A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid a New York Timesnak beszélt arról, hogy ismételten betiltják a zenét az új tálib uralom alatt.
„Az iszlámban tilos a zene. Reméljük, meg tudjuk győzni az embereket, hogy ne hallgassanak ilyesmit, ahelyett, hogy nyomást kéne gyakorolnunk rájuk”
– fogalmazott. A kilencvenes évek tálib uralma alatt a zene, a televízió és a mozi nagyrészt tilos volt, a szabályok megszegése súlyos következményekkel járt. Az ezredforduló előtti tálib hatalom leváltása után az országban virágzott a zene, a koncertek és a fesztiválok, illetve megalakulhatott az Afgán Nemzeti Zeneintézet is, mely egy kizárólag nőkből álló zenekar – külföldön és Afganisztánban is számos helyen felléptek.
Mudzsáhid arra is kitért, hogy ezek mellett „enyhíteni” is fognak a szabályokon: a nőknek például nem kell férfi kísérő, ha három napnál rövidebb útra mennek.
A szóvivő korábban arról is beszélt, hogy a dolgozó nőknek nem kellene az utcákon járniuk, mert nincsenek biztonságban a tálib fegyveresek között. Mint fogalmazott, a nőknek nem kellene dolgozni járni, mert ha veszélybe kerülnek, az rossz fényt vet rájuk a nemzetközi közönség előtt, és nem azt üzeni, hogy hatalomra kerülésük óta toleránsak velük szemben. Mudzsáhid szerint az otthon maradásra vonatkozó útmutatás ideiglenes, és lehetővé tenné számukra, hogy biztosíthassák, hogy „a nőkkel ne bánjanak tiszteletlenül” vagy hogy „ne adj' isten bántsák őket”.
Amikor a tálibok utoljára hatalmon voltak 1996 és 2001 között, megtiltották a nőknek, hogy dolgozzanak, és hogy kísérő nélkül kimenjenek az utcára, valamint kötelezővé tették az egész testet és arcot eltakaró viseletet. Az iszlamista csoport ugyan jelezte, hogy mérsékeltebb korszak jön, ám a tálib vezetők nem mutattak fel semmilyen biztosítékot, hogy az afgán nők jogait nem fogják csorbítani.
Az afganisztáni válság alaphelyzetéről itt, a váratlanul gyors tálib hatalomátvétel hátteréről itt írtunk bővebben.