Aleksandar Vučić elnök egyre erősebb, a pártja viszont gyengült: mit jelent ez a szerb gazdaságnak?

Április 3-án Szerbia – Magyarországhoz hasonlóan – fontos választásokat tartott. Aleksandar Vučić elnök tovább erősödött, hiszen az elnökválasztáson már az első fordulóban nyert, az érvényes szavazatok közel 60 százalékát kapta meg. Ugyanakkor pártja, a Szerb Haladó Párt (SNS) jelentősen meggyengült, ami így is biztos győzelmet jelentett, de immár egyedül nem lenne többsége a parlamentben.

A szerb gazdaság orientációja

A szerb választásnak nagyon sok gazdasági kérdése is volt, amit talán úgy lehetne leegyszerűsíteni, hogy az országnak azt is el kellene döntenie, hogy milyen nemzetközi orientációt kíván követni. Paradox helyzet, hogy Szerbiában egy napon volt az elnökválasztás, a parlamenti választás és bizonyos önkormányzati választások (nem túl sok helyen, de Belgrádban például igen). Az elnök tekintetében nagy volt a regnáló hatalom fölénye, a pártok között már nem annyira, végül Belgrádban, a szerb gazdaság szívében szokás szerint a nyugatosok és a modernek jobban szerepeltek, de megverni azért nem tudták a valójában konzervatív „haladókat”.

Az SNS-nek a kampányban remekül működött a hintapolitikája (gesztusok az EU felé, de semmi nyílt oroszellenesség), ám a választások után vélhetően már bátrabban kell majd állást foglalnia. Az unió ugyanis egyre nyíltabban azt üzeni, hogy

„amennyiben tagállam szeretnél lenni, állj is mellénk!”

EU, Putyin, vagy Kína?

Ám Szerbia nemcsak érzelmileg kötődik Oroszországhoz, de gazdaságilag is szeretett jól járni, akár a szankciókat megkerülő reexporttal, akár más közvetítő szereppel, akár a közvetlen orosz segítségekkel.

Ám, ha ezekről amúgy is le kell mondania, akkor az sem kizárt, hogy önös érdekből új donort keres, és bár a választások előtt senki nem ítélte volna el Szerbiában Putyint, több párt és a Szerb Ortodox Egyház is eléggé szélsőjobbos, de most lehet, hogy közelednie kell a közös EU-állásponthoz.

És természetesen ott van még Kína is, amely gazdaságilag szintén erős, igaz, politikailag nem akar annyira beleszólni az ország életébe, mindenesetre Peking is szolgálhat alternatívaként. 2021 végére 3 milliárd dollárnyi kínai beruházás valósult meg Szerbiában és az állam 8 milliárd dollárnyi kölcsönt is adott hadi célokra, informatikára, infrastruktúrára (ne felejtsük a Budapest-Belgrád vasút másik végpontja Szerbiában van),.

Ugyanakkor Belgrád abban is bízhat, hogy az unióban is teret nyerhet, a többé-kevésbé Magyarország által is vallott nézőpont,

„a szankciók nem szüntetik meg a háborút, akkor meg miért szívatjuk magunkat,”

vagy vonzó lehet az a montenegrói modell, amely a szavak szintjén elfogadta a szankciókat, de azért ügyesen szelektál, mazsolázgat.

Emellett a szerbek próbálkoznak még egy lazább szövetséggel is a külpolitikában, ez a Nyitott Balkán, Szerbia, Albánia, Észak-Macedónia részvételével.

A három tagállam célja a kereskedelmi kapcsolatok és az együttműködés fokozása, a zóna teljes területe 132 ezer négyzetkilométer, a becsült teljes lakossága pedig csaknem 12 millió fő.

Az eredmények

Visszatérve a választásokhoz, abban nincs meglepő, hogy több mint 60-nal kevesebb képviselője lesz az SNS-nek, hiszen a 2020-as választást az ellenzék jelentős része bojkottálta, de az, hogy többsége sincs a parlamentben, ráadásul nominálisan is 350 ezer szavazattal kevesebbet kapott, meglepő.

Ráadásul az, hogy a Szerb Haladó Párt mindössze 120 mandátumot nyert a 250 fős parlamentben, azt is jelenti, hogy ezúttal tényleg koalíciós kényszerbe is került.

Nézzük a parlamenti választás ma ismert eredményét!

Mandátum – párt

• 120 – Szerb Haladó Párt (SNS) jobboldali kormányerő
• 38 – Együtt Szerbia Győzelméért (ellenzéki tömörülés)
• 31 – SPS (szocialisták, kormánypárt)
• 15 – NADA (jobboldali, konzervatív, eurószkeptikus ellenzék)
• 13 – Muszáj (zöld ellenzék)
• 10 – Dveri (szélsőjobb)
• 10 – Eskütevők (szélsőjobb)
• 6 – Vajdasági Magyar Szövetség (magyar párt, kormányon)
• 3 – Igazságosság és Megbékélés Pártja (bosnyákok)
• 2 – DSHV-ZZV (horvátok)
• 2 – Sandžak Demokratikus Akció Pártja (bosnyákok)

Összesen 250

Még mindig változhat a parlamenti helyek kiosztása, de az biztos, hogy a radikális Vojislav Šešelj vajda nem jutott be, és egyelőre úgy tűnik, hogy az albánok sem.

Környezetvédelmi lendület

A Külügyi és Külgazdasági Intézet választásértékelő beszélgetésén Ármás Julianna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense és Németh Ferenc, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója értékelték az eredményeket. Itt tekinthető meg a beszélgetés.

Az elemzők szerint a szerb fiatalok eléggé apolitikusak maradtak, de azért voltak a fiatalokat megmozgató tüntetések is. Ármás Julianna elmondta, hogy a választás előtt a szerb közélet új színfoltja volt a rendkívül erős környezetvédelmi lendület, a Rio Tinto hatalmas nyersanyagcég lítium-bányája (állítólag 1 millió elektromos autó akkumulátorát lehetett volna szerb nyersanyagból megoldani), illetve kínai befektetők ércbányái ellen is indultak tüntetések.

Mivel az elnök támogatta a beruházásokat, a demonstrációk egy kicsit kormányellenes jelleget is öltöttek, és végül a kormány (legalábbis egyelőre) meghátrált.

A környezetvédőkből alakult Moramo (Muszáj) pedig aktív politikai szereplő is lett. Igaz Ördögh Tibor szerint a szerbiai választás egyik furcsasága, hogy az érintett (és veszélyeztetett) területeken éppen az SNS, vagyis az elnök pártja nyert.

Aleksandar Vučić mindent vitt

A parlamenti választással egyidejűleg elnökválasztást is tartottak, ahol a következő eredmény született:

Elnökválasztás (eredmény, jelölt, párt)

• 59.96 százalék – Aleksandar Vučić (Szerb Haladó Párt)
• 18.87 százalék – Zdravko Ponoš (Együtt Szerbia Győzelméért)
• 6.11 százalék – Miloš Jovanović (NADA)

Ez az eredmény az elnöknek nagyon kedvező. Hiszen, ahogy Németh Ferenc értékelt, az elnök egyéni népszerűsége megerősítést nyert, a parlamentben viszont már messze nem ő lesz a legszélsőségesebb erő (három szélsőjobboldali formáció is bejutott).

Ráadásul immár demokratikus ellenzék is lesz a parlamentben, az ugyanis a Nyugat előtt kellemetlen volt, hogy mivel a 2020-as választást az ellenzék bojkottálta, akkor az elnök pártja túlnyerte magát.

Koalíciós kényszer

Azzal viszont, hogy az SNS nem szerezte meg a többséget egyedül, a korábbi SNS-SPS-VMSZ koalíció fenntartása némileg kényszer is lett, igaz a vezető erő a magyarok mellett összefoghat akár más nemzetiségi pártokkal is, ha esetleg nem tudna kiegyezni a szocialistákkal.

Az SPS erős embere, Ivica Dačić, a parlament elnöke ugyanis eléggé ambiciózus, vagy miniszterelnök, vagy ha az nem megy, energiaminiszter szeretne lenni (kiváló orosz kapcsolataira hivatkozva), és ezek a fontos posztok nem biztos, hogy alku alapját képezhetik az elnöknél.

Mi befolyásolta a szavazást? A korábbi cikkeinkben már elemeztük a kemény szerb elnökpárti propagandát, ugyanakkor a választókat nemcsak a propaganda befolyásolhatta, hanem valóban elégedettséggel tölthette el a koronavírus kezelése is. Szerbiában ugyanis más nyugat-balkáni államokkal összevetve, hamar volt elegendő oltóanyag, részben orosz, részben kínai, beszerzésből, amivel elég gyorsan meg lehetett kezdeni a tömeges oltást.

A szélsőségesek

A választásokon látszólag megerősödtek a szélsőségesek is, de ez egy kicsit csalóka. A szélsőjobboldali pártok közül is többen bojkottálták a legutóbbi szavazást, így az ő parlamenti mandátum-növelésük voltaképpen csak annyit jelent, hogy megint indultak.

Ugyanakkor az tény, hogy Belgrádban sok oroszpárti tüntetést is tartottak, és amíg a kormányfő visszafogottan volt csak putyinista, addig ezek a pártok nyíltan, ebből profitálhattak is.

Hiszen a közvélemény-kutatók előzetesen nem mérték magasan a most parlamentbe kerülő három ilyen csoportot, de mégis mindannyian bekerültek.

Ami pedig a magyar pártot illeti, a VMSZ-re 60 ezren szavaztak, azóta ugrál, hogy ez 5, vagy 6 mandátumhoz elegendő (e sorok írásakor 6-nak látszik), ez az eredmény nem kimagasló, de nem is rossz, forrásaink szerint ezzel érdemben nem változik a párt befolyása.