Vajon a jövő háborúiban minden nagy hadihajóra a Moszkva cirkáló sorsa vár?

Miután Ukrajna szárazföldről indított hajó elleni rakétákkal elsüllyesztette Oroszország fekete-tengeri flottájának zászlóshajóját, borítékolhatóan be fog indulni az a vita, amihez hasonló a harckocsikkal kapcsolatban lényegében már hetek óta folyik:

Van-e értelme az olcsó, pontos, tömegesen bevethető drónok és rakéták korszakában a drága, ráadásul állandóan óriási presztízs- és emberveszteség kockázatával fenyegető leviatánoknak?

Ez a dilemma már legalább két évtizede feszíti azokat a flottákat, melyek beltengereken vagy partközelben készülnek bevetésre.

2002-ben zajlott egy nagyszabású, 13 ezer embert és a kor legmodernebb számítógépeit megmozgató nagyszabású amerikai tengerészeti szimulációs játék, a Millenium Challenge, melyben egy meg nem nevezett, ámde agresszív és katonailag erős Öböl-ország (=Irak) és egy, a Perzsa-öbölbe benyomuló amerikai flotta összecsapását próbálták modellezni. A lényegében Szaddám Huszein szerepét játszó amerikai parancsnok, Paul Van Riper nyugalmazott tengerészgyalogos altábornagy az amerikai légi- és rakétacsapások kibekkelése, a kár minimalizálása helyett agresszív stratégiával lepte meg a flotta parancsnokait.

A szimuláció teljes történetét érdemes elolvasni; a lényeg, hogy a játék szabályai alapján rendelkezésére álló könnyű torpedónaszádokkal, tengerparti mobil állomásokról indított hajók elleni rakétákkal, és öngyilkos merénylőkként bevetetett civil repülőkkel és jachtokkal simán túl tudta terhelni az amerikai kötelék klasszikus katonai fenyegetésekre kalibrált védelmét (ugye jelenlegi tudásunk szerint a Moszkva cirkáló lokátorait is drónok kötötték le, melyek így későn észlelték az Odessza környékén elrejtett indítóállomásról indított rakétákat).

A szimuláció első napjai után úgy nézett ki, hogy az amerikai flotta – oké, virtuálisan – Pearl Harbor óta legnagyobb vereségét szenvedi el, de egy atommeghajtású repülőgép-hordozó és két helikopterhordozó elvesztése után a Pentagon menet közben és visszamenőlegesen megváltoztatta a játékszabályokat, semmissé tette a súlyosabb veszteségeket, és így végül az amerikai vezérkar számára elfogadható eredmény született.

Azonban a botrány – Van Riper a szabályváltoztatás miatt lemondott, majd nyilvánosságra hozta a blamázst – a mai napig kísérti a világ messze legerősebb haditengerészetét. Az Egyesült Államok ugyanis annak ellenére, hogy sorra bocsátja vízre szuperebbnél szuperebb repülőgép-hordozóit, egyáltalán nem biztos, hogy meg is tudná védeni azokat mondjuk a Perzsa-öbölben aszimmetrikus eszközök garmadáját bevetni képes Irántól, vagy egy esetleges tajvani invázióra egyre szofisztikáltabb hajó elleni rakétákkal és több tucatnyi tengeralattjáróval készülő Kínától.