Ezrével adják el a tálibok által zsákmányolt amerikai fegyvereket, legtöbbjük külföldre kerül

Bár az Egyesült Államok húszévnyi kínlódás után végre ki tudta magát hámozni az afganisztáni konfliktusból, vannak olyan elvarratlan szálak, melyek miatt továbbra is fájhat az amerikai stratégák feje. Az egyik ilyen az országban ragadt, a tálibok kezébe került rengeteg fegyver sorsa (az arzenálról készült leltárunkat itt olvashatja). Az iszlamista mozgalom hatalomra kerülve minden téren igyekezett azt sugallni, hogy államszerű működésre készül, és ennek egyik legfontosabb kritériumaként a gerillamozgalomból hivatásos hadsereget kovácsol, a meglévő és zsákmányolt fegyvereket sem hagyja kézen-közön eltűnni. Ahogy azt a New York Timesnak Bilal Karimi, a tálibok egyik szóvivője kedden leszögezte:

„Minden fegyvert és lőszert gondosan lajstromba veszünk, azonosítunk és elrakjuk az Iszlám Emirátus felállítandó hadserege számára.”

Ahogy azonban azt helyszíni tudósítónk Kabulban is tapasztalta, teljesen esetleges, kinek a kezében bukkan fel egy M4-es karabély. A New York Times fentebb belinkelt riportjában pedig az ország második legnagyobb városában, a félmilliós Kandahárban működő három fegyverkereskedő állítja egybehangzóan, hogy Afganisztán déli régióit ellepték a fegyverkereskedők, akik amerikai pisztolyokat, karabélyokat, kézigránátokat, távcsöveket és éjjellátó készülékeket árulnak.

Az elmúlt években az illegális fegyverkereskedők a kormányerők tagjaitól vásároltak amerikai fegyvereket, melyeket a táliboknak adtak tovább (a fejlett haditechnikai eszközök tömeges átpasszolása nem új jelenség, a néhány éve például új távlatokat nyitott a gerillák előtt az amerikai éjjellátó készülékek használata). Az utóbbi hetekben előbb a fegyverletétel helyett a fegyvereladás mellett döntő rendőröktől és katonáktól, majd pedig a harcok végeztével az iszlám jog (vagyis annak tálib értelmezése) által elismert hadizsákmánytól megszabaduló tálib harcosoktól áramlott a kereskedőkhöz a fegyver, akik főleg Pakisztánba induló csempészeknek adják tovább az árut. A fegyvereket is az afgán átlagzsold többszörösének megfelelő pakisztáni rúpiáért vásárolják fel. A New York Timesnak megjelölt árak szigorúan tájékoztató jellegűek, hiszen egy illegális piac képlékeny árairól beszélünk, melyeket ráadásul az amerikai lap rúpiáról dollárra váltott át, amit pedig az egyszerűség kedvéért forintra konvertáltam:

• egy sztenderd Beretta M9-es pisztoly nagyjából 370 ezer forintnyi összeget ér;
• egy M4-es karabélyért 1 millió 250 ezer forintnyi pénzt kaphat tulajdonosa;
• egy AK-47-es (amit már Afganisztánban is simán előállítanak) 280 ezer forintnyi rúpiát ér;
• egy szovjet-orosz RPG-7-es vállról indítható rakétaindító pedig átváltva 340 ezer forintot kóstál.

Az egyáltalán nem lenne meglepő, hogy a polgárháború vége (vagy inkább: berekesztése) után a fegyverek a belföldi piacon cserélnének gazdát, hiszen az afgán társadalom alapegységének számító törzsek a túlélés legfőbb garanciáját mindig is a saját fegyverarzenál gyarapításában látták. Azonban az a tény, hogy korszerű fegyverek tízezrei áramlanak Pakisztánba, már nemzetközi biztonságpolitikai aggályokat is felvet. Pakisztánból ugyanis a fegyverek könnyen átkerülhetnek (át is szoktak kerülni) a helyi iszlamista terrorszervezetekhez vagy a vegyes felekezeti hovatartozású, de muszlim többségű indiai régió, Kasmír szeparatista szervezeteihez. De az amerikai fegyverek némi kerülővel hamarosan ugyanúgy felbukkanhatnak valamelyik közel-keleti vagy afrikai szélsőséges szervezetnél is, mint ahogy az iraki hadsereg amerikai gyártmányú felszerelése kikötött az Iszlám Államnál vagy az IS-szel harcoló, de ugyanolyan Amerika-ellenes iraki síita milíciáknál.