Az orosz nyilvánosság is elkezdte emészteni a harkivi vereséget

Az északkelet-ukrajnai vereség repedéseket idézett elő az orosz propagandában is.

– számol be a Politico európai kiadásának hétfői cikke a hátországi reakciókról. Katonai influenszerek, Kreml-párti elemzők, regionális vezetők és politikusok is kritizálták az orosz katonai teljesítményt. Ramzan Kadirov a Telegram-sztár csecsenföldi helytartó videóüzenetében azt mondta:

Hacsak nem áll be azonnali változás a különleges katonai művelet stratégiai vezetésében, személyesen fordulok a védelmi minisztériumhoz, vagy az ország vezetéséhez, hogy elmagyarázzam, mi is a helyzet a fronton.

Kadirov egyébként egyes hírek szerint 1500 katonát küldött a pánikszerűen visszavonuló orosz katonák megállítására; de érdemes hozzátenni, hogy az imázsvideók ellenére a csecsen harcosok sem remekeltek eddig a háborúban, éles bevetéseik során borzalmas vérveszteségeket szenvedtek, ezért leginkább tisztogató-területvédelmi akciókra használják fel őket.

Szergej Markov, az orosz kormánypárt egykori képviselője, jelenleg politikai elemző azt kritizálta, hogy a harkivi-izjumi harcokkal egyidőben, tűzijátékkal, óriáskerékkel és Vlagyimir Putyinnal súlyosbítva zajlott Moszkva város születésnapi ünnepsége; Markov szerint olyan hangulata volt az ünnepségnek, „mint egy népünnepélynek a pestisjárvány idején”, és

a kormányzatnak nem szabad ünnepelnie akkor, amikor polgárai gyászolnak.

Szergej Mironov, az Igazságos Oroszországért nevű udvari ellenzéki párt képviselője még a hétvégén arra szólította fel a moszkvai városvezetést, hogy a harcoló katonákra és hozzátartozóikra való tekintettel „az Ukrajna elleni győzelemig” halasszák el az ünnepséget. Egyébként a Kreml több tízezres veszteségei ellenére ügyel arra, hogy katonáit leginkább Oroszország peremvidékeiről, a nemzeti kisebbségek soraiból toborozza, ezáltal a háború kevésbé legyen kézzelfogható, a saját és ismerősök gyászán keresztül átélhető eseménnyé a Moszkvához hasonló gazdasági-politikai centrumokban.

A Telegramon sok követővel rendelkező katonai bloggerek leginkább az orosz hadsereg teljesítménye miatt háborognak, és a vereséget párhuzamba állították az 1942 májusi (Második) Harkivi csatával, amikor a német erők részben a pocsék szovjet hadvezetésnek köszönhetően bekerekítették a Vörös Hadsereg néhány nappal korábban támadásra induló egységeit. Alekszej Csadajev, egy putyinista elemző szerint az orosz hadsereg „szervezetileg, cselekvő egészként – hogy finoman fogalmazzak – korlátozottan alkalmas csak a modern hadviselésre”. Az elemzők/véleményvezérek megnyilvánulásainak közös (és egyben baljós) jellegzetessége, hogy mindannyian a katonai erőfeszítések fokozását követelik, és senki nem gondolja úgy, hogy Oroszországnak a béke érdekében felül kéne vizsgálnia az ukrán háborúval kapcsolatos elképzeléseit.