Az orosz–ukrán háború Moldovának óriási kihívás, mert lakosságarányosan Moldova fogadta be eddig a legtöbb menekültet, az ukrán elnök szerint ennél nagyobb kockázat is fenyeget.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólalt a román parlament előtt, és Nicolae Ceaușescu romániai diktatúrájához hasonlította és népirtással vádolta az orosz rezsimet, amely szerinte Moldovát is meg fogja támadni.
Cikkünk korábbi verziójában azt írtuk, hogy Zelenszkij felszólalt a parlamentben, valójában ez egy online bejelentkezés volt, a hibáért elnézést kérünk.
Bár Ukrajna – igencsak érthető módon – minden ország felé igyekszik az aktuális közönségnek érthető módon lefordítani, kihangosítani az orosz fenyegetést, Moldova helyzete tényleg egészen speciális. (Helyszíni riportunk itt olvasható.)
Erős gazdasági függés
Nemrég az Ukrajnát és Moldovát a Nyugattal összekötő áramszinkronizáció miatt írtunk arról a gazdasági kitettségről, amely alapján Moldova, ez a kicsi, mindössze 2,6 milliós állam rettenetes és igen tanulságos energetikai helyzetbe került.
Moldova a világ egyik legkevésbé önellátó országa, az energiamérlege felét az orosz gáz (évi 3 milliárd köbméter az import) adja, de ennek van még egy extra nehézsége, hogy Transznisztrián, a Moldovából kihasított szakadár területen keresztül jön a vezeték. Nagyon leegyszerűsítve, az oroszbarát, szakadár Tiraszpol ezt úgy csapolja meg, hogy a számlát Chișinău (Moldova fővárosa) fizeti.
A háború nehézségei
Moldovában tehát mindössze negyedannyian laknak, mint Magyarországon, ugyanakkor ennek a kicsi országnak ugyanannyi menekülttel (mintegy 390 ezer emberrel) kellett eddig megbirkóznia, mint a jóval nagyobb és gazdagabb Magyarországnak.
Ebben nagyon jól vizsgázott az állam, de a háború közvetlen kiterjedésének kockázata mindvégig érezhető volt. Hogy a fenyegetettség mennyire valós, azt jól jelzi, hogy a háború kirobbanása idején nemcsak ukránok érkeztek Moldovába, hanem moldávok is tömegesen menekültek Nyugatra (vagyis első lépésben Romániába), és az sem véletlen, hogy még az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken is gyorsan a moldáv fővárosba utazott.
Félelem van, közvetlen fenyegetés talán nincsen
Oroszország inváziója alapvetően befolyásolta ezt a különös elhelyezkedésű országot, amelyet körülölel Ukrajna és Románia, ráadásul Ukrajna azon része, Mikolajivról és Odesszáról hallhattunk a hírekben, ahol vagy erőteljes harcok dúltak, vagy könnyen céltáblává válhatnak.
A lakosság körében nagy volt a félelem, ugyanakkor a politikai elit és az elemzők úgy érezték, hogy konkrét orosz fenyegetés nem hangzott el, talán szándék sem volt Moldova megszállására. A katonai szakértők pedig úgy értékeltek, hogy képesség is legfeljebb akkor lenne erre, ha Odesszát már bevették volna az oroszok. Ám a lakosság nagy része azóta is teljes készültségben van (megtankolva, hátizsák a csomagtartóban).
Moldova speciális helyzetét a már említett, kvázi független keleti Transznisztria és a valamennyire autonóm déli Gagauzia is meghatározza.
Uniós bonyodalmak
A háború közben politikai, diplomáciai lépések is történtek. Amikor Ukrajna bejelentette, hogy gyorsított menetben szeretne csatlakozni az EU-hoz, Maia Sandu moldáv elnök asszony is közölte, hogy nem szeretne lemaradni, Moldova is csatlakozni kíván.
Igen ám, de ez nem tetszett a szakadár Transznisztriának, amely orosz katonai segítséggel tartja fenn különállóságát, Tiraszpol jelezte, hogy
ő erről nem volt megkérdezve, ezért inkább függetlenedne.
A kicsi és szegény Gagauzia szintén speciális helyzettel bír, róluk később, de a történések az ő helyzetüket is kinyitották.
Transznisztria azért különösen izgalmas, mert itt van egy nagy orosz fegyverraktár (ez a legnagyobb Oroszországon kívül), amit 1400-1500 orosz békefenntartó vigyáz. Bár állítólag a moldáv elit végig úgy ítélte meg, hogy Moldovába nem fognak átmasírozni ezek a katonák, és a „függetlenségi” nyilatkozatokat is hallották már párszor, a hírre tényleg elég sok moldáv elmenekült. Amikor pedig a Nyugat felé tovább utazó ukránok és a moldávok is tömött sorokban elindultak, elég nagy tumultus lett a moldáv–román határon.
Miért merül fel egyáltalán a menekülés?
Oroszország Ukrajna elleni inváziójának egyik mellékszála, később akár kulcskérdése is lehet, hogy Oroszország mennyire használja a kisebbségeket egyfajta lázításra vagy „prevencióra”.
A példa Grúzia esete lehet, amikor Oroszország 1991-ben, Grúzia függetlenedése idején két szakadár államszerűség (Abházia, Dél-Oszétia) megsegítésére sietett, tartósan betehette a lábát békefenntartóként. Ez a helyzet Moldova és Transznisztria viszonyában is. Érdekes analógia, hogy 2008-ban éppen egy pekingi olimpia (csak az nyári volt) után indult egy grúz–orosz háború, akkor Grúzia megkísérelte kiűzni az orosz békefenntartókat, ami nem sikerült, most pedig a pekingi téli olimpia után Oroszország támadott.
Na de kik azok a gagauzok?
Ukrajna közelében Transznisztria tekinthető tehát ilyen orosz bábáskodással létrehozott, el nem ismert kváziállamocskának, és ha már Besszarábia felé közeledünk, a már említett, részben Ukrajnában, részben Moldovában élő gagauzok helyzete is vethet fel kérdéseket.
Nekik is van ugyanis némi autonómiájuk, igaz, ezek a keresztény vallású, de török rokonságú emberek nem annyira Oroszországhoz, sokkal inkább Törökországhoz kötődnek, ám Ankarához sem politikailag, inkább csak gazdaságilag.
A gagauzokat hívják olykor török bolgároknak is, akik sok országban élnek, a legtöbben Modovában, de Ukrajna Budzsák nevű régiójában, Odessza és Zaporizzsja közelében is elég sokan, de keleten szinte mindenhol vannak településeik, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Bulgáriában, Görögországban, Romániában, Belaruszban, a Baltikumban, Törökországban és Oroszországban.
Aligha lázadnának
A gagauzoknak Moldovában van egy olyan speciális joguk, hogy amennyiben Moldova csatlakozna egy másik államhoz (korábban ez Romániát jelenthette volna, most nem igazán reális), akkor ők kinyilváníthatják a különvéleményüket egy népszavazáson.
Moldovában így kinyílt a háború mentén a gagauz kérdés is. Igen ám, de a gagauzok egyrészt nagyon szegények, kevesen vannak, nem tűnnek önállóan életképes nemzetnek, és amúgy is jól elvannak a moldávokkal.
Vezetőjük Irina Vlach, a gagauz baskán népszerű politikus, a moldáv parlament tagja, együttműködő a mindenkori állammal. A gagauz vezetők ugyan néha hangos szeparatisták, de maga a nép állítólag nem nagyon akarja a független Gagauzia létét visszaállítani, ami 1906-ban mindössze hat napig létezett. Moldova helyzete annyiban ingatagabb, mint a Baltikumé vagy Ukrajna nyugati szomszédaié, hogy ez az állam nem NATO-tag, ha van rá szándék, Moszkva kisebb kockázattal számolhat. Ugyanakkor a helyiek abban bízhatnak, hogy Zelenszkij jóslata ellenére, az oroszoknak van bőven bajuk egy újabb front nélkül is.
