Azeri gyerekek is meghaltak az örmény rakétatámadásban, amit tűzszünetben indítottak
2020. október 11. – 10:58
frissítve
Ismét örmény rakétatámadás érte az északnyugat-azerbajdzsáni Gandzsa városát, heten meghaltak, 33-an megsebesültek – közölte az azeri külügyminisztérium vasárnap Twitter-üzenetében, írja az MTI.
A tárca szerint az örmény erők támadása az ország második legnagyobb városának egyik lakóövezetét érte, az áldozatok között gyerekek is vannak. Mindeközben az örmény irányítású Hegyi-Karabah védelmi minisztériuma cáfolta a támadást, sőt az azeri erőket vádolta, hogy a szombaton kötött tűzszünetet megsértve intéztek támadásokat karabahi területek ellen.
Baku korábban is azzal vádolta az örmény erőket, hogy támadást hajtottak végre a 335 ezres Gandzsa ellen. Noha a bejelentést Örményország cáfolta, Arajik Harutjunján, Hegyi-Karabah vezetője azt mondta, csapataik megsemmisítettek egy légibázist az azeri városban. Örmény közlés szerint a Gandzsa melletti katonai repülőtérről szálltak föl azok a vadászgépek, amelyek Hegyi-Karabahban hajtottak végre támadásokat.
Arajik Harutjunján, Hegyi-Karabah vezetője Sztepanakertben tartott vasárnapi sajtótájékoztatóján közölte, a helyzet reggelre nyugodtabbá vált, nem jelentettek harcokat, de a helyzet bármikor súlyosabbra fordulhat. Szerinte nem lehet szó fogolycseréről, amíg folytatódnak az összecsapások. Hozzátette: azeri támadás esetén az örmények fenntartják a jogot az önvédelemre. A feszültség súlyosbodása esetén kérni fogja Jerevánt, ismerje el a terület függetlenségét.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportja szombaton felszólította a feleket a tűzszünettel kapcsolatban vállalt kötelezettségeik teljesítésére és a biztonsági garanciák betartására. Hozzátették, hogy aktív egyeztetés folyik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) képviselőivel a foglyok és az elesett katonák holttesteinek kicseréléséről.
A két ország konfliktusáról és az orosz szerepvállalásról itt írtunk bővebben >>>
Borítókép: A szétlőtt házak között dolgozó mentőegységeket figyelik az azerbajdzsáni Gandzsában (Bulent Kilic/AFP)
A régi sérelem nem is olyan régi – de véres
Az örmények lakta Hegyi-Karabah (örmény nevén Arcah) hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozik, a gyakorlatban azonban az 1994-es tűzszüneti megállapodás óta a nemzetközileg el nem ismert Hegyi-Karabah-i Köztársaságé, amely formálisan különálló, lényegében azonban egy egységet alkot Örményországgal. A 11 ezer négyzetkilométeres területet 150 ezer ember lakja.
A kereszténységet elsőként államvallássá tevő Örményország és a térségben szeldzsukokkal a 11. században megjelenő török népekből kialakuló azerbajdzsániak együttélése lassan ezer éve tart – török, perzsa, orosz birodalmak alatt – Hegyi-Karabah ügye, és általában az örmény-azeri ellentét csak a 20. század elejére kialakuló modern nemzeti öntudattól kezdve vált éles kérdéssé.
1905-1906-ban volt az első etnikai alapú mészárlás, amelynek nagyobb részt örmény áldozatai voltak. 1918-ban viszont – az akkor világszinten is meghatározó olajipara miatt már a cári Oroszországban is soknemzetiségű – Bakuban jött a revans: az első világháborúban széteső Oszmán Birodalom frontjait megjárt örmény erők a formálódó, nem sokkal később egy időre visszahúzódó szovjet hatalom oldalán mészároltak le azerieket. (Nem mellékes, hogy 1915-ben több mint egymillió örményt mészároltak le az Oszmán Birodalomban, márpedig az azerieket török szövetségeseknek tekintették.)
Az oroszországi polgárháború idején a terület brit érdekszféra volt, és a britek is hajlottak arra, hogy Hegyi-Karabah – a tőle nyugatra fekvő, zömmel azeriek lakta síkvidékkel együtt – az 1918-ban létrejött Azerbajdzsán állam része legyen. 1920-ra a szovjetek stabilizálták hatalmukat a térségben, egy évvel később Örményország és Grúzia is a Szovjetunió része lett. A három kaukázusi államot egy közös tagköztársaságba szervezték, amely 1936-ig maradt fenn. Ezután ismét három köztársaság lett belőlük, de Hegyi-Karabah – autonóm területként – ekkor is Azerbajdzsán része maradt, bár az örmény fél többször kérte a terület fennhatóságának átadását.
50 évvel később, a peresztrojka késői időszakában vált ismét forróvá a helyzet. A két ország területén kölcsönösen nagy számú kisebbség élt: Örményországban negyedmillió azeri, Azerbajdzsánban csaknem félmillió örmény – ebből több mint kétszázezer az 1,7 milliós Bakuban. Fegyveres összecsapások, pogromok már 1988-tól voltak, azeriek is hagyták el Örményországot, és Azerbajdzsánban is egyre több támadás érte az örmény közösségeket. Ennek csúcsát 1990 januárjában, legalább kilencven halottal a bakui pogrom jelentette, amely miatt a szovjet hadsereg is bevonult a városba – bár ebben nem annyira az örmények védelme, mint inkább a szovjet hatalom megmentésének kísérlete játszott szerepet. Addigra már csak 35 ezer örmény maradt a városban, ahol ma már semmilyen örmény közösség nincs.
A Szovjetunió megszűnésével függetlenné vált országok a szovjet hadsereg rájuk eső fegyvereivel 1992-től kezdték meg nyílt harcukat Hegyi-Karabahért. A harcból – részben orosz fegyveres támogatással – Örményország került ki győztesen: Hegyi-Karabah-i Köztársaság néven örmény ellenőrzést biztosítottak az egykori autonóm terület és a tőle nyugatra fekvő síkvidék felett – amelyet azeriek és kurdok laktak. Ez a síkvidék ma lényegében lakatlan.
