Tíz éve él radioaktív anyagokkal szennyezett területen, hogy a fukusimai macskákat gondozza
2021. március 7. – 18:09
frissítve
2011. március 11-én földrengés rázta meg a fukusimai atomerőművet. A japán erőmű három reaktora hűtés nélkül leolvadt, a következő napokban pedig radioaktív szennyeződés kezdett el szivárogni a levegőbe és a környékbeli vizekbe. Az erőmű 20 kilométeres körzetében kitelepítették a lakosságot, nagyjából 160 ezer embert. Csak kevesen maradtak a kiürített területen, viszont köztük van rengeteg háziállat, és az őket ápoló és ellátó Kato Szakae. A maradókról és a vissza nem térőkről készített képriportot a Reuters.
„Biztos akarok benne lenni, hogy az utolsó macskáról is gondoskodok. Utána pedig én is meg szeretnék halni, mindegy, hogy egy órával vagy egy nappal később”
– mondta Kato Szakae, aki 10 éve annak él, hogy a környék hátrahagyott háziállatairól gondoskodjon a fukusimai atomerőmű körüli területen. Szomszédaival ellentétben ő nem akarta elhagyni a lakhelyét, továbbra is a szennyezett zónában lakik.
Kato 57 éves, korábban építőipari vállalkozó volt, az atomerőmű balesete után ő is segített lebontani az elhagyott házakat. Ekkor szembesült vele, hogy mennyien hátrahagyták az állataikat, és részben ez ösztönözte arra, hogy maradjon és gondoskodjon azokról a macskákról, akik túlélték a földrengést. Ez közben arra is okot adott neki, hogy azon a földön maradhasson, ahol családja három generáció óta élt.
„Nem akarok elmenni, ezekben a hegyekben szeretek élni” – mondta Kato. Időközben megmentett egy kutyát is, akinek a Pocsi nevet adta. Rajta kívül 41 macskát gondoz saját otthonában és egy másik üres épületben, tíz év alatt további 23-at temetett el a kertjében. Az elvadult macskáknak is hagy kint eledelt egy raktárban, amit egy olajjal égő kályhával fűt.
Kato felkeresheti az otthonát, de elvileg nem alhat a saját házában, csak a macskákat tarthatná ott. Az otthona kétszintes, faszerkezetes, és elég rossz állapotban van. Alig egy hónapja egy újabb földrengés miatt lyukak keletkeztek a falakon és a tetőn is. Kato szerint csak két-három éve lehet vissza az időjárásnak is kitett építménynek, mert a falak már elkezdtek megrogyni. A férfi lakhelyén nincs vezetékes folyóvíz, így a közeli forráshoz jár vízért, a legközelebbi nyilvános vécéig pedig autóval kell mennie.
A ház közelében lévő mezőket már elkezdték mentesíteni a radioaktív szennyeződésektől, így az is lehet, hogy néhány éven belül visszatérhetnek a lakosok.
A Reuters szerint Kato saját számításai szerint van, hogy akár 7000 dollárt, azaz több mint kétmillió forintot költ havonta a korábbi megtakarításaiból, állatorvosra, üzemanyagra és állateledelre, amivel a háza körül csoportosuló vaddisznókat is eteti. A korábban ott élő földművesek szerint a disznók kártékonyak, feldúlják az elhagyott házakat.
Február végén Katót őrizetbe vették, mivel felmerült a gyanú, hogy kiszabadította a vaddisznókat azokból a csapdákból, amelyeket a kormányhivatal tett ki. A Reuters cikkének megjelenésekor Kato még mindig őrizetben volt.
Vissza se jönnének
Unuma Hiszae Katóval ellentétben 10 évvel ezelőtt elhagyta az otthonát. A most 67 éves asszony időnként visszatér megnézni, milyen állapotban van a háza.
„Innen régen láthattam a tehéncsordánkat a mezőn” – mondta a nő a nappalijára mutatva, amelynek kilátását ma már egy, a szoba közepén kinőtt bambusz takarja. Unuma meg volt lepve, hogy egyáltalán áll az épület, tekintve hogy a hetekkel ezelőtti földrengés az ő házát is tovább rongálhatta.
A kormány a tokiói olimpiai játékok előkészületeiként Fukusimát a nemzeti újjáéledés szimbólumának tette meg, arra ösztönözve a lakosokat, hogy térjenek vissza a szennyeződéstől mentesített területekre. Az atomerőművel, a munkahelyekkel és a gyenge infrastruktúrával kapcsolatos félelmek azonban sokakat távol tartanak.
Unuma sokakhoz hasonlóan nem akar visszamenni, még akkor se, ha a kormány elszállítja a földjeiről a radioaktív talajt. Három éve temette el férjét a Tokióhoz közeli Saitama prefektúrában, ahol most zöldségtermesztéssel foglalkozik. A régi háza körüli háttérsugárzás nagyjából hússzor magasabb, mint a Tokióban mért értékek. Unuma csak akkor érezné magát biztonságban, ha eltávolítanák reaktormagokat – ez azonban több évtizedbe is beletelhet.
Mielőtt visszaindult volna a négy órányira lévő új otthonába, Unuma meglátogatta a „Reménység tanyáját”, ami egy Josizava Maszami nevű férfié. Josizava annak idején megtagadta a sugárszennyezést elszenvedő állatok leölését. 233 jószága között van az utolsó, még élő bika is Unuma 50 korábbi állata közül, a nő régi életének utolsó maradványa. A szavasmarhá már nem megy oda Unumához automatikusan, de azért káposztával sikerült magához hívnia.
