Rombolva és fosztogatva törölné el Putyin Ukrajna kultúráját

Egy csütörtöki sajtótájékoztatón egy ukrán újságíró megkérdezte Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől, hogy a megszálló csapatok a gabonán kívül még mit terveznek ellopni Ukrajnából. Erre a csúcsdiplomata úgy válaszolt:

„Hogy micsoda? Ja, hogy erről van szó. Önöknek, ukránoknak mindig csak a lopáson jár az eszük, és azt hiszik, mindenki más önökhöz hasonlóan gondolkozik.”

Lavrov lekezelő válasza nemcsak elképesztően cinikus, de tényszerűen igazolható, hogy nem az ukránok akarnak mindent elvinni Ukrajnából, ami mozdítható. Az ország keleti és déli megszállt területein profi szinteken zajlik a kulturális kincsek mozgatása kelet felé, és míg a képek, szobrok és műemlékek egy része Oroszországban köt ki, az ukrán kulturális örökség más részeit az oroszok harci erővel próbálják a földdel egyenlővé tenni.

Bár a háború kezdetén az ukrán múzeumok munkatársai igyekeztek elrejteni a gyűjteményeik legfontosabb darabjait az orosz csapatok elől, ez nem mindenhol sikerült: ukrán számítások szerint több mint kétezer műtárgy tűnt el Mariupolból, a közeli Melitopol múzeumából pedig valószínűleg az oroszok kezére került az egyik legfontosabb ukrán kulturális örökség, a szkíta arany egy része.

Célzott támadások múzeumok ellen

Február 24-én reggel Ukrajna minden más lakosához hasonlóan Ihor Kozsan, a lvivi Andrej Septickij Nemzeti Múzeum igazgatója is az orosz invázió hírére ébredt. Kozsan eleinte magatehetetlennek érezte magát:

„A kulturális minisztérium nem adott semmilyen tájékoztatást arról, hogy mi történik. Szóval nem volt semmilyen tervünk.”

A Smithsonian Magazine riporterének az igazgató arról beszélt, épphogy elkezdett normalizálódni a helyzetük a koronavírus-járvány két nehéz éve után, amikor aznap munkatársaikkal azt kellett kidolgozni, hogyan védik meg a múzeum közel 1800 tételből álló gyűjteményét. A modern művek, a különböző kéziratok és a több évszázadból származó szentképek mellett különösen nagy aggodalommal töltötte el az igazgatót az, hogy mit kezdjen a múzeum büszkeségével, a bogorodcsányi ikonosztázzal.

Az 1705-ből származó művet a barokk korszak vallásos művészetének egyik legfontosabb közép-európai ereklyéjeként tartják számon. Hatszor szedték már szét a díszes oltárképet a térségben dúló háborúk miatt, márciusban pedig Kozsan felügyeletével ismét lebontották, hogy biztonságba helyezzék. A múzeum tizenkét munkatársa négy napon át dolgozott, hogy eltávolítsák a facsuklókat, amelyek az ikonokat a keretükhöz rögzítették, majd óvatosan szétválasszák a hatalmas paneleket több tucatnyi részre.

Minisztériumi rendelet alapján most egy titkos pincében őrzik az ikonosztáz darabjait több más értékes tárggyal együtt. Kozsan most biztos abban, hogy védve vannak a múzeum kincsei – de a biztonság kedvéért felvette a kapcsolatot kollégákkal Lengyelországból, hogy vészhelyzet esetén legyen kihez fordulni.

„Vlagyimir Putyin háborúja azzal a céllal indult, hogy elpusztítsa az ukrán nemzetet – a mi feladatunk pedig a múzeumban az, hogy ezt megőrizzük. Meg kell mutatnunk azt, hogy az ukrán nemzet egy régi nemzet, és nem Lenin kreált minket. Az ősidőkre nyúlik vissza a történetünk”

– mondta Kozsan, aki szerint Putyin nem fogja elérni a célját.

Az elmúlt három és fél hónap alapján viszont látszik, hogy az orosz elnök aktívan dolgozik ezen: hadserege júniusig 370 múzeumot és kulturális intézményt megsemmisített vagy súlyosan megrongált az ukrán kormány számításai szerint. Teljes képet ezekről persze aligha kaphatunk, hiszen a megszállt területekről nem nagyon érkezik megbízható információ. A főbb művészeti hírportálok viszont több esetről is részletesen beszámoltak:

• Februárban felgyújtották a Kijevtől nagyjából két órányi útra fekvő Ivankiv városának helytörténeti múzeumát, ahol elégett a támadás során a híres ukrán festőművész, Marija Primacsenko 25 festménye.
• Mariupolban lebombáztak egy színházat és egy művészeti iskolát – mindkét helyszínen civilek tömegei tartózkodtak. A városban található történeti múzeum és az Arhip Kuindzsi Múzeum gyűjteményét szintén eltalálta egy orosz rakéta, a kiállított művek jelentős részét nem tudták megmenteni.
• Több mint 110 emlékhelyet pusztítottak el orosz rakéták a Cultural Heritage Monitoring Lab számításai szerint.
• Célzott csapás érte a 18. századi ukrán költő és filozófus, Hrihorij Szkovoroda emlékére állított múzeumot is. Idén ünneplik a költő születésének 300. évfordulóját. Az Artnet megjegyzi: az ukrán kultúra egyik legfontosabb alakjának állított múzeum és környéke nem lehetett katonai célpont.
• Hasonló támadás érte a modern ukrán nyelv keresztapjának tartott Tarasz Sevcsenko emlékművét is Borogyankában. A Kijev környéki települést hetekig tartották megszállásuk alatt az oroszok.
• Harkivban pedig a városi kultúrpalotát döntötte romba egy orosz rakéta, a támadásban nyolcan sérültek meg, köztük egy 11 éves gyermek is.

„Ebben a háborúban az orosz hadsereg minden nap elkövet valami olyasmit, amitől az embernek elakad a szava. Célzott támadások múzeumok ellen – ilyen ötlet még egy terroristának sem jutna az eszébe. De egy ilyen hadsereg folytat most háborút ellenünk” – mondta egyik éjjeli beszédében az ukrán elnök. A harkivi támadás után pedig Telegramon azt írta: „Mi járhat azoknak a fejében, akik ilyen célpontokat választanak? Abszolút gonoszság, abszolút ostobaság.”

Megszerezhették a szkíta aranyat

A rombolás mellett viszont felütötte a fejét egy másik jelenség is: „Az orosz haderő szisztematikusan fosztogat, a katonai vezetés ezt pedig nemhogy szankcionálja, de támogatja is” – mondta a Telexnek Rácz András, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

Több beszámoló is készült már a mosógépeket, hűtőszekrényeket, lapostévéket rabló orosz katonákról, akik a Mediazona beszámolója szerint főleg a keleti, Urálon túli területekre küldik hadizsákmányaikat. Azonban nívósabb értékekre is vadásznak a megszállók, méghozzá szervezett szinten: „Mariupolban és Melitopolban is nagyon komoly múzeumok voltak, és bár maga Mariupol nem egy különösebben régi város, ezzel együtt a területének nagyon gazdag a régészeti, történelmi múltja.

Tényszerűen tudjuk, hogy a mariupoli és a melitopoli múzeumokat kifosztották: aranytárgyak százait, műkincsek ezreit vitték el Oroszországba. Nemcsak aranytárgyakat, hanem mindent, aminek művészi értéke van. Ráadásul ez nem csak spontán fosztogatás, ez ennél jóval szervezettebb: itt teljesen szisztematikus kifosztás zajlott”

– mondja Rácz. Az ukrán hatóságok szerint az orosz csapatok eddig több mint kétezer műalkotást loptak el Mariupolból, ezeket többségében Donyeck és Luhanszk megye orosz ellenőrzés alatt álló területeire vitték.

A Guardian arról ír, hogy orosz hadizsákmány lett a lerombolt Arhip Kuindzsi Múzeum, a mariupoli városi múzeum és a helytörténeti múzeum több műtárgya is. Egy egyedülálló, kézzel írott Tóra-tekercs és egy 1811-ből származó, Velencében nyomtatott evangélium is a zsákmánylistára került a mariupoli városi tanács szerint – a területet a megszállás előtt kormányzó testület most a bűnüldöző szervek számára készít elő anyagokat a fosztogatásokról.

Melitopolban pedig az egyik legsúlyosabb rablást követhették el az orosz erők: a szintén megszállt dél-ukrajnai városból egy értékes aranylelet-gyűjteményt vittek el az ukránokhoz hű polgármester szerint, írja a New York Times. A lap beszámolója alapján orosz katonák és hírszerzők egy fehér köpenyes férfi társaságában jelentek meg a város múzeumában, hogy magukhoz vegyék a „szkíták aranyát”.

Az i. e. 4. századból, az akkor fennállt Szkíta Birodalomból származó több tucatnyi aranytárgy kartondobozokban volt elrejtve a múzeum egyik titkos szegletében, mondta a New York Timesnak az intézmény igazgatója. Leila Ibrahimova – a lvivi kollégákhoz hasonlóan – szintén gondoskodott arról február végén, hogy a gyűjtemény legértékesebb darabjait ne találják meg a megszállók. Március közepén az orosz katonák elrabolták a múzeum vezetőjét, hogy kifaggassák az értéktárgyakról, azonban állítása szerint nem mondott nekik semmit a szkíta aranyról.

Miután elengedték, Ibrahimova elmenekült Melitopolból, így már csak kollégája elmondása alapján értesült arról, hogy úgy tűnik, megtalálták a legalább 198 dísztárgyból álló gyűjteményt. Amikor a fegyveres erők megérkeztek a múzeumba a hosszú csipeszekkel és speciális kesztyűkkel fellépő fehér köpenyes férfivel együtt, az igazgató munkatársa a katonák unszolására sem mondta el, merre van az arany. Egy helyi kollaboráns segítségével viszont megtalálták a több mint 2300 éves leleteket – a férfit pedig azóta ki is nevezték a múzeum új igazgatójává.

„Az orkok megszerezték a szkíta aranyunkat. Ez az egyik legnagyobb és legdrágább gyűjtemény Ukrajnában, és ma sem tudjuk, hová vitték”

– mondta az ukrán tévének Ivan Fjodorov, Melitopol elmenekült polgármestere az oroszokra utalva. Aranyvirágok, aranylemezek, valamint ritkaságnak számító régi fegyverek, legalább 300 éves ezüstpénzek és különleges érmék kerülhettek az oroszok kezébe. Azonban az Artnet arról írt egy, a város helyzetét jól ismerő forrás alapján, hogy a továbbra is csatatérnek számító Melitopolból „nincs mód az információk ellenőrzésére”. Így bár egy tévéstáb is megörökítette, hogyan állították ki az aranytárgyakat az „új tulajdonosok”, még az is lehet, hogy olyan jól elrejtette Ibrahimova az aranyat, hogy hamis tárgyakat mutattak be a kamerának.

A múltat végképp restaurálni

Amennyire bizonytalan most a szkíta arany sorsa, legalább annyira biztos a Guardian szerint, hogy a történelmi emlékek pusztítása és a kulturális örökség szisztematikus fosztogatása összhangban van Putyin törekvésével, hogy eltörölje a független ukrán történelmet, és visszaépítse az orosz birodalmi múltat. Nem egyedi eset ez a diktátorok, önkényurak történelmében: Bonaparte Napóleon például Párizsba szállíttatott műtárgyakat a világ minden részéről, Adolf Hitler pedig kevesebb mint egy hónap alatt 17 ezer műalkotást koboztatott el több mint 100 német múzeumból.

A múlt visszatérésére utalt a melitopoli múzeum új igazgatójának egyik nyilatkozata is: bár a kollaboráns férfi szerint az intézmény előző vezetése „rengeteg erőfeszítést és energiát fordított” a kincsek elrejtésére, azonban az aranyleletek nemcsak az ukránok, hanem „az egész volt Szovjetunió számára nagy kulturális jelentőséggel bírnak”.

A szovjetek emlegetése különösen nyugtalanító lehet az ukrán kultúra védői számára: a lvivi múzeumigazgató, Ihor Kozsan szerint a kommunizmus idején „szisztematikusan próbálták felszámolni” Ukrajna kulturális örökségét. A pártkatonák szent műkincseket dobáltak az utcákra a Nemzeti Múzeumból, és több mint 2000 kiállított ikont koboztak el. Ezeket Lviv egyik legrégebbi épületében, a középkori örmény katedrálisban halmozták fel, amit Kozsan szerint a hatóságok hagytak szépen lassan szétmállni. Miközben az apparatcsikok a szovjet népi kultúrát, a folklórt helyezték előtérbe a kiállított műtárgyakkal, a Nemzeti Múzeum munkatársai „azt látták a falvakat járva, hogyan dobálták a földre az ikonokat”.

Ilyen sorsa jutott a fent említett bogorodcsányi ikonosztáz is: évtizedekig állt a műemlék a raktárban, mire 1997-ben elkezdték felújítani a restaurátorok. „Komoly munka volt. Nagyon elsötétült a festmény. A kutatók először azt hitték, ez volt a művész technikája, de később rájöttünk, hogy ez a mű kezelése miatt alakult így” – mondta a restauráló csapat vezetője, Tarasz Otkovics.

Beborította az összes festményt az évtizedek alatt rájuk rakódott koszréteg, emiatt le kellett szedni a festmény lakkozását, ráadásul több helyen korrigálni kellett a lelkes, de amatőr helyrehozók korábbi félresikerült restaurációs kísérleteit is. Röntgennel is átmentek az alkotáson, melyet hét évig tartott helyrehozni – de végül 2013-ban kiállíthatták a lvivi gyűjtemény részeként.

A szovjet restaurációs kísérletet támaszthatja alá a Guardian szerint az is, hogy a beszámolók alapján nyugat-európai művészek alkotásai nem kerültek az oroszok célkeresztjébe – annál inkább az orosz és az ukrán alkotók művei. Különösen azoké, akiket mindkét nemzet magáénak vallhat: ilyen például a Krím félszigeten született 19. századi festő, Ivan Aivazovszkij, vagy az Oroszországban született, de ukrán származású Tetjana Jablonszka vagy Mikola Hluscsenko.

„Oroszország gondolatmenete szerint úgy tűnhet, hogy ha lefoglalják az ukrán-orosz művészek alkotásait, akkor követni fogják őket az általuk egykor otthonnak nevezett, vitatott hovatartozású területek is”

– írja a brit lap.

Ukrajna kultúrája áll támadás alatt

Az ellopott kulturális javak miatt egyébként az ukrán kormány büntetőeljárást indítana – ehhez most a bizonyítékokat gyűjtik, amelyekkel az Interpolhoz fordulnának. Kijev nyugati szövetségesei szintén elítélték az oroszok akcióit az ukrán kultúra ellen: Claudia Roth német kulturális miniszter nemrég a dél-ukrajnai Odesszában járt, ahol a háború utáni újjáépítésben való segítségre tett ígéretet.

„Ha ez a háború éppen ezeket a kulturális értékeket próbálja elpusztítani, akkor Ukrajna legszebb helyeit teszi ezzel tönkre. Nem szabad hagyni, hogy ez a háború egyre inkább a kultúra elleni hadjárattá váljon”

– mondta Roth, hozzátéve: „Egyértelmű és világos: Ukrajna kulturális identitása áll támadás alatt.”

Odessza viszont okot adhat a reményre is: ukrán katonák ugyanis épp itt, a Fekete-tenger partján találtak rá több ókori görög emlékre is, írja az Artnet. A 126. területvédelmi alakulat árokásás közben fedezte fel az amfórákat, melyeket a harcok ellenére a katonáknak sikerült elszállítaniuk az odesszai régészeti múzeumba. A leletek akár 2500 évesek lehetnek – így feltehetően abból a korból származnak, amikor még a város Odesszusz néven egy görög kolónia volt.