Volt, aki fekete műkörömre harapott a nudliban, máshol viszont imádják az iskolai menzát

A múlt heti felhívásunkra beérkező levelek jelentős többsége rémes állapotokról árulkodott. A szülők szerint:

• a gyerekek az esetek nagy többségében silány minőségű ételekről számolnak be;
• a szülők komoly rendszerhibát látnak okként a háttérben;
• pazarlónak tartják a jelenlegi rendszert, mert a silány minőség miatt rengeteg étel megy pocsékba;
• szerintük valódi és gyors reformra van szükség.

Alább tíz sztori, tíz példa az iskolás kosztról a szülőktől. És hogy bemutassuk, mennyire komplex a helyzet, a negatív truttyos szülői sztorikra jó pár pozitív, ínycsiklandó is jut. A cikket pedig az olvasóktól érkező menzás kajafotókkal illusztráljuk.

Mariann: Összetrancsírozott, sonkakrémnek nevezett förmedvény

Nálunk Miskolcon a heti öt tízórai és öt uzsonna esetében hétszer van kenyér vastagon megkenve margarinnal vagy maradék felvágottakból szintén margarinnal összetrancsírozott, „sonkakrémnek” keresztelt förmedvénnyel. A répás vajkrémet akár a répára allergiások is fogyaszthatnák, hiszen nyomokban sem tartalmaz répát. Tonhalkrém receptje: 1% tonhal, 99% margarin. Péntekenként minden héten, kivétel nélkül kőkemény kifli, amit ha betennének egy zacskóba, esetleg puha maradna...

Tény, hogy nem lehet mindennap a gyerekek kedvence, de a jelenlegi menüsor fényévekre van az egészséges táplálkozástól!

Nóra: Lányom barátnője egy feketére lakkozott műkörömre harapott rá

Megszólítva érzem magam a truttyfőzelék témában, háromból két gyerekem jár általános iskolába. A mi időnkben is volt szaros kenyér (a férjem a mai napig emlegeti) és társai, de az étkeztetés minősége azóta sem változott.

Sőt! A lányom nemrég boldogan ment iskolába, hogy mákos guba lesz, végre valami jó kaja. Hazahozta. Nekem egy többnapos, ÁNTSZ által bezárt pékség félresikerült termékének tűnt az a keserű valami, ami a tízórais dobozából nézett rám. De ő még jól is járt. Egy héttel később lekváros nudlinak nevezett valami volt ebédre, a barátnője egy feketére lakkozott műkörömre harapott rá. Egy felsőbb éves fogat is talált a tányérjában. Az, hogy a hús nyers (véres), és a pörköltben szivacs állagú, teljesen egyforma gömbökből álló, húsnak hívott, valójában szója úszkál, már meg sem lep. És ez nem egy világvégi iskola. Ez egy fővárosi általános iskola, művészeti képzéssel.

András: Korántsem olyan rossz a helyzet

A tág családban négy gyerek beszámolója alapján a helyzet korántsem lehet olyan rossz, mint ahogyan azt a leghangosabb panaszosok leírják. Két iskoláról beszélünk Budapest egyik külső kerületében, iskolánként két-két gyerek (alsós és felsős egyaránt), és én még soha nem hallottam őket panaszkodni az iskolai kosztról. Nyilván előfordul, hogy nem esznek meg ezt vagy azt (pl. a halfasírt senkinek nem a kedvence), de az esetek nagyobb részében inkább úgy számolnak be, hogy jó volt az ebéd (de minimum ehető), mint hogy nem. Hozzátenném, hogy a négy gyerekből ketten külföldről (Nyugat-Európából) érkeztek haza pár éve, és az egyik legnagyobb meglepetés számukra pont az volt, hogy milyen jó az itteni iskolai koszt, szemben azzal, amit a fejlett nyugaton kaptak.

Az biztos, hogy mindenen lehet javítani, de a mi kis szűk körünkben úgy látjuk, hogy azért a mosléktól szerencsére messze van az, amit gyerekeink az iskolában esznek.

Egy budapesti tanárnő, aki tollas csirkét, lejárt párizsit, kutyának se való krumplis tésztát is látott már

Egy budapesti iskolában tanítok. Több évtizede napi szinten látom, tapasztalom az iskolai menzás ételek minőségét. Korábban valóban igaz volt, hogy sajnos komoly minőségi kifogások merültek fel. Nem csupán a szalmonellás eperlevesre gondolok. Volt bizony tollas sült csirke, lejárt szavatosságú párizsi és olyan krumplis tészta, amit kutyáknak sem tálalhattak volna fel. Dolgoztam alapítványi iskolában, ott érdekes módon ilyen soha nem fordult elő. Igaz, hogy nem is annyit fizettek a szülők az ebédért, mint az önkormányzati iskolákban.

Hála a menzareformnak, jelentős változás történt az ételek minőségében és összetételében. Többször kapnak a gyerekek zöldséget, gyümölcsöt, liszt helyett saját anyagával sűrítik az ételeket. Több mint harminc éve munkám miatt én is az iskolai menzán étkezem, érezhető a változás.

Mindig vannak gyerekek, akik válogatnak. Sajnos e néhány évtized alatt teljesen megváltoztak a táplálkozási szokások. A gyerekek többsége otthon nem eszik tápláló, az anyukák által friss alapanyagokból főzött ételeket. Egyszerűbb megvenni a gyorséttermi egészségtelen műkajákat.
Sok gyerek nem ismeri a főzeléket. Tésztát és rizst bármennyit megennének. A szülők sem étkeznek egészségesen. Sok család már nem ül le közösen étkezni. Mindenki a saját szobájában fogyasztja el a megrendelt ételt. Ennek pedig nemcsak egészségügyi, hanem emocionális, pszichés következményei is vannak.

Balázs, a tanár: Pont olyan a menza, mint 1989-ben a Munkás úti általánosban

Három iskoláskorú gyerekem van, és én magam is a közoktatásban dolgozom. Tizenegy és fél év külföldi élet után tért vissza a család tavaly júliusban Magyarországra. Szeptembertől iskolakezdés együtt, egy helyen mind a négyen. A menza – nekem – valóságos időutazás, vissza kb. 1989-be a Munkás úti általános iskola menzájára, a gyerekeimnek kultúrsokk. Nagylányom és én sikítva távoztunk egy hónap után, a két kisebbnek praktikus okokból nincs más megoldás, illetve az elsősnek explicit kötelező. Ők maradtak.

A család mindenesetre jót szórakozott a 7 éves lányom használati utasításán, amikor elmondta, hogyan kell enni a menzán. „A levest először megszimatolom, ha nem olyan büdi, akkor eszek egy kis galuskát belőle, de soha nem eszem meg az egészet. A második, na, az néha jó.”

Csaba: A fiam imádja a menzát

Egy 12 éves „kiskamasz” apukája vagyok. A fiam nyolcosztályos gimnáziumba jár, ahol már csak ebédet kapnak a gyerekek. Nálunk a fiamnak annyira bejött a menza, hogy ő kérte, hadd lehessen menzás, pedig a párom otthon mindennap meleg ebéddel tudja várni. (És jól főz! :-) ) Jó étvágyú gyerek, de csak a jól elkészített, finom ételt hajlandó megenni. Nálunk a kenyérrel jól lakás sem jön szóba, mert a kenyeret még otthon sem hajlandó nagyon enni.

Alex: Szegény gyerek ruhájának állott zsírban párolt hagymás, lisztes rántás a szaga

Szegény gyerek ruhájának állott zsírban párolt hagymás, lisztes rántás szaga is arról árulkodik, hogy az elmúlt 30-35 évben semmit nem fejlődött a kerületi közétkeztetés. Az első pénteken felszolgált hal után azt hittük, hogy ez már az évekkel ezelőtti közétkeztetés reformjának és az ezeréves keresztény hagyományok ötvözetének gyümölcse. Aztán hamar rá kellett jönnünk, hogy azon a héten valószínűleg éppen hozzájutottak valami akciós halszállítmányhoz, hiszen ezt követően hónapokon át hiányzott az étlapokról a hal. Általában főzeléket kapnak, néha híg tejbegrízt (tejben dara néven) vagy csokiszószos piskótát. A legmerészebb fogás a bulgur, valamint legalább csirkét kapnak leggyakrabban, friss salátát egyszerűen nem adnak.

Mónika: „Anya, szerintem még a börtönben is jobb kaja van”

Három fiam jár általános iskolába Veszprémbe (3., 6. és 7. osztályba). A középső fiam úgy fogalmazott, hogy „Anya, szerintem még a börtönben is jobb kaja van”. A krumplipüré olyan híg, hogy átfolyik a villán, sótlan ízetlen minden. Volt, hogy köröm- vagy zacskódarabok voltak a paradicsomlevesben. Szerencsémre nem válogatósak a fiaim, mindent szívesen megesznek zöldséget, gyümölcsöt és a húst is. Én értem azt, hogy kevés pénzből kell finomat produkálni, de így, hogy nem eszik meg a gyerekek, így ez sokkal drágább. Év elején volt egy felmérés, a gyerekeket kérdezték a suliban a menzai menüről. Negatív véleményt írtak, mindenki várta, hogy talán ezután lesz változás, de hiába.

Perbáli anyuka: Igenis lehet ma Magyarországon jól csinálni a gyermekétkeztetést

Gyermekeim a Pest megyei Perbálra jártak óvodába és iskolába, és ők nagyon szerették/tik az ennivalót, amit ott kaptak.

Mi a férjemmel mindig csak irigykedve csodáltuk a beszámolójukat, hogy mi volt a menü aznap. Rántotta, kakaós csiga, gabonapehely, hamburger reggelire, az ebéd is mindig valami finom leves, és a második is remek. Hát, mi még a mócsingos húson nevelkedtünk annak idején...
Néha hazahozták a megmaradt uzsonnát, ha nem volt idő megenni, és mi mindig örültünk, mert tényleg nagyon finom volt. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy honnan szállítják, pedig onnan vásárolnánk mi is a pékárut. Persze a gyümölcslevest egyik kölyköm se szerette, de attól tartok, hogy meg se kóstolták, és ez az ellenszenv inkább a koruknak tudható be.

Összefoglalva: igenis lehet ma Magyarországon jól csinálni a gyermekétkeztetést, nem horroráron.

Judit: Csótányt is láttak már

Elhízott, a gyerekek szerint gusztustalan konyhás nénik, akik puszta kezükkel teszik a tányérba az ehetetlen tésztát. Ételmaradékos evőeszközök, nincs mosogatógép, kézzel mosogatnak. A lányomnak főleg emiatt ment el a kedve az evéstől, de csótányt is láttak már. Egy idő után egymást is behergelték. Lányom két hete már egyáltalán nem eszik ott, de valószínűleg már egy ideje ez van, csak nem mondta el. Most szendvicset készítek.