A kétéves kislánya megöléséért ítélték el, de sokan küzdenek új tárgyalásért a közelgő kivégzése előtt

A mexikói–amerikai Melissa Lucio jelenleg az egyetlen nő az Egyesült Államokban, akinek ki van tűzve a kivégzése. Az 53 éves Luciónak alig nyolcvan napja maradt hátra, ha nem következik be fordulat az ügyében. A halálos ítéletet április 27-én tervezik végrehajtani.

Lucio már 14 éve ül a texasi siralomházban. Amikor elítélték, az ügye nem kavart nagy port, látszólag egy volt a tragikusan gyakori, halállal végződő gyermekbántalmazási ügyek között. Azzal együtt sem figyeltek fel rá különösebben az amerikaiak, de még a texasiak sem, hogy az ügyészség szokatlanul keményen lépett fel, amikor halálbüntetést követelt a nőre, és sikerrel is járt. A figyelmet sok évvel később, 2020-ban egy oknyomozó újságíró és filmes, Sabrina Van Tassel irányította rá Lucio esetére.

A The State of Texas vs. Melissa című dokumentumfilmet több nagy fesztiválon bemutatták, és a Hulun keresztül a nagyközönséghez is eljutott. A film a magát ártatlannak mondó Melissa Lucio szemszögén keresztül mutatja be a történetet és világít rá a halálos ítélethez vezető eljárás visszásságaira.

Ezek a bemutatott furcsaságok kételyeket ébreszthetnek a tervezett kivégzés jogszerűségével kapcsolatban azokban is, akiket arról azért nem győz meg a film, hogy Lucio valóban ártatlan lenne.

A tragédiának, amely Lucio elítéléséhez vezetett, február 17-én lesz a 15. évfordulója.

Beismerte, pedig nem követte el?

Azon a 2007-es téli napon a nő legkisebb gyerekéhez, a két és fél éves Mariah-hoz mentőt kellett hívni a család otthonába, mert eszméletlen volt. A kislányt kórházba szállították, ahol az orvos megállapította, hogy súlyos fejsérülést szenvedett, és teste tele van különböző gyógyultsági fokon lévő, tehát különböző időpontokban elszenvedett sérülésekkel, zúzódásokkal. Valamikor az egyik karja is eltört, a haját pedig mintha helyenként megtépték volna. A segítség későn jött, a gyerek életét nem tudták megmenteni. A kórházban halt meg.

Az anya, mivel ő volt az elsődleges gondozó, rögtön az első számú gyanúsítottá lépett elő. (Mariah apját is elítélték egyébként később egy külön perben, de őt csak gondatlanság miatt, négy évre, amiért ő sem vitte orvoshoz idejében a kislányt.) Bevitték a rendőrségre. Órákon át tartó kihallgatás vette kezdetét. Lucio kezdetben újra meg újra tagadta, hogy bántotta volna a kislányt. Szerinte baleset történt, Mariah két nappal korábban legurult a lépcsőn, és bár először nem látszott, hogy nagy lenne a baj, mégis ez vezethetett a halálához. Több óra elteltével azonban megtört, és ha kifejezetten azt nem is ismerte el, hogy megölte volna a gyerekét, kimondott néhány olyan mondatot, amiket a hatóságok beismerésként kezeltek innentől fogva.

„Nem tudom, mit akar tőlem, hogy mit mondjak. Felelős vagyok érte” – mondta. És még azt is, amikor a nyomozó bizonyos konkrét sérülések eredetéről kérdezte: „Gondolom, én voltam. Gondolom, én voltam.”

Ez a részleges, később visszavont beismerés volt az, ami megalapozta Lucio halálos ítéletét.

Azok, akik ma – a dokumentumfilmes Sabrina Van Tassellel az élen – Melissa Lucio életének megkíméléséért küzdenek, azt állítják, a hamis beismerés klasszikus esetével van dolgunk. A West Memphis-i hármak ügyéről szóló cikkünkben mi is írtunk nemrég a jelenségről. A hamis beismerés egyáltalán nem olyan ritka, mint ahogyan azt sokan hiszik.

Az ártatlanul elítélt, utólag tisztázott emberek eseteit gyűjtő amerikai adatbázisban körülbelül 12 százalék azoknak az eseteknek az aránya, amelyekben szerepe volt hamis beismerésnek. Az Innocence Project által felkarolt és DNS-bizonyíték segítségével tisztázott ügyeknek pedig közel 30 százalékában előfordult. Ahogy írtuk: nem kell feltétlenül erőszakos vallatásra gondolni, hamis beismerés könnyen születhet pszichikai nyomásra is. Bizonyos kihallgatási technikák nagyban megnövelik a kockázatát, és vannak ebből a szempontból különösen sérülékeny, veszélyeztetett emberek is.

Lucio az őt védők szerint egyértelműen ilyen volt.

Kiemelték, aztán visszaadták a gyerekeket

A nő egész életét végigkísérte a bántalmazás. Három hónapos volt, amikor az apja lelépett, és az anya oldalán onnan fogva új meg új férfiak váltották egymást. Ami közös volt bennük, hogy mindannyian erőszakosak voltak. Luciót hétéves korában kezdte molesztálni egyikük, majd a kislány életében állandósult a szexuális bántalmazás. Több különböző családtag is molesztálta az évek során. Hogy kitörjön hazulról, tizenhat évesen férjhez ment, de első férje is bántalmazta. A nyomor szélén éltek, és sorra születtek a gyerekek. Melissa Lucio 22 éves korában már ötgyerekes anya volt. A férje ekkor elhagyta, ő pedig megismerkedett Robert Alvarezzel, akitől további kilenc gyereke született. Mariah a halála idején a legkisebb, tizenkettedik gyerek volt a családban. Anyja ekkor ikrekkel volt várandós. Az ikrek aztán már Lucio fogva tartása alatt születtek meg, és rögtön örökbe adták őket.

A család rettenetes szegénységben élt. A szülők mindketten drogokat használtak, és nem gondoskodtak megfelelően a gyerekekről, elhanyagolták őket. Ezért a gyermekvédelmi szolgálatnál több ezer oldalas dokumentáció gyűlt össze a családról, és volt egy pont, még Mariah életében, amikor drasztikus beavatkozás mellett döntöttek. A gyerekeket kiemelték otthonról, és átmenetileg állami gondozásba kerültek. Az egyik ok az volt, hogy az újszülött Mariah szervezetében drogot találtak, vagyis az anya folytatta a szerhasználatot a várandóssága alatt is. Amíg a gyerekek állami gondozásban voltak, a szülők felügyelet mellett tarthatták velük a kapcsolatot. Körülbelül három hónappal a tragikus februári nap előtt, a hálaadás ünnepe környékén kapták őket vissza. A szülők innentől hét gyereket neveltek a háztartásukban, mert ekkorra Lucio legidősebb gyerekei önálló életet kezdtek már.

A gyermekvédelmi szolgálat továbbra is ki-kijárt ellenőrizni a családot. Az utolsó látogatáskor kifogásolták az apró, második emeleti lakást, ahol éltek. Az egyik aggodalmas észrevételük arra vonatkozott, hogy a másodikra felvezető, rozoga és meredek külső lépcső balesetveszélyes. A szülőknek sikerült új lakást találniuk. Ez sem volt sokkal nagyobb az előzőnél, de alacsonyabban helyezkedett el, csupán néhány lépcsőfokot kellett megmászni hozzá.

Nem mindegy, melyik lépcső

Az állítólagos baleset, amely Lucio védekezése szerint Mariah halálát okozta, a költözés közepette történhetett. A balesetről szóló verzió úgy hangzik, hogy a család egyik fele már az új helyen volt, a másik a régi lakásban, folyt a pakolás, takarítás. Mariah az anyjával volt az elhagyni készült lakásban, az anya a szobában rakodott, és nem látta magát az esést, a kislány már odalent volt, amikor megpróbálta felmérni, mekkora lehet a baj. Mariah állítólag nem sírt, és nem volt rajta látványos sérülés, ezért nem vitték kórházba. A költözködés végbement. A gyerek állapota a következő napokban fokozatosan vált aggasztóvá, először csak étvágya nem volt, aztán letargikus, aluszékony lett, először azt is alvásnak vélték, amikor már nem volt magánál. Túl későn került a kórházba.

Ahogy a dokumentumfilmes Van Tassel egy podcastban elmondta: Lucio szempontjából az első végzetes félresiklás talán akkor következett be, amikor a kiérkező mentőknek a pár nappal korábbi lépcsős balesetet említette Mariah állapotának lehetséges okaként, azok pedig az új lakás néhány lépcsőfokát látták, és az alapján gondolták azt, hogy az anya biztosan hazudik, ekkora esés nem okozhatta az életveszélyes sérülést. A mentőknek fogalmuk sem lehetett róla, hogy két nappal korábban egy egészen másik otthonban, egészen másik lépcső mellett élt a család.

Miután a kórházi vizsgálat is gyermekbántalmazást valószínűsített, a rendőrök eleve azzal vágtak bele Melissa Lucio kihallgatásába, hogy az asszony biztosan bűnös. Az asszony sokáig mindenféle bántalmazást tagadott. Mariah régebbi sérüléseiről, zúzódásairól azt mondta: esett-kelt, ahogy kisgyerekek szoktak, és nagyobb testvérei is okozhatták azokat vad játék közben. A Luciót védők álláspontja azóta is nagyjából ez, annyival árnyalva, hogy

nemcsak játékról lehetett szó, a gyerekek sokszor voltak felnőtt felügyelete nélkül, voltak közöttük verekedések, és előfordulhatott az is, hogy a nagyobbak, akiknek elegük volt abból, hogy nekik kellene vigyázniuk a kisebbekre, bántották őket.

Mutassa, hogy ütötte meg!

Melissa Lucio azonban a kihallgatása egy pontján végül azt mondta, előfordult, hogy elfenekelte Mariah-t. A kihallgatásról készült videófelvétel megörökít egy megrázó jelenetet, ahol a nyomozó arra kéri a nőt, hogy egy játékbabán mutassa meg, hogyan ütötte meg a kislányát, és mintha nem lenne elégedett a bemutatott ütlegelés erejével, egyre biztatja Luciót, hogy mutassa meg, igazán hogy ütötte, mire az vonakodva engedelmeskedik.

Hogy a testvérek között előfordult fizikai erőszak mind odahaza, mind az állami gondozásban töltött idő alatt, ennek nyoma van a gyermekvédelmi szolgálat bőséges dokumentációjában.

Arról viszont a több ezer oldalon nincs semmi, hogy bármelyik gyereke valaha is erőszakosnak írta volna le Melissa Luciót, durva testi fenyítésre egyik sem panaszkodott, és azt sem mondta egyikük sem, hogy látták volna kezet emelni Mariah-ra.

Akik az asszonyt ártatlannak hiszik, azok erős bizonyítékként kezelik ezt. Tény, hogy Lucio nem volt jó anya, elhanyagolta a gyerekeit, drogot használt, de nem verte őket, nem bántalmazta őket fizikailag, állítják.

Lucio részleges beismerése szerintük a rá nehezedő nyomás következménye volt: ott volt egy nő, akit az életét végigkísérő bántalmazás behódolásra kondiconált, aki éppen ikrekkel volt terhes, akinek előző este halt meg a legkisebb gyereke, akit órák óta faggattak és vádoltak már a nyomozók, akiben munkált az az anyai bűntudat, önhibáztatás, amely bármelyik, balesetben meghalt gyerek szülőjében megjelenhet. „Bárcsak inkább én lettem volna az, akinek baja esett” – mondta sírva Lucio, mielőtt lezárták volna a kihallgatást.

Korrupt ügyész, tétlen ügyvéd

Az ügyészség kezdetben 30 év börtönt ajánlott Luciónak a gyilkosság beismerésért cserébe, de ő ekkor már ártatlannak mondta magát, és nem fogadta el az alkut. Amikor Lucio ügye bíróság elé került, a vád által felkért igazságügyi szakértő magabiztosan állította, hogy a kislány fejsérülését nem okozhatta lépcsős baleset. Ezt és a korai, részleges beismerést pedig nem nagyon volt, ami ellensúlyozza.

Lucio eredeti ügyvédje nem igazán törte magát. A védelem legszembetűnőbb hiányossága az volt, hogy nem hívták be tanúskodni a többi gyereket. Pedig volt idősebb testvér, aki azt mondta, szemtanúja volt annak, ahogy Mariah lebukdácsolt a lépcsőn. A testvérek tanúskodtak volna arról is, hogy nem bántalmazták őket fizikailag a szüleik, de az ügyvéd nem intézte el, hogy az esküdtek meghallgathassák a mondanivalójukat.

A Cameron megyei ügyész, Armando Villalobos annál nagyobb energiákat fektetett az ügybe. Abban bízott, hogy ez a tragikus ügy segíti majd az újraválasztását, ha sikerül rajta keresztül megmutatnia, milyen keménykezűen lép fel a bűnnel szemben. Villalobost újra is választották, de hamarosan ő maga is börtönben találta magát. Jelenleg is tölti 13 éves büntetését, amelyet vesztegetésért és zsarolásért szabtak ki rá. 2014-ben ítélték el, és a bűncselekményeket 2006 és 2012 között követte el, vagyis abban az időszakban sem élt éppen törvénytisztelő életet, amikor Lucio ügye folyt.

Az ügyész korrupt volta, illetve a régi ügyvéd, Peter Gillman különös passzivitása az egyik vezértémája Van Tassel dokumentumfilmjének. Gillman adott interjút a filmeseknek. A rendező szerint úgy viselkedett, mintha Lucio nem az egyik egykori védence, hanem a legádázabb ellensége lenne, egy jó szava nem volt róla.

Az ügyvéd kevesebb mint egy évvel Lucio halálra ítélése után jól fizető állást kapott az ügyész hivatalában. A filmesek ezt abban az olvasatban tálalják, hogy ez lehetett a jutalma azért, amiért hagyta az ügyészség akaratát érvényesülni, nem akadékoskodott a Lucio-ügyben. Ugyanakkor akik szerint Lucio igenis bűnös, azoknak is meglehet a maguk magyarázata az ügyvéd viselkedésére. E szerint egy olyan emberről van szó, akiben erősödtek a morális aggályok, aki egyre kevésbé volt már képes bűnösöket védeni, és ez mutatkozott meg Lucio perében, majd később abban, hogy végül át is állt inkább az ügyészség oldalára.

Luciónak azóta új ügyvédei vannak, és Van Tasselék igyekeznek minél nagyobb tömeget megszólítani, hogy lobbizzanak az érdekében.

Még 2019-ben egy rövid időre feléledhetett a remény Lucióban, mert akkor egy alsóbb szintű bíróság utat engedett volna annak, hogy újratárgyalják az ügyét. Az újratárgyalást azon az alapon engedélyezték volna, hogy az eredeti perben csorbult a védekezéshez való joga, amikor a bíróság nem engedélyezte egy szakértő megszólalását. A védelemnek ez a pszichológus szakértője arról tanúskodott volna, hogyan születhetett meg az állítólag hamis beismerés, hogyan fordulhat elő, hogy egy bántalmazott nő mindenért magára vállalja a felelősséget, ami a családjában történt. A 2019-es döntéskor arra jutott a bíróság, hogy az esküdtszék talán másképp értékelte volna a beismerést, ha hallhatja mindezt, ezért hiba volt nem engedni eléjük a szakértőt.

Magasabb bírósági szinten azonban fordult a kocka. 2021 elején Lucio elbukta az utolsó fellebbezését. Nem volt egyöntetű a döntés, 10-7 arányban megosztott volt az illetékes fellebbviteli bíróság, de végül fenntartották a halálos ítéletet.

Lisa Montgomery nyomában

A Cameron megyei illetékes bíró januárban tűzte ki a kivégzés napját 2022. április 27-re. Lución kívül egyébként négy másik nő ül még a texasi siralomházban, az egész Egyesült Államokban pedig összesen ötvenegy nő vár jelenleg a halálos ítélete végrehajtására. A legutolsó nő, akit kivégeztek Amerikában, Lisa Montgomery volt, 2021-ben az ő ügyéről itt írtunk hosszan. Előtte sok éven át nem hajtottak végre nőn halálos ítéletet az Egyesült Államokban. 1976 óta összesen 17 nőt végeztek ki. Texasban az utolsó ilyen kivégzés 2014-ben történt.

Ha Melissa Lucio valóban ártatlan lenne, az esete nem lenne egyedi. Az elmúlt három évtizedben az Egyesült Államokban 241 tévesen elítélt nő nevét tisztázták utólag. Az Innocence Project által idézett statisztika szerint körülbelül 40 százalékukat olyan ügy miatt ítélték el tévesen, amelyikben a vád a saját gyerekük vagy más, a gondozásukban lévő hozzátartozó bántalmazásáról szólt. Az utólag mentesített nők 73 százalékát olyan bűncselekményért ítélték el, amely valójában meg sem történt, mert például gyilkosság helyett baleset vagy öngyilkosság történt.