Úgy csapták be az ajtót, hogy azért nyitva maradt

2020. október 19. – 22:51

frissítve

Úgy csapták be az ajtót, hogy azért nyitva maradt
Fotó: Finnbarr Webster / POOL / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány sokáig háttérbe szorította brexitet, de az év végi határidő közeledtével megint előtérbe került, miután semmilyen megegyezés nem látszik még a britek és az EU jövőbeli kapcsolatairól. Ha a tárgyalások teljesen zátonyra futnának, és nem tudnak megállapodni, akkor az a járvány miatt különösen nehéz időszakban csattanna a brit és az uniós gazdaságokon is.

Fel kell készülni arra, ha megállapodás nélkül érnek véget az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatairól szóló tárgyalások – ez volt az egyik legfontosabb üzenete a másik felé az EU-csúcson a tagországok vezetőinek, majd pedig Boris Johnson brit miniszterelnöknek. A maga módján mindkét fél próbált keménynek mutatkozni, noha az EU egyértelműen a tárgyalások folytatására szólított fel, míg a brit miniszterelnöki hivatal szóvivője még rá is erősített Johnson nyilatkozatára, de azért London is nyitva hagyta az esélyt a megegyezésre. Főleg, ha a másik hajlandó engedményeket tenni.

Több ország vezetője már legszívesebben maga mögött hagyná a brexitet, de hiába léptek ki a britek január 31-én az EU-ból, a jövőbeli kapcsolatrendszerről még meg kellene egyezni, márpedig a tárgyalások két és fél hónappal a határidő lejárta előtt sem nagyon haladtak előre. Johnson saját, csütörtöki határidejét túllépve a héten derül ki, hogy az eredeti terveknek megfelelően Londonba utazik-e az uniós tárgyalódelegáció, vagy pedig egyelőre mindkét fél beleáll abba, hogy ő márpedig nem fogja félrerántani a kormányt.

Bármennyire is a koronavírus és annak gazdasági hatásai vannak előtérben, ha a mostani egyeztetések teljesen zátonyra futnak, az pont a világjárvánnyal súlyosbítva üthet be jövő év elején, és teremthet további bizonytalanságot egy egyébként is nehéz időszakban.

Azoknak a tárgyalásoknak vége, ezek ezek a tárgyalások

Nagy-Britannia 2020. január 31-én a Johnson és az uniós tagországok vezetői által megkötött megállapodás alapján kilépett az EU-ból. Ezzel három és fél évvel a távozásról döntő népszavazás után a brexit hosszú szakasza véget ért, de a történet még korántsem zárult le teljesen. A legtöbb gyakorlati kérdést nyitva hagyó kilépési megállapodás alapján egy átmeneti időszak következett 2020 végéig, addig a britekre vonatkoznak az EU-s előírások, de a döntéshozatalban már nem vehetnek részt. Ebben az átmeneti időszakban kellene megegyeznie az Egyesült Királyságnak és az EU-nak a jövőbeli kapcsolatokról, köztük egy szabadkereskedelmi megállapodásról.

Kamionok egy Anglia partjait elhagyni készülő kompon Doverben 2020. október 14-én
Fotó: Ben Stansall / AFP

Egy ilyen letárgyalása más országokkal az EU-nak korábban hosszú évekbe telt, és a kilépési megállapodás is lehetőséget adott arra, hogy ezt a 11 hónapos átmeneti időszakot meghosszabbítsák. Boris Johnson azonban kikötötte, hogy semmiképpen sem fognak hosszabbítani, többek között azzal érvelve, hogy a szorosabb viszony miatt össze lehet hozni egy szabadkereskedelmi egyezményt a szűkös határidőig is.

Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.

A brexit története önmagában bizonyítja, hogy nem ezen múlt, hogy megint közeledik egy határidő, de még nem látszik a megoldás, azonban a koronavírus-járvány is háttérbe szorította a tárgyalásokat, amik az újraindulás után sem hoztak eredményt. A legutóbbi forduló október legelején volt, és legfeljebb kisebb bizakodó nyilatkozatok hangzottak el, az áttörés nem látszott a leginkább vitás kérdésekben. Noha nem egy nagyszabású, szerteágazó terv, hanem egy alapszintű szabadkereskedelmi megállapodás nyélbe ütése a cél.

Általánosságban London álláspontja az, hogy számos területen minél kedvezőbb feltételekkel férjenek hozzá a 450 milliós közös piachoz, de a lehető legkevésbé kelljen igazodniuk EU-s szabályozásokhoz. Johnson az EU és Kanada között tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonlóról beszélt. Az uniós oldal érve rendre az, hogy nem szemezgethetik ki a britek csak az eddigi tagság legelőnyösebb részeit, minden másban saját útjukat járva. A leginkább problémás pontok régóta ugyanazok:

  • Az egyenlő versenyfeltételek. Az EU ugyanis nagyon el akarja kerülni, hogy a britek lazább szabályozásokkal előnybe kerüljenek. Ha pedig egy európai Szingapúrt akarnak kiépíteni, akkor nem engednék be őket a közös piacra, mert versenyelőnyben lennének az uniós szabályozással szemben. Az EU azt akarja, hogy az Egyesült Királyság közel maradjon az eddigi rendszerhez a munkavállalók jogai, a környezetvédelmi szabályozások és különösen a cégeknek nyújtott állami ösztönzők tekintetében. London szerint viszont éppen az az egyik lényege a brexitnek, hogy ne kelljen ennyire igazodniuk.
  • Ennél is nagyobb szakadék volt a halászat esetében. Az Egyesült Királyság meg akarja őrizni a teljes körű hozzáférését az EU-s piachoz, ahova a halexportjának 75 százaléka kerül, az uniós országok – különösen a környéken érintett Franciaország, Hollandia, Belgium – viszont azt akarják, hogy maradjon az eddigi kedvező helyzet, és halászaik továbbra is lényegében nagyobb korlátozás nélkül használhassák a brit vizeket, ahonnan a kifogott halaik 42 százaléka származik. Az EU-ban közös szabályozás alatt van a halászati politika, ebből fakadnak a problémák. A britek norvég mintára évente vizsgálnák felül a kvótákat. A halászat sehol sem a GDP tetemes részét teszi ki, azonban azért is lett ilyen ütközőpont, mert hangsúlyos eleme volt a brit elszakadási kampánynak a 2016-os brexitnépszavazás előtt, és Emmanuel Macron francia elnök sem akar belpolitikai fiaskót miatta.
  • A harmadik nagy témakör pedig az esetleges kereskedelmi megállapodásban foglaltak betartatására, bármilyen jövőbeli kiegészítés alkalmazhatóságára vonatkozik. Ide tartozik az is, milyen szerepet kapjon ezeknél az Európai Unió Bírósága. Ebben csak tovább keményített az EU-s állásponton, hogy a brit kormány szeptember elején benyújtott egy olyan belső piaci törvényjavaslatot, amivel lényegében egyoldalúan változtathatnának a tavaly megkötött kilépési megállapodáson, ezzel elismerten nemzetközi szerződést sértve.
Brit halászhajó Anglia partjaitól dél-keletre 2020 október 12-én
Fotó: Glyn Krik / AFP

Kölcsönösen megüzenték, hogy a másik engedjen

A pénteken véget ért EU-csúcs azért lett valamiféle viszonyítási pont, mert Johnson szeptember elején arról beszélt, hogy október 15-ét tekinti egyfajta saját határidőnek: ha addig nem sikerül lényeges előrelépésre jutni a megállapodás irányába, akkor be kellene látni, hogy nem fog menni, és tovább kell lépni. Azzal érvelt, hogy ezzel elég időt adnának a vállalkozásoknak és cégeknek a felkészülésre a no deal forgatókönyvre.

Az már október elején egyértelmű volt, hogy a csúcson semmiféle áttörés nem várható, nem is volt miről egyezkedni. Michel Barnier uniós főtárgyaló tájékoztatta a tagországokat a tárgyalások állásáról, egyébként pedig elfogadtak egy közös zárónyilatkozatot. A tagországok egyetértettek abban, hogy egy mindkét félnek elfogadható és megfelelő megállapodást kell kötni, de arra kérték fel az Európai Bizottságot, hogy készüljön fel egy megállapodás nélküli forgatókönyvre is. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy az EU kereskedelmi megállapodást akar kötni, de nem mindenáron – ez utóbbit még sokan mások is megismételték.

A britek látványosan nehezményezték, hogy a végső szövegből kikerült, hogy „fokozott erővel” akarnak dolgozni a megegyezésen, és David Frost brit főtárgyaló szerint elfogadhatatlan, hogy az EU-s vezetők zárónyilatkozata szerint a briteknek kell megtenniük a szükséges engedményeket. Nyilatkozatok szintjén ezt némileg árnyalta, hogy Angela Merkel német kancellár arról beszélt, hogy mindkét félnek kompromisszumokat kell kötnie saját érdekeik feladása nélkül, Barnier pedig hangsúlyozta, készek felgyorsítani a tárgyalásokat a következő napokban, és a következő héten Londonba utazna delegációjával.

Erre reagált aztán Johnson azzal, hogy szerinte az EU elfogadhatatlan módon akarja ellenőrizni a brit törvényalkotási szabadságot és a halászati szabályozást, és az unió nem volt hajlandó komolyan tárgyalni, ezért aztán „egy ausztrál típusú” kapcsolatrendszerre kell készülni – ami annyit jelent, hogy szabadkereskedelmi megállapodás híján alapesetben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai alapján zajlik a kétoldalú áruforgalom. „Azt üzenjük nekik, hogy gyertek ide, gyertek ide hozzánk, ha lényegi változás áll be a megközelítésben” – tette azonban hozzá.

A Downing Street szóvivője nem sokkal később viszont erre azzal erősített rá, hogy „a megbeszéléseknek vége”, kivéve, ha az uniós fél hajlandó már az eddig el sem döntött elvi kérdéseken túl a jogi szövegezésen dolgozni. Abban maradtak, hogy telefonon egyeztetnek újra. A brit kormány részéről Michael Gove vasárnap arról beszélt a BBC-nek, hogy „az ajtó még félig nyitva”, de az EU-t vádolta azzal, hogy visszakozott, és alapvető változások nélkül lényegében lehetetlenné tette a további tárgyalásokat.

Barnier hétfőn telefonon beszélt a brit oldalról Frosttal, és jelezte, hogy készek minden témában fokozni az egyeztetéseket. A britek ezt konstruktívnak nevezték, de nem elégségesnek a tárgyalások folytatásához, szerintük ahhoz az EU-nak el kell fogadnia, hogy neki is engedie kell. Úgyhogy egyelőre nem tudni, hogy Barnier és csapata utazik-e Londonba.

Kevesebb idő van, mint ami látszik

Akárhogy is lesz, az EU-s források is legfeljebb néhány hetes további tárgyalásokat tartottak lehetségesnek, egy november 15-i esetleges újabb EU-csúcs merült fel végső határidőként. Ugyan december 31. a határidő, de a tárgyalódelegációknak úgy kell egyezségre jutniuk, hogy aztán a megállapodást legyen idő ratifikálni mindkét oldalon, és azt el kell fogadnia a brit törvényhozásnak és az Európai Parlamentnek is.

Michel Barnier, az Európai Bizottságnak a Nagy-Britannia és az Európai Unió kétoldalú kapcsolatrendszerének ügyében illetékes főtárgyalója (b) és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának első napi ülésén tartott sajtóértekezleten 2020. október 15-én
Fotó: Kenzo Tribouillard / MTI

Közben pedig az egészhez kapcsolódik még egy határidő a már említett brit belső piaci törvényjavaslat miatt, ami az alsóházat megjárva már a Lordok Házában jár. A brit kormány azzal érvelt, hogy a törvény biztosíték lenne a zavartalan kereskedelem folytatására az Egyesült Királyságot alkotó Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország között, amennyiben nem sikerülne megállapodni az éppen zajló tárgyalásokon az EU-val – vagyis az alkupozíciójukat is próbálták vele erősíteni. Az EU viszont jelezte, hogy addig nem ír alá szabadkereskedelmi megállapodást, amíg ez a jogszabály nem tükrözi a korábbi kilépési megállapodás betartását. A hónap elején Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jogi eljárást is indított, aminek keretében a kötelezettségszegési eljárás első lépéseként felszólító levelet is küldött Londonnak. Ebben október 30-ig adtak időt az ügy rendezésére.

Ha végül nem sikerül megegyezni, és nem lesz szabadkereskedelmi megállapodás, akkor 2021. január 1-től jönnek a WTO-féle szabályok.

Ez eléggé megborítaná a mostani állapotokat, hiszen az eddigi olajozott rendszerhez képest kiforratlannak tűnne, a legalapvetőbb minimumszabályokat jelenti. Minden eddigi speciális uniós rendelkezés azonnal érvényét vesztené, és az Egyesült Királyság olyan feltételekkel üzletelne az EU-val, mint mondjuk Ausztrália, és sokkal rosszabb feltételekkel, mint bárki, akinek az unióval szerződése van. Ez a vámoktól kezdve a pénzügyi szolgáltatásokon át rengeteg területen okozna kellemetlen meglepetéseket, csúszásokat az ellátási láncokban.

A járvány és a kemény szakítás durva elegy lenne

Nem meglepő módon, hiszen az EU az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi partnere. 2019-ben az EU-ba irányuló brit export 300 milliárd fontot (kb. 120,5 ezermilliárd forintot, a teljes brit export 43 százalékát) tett ki, míg a brit import az EU-ból 372 milliárd fontra rúgott (az összes import 51 százaléka). Bár azt mindenki elismeri, hogy egy megállapodás nélküli durva szakítás a briteken csattanna jobban, ettől még az EU is megszenvedné. Valójában elemzők szerint mindkét oldalon komoly károkat okozna egy olyan helyzetben, amikor a koronavírus-járvány egyébként is recesszióba sodorja a gazdaságokat.

A héten a német, az olasz és a francia iparkamara is ritkán látott közös közleményt adott ki, amiben arra kérték a feleket, hogy álljanak gyakorlatiasan a megállapodás megkötéséhez. Szerintük egy durva szakítás csak még súlyosabbá tenné a mostani helyzetet, és több tízezer munkahelyet veszélyeztetne az országokban. Különösen a németek aggódnak, mert a német kereskedelmi többlet a britekkel szemben majdnem akkora, mint az Egyesült Államokkal szemben. Nem mellesleg pedig ez a szakítás elvonná a figyelmet a járvány miatt tervezett helyreállítási programokról.

A brit gazdaságnak viszont ennél is sokkal jobban fájna:

a CNN többek között a Citi számításaira hivatkozva azt írja, hogy még egy behatárolt szabadkereskedelmi megállapodáshoz képest is további 20 milliárd fontot (kb. 8000 milliárd forintot) bukna a brit gazdaság, ha semmilyen egyezség nincsen. A Citi és az IFS egyébként is 9,4 százalékos zsugorodást jósol 2020-ra, ami 1921 óta a legnagyobb esés lenne a brit gazdaságban. A helyzet pedig ennél rosszabb is lehet még a járvány alakulásától függően. Egy alapszintű szabadkereskedelmi megállapodással 4,6 százalékos növekedéssel számolnak 2021-re, mielőtt elfogyna a lendület valamikor 2022 és 2024 között. Bármilyen megállapodás nélkül viszont 1 százalékkal alacsonyabb visszapattanást becsülnek.

Egy több mint 950 cégvezető között végzett felmérés eredményét pénteken tették közzé, ez alapján közel negyedük arról beszélt, nem biztos benne, hogy készen fognak állni a brexit miatti változásokra az átmeneti időszak végére, miközben egyébként is sokuk a talpon maradásért küzd. A hét végén 190 ezer vállalatot képviselő brit kereskedelmi szervezetek írtak levelet, amiben megegyezésre sürgették a kormányt.

Közben pedig messze nem csak a kereskedelemről van szó. Ha nincs megállapodás, akkor egyelőre nincs külön egyezmény a rendőrségi, biztonsági együttműködésről, a roamingdíjakról és egy sor másik kérdésben sem, amiket a Politico szedett össze. Ezek egy részét (pl. a gyógyszerszállítmányokat) valószínűleg hamar próbálnák rendezni vészmegoldásként, mások viszont elhúzódhatnak, ha nincs megegyezés.

A britek többsége nem örülne a no dealnek

Boris Johnson az elmúlt hetekben is arról beszélt, hogy a megállapodás nélküli verzió jó kimenetel lenne, és az Egyesült Királyság ezzel is jelentősen jól járna. Azt mondta, nem akarja különösebben a WTO-alapú kapcsolatokat, de együtt tudnának élni ezzel. Vannak olyan vélemények, hogy Johnson célja leginkább csak az, hogy eléggé áttolja az EU-ra a felelősséget. Közben azzal kampányol majd, hogy lerázták magukról a béklyókat, és azzal számol, hogy a súlyos gazdasági hatások pedig nem lesznek igazán elválaszthatóak a koronavírus-járvány miatti bezuhanástól, miközben próbál új kereskedelmi megállapodásokat kötni világszerte.

Brexitellenes tüntetők Brüsszelben az Európai Tanács épülete előtt 2020 október 15-én
Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / AFP

Csakhogy mások szerint pont ezért nem engedheti meg magának egykönnyen, hogy bármilyen retorikai fogás ellenére megállapodás nélkül érjen véget az átmeneti időszak. A brit járványkezelést ugyanis komoly kritikák érik, saját konzervatívjain belül is vannak emiatt széthúzások. Míg április közepén a brit szavazók 51 százaléka mondta, hogy bízik Johnson járványkezelésében, addig október közepén már csak 31 százalékuk.

A kormány általánosságban vett munkáját csupán a választók 27 százaléka ítélte pozitívnak október elején, ami rekordalacsonynak számít Johnson alatt.

„Johnsonnak nagyobb szüksége van egy politikai győzelemre, mint bármikor, ez pedig csak egy megállapodás lehet” – vélte Mujtaba Rahman, az Eurasia Group Európáért felelős igazgatója. Már tavaly is sokan gondolták, hogy valójában a rendezetlen kilépésre játszik, de Johnsonnak fontosabb volt, hogy fel tudja mutatni a megkötött kilépési megállapodást (amihez valójában engedményeket tett korábbi álláspontjához képest).

Az is fontos lehet a végjátékban, hogy a Focaldata október 11-én nyilvánosságra hozott felmérése alapján a britek 64 százaléka szerint rossz kimenetel lenne szabadkereskedelmi megállapodás nélkül szakítani. Még azokon a helyeken is ellenzik ezt, ahol 2016-ban a kilépésre szavaztak többségében, de különösen magas az arány a skótok között – ahol ráadásul egy no deal esetén tovább erősödhetnek az újabb függetlenségi népszavazás hívei.

Milyen kompromisszumra kész az EU?

A másik oldalon a tagországok egységet mutatva álltak fel az EU-csúcstól, de ahogyan valójában a tavalyi tárgyalások alatt is voltak nézetkülönbségek, most sem teljesen ugyanaz például a sokkal keményebben nyilatkozó Emmanuel Macron és az inkább kompromisszumokról beszélő Angela Merkel álláspontja. Az igazi kérdés az, hogy amennyiben a britek részéről mutatkozna hajlandóság valamilyen kompromisszumra, meddig menne el az EU a másik irányból.

Ez a terület pont olyan, amiben Macron belpolitikai okokból sem akar engedni, de Barnier is arról beszélt az elmúlt hetekben, hogy a halászati kérdésekben több realizmus kellene az EU-s oldalról, és állítólag van is jele lehetséges kompromisszumoknak. Miközben pedig a tagországok világosan lefektették, mire kapott felhatalmazást Barnier az EU-csúcson, Mark Rutte holland miniszterelnök a találkozó után úgy fogalmazott: az uniós főtárgyaló szerinte „kreatív partner, és biztosan kreatív lesz a mandátumán belül”.

Közben pedig vannak olyanok is, akik egyenesen úgy gondolják, hogy a megállapodás nélküli kilépés a gyakorlatban hirtelen megsokszorozná a hajlandóságot a megállapodásra. Ahogy a Sky Newsnak merengett egy diplomáciai forrás:

„Ha óriási kamionsorok alakulnak ki a La Manche csatorna mindkét oldalán, akkor mindenki egy kicsit céltudatosabban tárgyalna.”

(Borítókép: Boris Johnson egy iskolai látogatáson 2020 szeptember 29-én)

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!