A NATO-csúcs döntése nem azt jelenti, hogy Magyarországra nemzetközi hadsereg fog települni

Szerdán a brüsszeli NATO-csúcson, ahol az egység demonstrálásaként tiszteletét tette az összes tagállami vezető, döntöttek arról, hogy az eddig négy, úgynevezett „többnemzetiségű harci csoport” mellé újabb négyet állítanak fel. Ezek az egységek a NATO keleti szárnyának tagállamaiban, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában fognak állomásozni.

Az első négy többnemzetiségű harci csoport (Multinational Battle Group) felállításáról 2016-ban, a NATO varsói csúcstalálkozóján született döntés. Az egységek 2017-ben kezdtek működni az egy esetleges orosz agresszió által leginkább fenyegetett tagállamok, Lengyelország, Észtország, Litvánia és Lettország területén.

Mivel 1000-1500 fős egységekről van szó, ezért a kontingensek feladata leginkább az elrettentés.

Ugyanis egy, az adott tagállam elleni orosz inváziós erő azonnal harcérintkezésbe kerülne más tagállamok katonáival is, azaz még egy relatíve korlátozott katonai akció is automatikusan aktiválná a szövetség alapokmányának „kollektív védelemről” szóló 5. cikkelyét.

Ahogy arra Rácz András biztonságpolitikai és Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója a Hősök Tere Alapítvány március eleji beszélgetésében rámutatott, szakértői becslések alapján a Balti államok legfeljebb 96 órán át tudnának ellenállni egy orosz offenzívának, ezért talált ki a NATO egyfajta politikai csapdahelyzetet. Az oroszoknak az invázió során több NATO-tagország katonáján is keresztül kellene vágniuk magukat, és egyetlen balti államot sem tudtak volna úgy elfoglalni, hogy eközben ne haljon meg több brit, amerikai, francia vagy német katona.

Ez azért is jelent politikai csapdahelyzetet, mert gyakorlatilag megszabadította a NATO-t attól a döntési kényszertől, hogy

1. beszáll a háborúba és ezzel veszélybe sodorja a világbékét,
2. elengedi a balti államokat, ezzel viszont gyakorlatilag megkérdőjelezi az egész biztonsági szervezet értelmét

A „bevonhatóság” növelésével a NATO az eszkaláció mérlegelését az oroszokra hárította, ugyanis a többnemzetiségű harci csoportok jelenléte miatt a Kremlnek figyelembe kell vennie, hogy ha támad, akkor elkerülhetetlen a konfrontáció a NATO teljes erejével.

A harci csoportot alkotó alegységek – a kanadai felderítőktől a cseh tüzérszakaszon át az olasz gépesített gyalogságig – féléves váltásban cserélődnek, maga a kontingens pedig szervezetileg a befogadó tagállam egyik dandárjába tagozódik be.

A döntés tehát nem azt jelenti, hogy Magyarországon az 1991 előtti időkre emlékeztető több tízezres hadsereg jelenik meg, hanem egy szimbolikus jelentőségű kontingensre lehet számítani,

melynek tényleges katonai jelentősége még a politikai vitákban mostanában előkerülő, NATO-alárendeltségben, de a pápai repülőtérről működő Nehéz Légiszállító Ezrednél is csekélyebb lesz.

A NATO keleti tagállamaiban felállítandó harci csoportok ötlete egyébként már az Ukrajna elleni orosz invázió előtti hetekben felmerült. Akkor Benkő Tibor honvédelmi miniszter – tegyük hozzá, egy olyan helyzetben, melyben az orosz agresszió valószínűsége igen alacsonynak tűnt – ezt a kezdeményezést elvetette, mondván:

a jelenlegi helyzetben, ahol most tartunk, azt kell mondanom, hogy több más országgal szemben mi nem tartjuk helyénvalónak és nem is igényeljük azt, hogy ide NATO-erők kerüljenek telepítésre.

A kontingensek felállításához az Észak-Atlanti Szövetség 30 tagállamának egyhangú döntésére van szükség. Igaz, a jelenlegi helyzetben valószínűleg nem lesz olyan tagállam, mely meg akarná torpedózni a lépést, mint ahogy az Oroszország elleni súlyos uniós szankciók meglepően gyors elfogadása elé sem gördített senki akadályokat.

Frissítés: Szijjártó Péter külügyminiszter csütörtöki bejelentése alapján Magyarországra amerikai, török, horvát, montenegrói és olasz katonák érkeznek majd.