A szomszédban már az ingyenes menzát is megpróbálták, máshol szinte ismeretlen a klasszikus iskolai menza fogalma

Egész Európában mindenki ugyanazt várja el az iskolai menzáktól – a gazdasági különbségek és az eltérő kulináris hagyományok ellenére –, hogy a felkínált étel tápláló, vitaminban gazdag és egészséges legyen; alacsony cukor-, só- és zsírtartalommal. Az persze már nagyon különböző, hogy néz ki mindez a valóságban. Az olykor lehangoló, máskor reményteljes magyar menzahelyzet bemutatása után készítettünk egy európai körképet a különböző országok iskolai menzájáról. Többnyire egyedi példákat villantunk itt fel, főleg nagyvárosokból; a megszólalók is jelezték, hogy az adott országon belül is lehetnek eltérő szokások az iskolai étkeztetésben. Sok országban a nálunk megszokotthoz hasonló rendszerben működik a menza, máshol több menüsorból választhatnak, akad olyan ország is, ahol nagy virtuális receptkönyvből főznek, és máshol az édesség csakis gyümölcs lehet.

A kép tehát elég változatos, de vajon a mindenütt tápláló és egészséges (vagy annak szánt) ebédet kapnak-e a gyerekek „Ez a cél csak akkor érhető el, ha a diákok valóban szeretik és meg is eszik az iskolai ebédeket” – olvasható a magvas megállapítás egy, több nemzetközi tanulmányt sűrítő cikkben. Pofonegyszerűnek tűnik, de ugyanez a tanulmány állapítja meg azt is, hogy éppen ezt a szempontot hanyagolták el szinte mindenhol Európában egészen a 2000-es évek elejéig. Ezért szerencsésebb helyeken ma már inkább bevonják a gyerekeket a menzaételek világába a tervezéstől a kóstoláson át az értékelésig; és ezek alapján alakítják a menüt.

Fontos, hogy nyugodt környezetben egyenek

Kezdjük is az oktatás bezzegországával, akik a PISA-mérések óta a földkerekség oktatásügyi példaképei. A finneknél nemcsak az oktatás ingyenes, hanem bő 70 éve az iskolai étkezés is. A finn oktatási rendszer sikerének egyik kulcstényezője az iskolai étkezés – állítják a finnek. Minden gyerek ingyen ebédelhet az általános iskolában, egészen az egyetemig. Az ingyenes étkezést az adókból finanszírozzák, és többnyire beszállítókkal oldják meg, saját konyhája inkább csak a kisebb iskoláknak van.

Egy 2018-as felmérés szerint minden idők legkedveltebb finn menzaételei közül ezek állnak az élen: húsgombóc krumplipürével, csőben sült makaróni, spenótos palacsinta, halrudak, csirkecurry rizzsel, zöldségpogácsák.

A finnek felismerték az étkezésben rejlő pedagógiai lehetőséget is. Az előírások azt is megszabják, hogy nyugodt környezetben étkezzenek a diákok, miközben lehetőleg ne sürgesse őket senki. Valóban elég hosszúak az étkezésre szánt szünetek – igazolta nekünk Henna Knuuttila, a budapesti Finn Nagykövetség misszióvezető-helyettese, három gyerek édesanyja; de azért nagyobb iskolákban szerinte Finnországban is ugyanúgy nagy a nyüzsgés az ebédlőben, mint bárhol máshol. „Ami viszont érdekes, hogy a gyerekek a saját példájukon keresztül tanulnak az ételpazarlásról, bevonják őket: a tanárokkal együtt meg szokták mérni, hogy egy-egy étkezés után mennyi étel maradt meg.” Egyes iskolák ezt még megfejelik azzal, hogy a tanítás után nyomott áron kínálják a megmaradt ebédet (nyilván itt az érintetlen ételekről van szó) a lakosságnak. Az önállóságra nevelés gesztusa, hogy a büfék üzemeltetését gyakran a diákokra vagy diákszervezetekre bízzák. Finnországban is szabályozzák, mi legyen a gyerekek tányérján: az ételek felének tartalmaznia kell zöldséget, az összetevők listáját jobbára feltüntetik, a rendszer a diétás igényekre is fel van készülve.

Ahol nem igazán ismerős a klasszikus iskolai menza

„Norvégiában az ebéd kevésbé jelentős étkezés, sokszor elintézik egy szendviccsel, és a korai vacsora a fő étkezés meleg étellel. Ez a szokás annyira elterjedt, hogy az iskolákban nincs is nagyon szervezett menza. A miénkben sincs, sőt még büfé sincs” – mondja kollégánk, Stöki, akinek lánya egy norvég városban harmadikos. A legtöbb norvég iskola önkormányzati fenntartású, és ezekben a jóllakottságért a matpakke (mat = étel norvégul, pakke = csomag) felel. Az ételes doboznak lehetőleg egészséges összetevőket kell tartalmaznia, édességet csak pénteken lehet beletenni.

A szülők egy része – akik köztudottan bármiből ki tudnak alakítani versengést – Stöki szerint komolyan veszik az ételes dobozokat, és igyekeznek túllicitálni egymást abban, hogy kié a legklasszabb és legváltozatosabb matpakke. A leggyakoribb persze a szendvics, a zöldség vagy gyümölcs, de sokan csomagolnak salátát vagy wrapet, sushira emlékeztető hideg rizsételeket stb., a pénteki édességnapon pedig a palacsinta is belefér. Persze a skandináv pedagógiai szellem a kajásdobozban is meglátta a lehetőséget: már az ovitól kezdve bátorítják a gyerekeket, hogy maguk csinálják meg a saját matpakkéjukat, a kicsik inkább csak kenyeret kennek, de a harmadik-negyedikesek már a tartalmat is maguk próbálják összerakni. A norvégok számára teljesen természetes ez a szokás, Stöki tapasztalatai szerint berzenkedni főleg csak a bevándorlók szoktak, aztán hamar beleszoknak ők is.

Nagyon hasonlók Zoltán hollandiai tapasztalatai, akinek hatéves kislánya egy amszterdami iskolába jár. Az oktatás délután fél 3-ig tart, tehát magában foglalja az ebédidőt is. Menza viszont nincs, vagyis van, de csak egyszer egy héten, minden pénteken, és szabadon választható. A pénteki meleg ebédet egy catering cég szállítja a suliba, 2,50 (kb. 890 Ft) euróba kerül, és mindig egészséges és vega. A gyerekek általában nagyon szeretik, legyen az ebéd éppen vöröslencse, bolognai vagy édesburgonya-répa püré. A hét többi napján az iskolások a norvég gyerekekhez hasonlóan az otthonról hozott ételes dobozból falatoznak. „Az iskolában csekkolják, hogy mit ad a szülő, egészségtelen ételt nem lehet beküldeni” – ebben is hasonlít a rendszer a norvéghoz.

Egyik olvasónk három iskolás gyerekével tért vissza egy évtized után egy luxemburgi városkából egy magyar megyeszékhelyre. A magyar menza számára időutazás, gyerekeinek kultúrsokk, ezért készítettek egy összehasonlítást. Árulkodó a magyar menzáról, hogy a legtöbb tanár nem eszik velük, hanem kimennek ebédért a városba, vagy otthonról hozzák magukkal az ételt. A luxemburgi menza időnként inspirálta őket az otthoni főzésben is, vittek onnan haza ötleteket; a magyar menzára csak azért járnak, mert nincs más megoldás. Az ottani menzán az étel frissnek tűnt, a hús finom volt, időnként kaptak gyümölcsös desszertet; pedig nem helyben főztek. A magyar menzán a leves híg, „mintha mindennap ugyanabból a leveskockából főznék, ugyanaz az íz, a rizs tapad, a panír zsíros”. A luxemburgi városkában többféle étel közül lehetett választani, mindig volt vega opció is, itthon egyféle étel van; nagy különbség az is, hogy ott a nyersanyagok egy része bio volt. Ott porcelántányérba tálaltak, a vizet üvegpohárban kapták, itthon a teljes étkészlet műanyag. Meg lehetett melegíteni a saját ételt a suliban, amit együtt ehettek meg a többiekkel, ha épp nem voltak befizetve a menzára, itt ez a lehetőség szóba se jöhet (vélhetően ez a fő ok, amiért maradtak a menzán). Az ottani kedvencük a cordon bleu és a csevapcsicsa volt, az itteni az aranygaluska.

Mennyit ért Jamie forradalma?

Nagyon mások a szokások az Egyesült Királyságban, részben Jamie Oliver másfél évtizeddel ezelőtti színre lépése óta. A sztárszakács-gasztroceleb megelégelte, hogy a gyerekei rémes dolgokon nőnek fel. Száműzni akarta a pulykákból készült panírozott dinoszauruszokat, halrudacskákat és hasonlókat; és helyettük sok zöldséget, gyümölcsöt, kevésbé feldolgozott halakat és húsokat képzelt el gyerekei menzatányérján. A szakács újító törekvései 2005 körül startoltak el, és mivel az akkori brit kormány támogatta az ügyet, egy egyszeri filmes ötletből országos menzaforradalom kerekedett. Bő egy évtizeddel később azt lehet látni, hogy Jamie Oliver elképzelései valamennyire megtapadtak a gyakorlatban, de még van hova fejlődni. És bár reformjai hatására a gyerekek egy része valóban megszerette az egészséges ételeket, másik része válaszként inkább kiiratkozott a menzáról, és otthonról hordja az ebédet, vagy kiszaladt a közeli boltba valami harapnivalóért. A szakács ugyanakkor nincs elkeseredve, úgy gondolja, a reformok hatása hosszú években mérhető.

Az évek óta Angliában élő Orsi szerint a menzareform már rég nem téma a szülők között – mindenképp érdemes azonban felidézni a Skins című sorozat egyik legcsodásabb jelentét, ahol a menzareform következményeként az egyik frusztrált konyhás néni halnak öltözve kénytelen felszolgálni az ebédet. Valami azért megmaradt a reformokból: kelet-európai szemmel az egyik legnagyobb különbség Orsi kisfiának leedsi iskolájában például az, hogy mindennap háromféle menü van: piros, zöld és sárga, amiből a zöld mindig vegetáriánus. Az iskolába egy catering cég szállítja az ebédet. Az angol iskolákba ötéves kortól járnak a gyerekek, az első két osztályban ingyenes az étkezés, utána napi 2,30 angol font (kb. 990 Ft). A gyerekeknek 6 éves korig jár ingyen gyümölcs és zöldség, a tejért külön kell fizetni. A különböző vallások preferált étkezése a menzakonyhán is megjelenik. „Az olyan iskolában, ahol sok az iszlám vallású gyerek, van például külön halal menüsor, zsidó gyerekeknek kóser. A mi iskolánkban vegetáriánus étel mindig van, a nagy trendeknek / kulturális elvárásoknak megfelelően.” Alternatívaként – ahogy ez már a fentiekből kiderült – itt is megjelenik a packed lunch, azaz az otthonról hozott ebéd intézménye.

A legtipikusabb menzaételek az indian chicken korma, bolognai spagetti salátával, a fish and chips zöldborsóval, a margherita pizza salátával, és – ami miatt Jamie Oliver a mai napig szomorkodhat – maradt a virsli is. Egy nullától tízig terjedő skálán Orsi 6,5-re, míg a kisfia – aki szinte mindent örömmel megeszik a menzán – 9,5-re értékeli az iskolai ebédet. „Persze én még emlékszem a zsíros kenyeres uzsonnákra meg a csimbókos levesre a budapesti menzán, na, annál azért ez százszor jobb.”

Franciaországban előétel, utóétel is van

Anglia után mi más következhetne, mint Franciaország, ahol a legérdekesebb kérdés az, hogy vajon az iskolában is megjelenik-e a franciák legendás gasztronómiai igényessége. Az ételek sokszínűségében egész biztosan: a menzaebédnek ugyanis tartalmazni kell a főétel mellett elő- vagy utóételt. A szabályozás itt kiterjed egyebek mellett arra, hogy milyen gyakran kínálhatnak bizonyos ételeket egy 20 étkezésből álló ciklusban (ez átlagosan megfelel egy hónapnak). Példaként: egy cikluson belül legalább tíz ételnek tartalmaznia kell főtt zöldségeket, tíznek hüvelyeseket, és az is meg van szabva, hogy a desszertek közel felében legyen gyümölcs.

Az általunk megkérdezett Klara kislánya Párizs egyik külvárosában második osztályos. Iskolájának fenntartója a város, ők szervezik a menzát az összes iskolában, mindenhol ugyanaz a menü, helyben csak melegítenek. Egyetlen menüsor van mindennap, viszont az több dologból áll, mint egy átlagos európai menzaebéd: előétel (pl. nyers zöldség, saláta), főétel + köret (ez sokszor kétféle, amiből legalább az egyik zöldség), valamilyen tejtermék (joghurt vagy sajt), édesség (ez lehet gyümölcs is). A menzáért fizetendő összeg a családok jövedelmétől függ, sávokba osztják a gyerekeket. A legalsó sávba tartozó családok pár száz forintnak megfelelő eurót fizetnek ugyanazért az ebédért, amiért Klaraék 8 eurót (kb. 2850 Ft). A sávok díjazásáról minden város maga dönt. Egy tipikus menüsor így fest: reszelt répa + káposzta, csirke + rizs + zöldbab, sajt, gyümölcspép.

Az ebédben mindig sok a bio összetevő, ezeket fel is tüntetik, minden héten van egy vega nap és Klara és kislánya is elégedettek a menza színvonalával. „Nem iszonyú finom, amit főznek, de olyan sok elemből áll minden menü, hogy mindenki talál magának benne valamit, amit szívesen megeszik. Úgyhogy 10-es skálán mondjuk 7-8.”

A főváros, ahol ingyenes a menza

Ha valamiért hőbörögnek a szülők egy berlini általános iskola menzáján, az garantáltan nem az ebéd ára – mivel pár éve ingyen ebédel minden berlini iskolás –, hanem az, hogy az ebéd nem tartalmaz elegendő bio és regionális forrásból származó ételt. Bő két évtizede az organikus ételek fellegváraként számon tartott Berlinből érkezett a következő beszámoló. Tihamér fia harmadikos, iskolájának nincs saját konyhája, ám a suli abszolút jelezheti észrevételeit a szolgáltató felé, és ha nem találnak megoldást, egyszerűen lecserélik a cateringcéget egy ígéretesebbre. Ezt elég gyakran meg is teszik. A szülők képviselőit is bevonják a döntési folyamatokba, Tihamér is vett már részt próbakóstoláson.

A menzai étkezés Berlinben 2019 óta minden gyereknek ingyenes, azelőtt nagyjából havi 20 euróba (kb. 7100 forint) került. „Az öt éve megválasztott baloldali kormány egyik legfőbb intézkedése volt, hogy bevezette az ingyen étkeztetést. Ez nem azt jelenti, hogy minden gyerek ténylegesen ebédel is az iskolában – előre kell jelezni, hogy a gyerek ott eszik-e, nehogy az legyen, hogy aznap, amikor például tejberizs van az étlapon, az amúgy nem menzás gyerekek megrohamozzák az ebédlőt. Erre a tanítók és a napközisek is odafigyelnek” – így néznek ki a menzás hétköznapok a német fővárosban. Azért is kell előre jelezni a menzaigényt, hogy csökkentsék az ételpazarlás mértékét. Az allergén anyagok listáját feltüntetik, az ételallergiával élő gyerekek étkeztetését megoldják, a vallási kisebbségek igényeire odafigyelnek – összességében is egyre kevesebb a sertéshús a berlini menzákon. „Az én gyerekem nagyrészt megeszi, ami a tányérján van, de sosem volt a menza nagy rajongója. Arra nem panaszkodott, hogy éhes maradna. Tapasztalataim szerint egy ilyen skálán kb. 6-os átlagjegyet adnának a szülők.” Tihamér fia 6,5-re értékeli a menzáját.

Mi a helyzet a szomszédos országokban?

A Bécsben élő Eszter elsős kislányának étkezését nem az iskola, hanem a külön intézményként üzemelő napközi oldja meg, az iskolának ebbe nincs beleszólása. Az ebédért havonta 68 eurót (kb. 24 300 Ft) kell fizetniük. Három-négy féle menüsor van mindennap a menzán, a hagyományos mellett pl. vega vagy disznóhúsmentes is. Azt, hogy ki milyen típusút szeretne, az év elején kellett eldönteni, év közben már nem lehet ezen változtatni. Az ebédek rendszerint két fogásból állnak, amiből Eszter kislánya legalább egyet szinte mindig meg szokott enni, jobb esetben mindkettőt. Két kedvence a spagetti és a tejbegríz. Amúgy sok zöldséges ételt kapnak, és Eszter szerint a leírás alapján egészségesnek tűnik a menza kínálata.

Szlovákiában a legtöbb szlovák iskolában helyben főznek, így van ez abban a pozsonyi általános iskolában is, ahol Prékop Mária másodikos gyerekek osztályfőnöke. Nagyon pontosan ismeri az iskolai étkeztetést, és korábbi munkái miatt sok menzát kipróbált már. Szlovákiában az oktatási minisztérium szabályozza, milyen típusú ételt hányszor lehet egy hónapban felszolgálni, a konyhák pedig egy gigantikus központi recepttárból választhatnak, amit időnként frissítenek. Példaként: csak levesből közel 170 receptet tartalmaz a rendszer, amelyek ütemezéséről szabadon dönthetnek a konyhák. Regionálisan eltérő, hol milyen ételek fogynak jobban, és ez hatással van a konyhai személyzet döntésére is. A konyhafőnököknek időnként továbbképzésen kell részt venniük.

Vannak olyan iskolák Szlovákiában, amelyeknek nincs saját konyhájuk, ott a beszállítókra vonatkoznak az előírt szabályok. Más az alsó- és más a felső tagozatos ételnorma, az országban pedig a jövedelmeket figyelembe véve három finanszírozási övezetet alakítottak ki. Alsó tagozatban a napi étel ára 1,08–1,25 euró (kb. 380–450 Ft) között ingadozik, átlagosan 20 euró (7100 Ft) körüli összeget fizetnek a szülők havonta. Gyerekenként 1,20 eurót (kb. 430 Ft) térít a minisztérium és ebben a víz, a mosogatószer, de még az újonnan vásárolható főzőedények is benne vannak. 2019-ben rövid időre Szlovákiában is felbukkant a finn modell, és minden gyerekre kiterjesztették az ingyenes étkezést. Aztán ezt két év után eltörölték, és visszatértek a régi rendszerhez; ahogy korábban, úgy most is csak a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek ebédje ingyenes.

Egyféle menüsor van mindennap, ami többnyire levesből és főételből áll; legtöbbször gyümölcslevekkel vagy teával kiegészítve. Mária tapasztalatai szerint az alsósok a leveseket többnyire szépen megeszik, kedvenceik a rizsfelfújt és az eperrel töltött gombóc. Nehezebben csúsznak le a saláták és az olyan ételek, melyekkel a kicsik otthon nem találkoznak. Miután Mária korábban az oktatási minisztériumban is dolgozott, „sok iskolát végigevett”, és bár a recepteket ő nagyon jónak találja, az elkészítésben látott különbségek. Sok múlik a szakácsnőn és azon is, hogy aktuálisan mekkora támogatást ad az állam a menzaételekre. Minden tapasztalatát egybevetve 7-8-ra értékeli a menzák színvonalát.

Romániában, Magyarországtól eltérően, nincs államilag szervezett menza az iskolákban, a „mindenki oldja meg úgy, ahogy tudja” vezérlőelv alapján működik az iskolai étkeztetés. Ezért iskolánként nagyon eltérő a színvonal és a minőség. Van, hogy az iskolában főznek, de gyakoribb, hogy külsős cég bevonásával oldják meg az étkezést a szülői bizottságok az iskola vezetőségével együttműködve. Ez akkor lehetséges, ha az iskola ki tud alakítani egy étteremrészt, ahol a gyerekek le tudnak ülni enni. Állami finanszírozás vagy támogatás nincs erre. Van viszont állami iskolakifli- és iskolatejprogram, valamint alma.

Iringó három menzás gyerek édesanyja, közülük ketten alsósok egy kolozsvári iskolában. Szerencsés helyzetben vannak, mivel az iskolában helyben főznek, aminek díja gyerekenként nagyjából havi 50 euróra (kb. 17 800 Ft) jön ki. Egyféle menüsor van, de a vegetáriánusoknak külön étrendet készítenek. Itt egy tipikus menzaételsor: meggyleves, paradicsomszósz fasírttal és krumplipürével, banán. Nagyjából 75 százalékban eszik meg gyerekeik az ebédet, a menza színvonalát Iringó és férje jónak látja, egészséges, tápláló ételeket kapnak a gyerekek. Ha valaki repetázni szeretne, megteheti, gyerekeik nem is szoktak panaszkodni arra, hogy iskola után éhesek lennének. Mindezek miatt családilag 8,5-re értékelik a sulimenzát.

Ahol 10/10-esre értékelik a menzát

Szlovákiához hasonlóan Lengyelországban is gyakoribb, hogy az iskola saját konyháján készül az ebéd – írta érdeklődésünkre Mana, aki Varsóban él. Egyféle menü van, és az első és második fogás együtt 1,44 euró (kb. 515 Ft), de lehet kérni csak második fogást is, ami 1,22 euróba (kb. 435 Ft) kerül. Tipikus menzaételek a varsói menzán: a pirog különféle fajtái, túrós pirog édesen vagy túrós-krumplis sósan, húsos pirog (a gyerekek szeretik, és biztosan megeszik) krokett, ami ott darált húsos töltelékkel töltött, pirított palacsinta; egyfajta húsos palacsinta, halfasírt (nem halrudak).

Mana lánya a menzai húsos ételek közül főleg csak a fasírtszerűeket eszi meg, mert a többi nem ízlik neki, amúgy jól szokott lakni azzal, amit kap. Fel van tüntetve, hogy milyen allergéneket, fűszereket tartalmaz az étel, az ételallergiásoknak külön nem főznek az iskolában. Lengyelországban is jogszabályok vonatkoznak az iskolai menzára, Mana összességében úgy látja, hogy lánya „elég jó színvonalú, házi koszt jellegű ellátásban részesül. Azt hiszem, ez a legoptimálisabb megoldás egy iskoláskorú gyereknek, és ár/érték arányban is jobb, mint más megoldások” – véli. Lánya nemrég mégis ki akart iratkozni a menzáról, azzal a – filmek által inspirált – elképzeléssel, hogy majd ő főz magának, de végül meg lehetett győzni, hogy maradjon. Mana 10-ből 10-est adott a menzára, és a lánya is csak kicsit volt szigorúbb egy 8-as pontszámmal.

Az ebéd felét eszik meg a gyerekek, jó esetben

Nem ennyire szerencsés Zara kislánya Szófiában, akinek iskolájába beszállító cég hordja az ételt, mindennap egyféle menüsort. Az ebéd napi 1,79 euróba (kb. 640 Ft) kerül, ami havonta nagyjából 35,8 eurót (kb. 12 800 Ft) jelent – amennyiben minden napra kér ebédet egy gyerek. Ez ugyanis előre választható, és ha például olyan étel várható mondjuk csütörtökre, amit nem szeret, megteheti, hogy arra a napra nem rendel ebédet. Alsóban a gyerekek ingyenes tízórait kapnak (általában gyümölcs és/vagy kenyér sajttal és tej), ezt az Oktatási Minisztérium finanszírozza.

Zara tapasztalatai szerint jó esetben az ebéd felét eszik meg a gyerekek, mondjuk a levest és az utóételt vagy a főételt és az utóételt. Az ételt általában egészségesnek és táplálónak látja, de sokszor nem elég ízletes, a mennyiségek pedig kicsik. Talán épp e kettő eredményeképp gyakran éhesek a gyerekek az iskola után. Tipikus menzaétel a szófiai iskolában: tyúkhúsleves vagy tarator (hideg joghurtleves uborkával), húsgolyó krumplival. Egy nullától tízig terjedő skálán Zara 5-re értékeli a menzaételeket.