Mit hoz a kampány hajrája a négy évvel ezelőttihez képest?

Két héttel a választás előtt a Demokrata Párt jelöltje magabiztosan vezet a közvélemény-kutatásokban, miközben szabadszájú republikánus ellenfele, Donald Trump botrányról botrányra bukdácsol, kampánystábját gyakori személycserék hátráltatják, népszerűségi mutatói pedig gyengék. A nemzetközi sajtó nagyja, elemzők garmadája és néhány kivétellel a legtöbb külföldi politikus is meg van róla győződve, hogy következő év januárjától demokrata elnöke lesz az Egyesült Államoknak.

Ha esetleg déja vu-je lett volna az embernek az elmúlt hetekben, az nem véletlen, nagyjából ez volt a helyzet 2016 októberének közepén, az előző elnökválasztás előtt, legalábbis az eseményeket követően kialakult narratíva szerint.

Akkor a demokrata párti Hillary Clinton győzelme tűnt nagyon valószínűnek a republikánus Donald Trumppal szemben, ma Joe Biden előnye látszik nehezen behozhatónak a november 3-i amerikai elnökválasztáson.

A FiveThirtyEight mértékadó felmérésátlaga szerint Joe Biden tizenkét nappal a voksolás előtt 9,9 százalékponttal vezet Trump előtt az országos felmérésekben, a jelen állás szerint az elektori szavazatok aránya 347-191 lenne, és a demokrata jelölt nyerhetne olyan, hagyományosan jobbos déli államokban is, mint Georgia, de még a megingathatatlan republikánus bástya, Texas is szoros versenyt ígér.

Ugyanakkor négy éve, ennyivel a szavazás előtt Clinton is nagy előnnyel, 6,4 ponttal ment az országos felmérésekben, és október közepén még több, szoros államban is jobban állt, mint most Biden. A végén azonban mégis csak 2,1 százalékkal nyert országos szinten, amely az amerikai választási rendszer jellegzetességei miatt vereséget jelentett számára. Emiatt Biden erős számai ellenére visszatérő érv, hogy az utolsó két hétben még sokkal szorosabbá válhat a verseny, a felmérések idén is tévedhetnek, a végén néhány csatatérállam lehet a döntő, Trump pedig akkor is megnyerheti az elnökséget, ha 3-4 millióval kevesebb szavazatot kap, mint Biden.

A helyzetet bonyolítja, hogy az idei választás a koronavírus-járvány, a sok levélszavazat és Donald Trump temperamentuma miatt még a szokásosnál is nehezebben előrejelezhető, az elmúlt hetek már rengeteg, precedens nélküli eseményt hoztak, és van esély további meglepetésekre is. Másfelől azonban minden bizonytalansággal együtt az is tény, hogy a mostani állás szerint Joe Biden az elnökség esélyese, és Trumpnak idén még a 2016-osnál is nagyobb fordulatra lenne szüksége a győzelemhez.

De mi van a közvélemény-kutatásokkal?

A talán legtöbbet hangoztatott érv, hogy a négy évvel ezelőtti események fényében a felmérések megbízhatatlanok, azonban ez nem teljesen igaz. Bár széles körben elterjedt az a nézet, hogy a közvélemény-kutatók nagyon benézték Trump győzelmét, ahogy az amerikai választási rendszer egyik vezető adatguruja, Nate Silver írta, a 2016-os elnökválasztás felmérései átlagos megbízhatóságúak voltak. Ami egyfelől azt jelenti, hogy különösen országos téren nem tévedtek nagyot, másfelől azt is, hogy a közvélemény-kutatások korábban sem voltak ám tévedhetetlenek.

Az akkori és mostani számokkal kapcsolatban is népszerű elmélet, hogy Trump hívei nem merik/akarják elárulni a közvélemény-kutatóknak, hogy az elnökre terveznek szavazni, azonban erre nem nagyon van bizonyíték. Arra azonban van, hogy egyes állami felmérések kisebb-nagyobb módszertani hiányosságaik miatt valóban alulbecsülték Trump támogatottságát 2016-ban. A 2018-as félidős választáson ugyan sokkal jobban szerepeltek a közvélemény-kutatók (ekkor az amerikai törvényhozás két évre választott alsóházának tagjairól, valamint a hatéves mandátumú szenátorok harmadának személyéről döntöttek), de több fontos államban ismét alul lőtték a republikánusokat.

2020-ra emiatt több finomhangolást végeztek: erősebben súlyozzák a válaszadók iskolázottságát (ez négy éve nagyon erős jelzője volt a pártszimpátiának); jobban ügyelnek arra, hogy megfelelő arányban kérdezzenek vidéki és városi választókat; a véletlenszerű telefonhívásokról átálltak a lakhely alapú kiválasztásra; és az idővel haladva egyre többet hívnak vonalas helyett mobilszámokat és készítenek online kérdőíveket (bár utóbbi megbízhatóságával kapcsolatban mindig vannak kérdőjelek).

>>> A Telex legfrissebb cikkeit itt olvashatja <<<

Októberi meglepetés

Ez még nem jelenti azt, hogy idén betonbiztosak a felmérések, különösen az idei, nehezen jósolható bizonytalansági tényezők miatt, mint amilyen a járvány. Ám arról sincs szó, hogy 2016 miatt egy legyintéssel el lehet intézni a számokat. Azt ugyanis négy éve is lehetett tudni, hogy a kampány véghajrájának fejleményei miatt a korábbinál sokkal szorosabb lett az állás, és kiszámíthatatlanná vált az eredmény.

Clinton hirtelen népszerűségvesztését sokan azzal magyarázzák, hogy másfél héttel a szavazás napja előtt (ismét) témává vált emailbotránya, azaz hogy külügyminiszterként magán emailszervert használt. Emiatt nyomozás is indult, amelynek keretében október végén a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetője, a később Trump által vitatott körülmények között kirúgott James Comey arról írt a kongressszusnak, hogy új bizonyítékokat találtak az ügyben. Az állítólagos bizonyítékokból és a nyomozásból később nem lett semmi, de Clinton népszerűségét megtépázta a dolog, miközben Trumpé ennél súlyosabb ügyeket is túlélt.

Most sem zárható ki, hogy egy hasonló botrány felkavarja a kampányfinist, Donald Trump körei például azzal támadják Joe Bident, hogy fia szerintük ukrajnai korrupciós ügyekben érintett, amely ügyeket 2015-2016 folyamán az akkor alelnökként dolgozó politikus segített eltussolni. Részletesen is írtunk róla, múlt héten érdekes háttértörténetű, állítólagos bizonyítékokkal is előálltak Trumpék Bidenék ügyeiről, bár ezek egyelőre nem mozgatták meg túlságosan a demokrata jelölt népszerűségi mutatóit.

Sok szempontból nem 2016

A már idézett FiveThirtyEight elemzői szerint idén kevésbé valószínű egy hasonló demokrata párti elhasalás. Egyrészt Joe Biden mutatói mindig is jobbak voltak, mint a nem túl népszerű jelöltnek számító Hillary Clinton számai. (Olyannyira, hogy április legeleje óta egyetlen országos felmérésben sem vezetett ellene Trump. Ezek közben stabilan 50 százalék felett jelzik Biden támogatottságát, míg Clinton maximuma 45,8 százalék volt négy éve a FiveThirtyEight átlaga alapján.) Másrészt Trump most nem a rendszer ledöntését hirdető kívülállóként, hanem elnökként indul neki a választásnak, azaz eddigi teljesítménye jobban nyom a latba, mint egy utolsó pillanatban felröppent hír ellenfeléről. Harmadrészt, Trump támogatottsága évek óta szokatlanul stabil, és (az aktuális gazdasági, társadalmi vagy járványhelyzettől függetlenül) stabilan alacsony a korábbi elnökökéhez képest.

Emellé kevesebb a bizonytalan szavazó, és kevesebben mondták előzetesen azt, hogy egy másik jelöltre szavaznának Trumpon és Bidenen kívül, vagy hogy elképzelhetőnek tartják az álláspontjuk megváltoztatását november 3-ig. 2016-ban azok többsége, akik egyik jelöltet sem kedvelték, inkább Trumpra szavazott, most azonban inkább Biden felé hajlanak.

Idén a Demokrata Párt is egységesebb, mint 2016-ban; Biden jóval erősebben kampányolt a csatatérállamokban, mint Clinton; a 14 legszorosabb államban kétszer annyi adományt kapott a baloldal, mint a jobb; és jó félmilliárd dollárt elköltöttek politikai hirdetésekre is; miközben Trump kampánya kevesebb pénzt tudott csak mozgósítani.

Nem segíti az elnököt, hogy az emberek nem meglepő módon a koronavírus-járványt tartják a legfontosabb választási témának. A voksolás előtti hetekben a vírus továbbra is zabolázatlanul terjed az Egyesült Államokban, és a társadalom erős többsége, köztük a bizonytalan szavazók kétharmada elégedetlen az elnök válságkezelési teljesítményével, amelyen vélhetően nem segítenek az elnöknél jobb megítélésű szakértők, például dr. Anthony Fauci, az Egyesült Államok fővirológusa elleni verbális támadások. Emellett Trump az elnökjelölti vitákban sem szerepelt jól, sem az első, kocsmai üvöltözésbe torkolló eseményen, sem a Trump október eleji koronavírus-fertőzöttsége miatt külön-külön megtartott „ellenviták” nem hoztak fordulatot számára, az állóvíz pedig Bidennek kedvez.

A mélyebben bontott felmérési adatok szerint az etnikai villongások és a rasszizmus republikánusokra vetülő vádja ellenére Trump néhány ponttal növelni tudta támogatottságát a feketék, az ázsiai-amerikaiak és különösen a latinók körében, ahol Biden jóval gyengébben szerepel, mint Clinton. Ám a fehér lakosság számos olyan csoportjában meggyengül megítélése, amelyek kulcsszerepet játszottak 2016-os győzelmében.

Országosan a fehér választók körében a különböző felmérések 0 és 9 százalékpont közé tették az elnök előnyét, miközben 2016-ban exit pollok szerint 21 pontot vert Hillary Clintonra. Különösen az ingaállamokban élő fehérek körében romlottak nagyot számai, de a diplomával nem rendelkezők, a vidékiek, a katolikusok, a külvárosiak és az idős fehérek körében is visszaesett – a 65 éven felülieknél például 13,3 százalékponttal kapott több voksot Clintonnál 2016-ban, most Bidennel egálban vannak. Szintén nagyot rontott az elnök a fehér nők körében, emiatt még egyes, hagyományosan republikánus államokban, például Georgiában vagy Texasban is szoros a verseny.

Más szóval a Trumpot a 2016-os elemzések szerint felemelő fehér melósok, a hagyományosan konzervatívabb külvárosi felső-középosztály és a nyugdíjasok egy része is kihátrált az elnök mögül, ami azt jelenti, hogy ezúttal más felállású választási bázis segíthetné csak győzelemre.

Úgy is nyerhet, ha országosan kikap

Ettől függetlenül Trump nyerhet úgy is, ha közben országosan kikap, ahogy az történt négy éve is. Az elnökválasztást nem a közvetlen szavazatok, hanem az úgynevezett elektori voksok döntik el, amelyek népességarányban oszlanak el az ötven állam között. Az a jelölt, amely a legtöbb szavazatot kapja egy államban – néhány kivételtől eltekintve –, megkapja az állam összes elektorát, és az lesz az elnök, aki megszerzi az 538 elektori szavazat többségét, azaz legalább 270-et. Trump 2016-ban például 30 ponttal kikapott Kaliforniában és 23 ponttal New Yorkban, de kis különbséggel meg tudott nyerni több fontos, úgynevezett csatatérállamot, ezért az elektori szavazatokat tisztes előnnyel nyerte.

Egy nem kifejezetten tudományos, de szemléletes számolgatás szerint Trump kétpontos országos vereséggel ma is nyerne, és még egy 3 pontos vereség esetén is van esélye megnyerni az elektori kollégiumot. Ez a négy évvel ezelőtti részvételi adatok esetén azt jelentené, hogy Trump az állami szintű eredmények megfelelő együttállása esetén akár még akkor is maradhat a Fehér Házban, ha jó négymillió szavazattal kevesebbet kap, mint Joe Biden.

Trump országos hátránya bár nagy, több csatatérállamban kicsit jobban állt az elmúlt hetekben, mint négy éve ilyenkor. A RealClearPolitics adatgyűjtő oldal összesítése szerint Biden előnye a hat legfontosabb államban 4,1 pontra csökkent az egy héttel ezelőtti 5 pontról. A verseny tehát ez alapján szorosodott, és több helyen kezd a hibahatár felé közelíteni (a legtöbb felmérés jellemzően 2-3 pontos hibahatárral készül, azaz ekkora eltérés a modellben lévő bizonytalanságok miatt nem meglepő) – ehhez viszont hozzátartozik, hogy a FiveThirtyEight felméréseket súlyozó modellje kevésbé jelez változást, és továbbra is 100 esetből 88-ban Biden, 12-ben Trump nyerne az elnökválasztáson. Clinton ebben a hat államban 5,4 ponttal ment október közepén (Comey híres levele előtt egy héttel), míg ugyanígy 12 nappal a választás előtt 3,8 pontos volt az előnye.

A legnagyobb esélye megint annak van, hogy ez a hat állam, az északi rozsdaövezeti Pennsylvania, Wisconsin és Michigan, valamint Florida, Észak-Karolina és Arizona alakulása lesz a döntő a 270 elektor eléréséhez. De ettől még extrémebb forgatókönyvek is kialakulhatnak, összesen 14 államra érdemes figyelni, mivel ma több helyen szoros a verseny, mint négy éve. Trump megpróbál képbe hozni olyan államokat, mint Minnesota és Maine, amiket kis különbséggel nyert csak Clinton, hátránya viszont nagyobb a felmérésekben, mint a 2016-os különbség, Biden ezzel szemben több, hagyományosan republikánus államban van néhány százalékponton belül. Emiatt pedig a felmérések a másik irányba is bőven tévedhetnek, azaz egy szoros Trump-győzelemhez hasonló esélye van egy nagy arányú Biden-győzelemnek is.

Ha pedig nagyon szoros lenne, akkor akár még számíthat az is, hogy Nebraska és Maine kongresszusi körzetek alapján is oszt elektorokat, vagyis nem kapja meg az összeset az államban győztes jelölt.

Mindenki kapaszkodhat valamibe

Reményt adhat a republikánusoknak, hogy három kulcsfontosságú államban, Floridában, Pennsylvaniában és Észak-Karolinában a jelek szerint jól sikerült a mozgósítás, mindhárom helyen nagyot nőtt a szavazásra regisztrálók között a republikánusok száma. „A rendkívüli választói regisztrációs nyereség lesz a titkos fegyver, amely a különbséget jelenti majd a republikánusok javára”, mondta egy optimista észak-karolinai republikánus stratéga a New York Timesnak. Különösen délen hatással lehet az eredményekre a szavazás adminisztratív úton való megnehezítése is, amely a republikánusok régi eszköze a demokraták felé húzó szegényebb és fekete szavazók részvételének korlátozására.

Közben Trump kampánycsapata és a republikánusok azt is hangoztatták, hogy egymillió otthonba kopogtatnak be hetente, miközben Biden stábja hónapok óta nem alkalmazza ezt a hagyományos kampányolási technikát, a koronavírus-járvány miatt a demokraták elsősorban virtuálisan érték el a választókat. A dolog azonban ennyire azért nem egyszerű: a regisztrált választók között még mindig több a demokrata az említett államokban, és több másik fontos államban, például Arizonában vagy New Hampshire-ben a demokraták tudták növelni regisztrált választóik számát.

A demokraták emellett az előzetesen leadott szavazatok alapján is bizakodnak. Ugyanis a választás valójában tagállamoktól függően már napok vagy hetek óta tart, aminek az a lényege, hogy ne egy napra torlódjanak fel azok az emberek, akik már biztosan tudják, kit akarnak választani. Csütörtökön már több mint 47 millióan leszavaztak, miközben még 12 nap hátravan a választás tényleges napjáig – négy éve összesen voltak 47 millióan az előzetes szavazók. Akkor 138,8 millióan szavaztak országszerte,

most viszont szakértők azt sem zárják ki, hogy ezt több tízmillióval meghaladva 1908 óta a legmagasabb lesz a részvétel.

Nem minden államban jelentik le az előzetes szavazatokat regisztrált pártválasztók alapján, de ahol igen, azok között 51 százalékban demokraták, 26 százalékban republikánusok, 22 százalékban pedig függetlenek voksoltak eddig. Ez azonban önmagában még nem biztosíték arra a demokratáknak, hogy meg tudják őrizni ezt az előnyüket, a republikánusok közül hagyományosan többen szavaznak a választás konkrét napján.

Egy szeptemberi felmérésben Trump vezetett 19 százalékkal azok között, akik a választás napján terveztek szavazni, míg Biden 67-31-re azoknál, akik az előzetes szavazásra készültek. Trump kampánycsapata azzal számol, hogy az egymást követő nagygyűlésekkel és kampányszereplésekkel tudják mozgósítani a szavazóikat. Ez azonban kockázatokat is rejt magában, hiszen november 3-án a járványhelyzet, az időjárás és még egy sor másik fejlemény is befolyásolhatja végül a részvételt, míg Biden sokkal több szavazatot tudhat biztosan maga mögött.

A levélszavazatok körül már érik a felhajtás

Az előzetesen leadott szavazatok többsége, 33 millió egyébként levélben érkezett be, és nem meglepő módon főként a regisztrált demokratáktól. Trump ugyanis rendszeresen a levélszavazatok ellen beszél a kampányrendezvényein, azt állítva, hogy ezek hatalmas csalásra adnak lehetőséget. Az tény, hogy korábban előfordultak elszigetelt esetek, de a Washington Post áttekintése szerint a 2016-os elnökválasztáson egyetlen levélszavazatos csalást találtak bizonyítottnak. A szövetségi választási bizottság szerint pedig „nincs semmi alapja annak az összeesküvés-elméletnek, hogy a levélszavazás csaláshoz vezet.”

Trump beszédeiből is látszik, hogy a levélszavazatok ügye könnyen kulcskérdés lesz majd. Valójában azonban nem egy különösebben új dologról van szó, hiszen az ötvenből kilenc tagállamban és a fővárosban konkrétan teljeskörű a levélszavazás, ezekben csak külön indokkal lehet személyesen szavazni, a tagállamok több mint felében választható, és a maradék 11 államban, köztük Texasban is lehet indokolt esetben levélben voksolni. Már a 2016-os elnökválasztáson is a leadott szavazatok közel negyede érkezett be így, most a járványhelyzet miatt ennél is jelentősen többre számítanak.

Azonban akár több millió levélszavazatot is visszautasíthatnak majd a számlálás során a rettentő szigorú érvényességi szabályok miatt. Ezek között többek között olyanok szerepelnek, mint hogy nem lehet nedves a beküldött szavazólap, és hogy a teljes dátumnak kell szerepelnie a borítékon (a 10/22/2020 érvényes, a 10/22/20 nem). Ezenkívül vannak olyan államok, ahol a szavazólapot bele kell tenni egy borítékba, majd azt a borítékot egy másikba. Ha a szavazólapot csak egy borítékban küldi a szavazó, akkor az nem érvényes. A legfontosabb szabály viszont az, hogy a borítékon szereplő aláírásnak meg kell egyeznie azzal, ami az adott állam nyilvántartásában szerepel. Mivel nehéz pontosan úgy aláírni a borítékot, ahogy az a jogosítványon vagy egyéb, 5-10 évvel korábban készült okiraton szerepel, rengeteg levélszavazatot nyilvánítanak érvénytelenné az aláírás pontatlansága miatt.

Emiatt szoros állás esetén egyáltalán nem kizárt, hogy a levélszavazatok miatt bíróságon támadnak meg eredményeket, és ellenőriztetik le az érvényességüket. Emlékezhetünk rá, hogy 2000-ben az 537 szavazaton múló floridai eredmény a legfelsőbb bíróságon kötött ki, végül a republikánus George W. Bush nyert a demokrata Al Gore-ral szemben. Most Trump és a republikánusok nem csak a későbbi 6-3-as konzervatív többség reményében akarják, és fogják várhatóan jövő héten, napokkal az elnökválasztás előtt villámgyorsan elfogadtatni az elnök jelöltjét, Amy Coney Barrettet a legfelsőbb bíróságba.

Ha a hetekkel ezelőtt meghalt liberális Ruth Bader Ginsburg helyére kerülő Barrett október végén beülhet a testületbe, a november 3-i választás után felmerülő bármilyen kérdésben már számítani fog a szavazata. Hogy ennek a mostani, papíron 5-3-as konzervatív többséghez képest is van súlya, azt jól jelzi a legfelsőbb bíróság hétfői döntése. Ennél az egyébként George W. Bush által kinevezett John Roberts főbíró a liberális bírákkal szavazott együtt, ez pedig el is döntötte, hogy a csataterek közül Pennsylvania államban be fogják számítani a november 3-a után három nappal beérkező levélszavazatokat is, még akkor is, ha nincs érvényes pecsét a borítékon. A republikánusok ezzel szemben azt szerették volna, ha csak a választás napján beérkezőket számolják össze.