslatot indított útjára, a kampányban megugrott a kérdezőbiztosok elleni erőszakos bűncselekmények száma is. A két forduló között derültek ki a Bolsonaro-kormányzat addig nem látható piszkos trükkjei is a hagyományosan Lulára szavazó szegényebb rétegek voksolásának megnehezítésétől a költségvetésből titokban lekanyarintott osztogatási keretig.

A börtönből tért vissza, hogy revansot vegyen a baloldal legyőzőjén

A már 77 éves Luiz Inácio Lula da Silva (akit Brazíliában mindenki csak Lulának hív) a munkásmozgalom nagy alakja, aki cipőpucolóból lett szakszervezeti vezető, a Munkáspárt elnöke, majd 2003 és 2011 között Brazília első embere. Lula két ciklust kitöltve is az ország első számú királycsinálója maradt, hiszen utódja is régi harcostársa és kabinetfőnöke, Dilma Rouseff lett. Nevéhez óriási jelentőségű szociális és környezetvédelmi reformok fűződnek, melyek paradigmaváltást jelentettek az őt megelőző liberális-konzervatív kormányzatok dogmatikus szűkmarkúságához képest (miközben persze a nagyvonalú programok finanszírozását a nemzetközi konjunktúrán kívül Lula elődje, Fernando Henrique Cardoso fiskális politikája tette lehetővé).

2016-ban úgy tűnt, a Lula-korszakot maga alá temeti minden idők egyik legnagyobb antikorrupciós leleplezése, az „Autómosó-művelet”; Dilmát elmozdították az elnöki székből, Lulát pedig bíróság ítélte börtönre egy luxuslakás elfogadása miatt, aki így a 2018-as politikai visszatérés lehetőségétől is elesett. De az amúgy rendkívül ellentmondásos korrupciós eljárás nemcsak a Munkáspárt uralmát aknázta alá, hanem a politikai elittel szembeni általános bizalmatlanságra ráerősítve az egész politikai elitét.

Ez a közhangulat ágyazott meg az évtizedekig csak a brazil politika cserepadjáról kiabáló, alacsony rangú katonatisztből lett szélsőjobboldali politikus, Jair Bolsonaro felemelkedésének, aki 2019-ben alakította meg kormányát, mely a katonai és az üzleti elitre, a több tízmillió hívet mozgósító karizmatikus keresztény mozgalmakra, de legfőképpen a Bolsonaro-családra támaszkodhatott.

Azonban a befolyásos támogatók és a közvélemény kezdeti szimpátiája ellenére Bolsonaro négyéves ciklusa alatt kevés eredményt tudott felmutatni. A bűnözés elleni keménykezű fellépés sokszor csak a drogkartelleknél is félelmetesebb félkatonai szervezetek előtt nyitotta meg az utat, az elődjeitől örökölt stagnálásból a természeti értékek felélése árán sem tudta kimozdítani az országot, és a korrupciót inkább csak újratervezte, meg nem szűntette. Leglátványosabb fiaskója a koronavírus-járvány volt, mely során folyamatosan egy oltásellenes-járványszkeptikus lázadást vezetett saját egészségügyi kormányzata ellen, és ahol tudta, ott gáncsolta a járványvédelmi erőfeszítéseket – ezzel nem kis érdemet szerezve abban, hogy a 221 milliós országban a hivatalos adatok szerint is már 700 ezer halottat követelt a járvány.

Úgy tűnt, hogy politikai túlélési esélyeit jelentősen csökkentette a tény, hogy Lula börtönbüntetését egy sor eljárási és elfogultsági kifogás miatt 2021-ben megsemmisítette a bíróság, a baloldali ikon így a jobboldal által jogtalanul meghurcol mártír képében – az őt elítélő Sergio Moro lett Bolsonaro első igazságügyi minisztere – vághatott neki a kampánynak. Az első forduló alapján azonban szorosabbá vált az elnökválasztást, mint sokan korábban jósolták.

Sátán Sátán hátán

A Netlab brazil elemzőintézet szerint 2022 „minden korábbinál összetettebb dezinformációs kampányokat hozott”, melyek során a platformok, csatornák és botok példátlan összhangban bombázták célpontjaikat álhírekkel. A Valordata elemzőintézete úgy számolt, hogy az az álhír, miszerint „csak szavazói igazolással kaphatja meg nyugdíját” az első forduló előtt önmagában egymillió nyugdíjast volt képes mozgósítani Bolsonaro mellett (Brazíliában a 18 és 70 közti írástudó állampolgár számára kötelező a szavazás, az analfabéták, a 16-17, illetve a 70-en felüli korosztály számára pedig opcionális).

Egy brazil emberi jogi szervezet kísérleti jelleggel útjára indított álhíreinek sorsa alapján azt állította, hogy sem a YouTube, sem a Facebook nem jeleskedett az álhírek és terjesztőinek levadászásában, mivel az elszabaduló őrület számukra nyilván leginkább csak elszabaduló bevételekben mutatkozik meg (mindkét platform vitatta a brazil szervezetek megállapításait).

A probléma súlyát jól mutatja, hogy 2022-ben az intézményileg a legfelsőbb bírósághoz köthető választási bíróság megerősített apparátussal és jogkörökkel szállt harcba a hamis politikai vádak terjesztése ellen, azonban úgy tűnik, egy jogi testület szükségszerűen tempóhátrányból indul az álhírek terjedésével vívott versenyben.

Sőt, mivel Bolsonaro maga is az egyik vezető brazil álhír- és konteóaggregátornak számít, és már a 2018-as kampányban is ontotta az elborult összeesküvés-elméleteket, ezért értelemszerűen a bírósági döntések is gyakrabban vették célba az elnök kampányát és holdudvarát – a közösségi médiáért felelős fiát, Eduardót két hete eltiltották az összes, általa kezelt platformhoz való hozzáféréstől. Ez azonban a szélsőjobboldalon csak újabb „bizonyítékot” szolgáltatott arra, hogy a választási hatóságok velejéig elfogultak Bolsonaróval szemben.

Az biztos, hogy Lula kampánystábja sem bánt kesztyűs kézzel Bolsonaróval, akit az elmúlt hetekben egy sor sikeres leleplező/lejárató akcióval tudtak támadni – melyekhez az alapanyagot ráadásul maga az elnök szolgáltatta.

Az első fordulót követő hétre előtúrtak egy 2016-os videót, melyen Bolsonaro arról beszél, hogy a yanomami indián törzsnél tett látogatásán kész lett volna megkóstolni az emberhúst (az említett törzsben nem dívik a kannibalizmus), és kijelentését a „kannibalizmus” bizonyítékaként kezdték el terjeszteni.

Ezzel szinte egyidőben egy másik, 2017-es felvételen az akkor még kongresszusi képviselő Bolsonaro egy szabadkőműves páholyban tartott beszédet, és ebből a tényből azután a tendenciózus értelmezők nemcsak azt a következtetést vonták le, hogy az elnök ateista, hanem azt is, hogy egyenesen sátánista, mivel köztudott, hogy a titkos társaság okkult praktikákat űz – néhány oldal a beszéd képernyőfotóira Baphomet alakját is odaügyeskedte. A kecskefejű démoni alak az álhírek és összeesküvések legnagyobb sztárja, hiszen már a templomosokat is az ő ánuszának csókolgatásával vádolták a lovagrend ellenségei.

Közben pedig az elnök a kampányhajrában is egy csúnya ki nem kényszerített hibát vétett: október 15-i rádióinterjújában (azaz 15 nappal a sorsdöntő választás előtt) képes volt azt fejtegetni, hogyan gerjedt rá 2021-ben egy favelában járva az ottani, Venezuelából érkezett 14-15 éves lányokra. Az erről készült felvételt azonnal ipari szinten kezdték el terjeszteni ellenfelei, melyek enyhébb esetben csak gyerekprostitúció pártolásával (az Bolsonaro szavaiból is kitűnt, hogy az elnök egy kupleráj előtt őgyelgő lányokra célzott), a keményebb kommentárok pedofíliával kezdték vádolni őt. Bolsonaro stábja persze gyorsan kiadta az ilyenkor szokásos „kontextusából kiragadott”-magyarázkodást, de ekkor már megindult a lavina – melyet a választási bíróság hiába próbált azzal megfékezni, hogy megtiltotta a Lula-kampánynak, hogy a riválissal kapcsolatban a „pedofil” vagy a „kannibál” kifejezést használja.

A botrányok célja nem elsősorban a szavazók átcsábítása, hanem inkább a Bolsonarót támogató karizmatikus keresztény szavazók elbizonytalanítása volt, de a versenyben vezető Lulának pusztán a botrányok keltette hírzaj is megfelelt.

Persze a baloldali elnökjelölt is megkapta a magáét, az őt támadó hirdetések szerint Lula elnökként legalizálná az abortuszt, és bezáratná a templomokat, „kommunista” politikája megdobná a bűnözési mutatókat és gazdasági válságot idézne elő. Ezek igazságtartalmuktól függetlenül meglehetősen konvencionális vádak, csakhogy a baloldali elnökjelöltről azt is elkezdték terjeszteni bolsonarista megmondóemberek, hogy lepaktált az Ördöggel. Mármint tényleg, nem figuratív, hanem fausti értelemben. Ez a vád szülte felvilágosultnak tartott századunk egyik legbizarrabb politikai közleményét, mely leszögezi:

Lula semmilyen szerződésben nem áll, és soha nem is beszélt az Ördöggel.

Két vízió egy országról

Akármelyik jelölt is nyeri a vasárnapi választást, kénytelen lesz szembenézni néhány rideg ténnyel: a 2014-es recesszió máig ható nyomaival, a GDP gyenge növekedésével párosuló magas inflációval, a korrupcióval és a bűnözéssel. A két forduló közti kampányhajrában ezek a problémák kevéssé voltak jelen, de azért szerepelnek a jelöltek programjában.

Bolsonaro választási ígéreteinek egy részében visszaköszönnek a 2018-as fő csapásirányok; a bűnözés erőből való leverése, a piaci nyitás folytatása; de 2022-ben már felbukkant az állami vállalatok privatizációjának lehetősége is. Azonban a felvállalt szociális konzervativizmus jegyében Bolsonaro retorikájának középpontjában a civil szervezetek, a szexuális kisebbségek, a „woke”-ok elleni konzervatív kultúrharc áll.

Lula ezzel szemben a szociális programok – köztük a lakásépítési program – kiterjesztését ígéri, és vállalta a jövedelmi olló, a társadalmi különbségek csökkentését, többször is elkötelezte magát a természetvédelmi szabályok szigorítása mellett.

A két jelölt demokráciával való viszonyában is jelentős a különbség; a Brazíliát 1964 és 1985 között vezető katonai diktatúráról leplezetlen nosztalgiával beszélő Bolsonaro lényegében 2018 óta hadakozik hazája demokratikus intézményeivel, és hónapok óta sulykolja választóiba, hogy a választást el fogják csalni. Egyik fő vesszőparipája az 1996 óta kifogástalanul működő elektronikus szavazási rendszer manipulálhatósága, de miután az első fordulóban nem akadtak erre utaló jelek, a második forduló előtt kampánycsapata már azt „leplezte le”, hogy Bolsonaro nem kapta meg a neki járó ingyenes reklámidőt- és felületet, de a gyanút a retorika mellett semmivel nem tudta alátámasztani.