Trump elárulta, miért nyalják a szenátorok a seggét, és miért nem bánja, hogy elindult az amerikai elnökségért

2022. szeptember 26. – 19:17

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ha az Egyesült Államokban bárki megjelentet egy könyvet, aminek a címében ott díszeleg Donald Trump neve, akkor már vésheti is a következő kiadás fülszövegébe „a New York Times-bestseller” jelzőt – ha nem így lenne, biztos nem született volna meg a Donald Trump csodálatos költészete (The Beautiful Poetry of Donald Trump) című kötet, mely a politikus-influenszerek ősatyjának legendás tweetjeit simítja versekbe.

Trump környezetének és egykori kormányzatának tagjai ontják magukból a visszaemlékezéseket, elnöksége alatt és után is sorra jelentek meg a személyiségéről, kormányzásáról szóló riportkönyvek. Utóbbiak megszületését megkönnyítette, hogy Trump – magyarországi követőitől eltérően – soha nem zárkózott el a hívei előtt csak „fake news”-ként említett tekintélyes lapok megkeresésétől, az amerikai tényfeltáró újságírás legendás alakja, Bob Woodward a 2020-as Düh (Rage) című könyvéhez például nem kevesebb mint 18 alkalommal készíthetett interjút az elnökkel.

Akármit is gondolunk Trumpról, az ő globális stabilitásra, Amerika jövőjére, meg úgy általában korunk politikájára gyakorolt hatásáról, az biztos, hogy nem méricskéli, számítgatja szavai súlyát, amikor politikustársairól beszél; sőt, mintha legbotrányosabb minősítései mögött ott lappangana némi kajánság, hogy „úgyis tudom, hogy ezt is le fogod nyelni, hiszen ilyen a politika!”.

Októberben érkezik az e-könyv-olvasókra az újabb Trump-botránykönyv, ezúttal Maggie Habermantól, a New York Times Pulitzer-díjas újságírójától, melyből promóciós célzattal előzetesen megjelent az Atlantic magazinban egy sor jól idézhető és kellően sarkos idézet Trumptól. Ezekben az elnök a vele mindig is ambivalens viszonyban álló republikánus párt vezető politikusait ekézi a „pszichológus”-ként méltatott újságíró előtt.

A szenátus republikánus képviselőcsoportjának a vezetője, Mitch McConnell például hiába támogatta elnöksége alatt több fontos ügyben is Trumpot (például az elmozdítására tett kísérletek elkaszálásában), ő csak „vén szar Öreg Varjú”-ként emlegette őt.

Amikor Haberman egyszer akkor toppant be Trump mar-a-lago-i golfrezidenciájára, amikor épp ott volt a veterán szenátor, Lindsey Graham is, akkor az exelnök megvetően jelentette ki: „Tudod, miért nyalja a seggem Lindsey? Hogy nyilvánosan támogassam a barátait, akik valamilyen politikai tisztségért indulnak.”

A célpontok között természetesen ott van Mike Pence, egykori alelnökének még mindig nem tudja megbocsátani azt, hogy négy, teljes lojalitásban eltöltött év után nem volt hajlandó asszisztálni neki a 2020-as elnökválasztás eredményeinek elcsalásában, és 2021 január 6-án részt vett az eredmény szentesítésében:

Azt mondtam neki [a képviselőházban eldőlt 1800-as választásra utalva] : „Mike, döntsd el, hogy Thomas Jefferson akarsz-e lenn, vagy csak Mike Pence”. Ő úgy döntött, hogy beéri azzal, hogy Mike Pence marad.

Amikor Haberman megkérdezte tőle, hogy miért bízta meg a palesztin rendezéstől kezdve az amerikai innovációs stratégián át az opiát-krízis megoldásáig rengeteg felelősségteljes feladattal semmilyen politikai vagy diplomáciai tapasztalattal rendelkező vejét, a Magyar Érdemrend középkeresztjével frissen kitüntetett Jared Kushnert, Trump először tagadta a nyilvánvaló tényt, majd pedig azzal indokolta, hogy

Nézd, nagyon jó a kapcsolata a lányommal, és ez nagyon fontos nekem.

Trump elárulta azt is, hogy rengetegszer kérdezik tőle azt, hogy ha újra dönthetne pályafutásáról, újra elindulna-e az elnökségért, és ő mindig azt válaszolja: „Úgy gondolom, igen. Mert én mindig arra gondolok, hogy rengeteg gazdag barátom van, de hiába gazdagok, senki nem ismeri őket”.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!