Míg az úzvölgyi katonatemető tulajdonjogának tisztázása sínen van, a magyarellenes megnyilvánulások kivizsgálása megfeneklett

Ez az elemzés a Telex és a Transindex együttműködésével készült.

Az első világháborús, rendkívül rossz állapotba került úzvölgyi magyar katonai temetőt a magyar kormány támogatásával a 2010-es évek első felében állították helyre, és egészen 2019-ig egyetlen román pártnak vagy szervezetnek sem volt semmi baja sem a temető kialakításával, vagy az ott nyugvó halottak magyarként való azonosításával (a kutatások szerint egy, legfeljebb két román katona lehet a magyarok között).

„Kifelé a magyarokkal az országból!”, „Brávó Románia”, „Krisztus feltámadott!” – ordították a román szélsőségesek, miközben 2019. június 6-án áttörték a csendőrök kordonját és a több tucatnyi székely élőláncát, betörték a több mint száz éves katonatemető kapuját, megrongálták és meggyalázták a sírokat Úz völgyében. Később pedig ortodox szertartás keretében felszenteltek egy törvénysértően létrehozott román emlékművet és parcellát.

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb romániai etnikai incidense azóta újabb fejezethez ért. A Székelyföld határán fekvő temető sorsa azonban túlmutat azon a határrendezési konfliktuson, amelyben október végén azután született jogerős ítélet, hogy Dormánfalva (Dărmănești) kisajátította az osztrák-magyar temetőt, és abba egy törvénytelen építkezési engedély mentén 52 ismeretlen román katonának betonkeresztet és kelta keresztes emlékművet emelt – ellensúlyozva ezzel a temető magyar mivoltát, amelyet a politikusok utólag történelemhamisításként értékeltek.

Az eset ugyanis régi sérelmeket is felszínre hozott, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia határvidékén voltak a legnagyobb emberáldozatot követelő összecsapások, és a térség tele van sírokkal. Ennek ellenére ez az egyetlen, részben rehabilitált székelyföldi katonatemető, amely annak ellenére is fennmaradt, hogy a román hatalom az I. és a II. világháború, illetve a Ceaușescu-korszak alatt több osztrák-magyar és magyar síremléket is felszámolt.

Ráadásul a temetőt meggyalázó, a magyarellenes megnyilvánulásokat elkövető, és a hatóságokkal szemben is erőszakosan fellépő emberek között a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) és Frăția ortodoxă (Ortodox testvériség), illetve a később a román parlamentbe bejutó, szintén szélsőséges és magyarellenes megnyilvánulásoktól se mentes párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) tagjai is megjelentek, akik a román tömeggel egyöntetűen erőszakosan léptek fel a szertartáson.

Megemlítendő ugyanakkor, hogy az erőszakos temetőfoglalás feszültségét egy magát Úzvölgyi Civil Akciócsoportnak nevező magyar aktivistacsoport is növelte, akiknek cselekedetét a románok kegyelet- és szentségsértőnek tartottak, hiszen az illegálisan felállított kereszteket és az emlékművet még május közepén fekete szemeteszsákokkal takarták le.

Az úzvölgyi botrány politikai vonulata azonban nem emiatt, hanem az európai parlamenti kampánnyal történő egybeesése miatt szúrt sokaknak szemet. Pláne, miután George Simion, az AUR társelnöke, az akkori EP-választások független jelöltje a betonkeresztek letakarása után látogatást tett Úz völgyében, amelynek június 6-ai eseményeitől sem maradt távol, hogy azután létrehozza szélsőjobboldali pártját.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) se jött rosszul a konfliktus, amíg ugyanis az RMDSZ-es politikusok a június 6-i eseményen fellépve bizonyítottak szavazóiknak, az erdélyi magyar törpepártnak az úzvölgyi incidensből politikai hasznot remélve a csíkszeredai Szabadság téren szervezett másfél ezres tüntetést, kérve a Hargita megyei prefektus lemondását, a meggyalázott temető rehabilitációját, de főleg Székelyföld autonómiáját.

A tulajdonjogi kérdések után a román parcella építési engedélyének megtámadása következik

Önállóbb rendelkezése ha nem is lett Hargita megye fölött a székelyeknek, azóta a Bákói Táblabíróság azonban az ő javukra döntött október végén. Jogerősen visszavonta ugyanis Dormánfalvának azt a határozatát, amellyel az úzvölgyi katonatemetőt városi közvagyonává nyilvánította. Ezzel párhuzamosan pedig a törvényszék megadta azt a lehetőséget is, hogy Csíkszentmárton jogi úton fejezze ki igényét a több mint százéves katonatemetőre, illetve arra, hogy a tulajdonjogi vita tisztázása után megvitassák az építkezési engedélyt, amelyet a Bákó megyei törvényszék felfüggesztett 2020 júniusában.

Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere a Telexnek elmondta, az építkezési engedély a román katonai parcella és a síremlék megépítésére vonatkozik, amelynek megtámadásával szeretnék elérni, hogy azokat bontsák le vagy helyezzék át máshova. A jogászaik már javában dolgoznak az ügy folytatásához szükséges jogi dokumentumok összeállításán.

Az üggyel foglalkozó Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvédétől, Kis Júliától pedig megtudtuk, a Dormánfalva építkezési engedélyének megtámadásán túl – ami hamarosan folytatódni fog – jelenleg egy másik ügy elindításán is dolgoznak. Ugyanis a bíróság által megsemmisítésre ítélt határozatra hivatkozva Dormánfalva saját javára telekkönyveztette a temetőt. Ők pedig most azt szeretnék elérni, hogy a telekkönyvből töröljék a dormánfalviak tulajdonjogát. Ez ugyanis nem történik meg automatikusan, csak bírósági ítélet nyomán lehet törölni.

Korábban Dormánfalva önkormányzata is pert indított Csíkszentmárton ellen, annak az önkormányzati határozatnak az érvénytelenítését kérve, amelyben a székelyföldi község nyilvánította közvagyonává a katonatemetőt. Ezt a pert a moldvai önkormányzat jogerősen elveszítette.

A magyarellenes atrocitás nyomozásaiban eddig csak a román résztvevőket hallgatták meg, a sértetteket nem

A két település között évek óta fennálló határvita tehát rendeződni látszik, a jogi kérdés rendezetlensége miatt kialakult magyar-román konfliktus, és az ennek mentén megjelenő erőszakos és magyarellenes cselekmények kivizsgálása azonban furcsa irányt vett. A román ügyészség ugyanis a magyarokat látja hibásnak az indulatok elszabadulásáért.

Kis Júlia ügyvéd szerint a magyarellenes megnyilvánulások kivizsgálásába eddig két alkalommal kezdett bele a Bákó megyei mojnesti (Moinești) ügyészség, de eddig még egy alkalommal sem jutottak el odáig, hogy katonatemetőbe a csendőrök és magyarok sorfalán erőszakosan áttörő románokon túl a magyarellenes megnyilvánulások érintettjeit, azaz a sértett felet is megkérdezzék.

Első alkalommal a tanúvallomásokra hivatkozva zárták le az ügyet, majd amikor a jogvédő szolgálat közbenjárására újra vizsgálták, a teljes körű nyomozás ugyancsak elmaradt. A jogász szerint a magyarok szempontjából végül még rosszabb ügyészi döntés született, mint az első alkalommal, mert amíg addig csak felületesek voltak,

a másodiknál már egyenesen a magyarokat állították be úgy, mint, akik a felvonuló románokat provokálták, mert nem engedték be őket a temetőbe.

A románok megemlékezését ugyanis Dormánfalva hivatalosan jóváhagyta – noha a jogerős döntés értelmében a város nem is volt illetékes. Továbbá az ügyvéd szerint a mojnesti ügyészek úgy ítélték meg, hogy nem is a román többség, hanem csupán egy kis csoport volt az, aki a temető kapuját megrongálta, és azt a dormánfalviak előrelátóan már másnap délben kijavították, tehát ilyen szempontból sem állt fel a bűncselekmény kérdése.

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a második vizsgálat eredményének tudatában ismét panaszt tett, ezúttal azonban már a főügyésznél, akinek most felül kell vizsgálnia az ügyet, és eldöntenie, hogy az ügyész jogosan járt-e el a nyomozás során. Ha a főügyész helyben hagyja az ügyész döntését és lezárja a nyomozást, akkor viszont az ügyvédeknek még mindig lehetőségük van húsz napon belül bírósághoz fordulni.

Amit feltehetően meg is fognak lépni, hisz az ügyvéd szerint egy olyan vizsgálat lefolytatását szeretnék elérni, amely alaposan, minden eszközt kihasznál. A nyomozás során ugyanis eddig mindkét esetben egyoldalúan csak a román fél véleményét vették figyelembe, akik nyilván azon az állásponton voltak, hogy részükről se provokáció, se gyűlölködés, se bűncselekmény nem történt. A hatóság pedig még a videófelvételeket se vizsgálta meg, amelyek ennek az ellenkezőjét tanúsíthatták volna. A jogász szerint ez arra utal, hogy az ügyészek valamiért mielőbb le akarták zárni az ügyet. Ellenben az ügyésznek az összes bizonyítékot meg kell vizsgálja.